Népújság, 1985. március (36. évfolyam, 50-75. szám)

1985-03-27 / 72. szám

2. NÉPÚJSÁG, 1985. március 27., szerda (Folytatás az 1. oldalról) hoz pedig új növekedési energiák mozgásba hozására van szükség. A Központi Bi­zottság a kongresszus ele éppen ilyen programot ter­jesztett elő. A kormány eb­ben a szellemben folytatja a VII. ötéves terv kidolgozását. Egész társadalmunkban tudatosítani kell: az egyen­súly megszilárdítása, haladá­sunk megalapozása nem tör­ténhet meg a hatékonyság javításának gyorsabb kibon­takoztatása nélkül, a gazda­ság korszerűsítésének fo­lyamata pedig elakad, de legalábbis lassul, ha az egyensúly megszilárdításá­ban nem jutunk előre. Ezzel együtt azt is meg kell értenünk, hogy a haté­konyság növelése, a gazdál­kodás intenzív jellemzőinek kibontakoztatása. aminek csak a kezdeténél tartunk, nem csupán a szűkén vett gazdasági szféra ügye, ha­nem annak határait messze túllépő össztársadalmi ügy. A kérdést azonban úgy is feltehetjük: van-e más vá­lasztási lehetőségünk. mint erőforrásaink ésszerűbb ki­használásával fokozatosan élénkíteni a gazdasági fejlő­dést ha nem akarunk vissza­élni azzal a türelemmel, ami­vel népünk elviselte az élet- színvonal stagnálását, s nem kevesen a csökkenését? Koc­káztathatjuk-e, hogy a beru­házásokat még alacsonyabb szintre szorítva tovább nö­vekedjen a történelmi okok miatt amúgy is meglévő mű­szaki hátrányunk? Szerin­tem a válasz csak egy lehel : ilyen választási lehetőségünk nincs, mert senkitől sem várhatjuk, hogy fizesse he­lyettünk a számlát. De erre nincs is szükség, ha komo­lyan elhatározzuk magunkat gazdaságunk ismert tartalé­kainak kihasználására. Az utóbbi hónapok rend­kívüli körülményei sajnos azt jelzik, hogy célunkat csak nagy erőfeszítések árán tudjuk elérni. Az első ösz- szegzés szerint az energia­korlátozás miatt bekövetke­zett termeléskiesés, a tél okozta többletkiadás, a felbecsülhető károk együt­tes összege meghaladja a 20 milliárd forintot. Az alkalmat felhasználva a kormány nevében köszöne­tét mondok a bányászoknak, az energiaszolgáltatás. a közlekedés és a szállítás dolgozóinak, a katonáknak, mindenkinek, aki a tél ne­héz napjaiban áldozatos munkával hozzájárult a nehézségek leküzdéséhez. Egyben kifejezem azt a meggyőződésemet, hogy a vállalatok, a szövetkezetek kollektívái, a szocialista brigádok a következő hóna­pokban mindent megtesznek a kiesések pótlásáért, a szo­cialista munkaverseny len­dülete hozzá fog járulni idei tervünk teljesítéséhez. Ahhoz, hogy a magasabb követelményeknek eleget tudjunk tenni, az irányítás minden szintjén, minden lánc­szemében szemléleti megújulásra, több tudás­ra, nagyobb tudatosság­ra és korszerűbb mun­kamódszerekre van szük­ség. Magunkról, a kormányról szólva ehhez még hozzáte- hetem: fejlődésünk új igé­nyeinek érvényesítésekor ugyanazzal a következetes­séggel kell eljárnunk, mini tettük az utóbbi években, amikor az eladósodás folya­matát kellett megállítani és megfordítani. El kell fogad­tatni, hogy az áru- és pénz­viszonyok következetesebb figyelembevétele, az új vál­lalkozási és vállalatvezetési formák, a kereseteknek a teljesítménytől függő na­gyobb és valódi differenciá­lása, az igazságosabb köz­teherviselés szorgalmazása nem jelentenek eltávolo­dást szocialista elveinktől. Azt is el kell fogadtatni, hogy amikor a gazcjgság minden elemében megúju­lásra van szükség, amikor a világgazdasági környezetre a nagyfokú változékonyság a jellemző, csak olyan irá­nyítástól remélhetjük, hogy Kéhányan a kongresszus elnökségének tagjai közül betölti funkcióját, amely világos és stabil elvekre épül, de képes rá, hogy mindig a konkrét viszo­nyokból kiindulva válassza meg a cselekvésre ható leg­célszerűbb eszközöket. Erre viszont nincs kész recept. Népgazdasági terveink megalapozásában, mint ko­rábban, most is és a jövő­ben is pótolhatatlan szere­pet töltenek be a Szovjet­unióval kiépült gyümölcsö­ző és bővülő kapcsolataink. A KGST-ben folytatott együttműködés számára nagy távlatokat nyitott a tavaly megtartott felső szin­tű értekezlet, amelynek ha­tározatát végrehajtva új lehetőségek tárulnak fel ah­hoz, hogy gyorsabban ha­ladhassunk nemzeti és egy­ben közös céljaink felé. A magunk részéről mindent megteszünk, hogy alkotó módon járuljunk hozzá a szocialista gazdasági integ­ráció elmélyítéséhez. Feladataink megoldásának nélkülözhetetlen feltétele a béke. A fegyverkezési hajsza felszítása, az Egyesült Álla­moknak és a NATO-nak az a törekvése, hogy katonai erőfölényre tegyenek szert, súlyosan kiélezte a nemzet­közi helyzetet. Szilárd meggyőződé­sünk, hogy a szélsőséges imperialista körök min­den mesterkedése elle­nére megvan a lehető­ség az emberiséget fe­nyegető veszélyek elhá­rítására. Ennek legfőbb biztosítéka a Szovjetunió és a szocialista közösség ereje, következetes békepclitikája, a világ béke­szerető erőinek összefogása. Külpolitikai tevékenységün­ket meghatározta, hogy a Magyar Népköztársaság a szocialista országok közössé­gének szilárd és megbízható tagja, a békés egymás mel­lett élés elkötelezett híve. Az utóbbi években tovább erősítettük, még szorosabbra fűztük barátságunkat, még inkább kiszélesítettük együttműködésünket a Szov­jetunióval. A jövőben is mindent megteszünk azért, hogy a szocialista országok közös védelmi szervezete, a Varsói Szerződés betölthes­se küldetését. Teljes mér­tékben támogatjuk a Szov­jetunió békekezdeményezé­seit, s mint kedvező új fej­leményt üdvözöljük a napok, ban megkezdett genfi tár­gyalásokat. A miniszterelnök felszó­lalása befejezéseként hang­súlyozta: — A szocializmus útját járva népünk otthonos hazát teremtett magának, tekintélynek és megbecsülés­nek örvend a világban. Pártunk XIII. kongresszusa azzal a vonzó programmal áll népünk elé, hogy a szi­lárd alapokra építve, nem­zeti összefogással, új lendü­lettel folytassuk tovább a szocialista társadalom építé­sét. Grigorij Romanov felszólalása Szocialista Munkáspárt XIII. kongresszusának, a magyar kommunistáknak és dolgozóknak. Ezek után így folytatta: — Nagy hatást gyakorolt ránk Kádár János elvtárs színes és tartalmas beszé­de. Az ő személyében a testvéri Magyarország ki­próbált vezetőjét, az elköte­lezett internacionalistát és leninistát. a nemzetközi kommunista és munkásmoz­galom nagy tekintélyű sze­mélyiségét tiszteljük. A magyar nép szoros egy­ségben immár négy évtize­de építi az új világot a Szovjetunió és a többi test­véri ország népeivel. Mind­az, amit ezen évek alatt el­ért. tanúsítja választott utunk helyességét, a szocia­lista rend vitathatatlan elő­nyeit és lehetőségeit. Az elmúlt időszakban va­lamennyien jobban felis­mertük, mennyire fontos, hogy megbízható és velünk azonosan gondolkodó bará­taink legyenek, milyen fel­becsülhetetlenül nagy vív­mány a szocialista közösség léte. Ez sajátos közösség, amelyben nincs helye sem az ural­kodásnak, sem az alá­rendeltségnek. sem an­nak, hogy egymásra eről­tessük akaratunkat, sem az azonosság mechani­kus kialakításának. Ebben a közösségben az egység alapja a marxista— leninista szemlélet azonos­sága és az, hogy közösek alapvető érdekeink, azonos az osztályszolidaritás elvei iránti hűség, megvalósul az érdekek kölcsönös, gondos számbavétele és érvényesül a kölcsönös segi tőkészség. Munkájukban Önök. ked­ves elvtársak, az eddigiek­hez hasonlóan a jövőben is építhetnek a megbonthatat­lan szovjet—magyar barát­ságra. a legszorosabb együtt­működésre a Szovjetunió Kommunista Pártjával, a Nagy Október hazájával. A történelmi gyakorlat gazdagította elképzelésein­ket az új társadalom épí­tésének formáiról és mód­szereiről. A közösen szer­zett tapasztalatokból levon­ható egyik legfőbb elvi következtetés azonban az, hogy a testvéri országok fejlődése egy sor általános törvényszerűség alapján megy végbe. A szocialista államok nemzeti érdekeit nem lehet megbízhatóan ér­vényesíteni másként, csak úgy, ha erősítjük egész kö­zösségünket. követjük Le­ninnek, a forradalmárok több nemzedékének útmuta­tását, erőteljesen támasz­kodunk a proletár és a szo­cialista internacionalizmus hagyományaira. A szovíet kommunisták alapállását mindig is ez jellemezte. ezen alapelv iránti hűséget erősítette meg az SZKP KB ez év márciusi rendkívüli ülése, amely kimondta, hogy az SZKP és a szovjet állam elsőrendű kötelessége a test. véri barátság megőrzése és erősítése g nagy szocialista közösség országaival, s az, hogy megtegyünk minden tőlünk telhetőt a közösség nemzetközi szerepének és befolyásának növeléséért. Ezt hangsúlyozta Mihail Gorbacsov elvtárs, az SZKP KB főtitkára is a Varsói Szerződés tagországai párt­ós állami küldöttségeinek vezetőivel nemrégiben Moszkvában lezajlott talál­kozón. Pártunk nagyra értékeli az MSZMP, a népi Magyar, ország vezető és irányító ere­jének következetesen inter­nacionalista vonalát. Elvtársak ! Az Önök kongresszusán sok dicsérő szó hangzott el a szovjet-magyar kapcsola. tokiról, népeink barátságáról. Teljes mértékben egyetér­tünk az elmondottakkal. A sokéves gyakorlat, maga az élet teszi lehetővé, hogy megelégedéssel állapítsuk meg: ezek a kapcsolatok nemcsak felfelé ívelnek és szakadatlanul fejlődnek, ha­nem egyre jobban érezhető eredményeket is hoznak az élet valamennyi területén: a politikában, a gazdaságban, a tudományban és a kultú. rában. E folyamat lényege az SZKP és az MSZMP szoros együttműködése, a mélysé­ges bizalom és egyetértés, amely pártjaink központi bizottságainak s vezetőinek állandó kapcsolatát jellem­zi — mondotta az SZKP küldötte, méltatva a Szov­jetunió és Magyarország együttműködésének külön, böző területeit, majd így folytatta: — Az élet azonban nem állhat meg egy helyben. Cjabb lehetőségeket kell feltárnunk a gazdasági, a tudományos és műsza­ki együttműködés továb­bi elmélyítésére, korsze­rűsítésére és hatékony­ságának növelésére. Erire építünk a jelen idő­szakban is, amikor véglege­sen egyeztetjük az új ötéves időszakra szóló népgazdasá­gi terveinket. E munka távlatai szoro­san összefüggnek azoknak a határozatoknak a végrehaj­tásával, amelyeket a KGST- tagországok tavalyi felső szintű tanácskozásán fo­gadtak el. Az ott hozott stratégiai döntések nagy gazdasági és politikai jelen, tőségűek mind az egyes test­véri országok, mind az egész közösség számára. Segítik gyorsabb együttes előrehala. dásunkat, a termelés inten­zívebbé tételét és a tudó. mányos-műszaki haladás meggyorsítását, e kulcsfel­adatok sikeresebb megoldá­sát. E döntések politikai jelen­tősége abban rejlik, hogy magasabb szintre emelik a közös cselekvést és együtt­működést. erősítik gazdasá­gi függetlenségünket a Nyu­gattal szemben. Ennek fon­tosságát a jelen körülmé­nyek között — s önök két­ségtelenül érzik ezt saját tapasztalataik alapján is — nem lehet eléggé hangsú­lyozni. Mi természetesen azon vagyunk hogy a szocialista gazdasági integráció erősíté­sével egyidejűleg kölcsönö­sen előnyös alapon fejlesszük üzleti kapcsolatainkat a ka­pitalista országokkal is. E kapcsolatok építése során azonban nom engedjük meg. hogy az imperialista erők a politikai nyomás eszközeként használják a gazdasági té­nyezőket. és beavatkozzanak a szuverén szocialista álla­mok belügyeibe. E problémákról szólva természetesen nem hagyhat­juk figyelmen kívül a jelen­legi nemzetközi helyzetet, amelynek kiéleződése egye­nes következménye annak, hogy aktivizálódtak az im­perializmus — mindenek­előtt az amerikai imperializ­mus — agresszív körei. E körök készek bármely esz­köz felhasználására. hogy aláássák szocialista közössé­günk egységét, megállítsák a társadalmi fejlődés és a népek nemzeti és társadal­mi felszabadulása történel­mileg visszafordíthatatlan folyamatát. Minden olyan kísérlet, amely arra irányul, hogy velünk az erő pozíciójából, » fenyegetés módszerével tár­gyaljanak, kudarcra van ítél­ve. A szocialista államok minden szükséges eszköz­zel rendelkeznek ahhoz, hogy válaszolni tudjanak a kihívásra és biztosítsák or­szágaik és népeik biztonsá­gát. Megbízható pajzsuk a Varsói Szerződés, amelynek 30. évfordulójáról hama­rosan megemlékezünk. Kö­zösségünk szorgalmazza a nemzetközi feszültség eny­hülését, és a jövőben is folytatja politikáját, amely­nek célja az egység és ösz- szeforrottság további biz­tosítása, a külpolitikai lépé­sek egyeztetése. Ma a nemzetközi közvé­lemény figyelmének közép­pontjában a nukleáris és űr­fegyverzet témakörében kö­zelmúltban megkezdett új szovjet—amerikai tárgyalá­sok állnak. A Szovjetunió konstruktív és reális ter­vekkel érkezett Genfbe, az­zal a szándékkal, hogy a tár­gyalások tárgyára és céljai­ra vonatkozóan elért koráb­bi megállapodásoknak meg­felelően cselekedjék. Ilyen hozzáállást várunk az ame­rikai fél részéről is. Most még természetesen korai lenne bármilyen, akár előzetes következtetést is levonni. Ami a Szovjetuni­ót illeti, az eredmény rajta nem fog múlni. Jóakaratra mindig jó­akarattal, bizalomra bi­zalommal válaszolunk. Ez az álláspontunk a jelen­kor legnagyobb kérdésének megoldásában, az emberisé­(Folytatás a 3. oldalon) Érkeznek a küldöttek a tanácskozás színhelyére (Népújság telefotó MTI — KS) Ezt követően Grigorij Ro­manov, a Szovjetunió Kom­munista Pártja KB Politi­kai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, a szovjet küldöttség veze­tője szólalt fel. Tolmácsol­ta az SZKP Központi Bi­zottságának a szovjet kom­munisták tizenkilenc milli­ós seregének és az egész szovjet népnek a forró, szí­vélyes üdvözletét a Magyar

Next

/
Thumbnails
Contents