Népújság, 1985. március (36. évfolyam, 50-75. szám)

1985-03-26 / 71. szám

NÉPÚJSÁG, 1985. március 26., kedd 5. (Folytatás a 4, oldalról) A világ minden népének az az érdeke, hogy az impe­rializmus ne kerüljön erő­fölénybe. A földön, a tenge­reken, a levegőben már ma is túlságosan sok atomfegy­ver van. Senkinek sem hi­ányzik, hogy a fegyverkezé­si versenyt most még a vi­lágűrre is kiterjesszék. Mi az ilyen elgondolásokat határo­zottan ellenezzük. Elvi álláspontunk, hogy az új világháború többé nem elkerülhetetlen. A vitás nemzetközi kérdéseket tár­gyalások útján kell megol­dani. Meg kell keresni a le­hetséges megegyezés formá­it, amelyek minden fél szá­mára egyenlő biztonságot nyújtanak a fegyverzet ala­csonyabb szintjén. Ezen az alapon lehetne továbblépni az atomfegyverek megsem­misítése és a teljes lesze­relés felé. Ma a békés egymás mellett élés elvét valljuk és azt akarjuk, hogy fejlődjenek a különböző társadalmi rend­szerű országok kölcsönösen előnyös kapcsolatai. Elvi alapon, a bennünket vezér­lő elvek és politikai meg­győződésünk szerint is azt tartjuk, hogy a forradalom exportja lehetetlen és szük­ségtelen. De nem tűrhetjük és nem engedhetjük meg az ellenforradalom export­ját sem. A társadalmi rend­szer formálása és fejleszté­se minden nép joga, és en­nek a jognak érvényesülnie kell. Mi azt kívánjuk. hogy a különböző társadalmi rend­szerű országok normális kapcsolataikat fejlesztve, békés versenyben vívják meg történelmi harcukat. Mindjárt hozzáteszem: én, mint meggyőződéses magyar kommunista, biztos vagyok benne, hogy ebben a harc­ban a szocializmus győze­delmeskedik. Üdvözöljük a Genfben megkezdődött szovjet—ame­rikai tárgyalásokat. Támo­gatjuk az európai béke és biztonság erősítését, fontos­nak tartjuk a stockholmi tanácskozást. Ennek érde­kében hazánk is aktív te­vékenységet fejt ki. Jelen vagyunk a genfi leszerelési konferencián és a bécsi tár­gyalásokon is. Az idén — éppen ebben a teremben — ül össze az Európai Kultú- rális Fórum. Ez a helsinki folyamat újabb állomása lesz. Arra törekszünk, hogy ez a tanácskozás is ered­ményesen végezze munká­ját. Mi a tárgyalásokat, a kapcsolatok megőrzését és fejlesztését, a megegyezést támogatjuk minden vitatott vagy megoldandó nemzetkö­zi kérdésben. A jelenlegi világhelyzet­ben a Varsói Szerződés tag­államainak gondoskodniuk kell védelmükről, és ennek megfelelően mi is megfele­lő szinten tartjuk védelmi erőinket. A Varsói Szerző­dés tagállamaként eleget te­szünk kötelezettségeinknek. Népünk békéjét, szocialista vívmányainkat mindenki­vel szemben megoltalmaz­zuk. s ezt jó tudni minden­kinek. nehogy bárki is kí­sértésbe essék. A Varsói Szerződés java­solta a NATO-nak a két szervezet egyidejű megszün­tetését. Több mint két esz­tendeje kezdeményezte, hogy a két szövetségi rend­szer országai kössenek meg­állapodást. amelyben lemon­danak az erőszak alkalma­zásáról és az azzal való fe­nyegetésről. Ezekre a nagy jelentőségű javaslatainkra, amelyek még változatlanul érvényben vannak, válasz mind ez idáig nincs. Készek vagyunk az erre vonatkozó okmányt aláírni. A Varsói Szerződés or­szágaiból érkezett küldött­ségek vezetői március 13-án Moszkvában tanácskoztak. Ez érdemi és jó tanácsko­zás volt, amit a kommüni­kében is igyekeztünk kife­jezésre juttatni. A további együttműködés, kapcsolata­ink bővítése mellett foglal­tunk állást és egységesen helyeseltük a Varsói Szer­ződés meghosszabbítását. Itt is megerősíthetem: a Ma­gyar Népköztársaság a Var­sói Szerződés meghosszabbí­tása mellett foglal állást. Készek vagyunk az erre vo­natkozó okmányt aláírni. A Magyar Népköztársaság szolidáris a társadalmi ha­ladásért világszerte küzdő pártokkal és mozgalmakkal, a nemzeti szabadságukért küzdő népekkel. Készek va­gyunk összefogni a béke minden hívével, ideértve azokat a polgári vezető po­litikusokat is, akik értik, hogy az emberiségnek nincs más útja. mint a kapcsola­tok fenntartása, a tárgyalás és a megállapodás a közös érdekű kérdésekben. Mi en­nek megfelelően rendezett kapcsolatokra törekszünk minden országgal, közöttük az Amerikai Egyesült Álla­mokkal és a NATO más ve­zető országaival is, ha tisztelik jogainkat és meg­felelő partnernek tartanak bennünket a kapcsolatok alakításában. Mi arra tö­rekszünk, hogy a szövetsé­geseinknek hű szövetségesei, barátainknak igaz barátai és partnereinknek korrekt partnerei legyünk. Ez ed­dig is így volt, és a jövő­ben is így lesz. Így számol­hat a Magyar Népköztársa­sággal mindenki. Kedves elvtársak ! A közeljövőben megünne­peljük a második világhá­borúban létrejött antifasisz­ta koalíció győzelmét, a hitleri fasizmus és a japán militarizmus fölött. Az ak­kori, sorsdöntő helyzetben a különböző társadalmi rendszerű országokat veze­tő felelős politikusoknak si­került megegyezésre jutni­uk. Az emberiség összefo­gott. a nemzetek sikeresen együttműködtek a fasizmus elleni harcban. A jaltai tanácskozás nagyban segítette a fasizmus feletti végső győzelmet, a potsdami megállapodások hozzájárultak ahhoz, hogy a romokban heverő Európá­ban beinduljon az élet. Nagyra értékeljük e doku­mentumokat, mert a fasiz­mus szétzúzását, a béke megalapozását szolgálták. Az antifasiszta koalíció példájára kellene összefog­niuk ma is — társadalmi rendszerükre való tekin­tet nélkül — az országok ügyeit intéző felelős veze­tőknek. összefogni minden nép­nek a világot fenyegető háborús veszélyek ellen, a Földünket érintő kér­dések megoldása érdeké­ben — ez volna a helyes, a jó és a követendő út az emberiség számára. Mi következetesen folytat­juk békepolitikánkat. A jö­vőben is erősítjük működésünket a testvéri kommunista pártokkal, min­dent más haladó erővel, szo­lidaritást vállalunk a sza­badságukért harcoló népek­kel, kapcsolatokra törek­szünk minden mozgalommal, párttal, országgal, amely er­re a maga részéről is kész. Elöljáróban leszögezte: a Központi Ellenőrző Bizott­ság egyetért a Központi Bi­zottság beszámolójával és azokkal a megállapítások­kal, amelyek Kádár János előadásában elhangzottak. A szervezeti szabályzat mó_ dosítására vonatkozó ajánlá­sokkal egyetértenek, java­solják azok elfogadását. Az előterjesztett határozati ja­vaslattervezetet alkalmas­nak tartják arra, hogy a kongresszus vitája és dön­tése után az előttünk álló időszak tennivalóinak ve­zérfonala legyen. — A Központi Ellenőrző Bizottság — folytatta Gye- nes András, — a beszámolá­si időszakban együtt mun­kálkodott a párt vezető tes­tületéivel. Azonosult azzal a politikai irányvonallal, amelyet a Központi Bizott­ság a XII. pártkongresszus határozatának megfelelően képviselt. — A Központi Ellenőrző Bizottságnak az a vélemé­nye. hogy ez a politikai vonal jó. bevált, a tapasztalatok és az élet igazolta. Kedves elvtársak! A mai alkalommal is szól­ni kívánok felszabadulásunk 40. évfordulójáról. Nagy sors­forduló volt népünk életé­ben, amikor 1945. április én a szovjet hadsereg fel­szabadította Magyarország teljes területét a hitleri fa­siszták megszállása alól, és ezzel az ország visszanyerte szuverenitását, szabadságát. A kapitalisták és földesurak hatalma, rendszere, amely sorsát a hitleri fasizmushoz kötötte, összeomlott. Népünk negyven évvel ez­előtt talpra állt. Az ország területén még folytak a har­cok, amikor létrejött a Nem­zeti Függetlenségi Front, Debrecenben megalakult az Ideiglenes Nemzetgyűlés és az ideiglenes kormány, amely teljes joggal és a nép nevében hadat üzent a ná­ci Németországnak, hozzá­látott az ország újjáépítésé­hez, az új haza megterem­téséhez. Nem felejtjük el a Szov­jetunió áldozatait, a szovjet hősöket, akik elhozták né­pünknek a szabadságot. Nem feledkezünk meg a velük küzdő bolgár, jugoszláv és román katonákról, az anti­fasiszta koalíció más nem­zeteinek fiairól. Tisztelettel emlékezünk a fasiszták el­len itthoni és Európa szinte minden frontján küzdő igaz elvtársainkra, a magyar ha­zafiakra, a magyar ellenál­lókra és azokra, akik eles­tek a fasizmus elleni harc­ban, a nép jobb jövőjéért folytatott küzdelemben. Mindazoknak, akik a magyar nép felszabadí­tását segítették, az őszin­te hála és köszönet, a tisztes emlékezés szaván túl azt tudjuk mondani, hogy a magyar nép él­ni tudott szabadságával. A munkásosztály, a nép ki­vívta hatalmát, szocialista társadalmi rendszert terem­tett a Magyar Népköztársa­ságban. Nehéz 40 évet hagytunk magunk mögött. Ezekben az évtizedekben kellett el­takarítani a háborús romo­kat, megindítani az életet, leküzdeni az inflációt, meg­vívni a hatalomért folyta­tott harcot. De ezekben az években éltük a szocialis­ta elvek és normák eltorzí­tásának súlyos időszakát, majd azt a mély társadalmi válságot is, amely Magyar- országon valójában 1953 nyarán kezdődött, az 1956- os ellenforradalmi felkelés­ben csúcsosodott ki és 1957 nyarán fejeződött be. S e 40 év része a konszolidálásért folytatott politikai, gazdasá­gi és kulturális tevékenység is. Népünk e négy évtized alatt sok akadályt leküzdött, százados elmaradottságot hozott be. Hazánk fejlett mezőgazdasággal rendelke­ző, ipari országgá vált. Ez a negyven év igaz tör­ténelme és legfőbb eredmé­nye; ez a történelmi tragé­diákat túlélő, a korszakos Ebben a politikában ötvö­ződik az állandóság és a változás, az elvi alapok hű megőrzése és az új jelensé­gek marxista—leninista felfogása. Ez a politika kü­lönbséget tudott tenni a társadalmi haladást tényle­gesen elősegítő elgondolá­sok, megoldások között, va­lamint azok között, amelyek csak látszólag mutatkoztak ilyennek. — A párt eredményesen lépett fel minden olyan szán­dék ellen, amely bármely oldalról jelentkezve, a dog­mák szűk kalodájába pró­bálná zárni a gondolkodást és a cselekvést. Ragaszko­dott a marxizmus—leniniz- mus alapjaihoz, bevált el­veinkhez és gyakorlatunkhoz, társadalmunk szocialista je­gyeinek gazdagításához. Nem engedte, hogy ezekre az ala­pokra és elvekre bárki is ráüsse a korszerűtlenség, a maradiság bélyegét, és a minden áron való változ­tatás ürügyén, mint elavul­takat, elvesse azokat. Ugyan­akkor kritikus szemmel, de a szükséges érzékenységgel ítélte meg az újat, felka­változásokat megvalósító magyar nép történelmi mű­ve. Pártunk büszke arra, hogy ennek a harcnak az élén, nem kevés áldozatot hozva, mindig ott voltak a kommu­nisták. Néhány tény és adat jól jellemzi e négy évtizedes építőmunka eredményeit. Az adatokat 1938-hoz, az utolsó, úgynevezett béke­évhez viszonyítom. Ma a nemzeti jövedelem több mint hatszorosa az 1938 évinek. Az ipari termelés több mint tizennégyszerese, a mezőgazdasági termelés két­szerese az akkorinak. 1938- ban a lakások 27 százaléká­ban, ma 98 százalékában ég a villany. Száz szobára jutó lakosok száma 1938-ban 253 volt, ma 138 ember lakik száz szobában. 1938-ban összesen 19 ezer személygép­kocsi közlekedett, ma — csak magánhasználatban — 1 millió 344 ezer, a csa­ládok egyharmada rendelke­zik személygépkocsival. 1938-ban 200 ezer magyar utazott külföldre, az elmúlt évben 5 millió 400 ezer. 1938-ban a lakosság kis ré­sze volt jogosult nyugdíj­ra, ma megfelelő feltételek mellett minden dolgozó em­ber; az ország lakosságának 21 százaléka kap nyugdíjat. Ma tízezer lakosra három­szor annyi orvos jut, mint 1938-ban. Joggal mondhatjuk: pártunk, munkásosztá­lyunk, népünk harca, munkája nem volt hiá­bavaló. Ilyen hatalmas fejlődésre csak a szabaddá vált és szo­cialista útra lépett nép volt képes, amely erőfeszítései­ben élvezte a világ haladó erőinek támogatását. Meggyőződéssel állíthat­juk: szocialista céljainkat szem előtt tartva, erőinket összefogva és gyarapítva, bizakodva nézhetünk a jö­vőbe, Céljainkat elérjük, terveinket megvalósítjuk, felépítjük a fejlett szocialis­ta társadalmat, gazdagítjuk, gyarapítjuk hazánkat, a szocialista Magyarorszá­got. A Központi Bizottság ne­vében kérem, hogy a be­számolót, a Szervezeti Sza­bályzat módosítására tett javaslatot és a határozat- tervezetet a kongresszus vi­tassa meg és fogadja el. Kérem, hogy pártunk XIII. kongresszusa mondja ki: folytassuk, erősítsük fő politikai irányvonalunkat. Éljen a Magyar Szocialis­ta Munkáspárt, s annak Xlll. kongresszusa! Éljen a szocializmust építő magyar nép! Éljen a proletár inter­nacionalizmus és a népek barátsága! Éljen a szocializ­mus és a béke! Kádár János nagy tapssal fogadott szavai után Gye- nes András, a KEB elnöke fűzött szóbeli kiegészítést a Központi Ellenőrző Bizott­ság jelentéséhez. tolta és támogatta mindazt, ami ügyünket előre viszi. — A párt a változó felté­telekhez alkalmazkodva, a szélsőségeket kerülve való­sította meg céljait és moz­gósította a szocializmus minden hívét ezek elérésére. A Központi Ellenőrző Bizott­ság javasolja a kongresszus­Kiegészítés a KEB jelentéséhez A tanácskozás résztvevőinek egy csoportja (Népújság telefotó — MTI nak, hogy ezt a politikát is­merje el, támogassa és a következő időszakra is erő­sítse meg. — Pái tunk egységes és betölti vezető szerepét. Bi- zohyítják ezt azok az ered­mények, melyektől a Köz­ponti Bizottság a kongresz- szusnak beszámolt. Ennek lényege: számos gondunk és ba­junk ellenére is meg­őriztük társadalmunk sta­bilitását és szocialista vívmányainkat újabb értékekkel gyarapítottuk. Mindez azért volt lehet­séges, miért pártunkban alap­vetően rend van, a pártta­gok túlnyomó résize fegyel­mezetten végzi feladatát. — Az utóbbi időben a párt szervei, szervezetei és a rárt. tagok is nagy próbának van­nak kitéve. Olyan időszak­ban élünk, amikor hamar kiderül, ki mennyire képes a helytállásra, a cselekvés­re, milyen erős a párt irán­ti hűsége. Pártszerveink, szervezeteink és párttagjaink összességében jól vizsgáznak. Mindaz, amit eredményként számításba vehetünk, jelen­tős mértékben a párttagok politikai, közéleti és munka­helyi helytállásának kö­szönhető. Az előadó a továbbiakban megállapította, hogy a párt­ban a beszámolási időszak­ban is érvényesült a de­mokratikus centralizmus le­nini elve, és hangsúlyozta: a párton belüli demokratikus légkör egéáz társadalmunk, közéletünk demokratizmusá­nak is alkotója, formálója. — A Központi Ellenőrző Bizottságnak az a vélemé­nye — mondotta a továb­biakban —, csak ott szület­hetnek jó eredmények, ahol rend van, ahol mindenki tudja, mi a kötelessége, — majd arról szólt, hegy a rendnek és fegyelemnek szükséges velejárója az el­lenőrzés, a beszámoltatás. —Álláspontunk, hogy az. ellenőrzés nélkülözhetetlen mind a pártban, mind a tár­sadalomban, a munkában és a vezetésben egyaránt. Aki társadalmunk irányításában valamiig-- poszton szerepet vállal, afntnak vállalnia kell azt is, hogy munkájáról szá­mot adjon, tevékenységének ellenőrzését ne csak elvisel­je, hanem igényelje, és Ő maga is ellenőrizzen. Az el­lenőrzés nemcsak az előre­haladás egyik eszköze, ha­nem társadalmunk demok­ratizmusának elengedhetet­lenül fontos eleme is. Az előadó ezután a társa­dalmunktól idegen jelensé­gekkel, ezek hatásával és visszaszorításával foglalko­zott. •— A munka nélküli, vagy a munkával nem arányos jö­vedelemszerzést, az ügyeske­dést, a spekulációt, az ilyen módon való gazdagodást a társadalom elítéli. Elítéli és joggal teszi, hiszen szocialista elvünk szen­ved sérelmet, ha nem a színvonalas munka, a — KS) kimagasló teljesítmény részesül megfelelő tár­sadalmi és anyagi elis­merésben. A munka szerinti elosztás elve még nem elég követ­kezetesen érvényesül, s ez kedvezőtlenül befolyásolja n társadalom értékítéletét, és roílsz hatással van a munka- fegyelemre is. — A csúszópénz, a 'hála­pénz, a szívességi szolgálta­tás, a protekciózás nem csök­kent, sőt újabb formái is ki­alakultak. Sckan tévesen azt hiszik, hogy ezek ellen nem tehetünk semmit, mert fej­lődésünk szükségszerű vele­járói. Mi ezzel nem értünk egyet. Ügy véljük, hogy n szabályok pontosai)b kimun­kálásával, az ellenőrzés ja­vításával, a nevelőmunka erősítésével, a törvény adta lehetőségek következetesebb alkalmazásával, a szigorúbb számonkéréssel ezek a jelen­ségek csökkenthetők és visz- szaszoríthatók. — A cárt határozott ál­láspontja hc">y a nemkívánatos jelen­ségek ellen a kellő idő­ben fel kell lépni, a visszaéléseket le kell leplezni, elkövetőiket felelősségre kell vonni. Ennek ellenére gyakran azt tapasztaljuk, hogy a vétkeseket mentegetik, a hi­báikat kisebbítik, a számon­kérést elodázzák. Ez súlyof hiba, sőt ennél több: bűn. Olyan cselekmény, amely bomlasztja társadalmunk ere. jét, gyengíti jogrendjét, ve­szélyezteti a pártunk iránt több évtizede megnyilvánuló bizalmat, azt a bizalmat, amely politikánk szilárd bá­zisa. A felelősségre vonásnak esetenként akadálya az ösz- szefónódás, az elvtelen ér­dekkapcsolatok érvényre ju­tása. A továbbiakban hangsú­lyozta: a párttagok köteles­ségei közé tartozik, hogy az állampolgári fegyelem megtartásában példát mu­tassanak törvényeinket tisz­teljék, a munkában pedig be­csületesen helytálljanak. A párt tagjainak túlnyomó többsége megfelel ennek a követelménynek. A párt tagjainak a mun­kában is példát kell mutat­niuk, ezt környezetük is el­várja tőlük. Ennek a vá­rakozásnak a párt tagjainak többsége megfelel. Bizo­nyítják ezt eredményeink, amelyekben a párttagok szorgalma, tisztességes mun­kája meghatározó jelentő­ségű. Gyenes András ezután ar­ról beszélt,, hogy . a felelőtlenség, a fegyel­mezetlenség azért sem tűrhető el, mert sérti a pártnak a humanizmus­ról vallott elvét. A mi humanizmusunk a be­csületes, kötelességtudó, tör­(Folytatás a 6. oldalon) *

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents