Népújság, 1985. március (36. évfolyam, 50-75. szám)
1985-03-26 / 71. szám
NÉPÚJSÁG, 1985. március 26., kedd (Folytatás az 5. oldalról) vénytisztelö emberek védelmét szolgálja■ Nem fogadható el humánusnak az a magatartás, amely a társadalom érdekeit veszélyeztető rendbontókat védi. — A Központi Ellenőrző Bizottság nagyra értékeli — folytatta — a párt vezetésével, népünk munkájával elért eredményeket. Szorgalmaz és támogat minden olyan erőfeszítést, amely ezek védelmét, további gyarapítását szolgálja. Meggyőződése, hogy pártunk képes a szocialista társadalom továbbfejlődését nehezítő gyengeségek, hibák visszaszorítására, leküzdésére, a kedvezőtlen jelenségek elleni határozottabb és következetesebb fellépésre. Ez lehetséges és szükséges is. — Pártunk mindig Nyíltan beszél, nem hallgat el semmit. Ez pártunk nagy ereje. Ezért senkitől sem fogadjuk el, hogy a magunk feltárta gondokat, gyengeségeket egyesek saját rövidlátó, pesszimista látásmódjuk igazolására használják fel. Pártunk a jelenlegi. a töibb tekintetben nehéz, bonyolult körülményekkel tisztában van, számol ezekkel. De a párt, a mainál sokkal nehezebb helyzetben is képes volt megtalálni a kibontakozás útját, a helyes megoldásokat, amelyek segítségével biztonságosan tovább haladhattunk. — Szocialista vívmányainknak a társadalom, a nép életében mély gyökerei vannak — mondotta befejezésül. — Ezek védelmét, fejlesztését népünk akarja és támogatja- Erőnk pártunk eszméjében. politikai, cselekvési és szervezeti egységében, a kommunisták fegyelmezettségében, tettre- készségében, a néppel való összeforrottságában rejlik. Kérem a tisztelt kongresz- szust, hogy a Központi Ellenőrző Bizottság jelentését vitassa meg és fogadja el. Ezt követően — az elfogadott ügyrendnek megfelelően — megkezdődött a vita az MSZMP Központi Bizottságának beszámolója, valamint a Központi Ellenőrző- Bizottság jelentése és az ezekhez kapcsolódó szóbeli kiegészítések felett. Az első felszólaló Grósz Károly, az MSZMP KB tagja, a Budapesti Pártbizottság első titkára, a főváros küldötte volt. Grósz Károly felszólalása Grósz Károly, a főváros csaknem 224 ezer kommunistája megbízásából jelentette a kongresszusnak, hogy a Központi Bizottság határozatának megfelelően készültek pártunk XIII. kongresszusára, majd így folytatta : — A kongresszusi irányelvek vitája jelentősen hozzájárult a pártegység erősítéséhez, a párton belüli demokrácia fejlődéséhez, a párt és a tömegek közötti kapcsolatok elmélyítéséhez. Az eszmecserék legfontosabb tapasztalata számunkra az, hogy a budapesti kommunisták magukénak vallják pártunk politikai céljait, a több évtizede következetesen folytatott, állandóan megújuló politikai vonalát. Most, amikor a szocialista építőmunka sok területén igyekszünk új módszereket találni, párttagságunk megnyugvással látja, hogy a megújulási folyamatok élén mindenütt a párt és annak Központi Bizottsága áll. Megkezdődött a városrész- központok fejlesztése, mind fontosabbá vált a humánusabb lakókörnyezet kialakítása. A korábbinál nagyobb gondot és több pénzt fordítottunk meglevő értékeink megőrzésére, a főváros arculatát, hangulatát meghatározó, szép lakó- és középületek felújítására. Ugyanakkor a városépítés és a lakosság ellátásának néhány területén újabb megoldásra váró feszültség is keletkezett. A legutóbbi években politikai fe zültségeket okozó tényezővé vált, hogy Budapesten nagy számban élnek olyan nyugdíjasok, akik. nek az emelkedő megélhetési költségeket sem áthárítani, sem más jövedelemforrással kiegészíteni nincs módjuk. Ezért is fogadják egyetértéssel a határozattervezetnek azt a törekvését, hogy emeljük az alacsony nyugdíjakat, és fokozatosan biztosítsuk a nyugdíjak vásárlóértékének megőrzését. Erőfeszítéseink ellenére a fővárosban a bűnözés emelkedik. Nem sikerült kellő eredménnyel fellépni a csavargók, munkakerülők, az italozó életmódot folytató személyekkel szemben. összegezve azt mondhatom, hogy Budapesten az utóbbi években alapvető társadalompolitikai céljainkat megközelítettük, de maradéktalanul megvalósítani nem tudtuk. A fővárosiak életkörülményei a társadalmilag leg- indokolitabb területeken javultak, azonban jelentős azoknak a száma, akiknek az életszínvonalát nem sikerült megőrizni. A párt iránt erős a bizalom. Lakosságunk értékeli gazdasági építőmunkánk eredményeit. Látja az erőfeszítéseket. Ugyanakkor nőttek a társadalmi feszültségek. A lakosság politikai tűrőképessége csökkent, tapasztalható a jövőtől való félelem, bizonytalanság. E tényezők miatt a főváros lakosságának hangulata ellentmondásos. A politikai támogatást sokoldalú eszmecserékkel és határozott intézkedésekkel megújítani egyik legfontosabb feladatunk. A határozattervezet gazdasági építőmunkáról szóló fejezetében az egyik legfontosabb — legjobban óhajtott, de a legtöbb vitát, kétséget kiváltó — mondat az, hogy „a következő években élénkíteni kell a gazdasági fejlődést”. G rósz Károly szólott azokról a módszerekről, amelyekkel e szándék valóra váltható. — Tapasztalataink — mondotta — azt bizonyítják, hogy a magyar gazdaság igazi és viszonylag könnyen mozgósítható tartaléka az alkotó, cselekvő ember. A gazdasági fejlődés meggyorsítása szempontjából a csaknem 200 ezer műszaki értelmiségi tevékenységét tartom kiemelkedően fontosnak. A kutatási, műszaki fejlesztési feladatok végrehajtása döntően a jól képzett, kreatív szellemű és felelősséget is vállaló szakemberekre hárul. Manapság sokszor hivatkozunk az eszközhiányra, arra, hogy gépeink műszaki színvonala jelentősen elmarad az élvonaltól — s ez mind igaz —, de a rajtuk előállított termékek minősége, korszerűsége azt mutatja, hogy még a meglevő lehetőségeinket gém használjuk ki maradéktalanul. Ez pedig a szellemi felkészültségen, a munkaszervezésen és ambíción múlik. A legutóbbi négy évtizedben a műszaki értélmiség relatív anyagi helyzete romlott, a műszaki alkotók elismerése hazánkban leértékelődik. Külön figyelmeztető, hogy a műszaki értelmiséget foglalkoztató munkaterületek közül az utóbbi tíz évben az iparvállalati műszaki értelmiség helyzete alakult a legkedvezőtlenebbül. így nem meglepő, hogy nagymértékben csökkent a műszaki pályák társadalmi tekintélye, vonzereje, de ennél még nyugtalanítóbb, hogy csökkent a műszakiak érdekeltsége a termelésben. Érdeklődésük a főálláson kívüli jövedelemszerzés felé fordul. A kisvállalkozásban részt vevő mérnököknek csak harmada végez kifejezetten mérnöki munkát. Ezért halaszthatatlanul sürgős anyagi megbecsülésük a teljesítmények alapján. Meggyőződésem, hogy a vállalati bér- fejlesztések differenciáltabb végrehajtásával zömmel előteremthetők a kívánatos anyagi eszközök. Ehhez azonban egy másfajta szemléletre és gyakorlatra van szükség a vezetőknél és a dolgozó közösségekben egyaránt. Ezt formálni a párt- szervezeteknek, a szakszervezetekben dolgozó kommunistáknak igen nehéz, de fontos feladata. A gazdasági fejlődés meggyorsításában meghatározó szerepe van továbbá a műszaki fejlesztésnek. A budapesti pártértekezlet úgy foglalt állást, hogy a következő ötéves .tervben az elosztható javak nagyobb hányadát a felhalmozásra, és ezen belül a műszaki fejlesztésre kívánatos fordítani. De ezzel egyenrangú feladatnak tartjuk a meglévő, korszerű műszaki eszközök kihasználását, a technológia korszerűsítését, a fegyelem megszilárdítását. Határozottan a differenciált fejlesztést tartjuk kívánatosnak. A visszafejlesztést — tisztelet a kevés kivételnek — nem akarja vállalni sem a gazdasági vezető, sem a pártmunkás. E téren nagyobb erélyre és kényszerre van szükség. Támogatjuk tehát a kiadott határozat- tervezetnek azt az igényét, hogy „gyökeres fordulatot kell elérni a nem gazdaságos, tartósan veszteséges termelés gazdaságossá tételében, illetve korlátozásában”. De joggal vetődik fel a kérdés, miért nem tudtuk ezt a követelményt már régóta mindennapi életünk természetes részévé tenni ? Miért szenzáció a nyolcvanas éveikben, ha egy üze- met felszámolnak, ha néhány száz, esetleg ezer embert más munkaterületre irányítanak? Mert kevés a jelenséget felismerni. Mert program is kell a feladat végrehajtására, és társadalmi légkör annak befogadására. Ez utóbbi kialakításában meghatározó szerepe van a pártmozgalomnak. Vállalni kell az esetleges politikai konfliktusokat. Kijelenthetem, mi ennek vállalására készek vagyunk. Kötelességem kijelenteni, hogy a fővárosi iparban sem tudtuk következetesen végigvinni a szelektív fejlesztésre irányuló program végrehajtását. A közelmúltban megtartott taggyűléseken és pártértekezleteken mindenütt nagy figyelmet fordítottak a párt belső életének vizsgálatára. Örömmel tapasztaltuk, hogy nagy igény van a formalizmus elleni küzdelemre, a pártegység vitákban, eszmecserékben történő megújítására, a pártépítési munka egyenetlenségeinek megszüntetésére. Mindez azt jelzi, hogy tagságunk óvja. félti a párt egységét, az ország életében betöltött szerepét. Erre a tennivá- gyásra. aktivitásra építve kell növelni a párt vezető szerepét a jövőben is. A beszámolási időszakban többször megélénkült — hol jobbról, hol halról — a támadás a pártirányítás gyakorlata ellen, de a kellő válasz hatására el is csendesedett. Tapasztalataink ugyanakkor azt bizonyítják, hogy a sanda szándékoktól függetlenül is van javítani valónk a pártirányításon, a határozatok végrehajtásának megszervezésében. Legfontosabbnak a mozgalmi jelleg továbbfejlesztését tartam. Rendszeresebben kell vállalni a párbeA budapesti kommunisták teljes mértékben támogatják pártunk vezetését a jövő cselekvési irányainak kimunkálásában, az új utak keresésében. A felszólaló köszönetét mondott a Politikai Bizottságnak, a kormánynak azért a támogatásért, amit a főváros fejlődéséhez nyújtott. — A beszámolási időszakban — folytatta — érzékelhetően javultak a fővárosi lakosság életkörülményei. Erőfeszítéseink ellenére nem ilyen kedvező a kép a lakásellátás területén. Bár a mennyiségi lakáshiány lényegesen mérséklődött, mégis, több mint tízezer olyan lakásigénylőt tartunk nyilván, aki a jelenlegi árak mellett minimális reménynyel vár önálló lakásra. A lakásigénylők száma egyébként 60 ezer felett van. Helyeseljük az állami bérlakások építési arányának növelését. Somogyi Imre, Gulyás Sándor, dr. Szűcs László, Virág Károly és Szabó Istvánné a tanácskozás szünetében (Népújság fotó: Mikó László felv.) szédet politikánkról a párton kívüliekkel. Másik feladatunk a pártmozgalom közösségi vonásainak erősítése. Fellépni a párton belül jelentkező — divatos szóval kifejezve — elidegenedés tünetei ellen. A mai helyzetünk minden kommunistától önálló gondolkodást, ügyünk igazába vetett hitet, nagyobb politikai bátorságot követel. Sokakban él valami félelem attól, hogy önállóan alakítsák ki véleményüket és képviseljék is azt. Ennek egyik oka biztosan az, hogy vitakultúránk nem elég fejlett, a különböző vélemények iránti tűrőképességünk alacsony az egyéni véleménynyilvánításnak az indokoltnál nagyabb a kockázata. Ezen változtatni kell. A tudatosság és a kommunista mozgalom erejébe, a marxizmus—leninizmus ügyébe vetett hit adja azt az érzelmi alapot, amely az érdekeken és a logikai megfontolásokon túl is összeköt bennünket, amely érzékeny- nyé tesz egymás gondjai és bajai iránt. amely felébreszti bennünk a felelősségérzetet, a segítőkészséget, amely megacélozza termiakarásunkat a jobb, szebb, emberibb jövőért — zárta beszédét Grósz Károly. Ezt követően Csente Jenő frontmester, a Tatabányai Szénbányák, Léránt Károly- né, Veszprém megye, Radies Sándor, Zala megye, Egresi Károly, Budapest, Martinovics Tibor, Pest megye, Síkúin György, Hajdú-Bihar megye, Gerezdes János. Győr-Scpron megye küldötte szólalt fel. A tanácskozás soros elnöke bejelentette, hogy a mandátumvizsgáló, a jelölő és a szerkesztő bizottság megkezdte munkáját. Ezt követően tájékoztatta a kongresszust arról, hogy folyamatosan érkeznek a termelésben, a szolgáltatásban, a MOSZVA Kiküldött tudósítójának és budapesti állandó tudósítójának cikkét közölte hétfői számában a Pravda hazánk pártkongresszus előtti helyzetéről. A cikkírók megállapítják, hogy az MSZMP XIII. kongresszusa fontos időszak eredményeit összegzi. Bár Magyarország kénytelen volt csökkenteni a fejlesztési ütemet, de javult az ország külgazdasági egyensúlya. Az MSZMP észlelte a felmerülő nehézségeket, józanul értékelte a helyzetet. A tudósítók rámutattak, hogy beszélgetéseiken érezték a párt politikájának helyességébe vetett hitet, optimizmust. Megállapították, hogy a dolgozók hatalma szilárd, az ország belpolitikai helyzete jó és stabil, a párt iránti bizalom erős. PÁRIZS, BELGRAD, RÓMA Hétfőn több francia lap foglalkozott az MSZMP kongresszusával. A L’Humanité különtudósítója kommentárjában rámutatott: a magyar gazdaság öt nehéz esztendőn ment át, nagy erőfeszítésekre volt szükség, de társadalmi méretekben sikerült megőrizni az élet- színvonalat, biztosítani a teljes foglalkoztatottságot és csökkenteni a külföldi adósságokat. A Le Figaro azt írja, hogy a kongresszuson behatóan megvitatják majd a gazdaságirányítás új mechanizmusának kérdéseit. Kiküldött tudósítója szerint az egyik legfontosabb reform az, hogy a vállalatok vezetőit a vállalati tanácsok fogják megválasztani. Hangsúlyozza továbbá, hogy az 1984-es év kielégítő gazdasági eredményekkel zárult, különösen a külföldi adósságok csökkentése terén. kulturális életben tevékenykedő kollektívák, szocialista brigádok, párt- és KISZ- szervezetek üdvözletei. A táviratok beszámolnak a kongresszusi és felszabadulási munkaversenyben, valamint a kommunista műszakok során elért eredményekről. Sok sikert kívánnak a kongresszus munkájához. Miként az üdvözletekből kitűnik, a munkáskollektívák azt várják, hogy a tanácskozás reális, előremutató programot adjon a kommunisták, az egész magyar nép számára. Hangsúlyozzák, hogy készek tevékenyen kivenni részüket az elfogadásra váró kongresz- szusi program teljesítéséből. Ilyen üzenet érkezett — többek között — a miskolci Lenin Kohászati Művek Ifi ezer dolgozójától, a gyár három és fél ezer kommunistájától, a Paksi Atomerőmű kollektívájától, a Mecseki Szénbányák, a Zrínyi Nyomda és az angyalföldi KÖZÉRT Vállalat dolgozóitól, a Szigetvári Konzervgyár ifjúkommunistáitól, a Bács-Kiskun megyei munkásőrség alapító tagjaitól és a Nemzeti Színház társulatától. Köszöntötték a tanácskozást a hét végén Záhonyban tartott kongresszusi műszakban részt vett magyar. szovjet és csehszlovák vasutasok is. A délután folyamán szót kapott még Juscsák György. Nógrád megye, Osztafi Béla, az Özdi Kohászati Üzemek, Czinege Gyuláné, Szolnok megye, Szabó Gyula. Budapest és Fodorné Birgés Katalin, Békés megye küldötte. Ezzel az MSZMP XIII. kongresszusának első munkanapja — amelyen Németh Károly, Kardos Ernőné és Varga Gyula elnökölt — véget ért. A tanácskozás kedden a Központi Bizottság beszámolója és a Központi Ellenőrző Bizottság jelentése, valamint a szóbeli kiegészítések feletti vitával folytatódik. A jugoszláv tömegtájékoztatás megkülönböztetett figyelmet szentel az MSZMP hétfőn kezdődő XIII. kongresszusának. Ezekben a kongresszus megnyitása előtt a Politika, a Borba és az újvidéki Magyar Szó mindenekelőtt azt emeli ki, hogy a magyar kommunisták legfelsőbb fóruma meg fogja erősíteni a párt eddigi irányvonalát. Jelentős helyet szentelnek a gazdaságirányítás reformjával kapcsolatos legújabb lépéseknek, a társadalmi viszonyok folytatódó demokratizálódásának, és — utalva a fejlődés legutóbbi években jelentkezett nehézségeire — a dinamikusabb gazdasági növekedésre vonatkozó terveknek. Az Olasz Kommunista Párt lapja, a L’Unitá, valamint a Corriere della Sera című nagy tekintélyű olasz polgári napilap hétfőn terjedelmes tudósításban foglalkozott az MSZMP XIII. kongresszusával. A L’Unitá emlékeztette olvasóit, hogy a kongresszust a Központi Bizottság által kidolgozott irányelvekről szóló vita előzte meg. A lap hangsúlyozta, hogy a vita a szocialista társadalom és a gazdasági reform fejlesztésével, az új választási rendszerrel, a demokrácia kiterjesztésével és a béke védelmével összefüggő kérdések körül bontakozott ki elsősorban. Megállapította: a mostani kongresz- szusnak különleges jelentősége van, mivel egybeesik Magyarország felszabadításának 40. évfordulójával. Igen jelentős, új mozzanat az, hogy a kongresszus nem határozza meg a következő ötéves terv mutatóit, hanem a csak fő irányait rögzíti. A Corriere della Sera azt emeli ki, hogy Magyarország jelenlegi vezetői eltökéltek a gazdasági reformok folytatásában. Sajtóvisszhang
