Népújság, 1985. március (36. évfolyam, 50-75. szám)
1985-03-23 / 69. szám
NÉPÚJSÁG, 1985. március 23., szombat 5. Nagyvisnyónak a történelem folyamán sok gazdája volt. Pálóczy, Perényi, Dóczy, majd a Szécsi családok igazgatták a település sorsát. A XVIII. század végén az itteni bányából már palakövet szállítottak az ökör vontatta igáskocsik, s a múlt század első felében papírgyár is működött itt. A falut 1950 után csatolták vissza megyénkhez. A hegyi községekben élőknek az idén jobbára csak a naptár jelezte, hogy véget ért a tél. A bükki „végeken” még tartja magát. Nagyvisnyót is hó borítja. Az egyik domb gerincén az őzcsapat tavalyi füvek után turkál. Valamelyik faluszéli ház udvaráról egy álomszuszék kakas megkésett ébresztőt fúj. Mert az itt élők korábban kelnek a sokat emlegetett tyúkoknál is. A legelső bányászokat szállító autóbuszok még a szürkület előtt, 4 óra után indulnak a szomszédos Borsod megyébe. Őket a Bélapátfalvi Cementgyárba igyekvők követik. Hét órakor pedig a legkésőbben kelő diákok is felhajtják az otthoni tejeskávét, kakaót, aztán irány az iskola. A délelőtti „tavaszi” hó- szitálásban az oszlopos ám- bitusokról havat söpörnek a kendőbe burkolódzó asszonyok, kucsmás férfiak, ellátják az apró jószágot. Néha meg-megállnak, szót váltanak, leginkább erről a „tótágast álló” időjárásról. A tanácsháza előtt is asz- szonycsapat toporog, várják a palackos gázt szállító kocsit. Az ácsorgók közül megjegyzi egyikük: — Ebben a fagyzugos faluban jócskán késni fog idén a rügyfakadás .. Új otthonok az erdő alján A községházán Nagy Lajos tanácselnöknek szólunk első benyomásainkról. A látottakat és hallottakat ő is megerősíti azzal, hogy a huzatos hegyalján bizony központi kérdés az időjárás. Nem a legszerencsésebbek, hiszen amikor már máshol hétágra süt a nap, itt igazán akkor sincs kánikula. S mindez kihat a mezőgazdaságra is. Érthető, ha az itt élők nem különösebben bánkódtak, amikor évtizede megszűnt az önálló termelő- szövetkezet. Háztáji gazdálkodással, fóliázással sem foglalkoznak. A községben alig találni öt-hat tehenet. A munkaképes lakosság „eljáró”. — Akkor egy kis túlzással idézhetnénk is a régi gyermekdalt, „Erdő mellett nem jó lakni... ? — Azért ez így nem teljesen igaz — mondja a tanácselnök. — Sőt az elmúlt három év egyik legsürgetőbb, megoldásra váró gondja az új „telepesek” házhelyhez juttatása volt. Azóta már felépültek az új lakások, s az ÉMÁSZ jóvoltából tavaly minden új otthonba bevezették az áramot. Ráférne persze a felújítás is a község villamos- hálózatára, hiszen 1955 óta Nagy Lajos tanácselnök nem volt korszerűsítés. Igyekszünk gondoskodni a legfiatalabb lakosainkról is. Negyvenszemélyes óvodánkban, ha szűkösen is, de fogadni tudják az apróságokat. A meglévő létesítményt társadalmi munkával építettük fel. Nagyon sok hetvenéves nagyapa önzetlen segítsége hozzájárult ahhoz, hogy aránylag rövid idő alatt sikerült felhúzni a falakat. Ám a bővítés és a fejlesztés már itt is elodázhatatlan. Azonban a „hét szűk esztendő" nem kedvez. Szükségünk volna öregek otthonára, s terveink között szerepelt gázcsere- telep kialakítása is, de ezek anyagiak híján sajnos csak vágyak maradtak. — Gondolják, hogy a Vll. ötéves terv időszakában sikerül talán mindezt megvalósítani? — Aligha. A legégetőbb feladat ugyanis az általános iskola bővítése. Jelenleg négy tantermünk van, de ez igen kevés. Feltétlenül egy új oktatási központot szeretnénk kialakítani, amely a kultúrház meglévő épületéhez kapcsolódna .. De minden magyarázkodásnál A Bán-patak partján Surjánszki György: Egy sportpályáról álmodom jobb a személyes meggyőzés, jöjjenek velünk, s nézzék meg milyen áldatlan körülmények között kell dolgozniuk tanárainknak, s tanulniuk gyermekeinknek. „Vándorló'’ iskola Mintha csak Bródy Sándor Tanítónőjének a falusi iskoláját látnánk. A református templom udvarán álló kis „tanoda” 1910-ben épült. Eredetileg négyosztályos alsó tagozatra tervezték. Háromnegyed százada nem bővítették. Az eredmény: a csöppségek minden kicsengetéskor fogják a cók- mókjukat, s a tanár vezetésével vándorolnak tovább egy-egy házzal. Mert tanítás folyik a községi tűzoltó- szertár termében, a könyvtárban és a helybéli pártkörzet szobáiban is. Szerencsére a tanárok mind szakképzettek. ráadásul csakAhol megállt az idő nem kivétel nélkül helybéliek. Bekukkantunk egy testnevelési órára is. amelyet a kultúrteremben tartanak. A helyiség délután mozi. A fiatal testnevelő tainár Surjánszki György két éve fejezte be a tanárképző főiskolai tanulmányait. Agilis, segítőkész fiatalember. Évekig aktív sportoló volt. a főiskola kosárlabda-csapa fában „bűvölte” a labdát. Most, a nagyvisnyói gyerkőcöket szeretné bevezetni a labdajátékok rejtelmeibe is — ha lenne hol! — A művelődési ház melletti tér alkalmas lenne ko. sár- és kézilabda pályának. S jó időiben kitűnő óráikat tarthatnánk a szabad levegőn. A szülők szabad idejükben szívesen végeznének társadalmi munkát is annak érdekében, hogy legyen új községi sportpálya — halljuk a fiatal testnevelőtől. — Ám ehhez kellene salak, háló. s egyéb tartozékók is. Amire szintén nincs pénz. Azt hiszem ez a legnagyobb akadály. Szomorúan, s kicsit meg- ad'óan csóválja a fejét a tanácselnök, s megtudjuk tőle. hogy szeretnék, ha a bejáró fiatal Surjánszki házaspár is nagyvisnyói lakos lenne. Sajnos kis fizetésű pályakezdők, így aligha lenne fedezetük családi ház építésére, noha házhely ákadna. Hiába, a nincs nagy úr. * t - ' v > WÊÊÊ^ , .v.;; Baj van a vízzel Sétánk következő állomása a körzeti orvosi rendelő. Öt éve gyógyítják a betegeket dr. Takács József körzeti orvos, Patrik Józsefné házi betegápolónő és Horváth Istvánné védőnő. Az orvosi munka apróbb adminisztrációs teencőit Papp Józsefné orvosírnok vállalta magára. A doktor úr kitűnő, gazdag választékú patikát is tart a rendelőben, minden olyan gyógyszer megtalálható itt. amelyre egy ilyen kistelepülésnek szüksége lehet. Jólfelszerelt maga a rendelő is. hiszen van saját EKG-ja és reuma vizsgálatokra alkalmas nervosztátja is. — A leggyakoribbak elsősorban a foglalkozásokból adódó betegségek. Vibrációs és reumatikus okokra vezethetők vissza — magyarázza dr. Takács József. Az itteni férfiak nagy része bányász és télen-nyáron az erdőben dolgozó erdészeti szakmunkás. — A városi lakosok azt gondolják, hogy a hegyvidéken élők általában egészségesebbek. — Korábban, néhány évvel ezelőtt taláin úgv is volt. ce napjainkban itt is nagyon sok a magas vérnyomásban és cukorbetegségben szenvedő. Persze ennek elsődleges oka a zsíros táplálkozás. Fel- világosító előadások során igyekszünk meggyőzni a ki_ adósabb kosztok kedvelőit is. hogy próbáljanak olajjal főzni a házizsír helyett. Am arz elsődleges gond inem ,is ez. hanem a szennyezett ivóvíz. Pillanatnyilag alig akad két- három egészséges, kórokozó- mentes vízlelőhely a községben. Legtöbb kút nitrátos. csecsemőknek, kisgyermekeknek nem adihaitó a vize. Tudom, hogy a községnek a- lig jut a fejlesztésre pénze, de ha a legrövidebb icőn belül nem oldják meg megnyugtató módon a szennyvízelvezetést, igen súlyos fér. főzésekre kell számítanunk. — A zacskós ivóvíz nem segítene ideig-óráig a körülményeken? — Nem. Mivel nem biztosítottak a folyamatos ellátás feltételei. A séta végére elkomorul Nagy Lajos tanácselnök arca. Tudja ő jól. hogy sok helyen szorít a cipő. bőven akad tennivaló: kellene az új iskola, sportpálya, s a 24 órába érkezett a község szennyvízelvezetésének, ivóvízellátásának megoldásával problémája is. Nagyvisnyót dolgos, faluját, környezetét szerető emberek lakják, akik áldozni képesek a jobbért! Viszont pusztán társadalmi munkával, összefogással nem lehet az anyagi nehézségeket kiküszöbölni. Amikor elbúcsúzunk, s megköszönjük a gondos kalauzolást, eláll a hóesés is. Reméljük, lassan kitavaszodik, derűsebb idő járja majd a „végeken” is. Soós Tamás Reggel a gazdasági udvarban (Fotó: Perl Márton)
