Népújság, 1985. március (36. évfolyam, 50-75. szám)
1985-03-20 / 66. szám
NÉPÚJSÁG, 1985. március 20., szerda 3. TÖBBRE LENNE SZÜKSÉG Dolgezó nyugdíjasok Forgács József termelési osztályvezető A technika adott: a legújabb megmunkáló gépsorok egyike (Fotó: Perl Márton) Gondokról, örömökró'l — őszintén Avagy ahogyan az ISG gyöngyösi gyárában látják A makacskodó, öreg zárat értő kézzel reperálta meg Feri bácsi, és közben arról beszélt, nem bánja, hogy már hetvenöt éves; az a fő, hogy még tud dolgozni. Általában jellemző az idős emberekre, hogy örülnek, ha évtizedek tapasztalatait gyümölcsöztethetik, ha tevékeny munkával tölthetik el nyugdíjas éveiket is. Az életet jelenti nekik, hogy még szükség van rájuk, hogy igényt tart felhalmozott tudásukra. alkotókedvükre a társadalom: és a munkahelyi közösség állandó kapcsolatot, kötődést nyújt sokak számára enyhíti az egyedüllétet. Bővülő kedvezmények Mindez természetesen nemcsak érzelmi kérdés, a realitáshoz hozzátartozik, hogy a 2 260 000 nyugdíjas többségének szüksége van arra a pénzre, amit munkájával keres. A 84 milliárd forintból, amelyet példáut 1984-ben nyugdíjként kifizetett az állam, havi átlagban egy személyre 3130 forintot mutat ki a statisztika, a valóságban azonban a nyugdíjasok többségének ennél kevesebbet visz a postás hónapról hónapra. Szükség van tehát a nyugdíj kiegészítésére; a népgazdaságnak viszont a nyugdíjasok munkájára, hiszen az aktív keresők száma — 4 920 000 — 1985 január elsején újabb 20 ezer emberrel volt kevesebb, mint egy évvel korábban. A legutóbbi évtizedben a részmunkaidőben foglalkoztatott nyugdíjasok létszáma 380—430 ezer között mozgott. Egyes ágazatokban, például a belkereskedelemben a nyugdíjasok nélkül nem lenne biztosított a folyamatos ellátás. Annak érdekében, hogy a munkaerőhiány enyhüljön, a Minisztertanács 1983. január elsejétől módosította korábbi rendeletét, növelte a fogalkoztatási időkeretet; évi 30 ezer forintról 60 ezerre emelte a kereseti ösz- szeghatárt; és bővítette a foglalkozási időkorlát alól mentesített munkakörök számát. Az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal a közelmúltban készített összegzésében megállapította, hogy a munkaerőgondokkal küzdő vállalatok éltek is a lehetőséggel. Megyénként változik Ha az ágazatok szerinti megoszlást nézzük, az iparban 50 ezer, a mezőgazdaságban 45 ezer, az egészségügyben 40 ezer, és a kereskedelemben 80 ezer nyugdíjas dolgozik. A területi megoszlás szerint a fővárosban lakó mintegy 400 ezer idős emberből 90—100 ezer vállal munkát, a megyékben lakó 1 millió 800 ezerből 200 ezer nyugdíjas dolgozót tartanak nyilván. (A falvakban, tanyákon élő öregek természetesen mindannyian dolgoznak a háztájiban, ameddig csak mozdulni tudnak.) Megyénként nagy az eltérés abban, hogy hány idős ember jár munkába. Nagyobb foglalkoztatási igény jellemző Nógrád, Heves, Somogy. Komárom és Békés megyében. Várják őket Győr-Sopron megyében például a textiliparban, az élelmiszeriparban, a kereskedelemben és a vendéglátóiparban várják a nyugdíjas dolgozók jelentkezését. Heves megyében az állattenyésztésben nyugdíjasokkal tudják pótolni a hiányzó létszámot. A megyékben is csak 20 százalék a szellemi munkát végző nyugdíjasok aránya. Hivatásuknak élő pedagógusok. körzeti orvosok végzik a falvakban — köztisztelettől övezve — áldozatos munkájukat idős korukban is. De ott vannak az 55—60 éven felüli szakemberek a művelődés egyéb területein, a kórházakban, és számviteli területen is. Tág tere nyílik nyugdíjas korban is a munkára mindazoknak, akik a szolgáltató- ipar valamely ágában szereztek szakmát. Baranyában például kevés a fodrász. Szegeden és környékén a kerékpárok ezreinek „orvosaiból” elkelne több is. A borsodi falvakban örülnének ha mindenütt akadna cipész a kaptafához. És sorolhatnánk tovább, hány helyen lenne még becsülete az idős mesterek keze munkájának, szakmaszeretetének. 1. E. Kezdetben kissé bizalmatlanul méregettük egymást. Felmértük, meddig mehetünk el beszélgetésünk során. Nem másról volt szó ugyanis, mint az Ipari Szerelvény és Gépgyár gyöngyösi kirendeltségének eredményeiről, terveiről, exportkapcsolatairól, munkamoráljáról, szakembergárdájáról. Aztán mint később kiderült. Forgács József termelési osztályvezető nem kendőzte el közösségük gondjait sem. — Elmondta, hogy az úgynevezett MES szerelvényből — ami nem más, mint sav- és lúgelzáró szelep —. tekintélyes mennyiséget szállítottak Csehszlovákiába, Lengyelországba, Jugoszláviába, s Ausztriába. így aztán az exportbevétel több mint 33 millió forint volt, ebből a tőkés valuta értéke ti millió. A másik hasonló termékük ami a pillangószelep elnevezést kapta, s az élelmiszertől a nehéziparig az élet minden területén felhasználható folyadékszabályozásra —. szintén megállja a helyét a nemzetközi összehasonlításban. A már említett partnereken kívül ebből még a franciák is igényt tartanak négyszáz darabra. S az eddigi . rendelésekből úgy tűnik, hogy a tavalyi valuta- bevételt az idén is teljesítik. Az elmúlt évi össznye- reséget. ami több mint 41 millió forint volt, nagyrészt az előbb említett bevételnek köszönhetik. Aztán a nehézségekről esett szó. — Úgy gondoltuk, hogy a tavalyi esztendőnél nehezebb már nem lehet. Most pedig itt van 1985 eleje, s egyáltalán nem beszélhetek kisebb szorongással az előttünk levő hónapokról, mint az ezt megelőző időszakban. — Mi okozza mindezt? — A szabályzók mindenki előtt ismertek, annak nehézségeiről fölösleges szólni. Ezen kívül aggaszt a piac egyre szűkülő felvevő- képessége. — Ez utóbbi esetben nem a sokat emlegetett igényekhez való rugalmas alkalmazkodás hiánya a baj? — Hiába próbálkozunk ezzel, amikor termékeink java része rendkívül anyag- igényes. Alkalmazkodásunkkal egyébként sem hiszem, hogy probléma lenne. A már említett francia üzletet is azért kötöttük meg, hogy bent maradhassunk a piacon. s nem az egyébként ilyenkor szokásos előnyök miatt. Aztán míg tavaly termékeink közül a MES és a pillangószelepekből hagyta el a legtöbb gyárunkat, most az nem kell. Ezért hát újra tervezzük a kompresszorgyártás felfuttatását, ami iránt úgy néz ki, hogy nagyobb a kereslet. — S mi az, ami még azt a bizonyos szorongást okozza, ha 1985-ről esik szó? — Nagyon leegyszerűsítve: a munkához szükséges anyag, gép. s ember. Vegyük sorjába: a technikai oldal biztosított. Korszerű számjegyvezérlésű célgépeink vannak, öntödénk -is állja az Összehasonlítás próbáját az ország majd valamennyi hasonló munkahelyével. Ezzel tehát nincs gond. A jelenlegi kapacitásunk 40 százaléka azonban kooperációban valósul meg. Hozzávetőlegesen 20—25 munkahellyel állunk kapcsolatban a kisiparostól a vállalati munkaközösségeken keresztül egészen a legnagyobb gyárakig. így aztán nincs szállítási fegyelem. A határidőket senki .nem tartja. A gyárvezetés idejének legnagyobb részét leköti az egyeztető tárgyalások sorozata. S ha most megkérdezi, hogy miért mindenhová az igazgató, meg a főmérnök megy. azt kell mondanom, mert ezt igényli a partner, akitől nagymértékben függünk. A kooperációink közül a legmegbízhatóbbak a vgmk-k. Kis gyárunk 359 munkásából több mint nyolc- vanan egészítik ki ilyen formában a fizetésüket. Folytassuk a zománcozással! Ez nem megoldott az országban. A mi termékeinknek az egyharmada ilyen bevonatot igényel. — Munkásaik felkészültsége enyhít-e szorongásán? — Tulajdonképpen csak a fizetés napján látjuk, hogy valójában mennyien is vagyunk. Keués a jól kvalifikált szákemberünk. Főleg az öntödében, s ezen belül is a formázó szakmunkás utánpótlással vannak nagy gondjaink. Ugyanakkor a gépgyártás területén is alig kedvezőbb a helyzet. Különösen a gépi forgácsolókból nagy a hiány. Minden emberre szükségünk van. ami aztán nagymértékben kihat a munkafegyelemre is. Pedig az anyagi megbecsüléssel nem lehet baj. Amit a rendeletek úgy fogalmaznak, hogy adható, azt mi mind biztosítjuk. S mégis hiába hirdetünk akár a Népújságban. akár a tanácsnál, vagy a gyárkapun, mindenhol. Úgy érzem, itt Gyöngyösön, a munkaerőigények nem reálisak. Számunkra megoldási talán az átcsoportosítások jelenthetnének. Szeretnénk továbbjutni. Tudjuk. hogy csakis így maradhatunk fenn. ★ Véleményünk szerint máris előreléptek. Ugyanis szégyenkezésre semmi okuk. hiszen az elmúlt esztendőben is több mint 41 millió forint volt a nyereségük. Mindez a probléma ami beszélgetésünk kapcsán szóba került, jelzi, hogy nem pihennek a babérokon. A nemrégiben újjáalakult gyárvezetés azon töpreng, milyen módon lehet még jobb színvonalon. s még többet letenni társadalmunk asztalára. Meggyőződésünk, hogy legalább annyi pozitívumot is felsorolhatna Forgács József termelési osztályvezető, mint amennyi negatívumot hallhattunk tőle. Ö ezeket tartotta fontosnak. S mint ahogyan fogalmazott. nem volt ez más. mint hangos gondolkodás... Kis Szabó Ervin Magasabb teljesítményre ösztönző bérezés Segítség a döntés-előkészítéshez, gazdasági elemzéshez Huszonöt éves a Magyar Közgazdasági Társaság Immár negyedszázada, hogy megalakult a Magyar Közgazdasági Társaság, amelynek irányítását akkor olyan kiemelkedő személyiségek vállalták, mint Ajtai Miklós és Vajda Imre. Elnökségük alatt a társaság a nemzetközi tudományos életbe is bekapcsolódott. Heves megyében csak később, 1971 januárjában alakult meg a helyi szervezete. Ezt megelőzően Egerben már a hatvanas évek elejétől alkalomI szerűen működött közgazdász klub. előbb a Fegyveres Erők Klubjában, majd a Megyei Művelődési Központban. Akkoriban mindössze húszfős tagsága volt ennek, akik korábban a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen végeztek. Ez a 'kör tartotta és szervezte az előadásokat meghívott szakemberek felkérésével, : vagy saját vállalásban. Tulajdonképpen ez adta a magját a Magyar Közgazdasági Társaság Heves megyei Szervezetének megalakításához. Küldöttei már részt vettek az 1970-es békéscsabai közgazdász vándorgyűlésen, ahol hivatalosan is kérték az országos elnökséget, hogy járuljon hozzá a társaság Heves megyei szervezetének létrehozásához. Ez meg is valósult olyannyira. hogy 1971 nyarán már Eger adott otthont a soron következő közgazdász vándorgyűlésnek. A megyei szervezet 134 taggal jött létre és mint dr. Puskás Sándor elnöktől értesültünk, az azóta nyilvántartottak száma csaknem megkétszereződött. Ezenkívül a megyei szervezet jogi tagja 22 vállalat, szövetkezet és intézmény is. A társaság annak alapszabálya, illetve az országos elnökség által jóváhagyott éves munkaterv és költségvetés alapján működik. Célja. hogy társadalmi úton segítse elő a közgazdaság tudománynak a népgazdaság fejlődését szolgáló gyakorlati alkalmazását. A szervezet tevékenysége során kiemelt figyelmet fordít a gazdaságirányítási rendszer továbbfejlesztésével összefüggő feladatok tisztázásához, illetve feldolgozásához. Olyan előadásokat, szakmai konzultációkat szerveznek, amelyek mozgósítanak az MSZMP gazdaságpolitikai határozatainak megvalósítására és ezzel összefüggésben a megyei feladatok végrehajtására. A tagsági munkát az alapszabálynak és a közgyűlési határozatoknak megfelelően a 13 tagú elnökség irányítja. Az elmúlt időszakban ez a testület néhány olyan szakmai tanulmányt, elemzést, értékelést vitatott meg és véleményezett, amelyeket a szakosztályokban tevékenykedők készítettek. így például Heves megye iparának szervezetét és szerkezetét, a munkaerő- mozgás szükségességét és feltételeit vizsgálták, továbbá a szabályozást és a vállalati magatartást értékelték megyénk kereskedelmében, valamint a készletgazdálkodás helyzetéről alkottak véleményt. A megyei szervezetnek egyébként öt szakosztálya: ipari. élelmiszer gazdasági, kereskedelmi, pénzügyi, valamint tervmunkaügyi szakosztálya működik. Ezenkívül tevékenykedik az Ifjú Közgazdász Bizottság is. A társ- szervezetekkel. így a MTESZ Heves megyei Szervezetével, a Szervezési és Vezetési Tudományos Társasággal. a Tudományos Ismeretterjesztő Társulattal, a KISZ-szel, az Agrártudományi Egyesülettel közösen minden év őszén aktívan részt vesznek a műszaki-közgazdasági hetek eseményeinek megszervezésében. Jelentős figyelmet fordítanak a fiatal közgazdászok társasági munkájára, és rendszeresen küldötteket delegálnak az ifjú közgazdászok országos találkozójára is. A gazdaságirányítási rendszer továbbfejlesztésével ösz- szefüggő feladatok arra ösztönzik a Magyar Közgazda- sági Társaság Heves megyei Szervezetét, hogy tagjaikat még inkább bevonják a munkába. Tanulmányokat készítenek, szakvéleményeket, javaslatoikat adnak, ezáltal a tagoknak az egyesülethez való kötődését erősítik. A jövőt illetően aktívan közre kívánnak működni megyénk VII. ötéves tervének véleményezésében, valamint különböző testületi ülésekre kerülő vitaanyagok elkészítésében. Ezzel is hozzájárulnak fontos döntésekhez. Mentusz Károly Az idén először a kisebb kollektívák, a brigádok vezetőit is bevonják a többletteljesítmények után járó bérek, prémiumok elosztásába a Tatabányai Szénbányáknál. A vállalat vezetői ugyanis hónapról hónapra jelentős összeget adnak a mozgóbérből a bányaüzemeknek azzal a feltétellel, hogy annak felosztását bízzák a brigádvezetőkre. A vágathajtó csapjatok vezetői például 4 millió forint felett rendelkeznek, s ezt az átlagosnál nagyobb előrehaladási sebességgel dolgozó bányászoknak fizethetik ki. Nagyobb önállóságot kaptak a fejtési csapiatok vezetői is, ők a végzett munka arányában, a legtöbb szenet termelő társaiknak oszthatnak ki saját hatáskörükben az év során 3,3 millió forintot. Külön jutalomban részesülnek a felszabadulási- kongresszusi munkaversenyben legjobb teljesítményt nyújtó kollektívák. Ebben az évben összesen 73 millió forinttal növelik a béreket a tatabányai üzemekben. Ezzel lehetőség nyílik a differenciáltabb bérezésre, a jobban dolgozók munkájának elismerésére. A föld alatt dolgozók nyolc, a külszínen dolgozók pedig 5 százalékos bérfejlesztésben részesülnek. A vállalat eredményeit legjobban befolyásoló szénfej tők műszakon- kénti iránybérét például az eddigi 206 forintról 222 forintra emelték. Ugyancsak előnyben részesülnek az idei bérfejlesztésnél az úgynevezett fenntartó csapjatok, azok a munkások, akik karbantartják a munkahelyeket, biztonságos körülményeket teremtenek a szénterme- ilő brigádok részére. A három műszakban dolgozó közvetlen termelésirányítók havi bérét is átlagosan 800 forinttal emelték. Többletbérrel ismerik el a vállalat brikettgyári dolgozóinak teljesítményét is. Az üzem éves terve 570 000 tonna brikett, de a terven felül gyártott brikett minden tonnája után 70 forintot biztosítanak a fizikai munkásoknak. Hónapról hónapra figyelemmel kísérik a vállalat vezetői a teljesítmények alakulását, és folyamatosan korszerűsítik az érdekeltségi rendszert, hogy érvényre juttathassák a munka szerinti differenciált bérezést.
