Népújság, 1985. március (36. évfolyam, 50-75. szám)
1985-03-02 / 51. szám
NÉPÚJSÁG, 1985. március 2., szombat MINDENNAPI NYELVÜNK „ Minden helyzetben vettük a lapot...” Egyik nagyüzemünk szakmai értekezletén hangzott el a címben idézett kijelentő mondat. Nyelvi formálása is megérdemli figyelmünket. Éppen napjaink nyelv- használatában nagyon divatos két szóalak, illetőleg szókapcsolat játszik benne kulcsszerepet. Először a szóalakról : a helyzet szó gyakori és henye használatával kapcsolatban kell elmondanunk, hogy újabban nemcsak a társalgási nyelvnek’ hanem a hivatalos és a közéleti nyelvhasználatnak is jórészt feleslegesen jelentkező szava1. A gyakori felhasználás miatt fogalmi tar" talma és használati értéke egyre általánosabbá válik. Hogy milyen változatos nyelvi szerepekben élünk vele, ezek a jelzős szerkezetek is tanúsíthatják: gazdasági, jogi. pénzügyi, politikai helyzet stb. Napjainkban számos, egészen szokatlan összetétel is jelentkezik: élethelyzet, kényszerhelyzet, veszélyhelyzet, gólhelyzet, problémahelyzet, videohelyzet, helyzetjelentés, TOTÖ-helyzet stb. Hogy a sajtó hasábjain is mennyire változatos szöveg- összefüggésekben vállal nyelvi szerepet, arról ezek a példák bizonykodnak : „Az ingerültség benne él az egyre nehezülő élethelyzetben” (Népszava, 1985. jan. 26.). — „Szó lesz arról, milyen az alkoholbetegség-el- látás helyzete” (Magyar Nemzet, 1985. jan. 28.). stbHogy ez a divatszó szinte járványszerűen terjed, bizonyíték rá, hogy már iskolák folyosóin is el-elhang- zik: Mi a helyzet? Gáz van! Az első órán dolgozatot írunk! Van-e módunk arra, hogy útját álljuk a helyzet divatszó felesleges használatának? Igen van! A mi a helyzet? helyett éljünk olykor a mi van? mi újság? nyelvi formákkal. A gyakran hallott: ez a nagy helyzet szólásszerű kifejezést váltogassuk ezekkel: így vagyunk, így áll a dolog. A helyzet szót a megfelelő beszédhelyzetekben helyettesíthetjük ezekkel a szóalakokkal is : körülmény, állapot, viszony, esemény, történés stb. A címben idézett mondatban szeerepel egy, a napjainkban gyakran hallható és olvasható szólás is Vettük a lapot. A szövegösszefüggésből kivehető, hogy ezt a nyelvi formát nem a valóságos, nem a tárgyi értelmében és használati értékében, hanem átvitt, képes, képtelen értelmében használta fel az értekezlet résztvevője. A két sík együttes használatáról tanúskodik a Ludas Matyit hirdető reklám- szöveg: Veszi a lapot, aki veszi a lapot. Az egyik sík: veszi a lapot, tehát a hírlapot, a hetilapot. A másik sík: a szólás átvitt értékű jelentése és használati értéke: Veszi a lapot, azaz érti, miről van szó, hajlandó részt venni a dologban, a vállalkozásban, belemegy a tréfálkozásba, érti az ugratást stb. Hogy ezzel a szólással is divatozunk, ezek a szöveg- részletek is tanúskodnak róla: „Karate berkekben minden zúgolódás, indulat ellenére vették a lapot” (Népújság, 1984- máj. 16.). — „Ha hazatér a férj, el- játsza felesége szeretőjét, s az asszony készségesen veszi a lapot” (Magyar Nemzet, 1985. jan. 29.). dr. Bakos József ARANYOSKÁM — amerikai film Ki a legnőiesebb? Bizonyára nem tudnak helyes választ adni a címben megfogalmazott kérdésre, mert az amerikai film, az Aranyoskám arról győz meg: egy férfi. Nyilvánvalóan azért- mert oly sok elmélet kering a megváltozott körülmények között egymással, hogy ezeknek csak egy tudatosan viselkedő, szoknyába bújtatott férfi tud megfelelni. Benne kevesebb a biztonytalanság, színészként az életben is alakíthat, s ha mesterségét jól ismeri, a valódi asszonyokat is „lejátszhatja” az élet színpadáról. Nem mindennapi, de nem is túl eredeti az ötlet, amelyből az alkotók kiindultak. Azonnal fölidézheti például az Egy szoknya, egy nadrág című, nemrégiben felújított Latabár-film sztoriját. De mégis eredeti, mert a történet mulatságos helyzetek sorába helyezi a szereplőket. Ezek pedig roppant valószerűek, hitelesek: a néző minden nehézség nélkül bekapcsolódik a mese folyamatába, szorong és derül, majd hangos kacajra fakad. Egy percig sem hagyja lankadni figyelmünket a mű a forgatókönyv-író szellemes párbeszédeket álkotott, a rendező pedig valódi .mozis” közeget teremtettKarinthy szellemes mondása szerint egy nő és egy férfi sohasem értheti meg egymást, mert mind a kettő mást akar: a nő a férfit, a férfi a nőt. De mi van, ha kényszerűségből egy munka nélküli színész elhatározza, hogy ezentúl egy népszerű sorozat női sztárjaként boldogul? Azonnal a „dolgok sűrűjébe” kerül, mivel az effajta szériák szerepformákat kínálnak a nézőknek, naprakész eligazítást a saját életvitelükhöz. Így aztán hamarosan fölfigyelnek a határozott és magabiztos „hölgyre”, aki pontosan tudja, hogy miként kell viselkednie adott helyzetben. Magazinok címoldalára kerül, néhány hónap alatt valóságos bálvánnyá változik. Ezt még csak — több-kevesebb belső vívódással — el tudja viselni, annál nehezebb a helyzete magánéletében. Szerelmesek lesznek belé. s ő is szerelmes lesz : álruhá jában ez elég kellemetlen -következményekkel jár. Ráadásul éppen imádottjának apja csapja legbőszebben a szelet Do- rothynak, a nőnek maszkírozott Michaelnek. Egyre feszültebb tehát a helyzet, a végén már maga sem tudja, hogy valójában fiú-e, vagy lány. Olyan szituációkba kerül, amelyek egyre nyomasztóbban nehezednek rá. Megzavarodik, kapkod, egyre kényesebb a környezetéhez való viszonya. Csak egy nyilvánoság előtti önleleplezés segítheti ki a kátyúból. Mindent újra kell kezdenie, férfiként. Így, ezek után valamivel mégiscsak könnyebb, mivel megtanulta. hogy milyen hamis, álságos a nemek egymáshoz való viszonya, így talán lehetősége lesz arra, hogy tapasztalatain okulva igazabb kapcsolatokat alakíthasson ki. A nézőnek azért ad sokat ez a „maskarádé”, mert na- gyan komoly dolgokról, roppant könnyedén cseveg. Az ember nem is érzi hogy milyen gondolatkörbe vonták bele, csak „lubickol” a látottakban, s közben szembe kell néznie saját nemi szerepeinek ellentmondásaival. Nem csoda hát, hogy Oscar- díjas az Aranyoskám, kivívta a filmszakma legmagasabbnak számító elismerését. Egészen kiváló Dustin Hoffman átváltozása, s magával ragadó Jessica Lange játéka: kiválóan teremtik meg ennek a „libikókának” a két oldalát, a nőiességében botladozó, valódi asszonyt és a magabiztos álnőt. Talán mégsincs igaza Karinthynak, s létrejöhet a valódi megértés is. Csak meg kell szenvedni a hozzá vezető utat, nem szabad közhelyeket, féligazságokat elfogadni sem magunktól, sem egymástól. Mert nem „ősellenségek” állnak egymással szemben, csak vívódó, útjukat kereső emberek, csak a gének szeszélye folytán az egyikük férfi, a másikuk nő. S ha „átvedleni” nincs is gyakran módunkban, beleérezni egymás sorsába nemcsak lehetőség, — kötelesség is. Gábor László HRISZTO PELITEV: amelyek Mesék, megmagyaráznak egyet-mást A nyúl és a káposzta Történt egyszer, hogy a róka üldözőbe vett egy nyu- lat. Nem kötelességből futott, hanem azért, mert éhes volt. A nyúl pedig azért futott, mert életben akart maradni. De ereje egyre fogyott, és a nyúl, hogy megmeneküljön a meredek partról beugrott a folyóba. Kétségbeesett erőfeszítéssel sikerült átúsznia a túlsó parira. A róka nem tudott úszni, és tovább futott, hogy gázlót keressen. A nyúl eközben elvánszor- gott egy veteményeskerihez, ahol jókora káposztafejek sorakoztak. Kiválasztotta a legnagyobbat, és elrejtőzött alatta. Olykor óvatosan kikémlelt, de a rókának színét sem látta. Beköszöntött az este, a nyúl összekuporodott a káposztafej alatt, és elaludt. A róka átgázolt a túlsó partra, kimerültén lehevere- dett az erdőben, és elnyomta az álom. Reggel mindketten felébredtek: a nyúl a vetemé- nyeskertben, a róka a fák között, és mindketten éhesen voltak. A róka a nyúl keresésére iramodott, a nyúl pedig elhatározta, hogy megreggelizik Szép kényelmesen megette az egész káposztafejet, amely alatt elbújt, és így fedezék nélkül maradt. Odaszaladt a róka, észrevette a nyulat, és szőröstül- bőröstül felfalta. A tanulság: ne edd meg a káposztát, amely mögött elbújhatsz. Jó mester, és rossz mester A rossz fazekas egyszer így szólt a jó fazekashoz: — Azt mondják, néha te is készítesz görbe köcsögöket. — A jó mester olykor rossz holmit is készíthet, a rossz fazekas kezéből azonban sohasem kerül ki jó holmi — válaszolta a másik. Különben, nemcsak erről van szó. Hanem főként arról, hogy a rossz mesterek mindig a jó mesterek gyenge pontjait keresik. A tönk A tönk jól szolgálta az embert. Az ember rajta vágott fát, faragta a háza javításához szükséges fadarabokat. A tönk pedig örült, hogy az ember segítségére lehet a munkájában. Ünnepi lakoma előtt az ember a fatönkön vágta le az asztalra kerülő kisbárányt vagy kakast. Ezért az udvarban élő összes háziállat kissé félt a tönktől. A fejsze pengéje minduntalan forgácsot és apró darabkákat hasított le a tönk kérgéből, de magából a fájából is. De a tönk éppen azért tönk, hogy ne érezzen fájdalmat, és mindez édeskeveset zavarta. — Semmi sem történhet velem — így gondolkodott a fatönk —, hiszen nagy érdemeim vannak az ember előtt. A tönk azonban napról napra kisebb, vékonyabb lett, és egyszer aztán az ember értékelőn végigmérte, és megállapította: — Ennek is eljött az ideje! Azzal felkapta a fejszét, kivágta a tönköt, s kifordította a földből. Mindenkire rákerült a sor, aki segítséget nyújt ahhoz, hogy másokat lekaszaboljanak. . Fordította: Gellért György Útban a modern zene felé Beszélgetés az Országos Filharmónia igazgatójával Napjaink zenehallgató közönsége nagyon megosztott. Sokan a popzenén kívül mást nem hajlandóak elismerni, megint mások a magyarnótánál rekednek meg. s akadnak olyanok is, akik csak a dzsesszt élvezik, s ezen kívül semmit. Szerencsére egyre több azoknak a szálma. akik kedvelik a komoly zenét. Igaz, nagyon sók még e téren a zenepedagógusok és a népművelők feladata. Ez azon a jövő zenei évadot előkészítő egri tervtárgyaló értekezleten is kiderült, ahol az Országos Filharmónia vezetői és megyénk városainak hangversenyszervezői találkoztak. Itt gyakran került szóba az ízlés és különösen sokszor az a gond, hogy egy-egy településünk szakmunkásképző intézetében elsősorban a könnyebb műfaj iránt mutatkozik nagyobb érdeklődés. Az értékesebb kompozíciók nem vonzzák a fiatalokat. Ilyen körülmények között igyekszik a filharmónia úgy kielégíteni az igényeket, hogy közben fel is kelti az érdeklődést a maradandóbb alkotások iránt. — Feladatunk többrétű — mondja Lakatos Éva. az Országos Filharmónia igazgatója. — Munkánkban központi szerep jut a budapesti zened programok szervezésénél. Erre azért kell különösen odafigyelni, mert a főváros a nemzetközi megítélés szempontjából előtérben van. Ezenkívül nagy teret szentelünk az ország minden megyéjében a közönség meghódításának. Ez annál inkább fontos, mert a régi koncertlátogatók elidősödtek. Viszont ahhoz, 'hogy a klasszikus muzsika terjesztése folyamatosan és hatékonyan történjen, elengedhetetlen a fiatalság nevelése. Közülük kerülhetnek ki az uj muertok. \A legkülönbözőbb ifjúsági rétegeknek szervezünk hangversenyeket. A közép- iskolások. egyetemisták és általános iskolások körében népszerűek a programjaink, gyorsan gazdára találnak bérleteink. A szakmunkástanulók érdeklődését azonban nehezen tudjuk felkelteni a komoly zene iránt. Ennek egyik oka az, hogy ebben az iskolatípusban nincsenek énekórák, s szép lassan elfelejtik mindazt, amit korábban tanultak. — Önök a bérleti előadások keretében dixieland és dzsessz együtteseket is szerepeltetnek. Ezek nem tartoznak a szó szoros értelmében vett komoly műfajhoz. Fellépésük hasznára válik-e az Ügynek? — Hozzánk csak a Benkó Dixieland Band és a P«ge együttes tartozik akik köztudottan magas színvonalon játszanak — tudjuk meg. — Sőt, ha felnőne egy újabb kiváló zenekar, azt is szívesen felkarolnánk. A jó muzsikát ugyanis pártfogásunkba vesszük. Már csak azért is, mert a dzsesszt valamelyest magukhoz közelállónak érzik a diákok. Az ezeken a koncerteken szerzett élmények elvezethetik őket a komoly zene más tájai felé. Tehát Ben- kóék nagy szogalatot tesznek számunkra. Mindenfajta arisztokratikus elzárkózás a jövendő hangverseny- látogatók tömegétől való elzárkózást is jelentené. A legfontosabb a produkció színvonala. — Most. hogy az 1985— 86-os évad Heves megyei bérleti hangversenyeit tárgyalták, gyakran szóba került a terem gondja. Ugyanis a hevesi művelődési központ fűtése jelenleg megoldhatatlan. Hatvanban nincs jó akusztikájú, sok emberi befogadó helyiség. Egerben pedig a Filharmónia túl drágának találta a a Gárdonyi Géza Színház teremdíját. Mindezek menynyire befolyásolják munkájukat? — Régóta kísérem figyelemmel a megye zenei életét — mondja Lakatos Éva. — Megítélésem szerint az érintettek mindig is biztosították, hogy megfelelő színvonalon végezzük tevékenységünket. A nehézségek elsősorban azt jelenthetik, hogy egy kisebb befogadóképességű terembe nem hozhatunk nagyobb létszámú zenekart. Egyébként sokkal nagyobb problémának tartom, hogy egy-két itteni településen nagyon alacsony az igény a felnőtteknek szóló előadások iránt. Nem értem, hogy azok az ifjak, akik középiskolásokként szorgalmasan betérnék rendezvényeinkre. miért fordítanak- később háltat? Nagyon nehéz így felnőtt sorozatokat szervezni. Szerencsére Egerre ez nem jellemző. Komoly bázist jelent az itr- teni közönség. — Az idén csakúgy, mini az elkövetkezőkben. többször lépnek pódiumra az önök műsoraiban az egri szimfonikusok. Tervezik-e, hogy a közeljövőben megyén kívül is foglalkoztatják őket? — Felelőtlenség lenne ezt kijelentenem — így Lakatos Éva. — Színvonalasan dolgoznak, de a hozzájuk hasonló „félprofi” csoportok, így például a Kecskeméti Szimfonikus Zenekar is, akik hasonlóan magas szinten produkálnak, csak Bács- Kiskunban kapnak lehetőséget. Inkább helyben kell számukra még több műsort biztosítani, hogy minél több ember rel kedvel tessék meg a klasszikus és a modem szerzőket. — A tapasztalatok szerint a moderneket fenntartással fogadja a közönség... — Sajnos sem Hevesben, sem a többi megyében nem dicsekedhetünk azzal, hogy ezeket megkedvel tettük — világosít fel a Filharmónia igazgatója. — De azt sem feledhetjük, hogy húsz évvel ezelőtt Bartókot és Kodályt sem szerették annyira, mint ma, amikor már klasz- szikusoknak számi tanaik. Tehát bízvást mondhatom, hogy eljön még az az idő is, amikor a mostaniak, így például Kurtág György, Petrovics Emil, Durkó Zsolt, vagy Szokolay Sándor müveit is hasonló érdeklődés kíséri. De ehhez ki kell nevelni a közönséget. Azt pedig nem lehet másképp, csak lépésről lépésre. Homa János
