Népújság, 1985. február (36. évfolyam, 26-49. szám)
1985-02-13 / 36. szám
NÉPÚJSÁG, 1985. február 13., szerda 3. A PARTRÓL MINDENKINEK III. Az irányító szervek A demokratikus centralizmus elvéből adódóan, a pártnak több szintre tagolt felépítése, szervezeti rendszere van. Ez a tagoltság lényegében véve az ország közigazgatási rendjét, illetve a gazdálkodó szervek, az intézmények (felépítését követi, ahhoz igazodik. Az MSZMP legfelső szerve a kongresszus, amely ötévenként ül össze tanácskozásra. (A soron következő XIII. éppen mosf, március végén.) Küldötteit a budapesti és megyei pártértekezleteken, továbbá a legnagyobb üzemek és egyes intézmények pártértekezletein választják. A kongresszus megvitatja az általa választott vezető testületek beszámolóit, átfogóan értékeli. minősíti az előző ciklusban végzett munkát, meghatározza a következő időszak legfőbb tennivalóit, donit a már korábban nyilvánosságra hozott, széles körben megvitatott és kiegészített javaslatokról, továbbá pártfegyelmi ügyekkel kapcsolatos fellebbezésekről, megválasztja a Központi Bizottság és a Központi Ellenőrző Bizottság tagjait. A kongresszus hatáskörébe tartozik a párt programjának (programnyilatkozatának) és szervezeti szabályzatának elfogadása, illetve módosítása. A Központi Bizottság két kongresszus között irányítja és ellenőrzi a párt valamennyi szervét és szervezetét, dönt a párt politikájának minden alapvető kérdésében, és a hatáskörébe tartozó személyi ügyekben, képviseli a pártot az állami és társadalmi szervek előtt, valamint a nemzetközi kapcsolatokban. A legutóbbi kongresszuson 127 személyt választottak a Közpjonti Bizottság tagjává. A dolog természetéből adódóan többségükben felelős politikai, társadalmi tisztségek betöltői, de ez nem feltétele a közpjonti bizottsági tagságnak: a testület soraiban több fizikai munkás, közvetlen termelésirányító, beosztott értelmiségi is italálható. A Központi Bizottság évente többször — legalább négyszer — összeül ; ülésein folyamatosan napirendre tűzi az időszerű nemzetközi és belpolitikai kérdéseket. Elhatározásairól, állásfoglalásairól általában közleményt tesz közzé; számos esetben határozatát a párt sajtójában, kiadványaiban teljes egészében nyilvánosságra hozza. A Központi Bizottság választja meg a Politikai Bizottság tagjait. Ez ■ a testület irányítja a KB két ülése között a párt munkáját. Kéthetenként tart ülést, ahol dönt vagy állást foglal a fontos politikai, tár- . sadalmi. gazdaságpolitikai kérdésekben, a hatáskörébe tartozó személyi ügyekben. Az MSZMP Politikai Bizottságának jelenleg 13 tagja van. A határozatok végrehajtásának megszervezése a Központi Bizottság Titkárságára hárul. Ez a szerv a KB titkáraiból áll. A Központi Bizottságnak jelenleg hét titkára van. Az első titkár — Kádár János, aki a párt újjászerveződése óta, vagyis több mint 28. éve megszakítás nélkül áll ezen a poszton — a munka általános irányítója, a többiek egy-egy munkaterület (gazdaság, államélet, a párt belső élete, nemzetközi kérdések, kulturális élet, agitáció-propagan- da) irányítását látják el. A kongresszus választja meg a Központi Ellenőrző Bizottságot, amely a pártfegyelem megőrzésének legfőbb szerveként munkálkodik a pártegység erősítésén, a párttagság számára előírt normák betartásán. Ez a szerv bírálja el az álsóbb szervek fegyelmi határozatai ellen benyújtott fellebbezéseket, szükség esetén saját hatáskörében is felelősségre vonja a párt- fegyelem. a szervezeti szabályzat megsértőit. Feladatai közé tartozik a párt belső gazdálkodásának ellenőrzése is. A Központi Bizottság különböző osztályai magas képzettségű hivatásos és társadalmi munkatársak segítségével közreműködnek a választott testületek határozatainak előkészítésében, figyelemmel kísérik, segítik és ellenőrzik azok végrehajtását, rendszeresen összegzik a gyakorlati munka tapasztalatait. Az osztályok vezetőit a Közpjonti Bizottság nevezi ki. A Központi Bizottság irányításával működik a három központi pjártintézmény a Politikai Főiskola, a Párttörténeti Intézet és a Társadalomtudományi Intézet, valamint a központi pártsajtó: a Népszabadság, a Társadalmi Szemle és a Pártélet szerkesztősége. A párt felépítésének második szintjét a budapesti pjártbizottság és a megyei pártbizottságok alkotják, valamint néhány olyan intézmény pártbizottsága, amelyek a megyeiekkel azonos jogokkal rendelkeznek. (Ilyenek a néphadsereg és egyes minisztériumok pártbizottságai.) Ezek irányításával működnek a városi és a városi jogú nagyközségi, a fővárosban a kerületi, valamint a velük azonos jogállású vállalati, intézményi pártbizottságok. Az alattuk elhelyezkedő szint általában a területi és munkahelyi (községben, vállalatoknál, üzemekben, szövetkezetekben, hivatalban, intézményben, a fegyveres erők és testületek egységeinél működő) pártbizottságoké és pjártvezetőségeké. Ahol a párttagok létszáma meghaladja a 200-at (indokolt esetben ez alatt is), pártbizottság, egyéb leseiben (ha az adott helyen több alapszervezet létezik) pártvezetőség működik. A pártbizottságok a munka folyamatos irányítására p>árt-végrehajtóbizottságot és titkárt (titkárokat) választanak. A p>ártbizottságok nagyon főnix* szerepet töltenek be az adott terület politikai irányításában. Ezért az ötévenként tartott küldöttértekezleten — a XIII. kongresszus előkészítésének menetében most ezekre idén februárban kerül sor — nagy gonddal elemzik munkájukat és választják újjá tagjaikat. Gyenes László (Következik: Az alap szerrezetek) MENNYI A HÁROM NAP? Patyolat, 6...I Van a Patyolatnak egy átvételi jegye, amelyen ez a felírás olvasható: Piperemosás. — Tudja, mit jelent ez? Mindenekelőtt harmincszázalékos felárat. Gondoljon bele, nem csekélység. Ezért a pénzért már adni kell valamit. Illik. Valami pluszt az átlagosnál. Látszólag rendben is volna minden, hiszen a Patyolat a többletdíjért 72 órás átfutással vállalja a ruhát. — Ez csakugyan kényelmes. — Kényelmes lenne. Ha a Patyolat be is tartaná az önmaga által megszabott határidőt. De nem tartja be. — Jó, hát csúszik egy napot, mondjuk. — Egy napot? No, számoljon csak. Bevittem a fehérneműmet kedden a gyöngyösi szalonba. Ott kifizettem, amit kértek érte és megkaptam a papírt, rajta a pénteki „lejárat”. Mit gondol, mi történt? — Pénteken nem kapta vissza a ruhát. Ezt n^m vicc kitalálni az előbbi megjegyzése után. — Azt mondták, nem jött az autó Egerből. Mintha engem érdekelne egyáltalán, hogy Egerbe viszik és onnan hozzák vissza az ingeimet. A 72 óra az 72 óra. Ahogy a harmíhc százalék is harminc százalék. — Igaza van. De egyszer előfordulhat, hogy az a bizonyos autó nem jön idejében. — Egyszer... ? Tudja, milyen gyakran történik ez meg? De a harminc százalékot nem adják vissza. Miért nem? A szerződés csak az egyik félre kötelező? Ha a Patyolat nem tartja be, akkor annak semmi következménye sincs? — A szerződés az csakugyan. .. — Képzelje, azon a napon ment be egy férfi az ingeiért a gyöngyösi szalonba. Azok sem jöttek meg. Az illető nagyon elcsodálkozott. Mondta, hogy ő Frankfurtba indult volna és most az ingei miatt... ? Odakint ilyen meg nem történhetne, tette hozzá fejcsóválva. Hja,' ott a mosodás nem lazíthat, mert megnézhetné magát. Fuccs lenne a kuncsaftjainak. — Ne túlozza el a dolgot. — Túlozom? Látná, hogyan kapom vissza az ingeimet. A hajtogatásnál olyan élek nyomódnak bele. hogy úgy felvenni nem lehet. Vasaljam ki otthon őket? Akkor minek adom a Patyolatba? Ehhez mit szól? — Ha Egerből hozzák... — Hagyja már abba ezt az „Eegerezést”. Mi közöm nekem ehhez? Amikor elvállalják a tisztítást, nem mondják azt, hogy tessék arra számítani, hogy nem jön vissza időben a ruha és gyűrött :fe lesz annyira, hogy utána kell vasalni. — Ilyet azért mégsem mondhatnak. — No, látja! Pedig jól tudják, hogy így lesz. Mégis 72 órára vállalnak, mégis plusz harminc százalékot szá-’ mítanak fel. Mi ez, tudatos félrevezetés? Becsapás? Nem ügy lenne rendjén való, hogy csak azért kérjenek pénzt, amit teljesíteni tudnak? — Vannak még nehézségek. .. ! — Ugyan, kérem, én nem állhatok oda a főnököm elé, hogy a munkámat nem tudtam él végezni, mert nem kaptam vissza az ingemet a Patyolattól. Mit gondol, mit kapnék én egy ilyen indokolásért? No, ugye! Miért nem volt ilyen addig, amíg a pipere-mosást Gyöngyösön végezték el? Miért kellett itt megszüntetni és kiszolgáltatottá tenni a kuncsaftot? — Gondolom, gazdasági okok miatt. — Igen? És az én érdekemet ki veszi figyelembe? Mondja, nekem szívességet tesz a Patyolat azzal, hogy kitisztítja a fehérneműimet? Ne szóljon semmit. Látja, én fizetek, belőlem él a szolgáltató, mégis úgy érzem magam, mintha nekem kellene köszönetét mondani azért, hogy... Eh, hagyjuk ! Meg tudja ezt magyarázni? — Hát, azért nem mindig és nem... — Tudja müt? Mit érdekel engem, hogy Zalaegerszegen vagy Szegeden hogy van ez. Éh itt és most... Látja, az egyik nagy bajunk az, hogy igyekszünk mindent kimagyarázni. Maga is... De arra egy szava sincs, hogy a Patyolatnak kötelessége a vállalását teljesítenie, méghozzá kifogástalan minőségben. — Téved. Ezzel egyetértek. — Ó, igazán köszönöm. És a Patyolat... ? G. Molnár Ferenc Hatvani hulladékhasznosítók (Tudósítónktól) : Eredményesen dolgozott tavaly a MÉH Észak-magyarországi Nyersanyaghasznosító Vállalat hatvani telepje; nemcsak árbevételét teljesi- tette túl. hanem a gazdálkodásban is jeleskedett. A telep dolgozóinak igyekezetét méltányolják a vállalatnál, s ezt a fokozott törődéssel is kifejezésre juttatják. A már régebben jónak mondható szociális körülmények mellett a munka- feltételek folyamatos javításáról sem feledkeznek meg. Így például az elmúlt év során téglafallal' vették körül s tető alá helyezték a papír- feldolgozó — bálázó — két gép>et, hogy kezelőik a továbbiakban már az időjárástól függetlenül, kellemesebben és biztonságosabban végezhessék feladataikat. A vállalat elmúlt esztendei teljesítményeit ugyan „hivatalosan” még csak a következő napokban értékelik, a hatvaniak bizonyosra veszik, hogy a 2-es körzetben — amelyhez rajtuk kívül még a balassagyarmati, salgótarjáni, rétsági és g ' ngyösd telep tartozik — is a jobbak közé kerültek munkájukkal. Sz. F. Tudós és vezető Dr. Győry Sándor, a Mátraalji Szénbányák állami-díjas vezérigazgatója nemrég előadást tartott a Magyar Tudományos Akadémián. A visontai lignittermelés történetét, az energiahasznosításban vállalt szerepét és jövőjét ismertette. — ön 1981 áprilisában Eötvös Lóránd-díjas, 1982 áprilisában gyetemi doktori cím birtokosa, 1983 áprilisában állami-díjas lett. Mindhárom elismerés külön- külön is egy életmű díja lehetne. Három életmű — egyetlen ember? — Nem, nem élek három ember helyett, ha erre gondol. Csak felismertem idejekorán, hogy az életünk akkqr is eltelik, ha nem csinálunk semmit. Hát dolgozom. — Ennyit? . — A vezetőt az is minősíti, hogy kell-e dolgoznia látástól mikulásig? Ha jól szervezi meg munkáját, sikerül maga köré gyűjtenie egy ütőképjes, önállóan dolgozni tudó és szerető csapja- tot, akkor a rutindolgok mennek maguktól. Akkor marad idő a hajnali tűnődésekre; nekem ez a légtér- ménkenyebb időszakom. Ha jó ötletem támad, felkelek, vázolom. Mint legutóbb : felvittek repülni, és a gépről láttam meg. merre kéne fordulni a fejtéssel. És szorgosan gyűjtögettem az ötleteimet. — Cikkekké? — Is. Az Eötvös Loránd- díj a szakirodalmi munkásság, a tudományos tevékenység elismeréseként adható. De nemcsak a pjapír gyarapítása céljából gyűjtöm tapasztalatainkat, ötleteimet. A szénbányászati állandó kormánybizottság külszíni fejtésekkel foglalkozó fejlesztési-műszaki tanácsának vezetője is vagyok, tíz éve. Ott is kevés lenne, ha csak üldögélnénk. Tehát az is elismerés, hogy az ország sorskérdéseiben döntők elé az én véleményem is odakerül. Tagja vagyok az Országos Energiapolitikai Tanácsnak, a KGST külszíni fejtési technológiával foglalkozó szakember-csoportjának, ahol ismertethetem a mi kollektívánk élén szerzett hasznosítható ta- p>asztalatainkat. És pjersze hazahozhatom rögtön azt, amit másutt találtak ki, de nálunk is célszerűnek látszik. — Győzi? — Amit vállaltam, azt tisztességgel csinálom. Néha azf. is, amit nem vállaltam, de a jövőnk miatt rám osztott a párt. Nézze, én 16 évesen már a föld alatt csillés voltam 1946-ban, egy év múlva inas, 1950-ben lakatos lettem, még ugyanebben az évben -szakérettségit tettem. Azután 1956-ban, amikor elvégeztem a miskolci Nehézipxari Műszaki Egyetemet, idekerültem; lassan harminc éve. Azóta megszereztem második diplomámat, munkavédelmi szakmérnökként — és nagy nyereség volt ez a szakmai is, hiszen pszichológiát, vezetéselméletet is sokat adott. Közben marxista—leninista esti egyetem három évig, szakosító négy évig — végig tanultam. — És készített egy doktori disszertációt! — Kihívás volt; napi gondunk volt nekünk is, a testvérüzem erőműnek is az ingadozó szénminőség. Mindez onnan ered, hogy már a készletfeltárások eredménye is rendkívül bizonytalan. A fúrásokból vett minták a szénbe került kisebb vastagságú földrétegeket is szénnek tekintették. Ma, amikor az egész magyar szénbányászat legfőbb problémája az alacsony minőségű szén, — gondoljunk csak hétköznapi, TÜZÉP-telepjeken szerzett tapasztalatainkra —, nem teérhettünk ki a feladat elől. A megoldás gyakorlati eredménye — rendkívül leegyszerűsítve —, az, hogy a furatokból vett mintákat, és a bánya falából vett mintákat számítógépes eljárással elemezzük. Ebből a termelésirányító már nemcsak azt tudja, hogy a széntermelő gépjek milyen minőséget tudnak adni egyenként, de azt is, hogy egy-egy gépjét milyen teljesítménynyel kell dolgoztatni ahhoz, hogy az általuk kibányászott lignit összekeverve, együtt, az erőműhöz már egyenletes minőséget adjon? Gondolja meg: ma már ugyanazokból a telepekből csaknem 1600 kilokalóriás átlagot adunk évi összesítésben, és négyórás átlagunk sem lehet 1350 kilokalória alatt! — És ezt végre lehet hajtani ilyen országháznyi gépmonstrumokkal? — Emberekkel! Fegyelmezett bányászokkal. Akiknek ez zsebbe vágó érdekük... — Ilyen egyszerű lenne doktorrá válni? — Alapvető, és eltérő feltétel a műszaki pályákon az orvosok doktora címétől, hogy amivel pályázom, az világviszonylatban új, önálló alkotás legyen. Tehát a téma avatott szakemberei rendesen utánanéznek, hogy amit felvetek, az nem „kop- pintás”-e valahonnan, valakitől — hiszen vezető is vagyok. Vizsgázni is kell főtárgyból, melléktárgyból, — ezek szakmaiak — és marxizmus—leninizmusból, szigorlati bizottság előtt. Végül: nyilvános viszga, ahol nem csekély felkészültségű elméleti szakemberek próbálják a doktori értekezést „megtámadni”. Nem leányálom! — Közönség előtt főleg nem! — Ez volt életem egyik legszebb élménye! A vállalatnál egy embernek mondtam el, hogy Miskolcra megyek, megvédeni a disszertációmat. Erre a terem színültig tele bányász díszegyenruhába öltözött kollégáimmal ! Meghálálhatatlanul szép emberi gesztus volt, hogy érezhettem: együtt vagyunk! — Gondolom, a doktori cím egyben jogcím is egyéb járandóságokra. És talán elég ok az irigykedésre is? — Se egyszeri, sem fizetésbeli előnyt nem jelent az, hogy doktor lettem. Az irigykedésben főleg az fájt, hogy olyan emberektől jött, akik ugyanannyit tanulhattak volna, ugyannyi tudományos cikket írhattak volna, vállalhattak volna évekig elhúzódó vitákat igazuk mellett. — ön ennél több elismerést egyszerűen már nem érhet el. Mi hajtja tovább? — Ez nem igaz ! Közvetlen beosztottaim közül azóta Goda Miklós és Szabó Imre is megvédte doktori értekezését, és további három ember dolgozik ugyanezen. A magyar szénbányászat vezetői közül én csak az első fecske voltam; de ötvennégy évesen elértem, hogy égy ilyen csapat áll körülöttem. Világszínvonalú munkához világszínvonalú szakemberek. Éis ezt én nagyobb elismerésnek tartom minden egyéni sikernél! Kőhidi Imre
