Népújság, 1985. február (36. évfolyam, 26-49. szám)
1985-02-11 / 34. szám
NÉPÚJSÁG, 1985. február 11hétfő 3 • A PARTRÓL MINDENKINEK I. fl társadalom vezető ereje KÖZGAZDÁSZOK TANÁCSKOZTAK SALGÓTARJÁNBAN Exportorientáltság és vállalkozások (Fotó: Koncz János) A közelmúltban rendezték meg Salgótarjánban — ez az esemény immár hagyományosnak mondható — a fiatal közgazdászok országos konferenciáját. Egy- egy ilyen találkozón — s ezt az elmúlt évek is bizonyították — napjaink legaktuálisabb gazdasági, közgazdasági problémái kerülnek napirendre. A színvonalas előadások a bátor hangú hozzászólások révén, olyan tervek, elgondolások körvonalazódtak, amelyek a jövőben azt eredményezhetik, hogy lassan-lassan e területeken is előbbre léphetünk, s majd nemcsak szembenézünk, hanem szembe is szállunk a feszítő gondokkal. Az idei tanácskozáson megyénket egy kisebb delegáció képviselte, amelynek tagjai között volt Bársony Károly, a megyei tanács pénzügyi osztályának főelőadója is. Hazánkban, miként a többi szocialista országban, a kommunista párt vezeti, irányítja a szocialista építő- munkát. Országunkban a Magyar Szocialista Munkáspárt tölti be ezt a szerepet. Az MSZMP a két munkáspárt — a kommunista és a szociáldemokrata — egyesüléséből keletkezett 1948-ban — az elődjének tekintett Kommunisták Magyarországi Pártja 1918. november 24-én alakult —, 1956-ig a Magyar Dolgozók Pártja nevet viselte, s az ellenforradalom leverésekor történt újjászerveződése idején vette fel mai nevét. Alkotmányunk I. fejezetének 3. paragrafusa tételesen is kimondja: „A munkásosztály marxista—leninista pártja a társadalom vezető ereje”. A párt vezető szerepét elsősorban mégsem a törvény ereje biztosítja: ezt az MSZMP a maga mindennapos politikai tevékenységével teremti újjá és őrzi meg. Kádár János 1980- ban, az MSZMP XII. kongresszusán így foglalta ösz- sze a párt társadalmi szerepének lényegét: „A párt saját tevékenységét a nép szolgálatának tekinti, irányít, de nem utasítgat; vezet, de nem uralkodik, elítéli a hatalommal való legkisebb visszaélést is. ’. Ez nem valamiféle új elv az MSZMP gyakorlatában : az elmúlt, csaknem három évtizedben, mindenkor ez a felfogás hatotta át tevékenységét. Hogyan irányít a párt? Azt válaszolhatjuk erre, hogy mindenekelőtt eszmei ráhatással, az érvelés és meggyőzés módszerével, a szervezés eszközeivel, saját tagjai és a pártonkívüliek megnyerésével, mozgósításával. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a különböző pártszervek, pártfórumok — a Központi Bizottságtól az alapszervezeti vezetőségig, a kongresszustól a taggyűlésig — napirendre tűzik az időszerű társadalmi, politikai, gazdasági, kulturális kérdéseket, elemzik a helyzetet, számba .veszik az eredményeket és a fogyatékosságokat, s ezek alapján megjelölik a további munka fő irányát, a lalat kedvező árajánlatával 50 kilométer mezőgazdasági útépítési munkát nyert el nemzetközi versenytárgyaláson Tunéziában, kétmillió dollár értékben. A létesítmény a Világbank által finanszírozott hitelből épül meg. Magyarország 1982. július 7-i belépése a Világbank 147 tagországa közé —egyebek között — a magyar export fejlesztése szempontjából is nagy jelentőségű esemény volt. A világbanki hitelekből megvalósuló programok kivitelezésében ugyanis csak a tagországok vállalatai. intézményei vehetnek részt. A Világbank alapelve szerint az általa finanszírozott beruházásokhoz szükséges berendezéseket a legkedvezőbb ajánlattevőktől kell megvásárolni. így egy- egy beruházáshoz több cégtől rendelnek meg árut. Az ilyen üzletek esetén arra kell készülni, hogy a 10—20, esetleg 50 kiadott ajánlatból kisebb tételekre kap az ajánlattevő megrendelést. Az eddig egy tételben magyar „versenyzőnek” odaítélt legnagyobb szerződés értéke kétmillió dollár, amelyet az AGROINVEST fővállalkozásában, az Egri Közúti Építő Vállalat nyert legfontosabb teendőket. Megállapításaikat határozatba foglalják vagy állásfoglalásként fogalmazzák meg, olykor irányelveket készítenek. A pártszervek határozatai, állásfoglalásai azonban közvetlenül nem kötelezik, nem kötelezhetik az állami, társadalmi szerveket, a vállalati, szövetkezeti, intézményi vezetőket. A párt csupán saját tagjait (és saját ifjúsági szervezete, a KISZ vezető testületéit, szervezeteit) kötelezheti határozatai végrehajtására. A kommunisták közösen kialakított elhatározásai nem terjednek ki az adott munkahelyen, területen folyó munka részleteire, szakmai kérdéseire (ha csak valamilyen nyomós politikai ok nem igényli, de ez kivételes eset), tiszteletben tartják az illetékes állami, vállalati, intézményi vezetők önállóságát és felelősségét. Az állami, társadalmi szervek, testületek számára ajánlásokat fogalmaznak meg, javaslatokat tesznek, felkérik őket bizonyos feladatok elvégzésére. Hogy a különféle állami, szövetkezeti, társadalmi szervek a párt által megjelölt irányban tevékenykedjenek, eleget tegyenek az ajánlásoknak és javaslatoknak, azt mindenekelőtt az adott területen dolgozó párttagoknak kell elérniük. Az ő kötelességük, hogy érvelő szóval érvényt szerezzenek a pártszervek elgondolásainak, meggyőzzék helyességükről a különféle tisztségekben, testületekben tevékenykedő pártonkívülieket, s azután velük együtt általában a dolgozókat, a lakosságot. Meggyőző munkája során a párt nem egyszerűen passzív egyetértést kér a pártonkívüliektől, hanem cselekvő támogatást, közreműködést a közös célok valóra váltásában. Az eközben kialakított párbeszéd során egyúttal véleményt is kér tőlük e célokról, s az elérésükhöz vezető utakról — egyszóval, nemcsak elhatározásai megvalósításában, hanem azok kialakításában is számít a pártonkívüliek- re. A pártszervek és -szervezetek nem elégedhetnek meg el Tunéziában. Ezt követi a Magyar Hajó- és Darugyár 1,8 millió dollár értékű, Jugoszláviába irányult portál- daru-exportja. Az eddigi, összesen mintegy 12 millió dollár értékű magyar „nyerésen” belül csak öt szerződés értéke több egymillió dollárnál, a többi egészen kis — kétezer dollártól kezdődő — tételekből tevődik össze. A külföldi munkavállalást a közúti épitőknél elsősorban a belföldi piac beszűkülése indokolta. A vállalkozást alapos előkészítés és felkészítés előzte meg; megfelelő személyi feltételeket, gépeket, eszközöket és munkakörülményeket kellett teremteni. A vállalatnak mintegy három és fél évtizedes fennállása óta ez az első külföldi munkavállalása. Nagy nyereség talán a körülmények előzetes, alapos ismerete és megfelelő tunéziai kapcsolatok kialakítása nélkül nem várható, azonban fő törekvésük, hogy tisztességes nyereséggel, becsülettel helytálljanak Afrikában is. Az első szállítmányok hajón az elmúlt hetekben már megérkeztek rendeltetési helyükre. Az első csapat 10 tagja a múlt év végétől előkészítéssel foglalkozik. Fela cselekvési irány megjelölésével, hanem folyamatosan figyelemmel kell kísérniük, hogy valóban annak megfelelően megy-e a munka. E politikai ellenőrző tevékenységük során (ami nem azonos a szakjellegű ellenőrzéssel, a tételes revízióval) rendszeresen beszámolásra kérik fel az adott terület illetékes vezetőit, legyenek azok akár párttagok, akár pártonkivüliek. E beszámoltatás segítő jellegű, célja a munka jobbá tétele, s nem valamiféle felelősségre vonás. Természetesen, ha a pártellenőrzés valamilyen elfogadhatatlan, törvényeinket és normáinkat sértő jelenségre derít fényt, a párt- szervezet az erre hivatott állami szervnél ilyet is kezdeményezhet, és a magukról megfeledkezett párttagokat maga is felelősségre vonja. Az irányításnak minden területen szerves része a személyi kérdések eldöntése. Érvényes ez a párt által végzett irányító tevékenységre is. Nem a pártszervek nevezik ki a vállalati, szövetkezeti, intézményi vezetőket, de hatáskörükbe tartozik, hogy a számításba vett személyekről a kinevezés vagy a megválasztásra történő jelölés előtt véleményt mondjanak, alkalmasságukat illetően, az érvényes párthatározatok és az ide vonatkozó állami rendelkezések figyelembevételével állást foglaljanak. Az MSZMP nem törekszik arra, hogy minden tisztséget párttagok töltsenek be, ellenkezőleg, szorgalmazza és gyakran maga javasolja, hogy különféle vezetői posztokra pártonkívüliek kerüljenek. Vezető szerepének érvényesülését az MSZMP azon méri, hogy a gyakorlatban mennyire tudja megvalósítani politikáját. Ezért tartja az MSZMP az irányítás legfőbb eszközének a párton kívüli tömegekkel való folyamatos szót értést, a kommunisták és a pártonkívüliek kapcsolatának állandó megújítását. Gyenes László (Következik: A szervezeti alapelvek) adatuk a felvonulási tervek elkészítése, a munkahely felmérése, ütemtervek készítése és a kőbányákkal, szál- lítókkal az előzetesen már megkért árajánlatok alapján a szerződések megkötése. Az újabb csoport pedig a napokban érkezett meg, hogy megkezdje az egri útépítők első külföldi munkáját. Fontos az alapos előkészítés és a körültekintő, tervszerű munka, ugyanis 18 hónap alatt kell az 50 kilométeres útszakaszt megépíteni, a hozzá tartozó műtárgyakkal és egyéb kiegészítő létesitményekkel. Már az indulás előtt adódott számos gond mellett — úgy látják az egriek — a fővállalkozó, az AGROINVEST nem érzékelte kellően a feladat súlyát. A?, előkészítés során tapasztalt sorozatos mulasztásainak következményeit sok esetben csak megfeszített munkával tudta a vállalat áthidalni. Szép siker ez a megbízás, ugyanakkor nagy felelősség is megfelelni az afrikai piacon. Az Egri Közúti Épitő Vállalat és a későbbiekben társult Aszfaltútépítő Vállalat eredményes szereplése meghatározó lehet Tunéziában, a további üzleti lehetőségek szempontjából. Zsirai Sándor — Hogyan sikerült eljutnia erre a rangos rendezvényre? — Már harmadik alkalommal veszek részt hasonló összejövetelen. Ez lényegében kötelességem is, hiszen a Magyar Közgazdasági Társaság Heves megyei szervezetének ifjúsági titkára vagyok. A közgazdasági egyetemen végeztem, s 1983 óta töltöm be ezt a funkciót. Szűkebb hazánkat heten képviseltük Nógrád megye „fővárosában”. — A titkári feladatok milyen tevékenységet jelentenek? — A legfőbb célunk az, hogy megyénk fiatal közgazdászait egy társaságban, klubban összehozzuk. Így kialakulhat egyfajta pezsgő szellemi légkör. Nemcsak beszélgetünk, vitatkozunk, hanem előadásokat is meghallgatunk, és üzemlátogatásokra is járunk. Persze csatlakozhat hozzánk bárki, hiszen sorainkban most is vannak például tanárok is. — A salgótarjáni tanácskozásnak mi volt a legfőbb gondolatköre? — Az előadások a magyar gazdaság műszaki alapjaihoz kapcsolódó kérdéseket taglalták. Ezek rendkívül érdekfeszítőek voltak már csak azért is, mert e terület központi volta vitathatatlan. A körülbelül kétszázfős hallgatóság nagyon élvezte ezeket a színvonalas beszámolókat. Nekem személy szerint Kapolyi László ipari miniszternek és ifjabb Marosán Györgynek, az MSZMP KB munkatársának fejtegetései tetszettek a legjobban. — Ha jól tudom, az ipari miniszter az iparban lejátszódó műszaki fejlődés problémáiról szólt... — Valóban. Tulajdonképpen egy általános képet festett iparunk műszaki színvonaláról, illetve az export- képességéről, s ezzel összefüggésben az import lehetőségeiről. Megállapította, hogy iparunk csak minimális mértékben exportképes, s különösen érvényes ez a tőkéspiacokra. Hovatovább e téren már a fejlődő országok termékéivel is komolyan meg kell küzdenünk, azaz versenytársainkká váltak. Ennek következtében teret vesztettünk, s az előbb említett országok piacaira szorulunk vissza, de még ott sem tudjuk a kívánatos szintet produkálni. — Mi a helyzet a szocialista országokkal kapcsolatban? — Itt más a baj. A szocialista országokból származó importunk főleg nyersanyagokra, energiahordozókra korlátozódik. A lehetőségeket nem tudjuk kellőképpen kihasználni, hiszen más áruk behozatalára is mód nyílna. Ugyanez érvényes a kivitelre is, mert a lehetőségek itt is kiaknázatlanok. — Az előadás központi gondolata az volt, hogy hazánkban a • technológiai transzfer lecsökkent. Mit jelent ez pontosan? — Azt, hogy a behozott technológiák köre erőteljesen leszűkült. Kevéssé tudjuk importálni ezek közül a legmodernebbeket, aminek következtében nem biztosíthattuk a kívánatos fejlődési ütemet. Sajnos, az ipar fejlesztésében csaknem egy teljes innovációs folyamattal elmaradtunk a legfeljlettebb országoktól. Bár felhasználásunk a mennyiséget tekintve csupán fele a korábbi időszakokénak, értékben viszont a duplája. — Manapság egyre gyakrabban szólunk az energia- hordozókról. Ezzel kapcsolatban mit mondhatnánk el? — A szénvagyonunk minden bizonnyal elegendő lenne, s az évi 25 millió tonnás termelést 28—30 millióra lehet felvinni. Nagy előnyt jelent, hogy ennek döntő hányada a korszerűbb, olcsóbb, külfejtéses formából származik. A kétmillió tonnás kőolajtermelést 2000-ig szinten tudjuk tartani, a 6 milliárd köbméteres földgáztermelést pedig 7,4 milliárd- ra növelhetjük. Ez utóbbi kettőből persze továbbra is sokat kell importálnunk. A nehézségek egyik oka, hogy hazánk mintegy 15 évvel később tért át a szénhidrogének felhasználására, mint az kívánatos lett volna, s az indulás után nem sokkal bekövetkezett az olajárrobbanás. — Eddig csupán a nehézségekről beszéltünk. Milyen kiút mutatkozik, mit kell tennünk a jövőben? — Mindenekelőtt növelnünk kell az ipar értékteremtő képességét. Az eddigi keresleti piacot fel kell váltania a kínálati piacnak. Magyarán, ne a kereslet hatásária kezdjünk el ezt, vagy azt gyártani, hanem kínáljuk a termékek széles skáláját, s amire vannak vevők, az fennmarad, a többi bukik. Döntő, hogy iparunk működése alapvetően exportorientált legyen. — Ifjabb Marosán György az új nagy- és kisvállalkozások elterjedésével foglalkozott. Mi volt a lényege mondandójának? — Ó tulajdonképpen nem konkrétan a hazai jelenségekre utalt, hanem világviszonylatban tárgyalta ezt a témát. E vállalkozások nem gmk-k, hanem annál nagyobbak, szinte vállalatnyi méretűek. Ezek a hagyományos gazdasági szerkezetbe is jól beépülnek, bármely országban. Terjedésük, s velük az új technológiák terjedése nem divathullám, hanem objektív szükségszerűség. Manapság az egész világon egyfajta vállalkozási láz tapasztalható. A tudomány fejlődése új technológiákat eredményez. Lényegében ezeket lehet elterjeszteni. Mindegyikhez kisebb- nagyobb piaci rés tartozik, azaz egy olyan: űr, amelyet ezekkel az említett technológiákkal be lehet tölteni. Leegyszerűsítve, meg kell találni a még üres piacot. Ezek a rések azonban viszonylag kicsik és bizonytalanok, így érthető, hogy egy nagyvállalat számára nem nyújthatnak tág lehetőségeket. Maradnak tehát az említett vállalkozások. Ez tehát feltétlenül mellettük szól. Végezetül: ahhoz, hogy ezek a kisvállalkozások létrejöhessenek, pénzre, tudományos ismeretekre, műszaki és piaci kockázatvállalásra van szükség. A salgótarjáni konferencia — amelynek csak néhány gondolatát emeltük ki — nagyrészt még csupán a jelenlegi helyzet elemzésére, bemutatására szorítkozott. Ennek ismeretében azonban talán jobban kidolgozhatjuk azokat a formákat és módozatokat, amelyek zálogai lehetnek a sikeresebb folytatásnak. Sárhegyi István Ultrahangos diagnosztikai készülék Már sorozatban készülnek az ultrahangos diagnosztikai készülékek a Medicor miskolci gyárában. Ebben az évben várhatóan 50—69- at készítenek a „SCANNER”—700 típusú műszerből. A készülék alkalmas az emberi szervezet lágy szerveinek vizsgálatára, a terhességeknél a magzati életkor meghatározására, a daganatok helymeghatározására. Az orvos monitoron vizsgálhatja a test kérdéses területét, de videomagnóra is felveheti., Képünkön: Antal Péter gyártmányfejlesztő mérnök egy készüléket vizsgál (MTI fotó — Kozma István) Otven kilométer mezőgazdasági út Tunéziában Építi az Egri Közúti Építő Vállalat Az Egri Közúti Építő Vál-
