Népújság, 1985. február (36. évfolyam, 26-49. szám)
1985-02-09 / 33. szám
NÉPÚJSÁG, 1985. február 9., szombat 5. Sorsfordítók Négy évtized vállalkozóit gyűjti csokorba e riport; azokat, akik a dolgok biztos tudása nélkül vállalták a „tenni valamit" konfliktusait, kockázatát. Akiknek végül is eredménye „csak” annyi, hogy életképes, lakóit megtartani tudó községet hagytak, hagynak az utódokra Tarna- örsön. Csak. Kemény életművek! Nyúl Alberfné: „— Aki elöl megy, hamarabb elfárad" A Nagy Lajos utca egy csöppnyi, tiszta házikójában morzsolgatja Nyúl Albertné nyolcvanhatodik évét. Kilenc éve özvegyen. — Igen, valóban partizán volt az uram! Kitüntetett! Az orosz fronton, ott esett fogságba, beállt a partizánokhoz. Mi vesztenivalója volt? Itthon summásként dolgoztunk szakadásig, s frontra gyenge felszereléssel, embertelen parancsnokokkal került — átállt hát a szovjetekhez. Harcolt Ukrajnában., Magyarországon, egy csomó kitüntetését őrzik az unokáim. Részt vett a debreceni parlament megszervezésében, hisz az első szovjet csapatokkal jött. Március 9-én láttam újra, négy év után, akkor meg rögtön a földosztás jött Szűcs Ferenccel, Gunics Györggyel, meg a Jézus tudja, kikkel? Neki mindig 'a dolog vastagabb vége jutott. — Utána? Utána öt hold nyűge, téesz, meg felnevelni emberi korra három gyereket. Mind meghalt már; öt unoka maradt utánuk, négy itt él, egy messzire való. Két dédunokám is van. Az uramat hetvenhatban eltemettük. 3800 forintot kapok utána. Megélek szépen, a véreim sűrűn látogatnak. Az egészség már támaszra szorul; de hát mikor gondoltam én arra, hogy eddig is húzom? Nem volt rá idő! ★ ★ ★ A földosztás utáni nagy esemény, a téesz-szervezés itt hamar, 1949-ben bekövetkezett. A tanúhoz, a cselekvő emberhez, D eme Józsefhez a Tárnái út egysoros kőlapjai vezetnek. (Tényleg, miért nem elég máshol járdának egynyom- nyi? Kétszer olyan hosszúig ér így!) A kertben sövényre metszett fák, a garázsban Trabant; a konyhában három pb-palack, szolid jólét a nyugdíjas éjjeliőrnél. — Nemcsak ’49-ben szerveztük a közöst! Akkor ugyanis csak 200 hold gyűlt egy tagba. Kevesen még ki is léptek egypár hétre ötvenhatban, hogy aztán szégyenszemre visszahozzák, amit vittek. Aztán a második nagy kampány 1958-ban volt. Nappal munka — nem is kevés, akkor még zsákból, hátról vetettünk. Este a győzködés. Főleg a jobb so- rúakkal ! A járási elvtársak is segítettek, Szabó Guszti bácsi például. Ettük együtt az olajba mártott kenyeret hagymával, más nem volt. a kicsi házamban aludtunk, ma már el se tudom képzelni, hogyan, ki kivel, oly szűkén voltunk. De hat hónap elég lett. — Erről álmodoztak? Ami most van? — Nem. De annál a keserves életnél csak jobb lehetett! Volt nyilván, aki téesz-tagként is végig hallDeme József: „— Ettük az olajos kenyeret” gáttá Amerikát, meg olyan is, nem egy, aki nem lépett be. Az özvegyét most a tanács tartja el. Olyan is volt, akit fenyegettünk; ha nem jössz, visszük a lovadat! Jó két fekete ló volt, Jászapátinál értük utol őket... A néppel különben sose volt itt gond, az dolgozik ma is szakadásig. Am ha jó volt az elnök, mint Tóth István, azt elvitték; most az Egri Csillagokban van. Ha meg rossz volt, azt elcsaptuk! Most például nagyon leesett a kereset, elment a mi vejünk is. ★ ★ ★ Papp István tanácselnök már egy konszolidált korszak embere. Hatvankettőben lett tanácsi ember, 71 óta elnöke a testületnek. Az a típus, aki „bírja a gyűrődést”, tiszta, okos beszédű; — Tarnaörs 71-ben sem volt szegény! De kellett a bolt, az orvosi rendelő, a patika, a kultúrház, a járda -t-, a minden! Lehetett volna ebből is egy kicsit, abból is egy kicsit — mindenből egy káoszt. ’Ahhoz próbáltuk •megnyerni a testületet, hogy ne így legyen! Legyen egy hosszú távú programunk, mit, mikor —, de azt rendesen! Eddig mindig újjáválasztották e csapatot; de a mostani választás után, ha én leszek, ha nem, az új elnöknek se fogja engedni a falu, hogy másképp gondolkodjék! A következő ötéves terv fő feladata az út-, a járda-, a közműépítés — a legfőbb erőket oda koncentráljuk, a segítséget is ahhoz kérjük! Eddig még nem indítottunk úgy ötéves tervet, hogy 6—800 ezer forint tartalékunk ne legyen a fejlesztés sekhez; ott, ahol ötévi fejlesztési alap egymillió! Most is 750 ezer forintunk van arra, hogy a 18 százaléknyi portalanított útból több legyen — ehhez már a költségvetés is hozzáteszi a 2,5 milliós állami támogatást, és megépült 5500 négyzetméter kísérleti út is, pernyebetonból. Átfogóan gondolkodni mindenről: (az egészségügyről például), hogy vonzó legyen az orvoslakás, az egybeépült rendelővel, a külön anyavédelmi tanácsadóval — az kell ahhoz, hogy olyan orvost tudjon megtartani magának a falu, aki nem rest éjjel fogat húzni, sebet varrni sem! Hogy olyan épületet kapjorj az iskola, amelyben egyben a könyvtár, a tornaterem, a színházterem, a párt helyisége — a kevés pénzt mindig sok-sok gondolkodással, veszekedéssel kell „kipótolni”. Az iskola terveit háromszor dolgozták át, amíg elfogadtuk, de nincs is benne egyetlen négyzetméter holt tér sem! De erre: nemet mondani — nem szabad sajnálni a fáradságot, hiszen akkor a partner nem gondolkodik tovább! — Megéri? Papp István: „— Az ered. meny már magától értetődő” — Magyar átok, hogy a küzdelem eredménye az emberek számára magától értetődő; elismerés nemigen van. Amelyik vezető ezt be tudja kalkulálni, annak van sikerélménye, belső békéje. Meg annak — és ezt már mástól tudom —, akinek tanácselnökként sem derogált az utcabeliekkel együtt járdát építeni a Lenin úton .. ★ ★ ★ A tanácstagok az ötéves tervek eldöntésekor alternatívák, kidolgozott változatok közül választanak. Az iskolaépítésnél jól döntöttek. A pályázattal kiegészített forintok bármely városi lakótelep közművelődési gondjainak megoldására alkalmas épületté váltak, a régi épület napköziként, konyhaként szolgál tovább. Busszal 2—3 perc ide Erk társközség, az erki felsősök is itt tanulnak a központi fűtéses. szemléltető eszközökkel jól felszerelt, és szaktanárokkal dolgozó iskolában. A legkorszerűbb oktatásszervezési elvek szerint az első három osztályt egész napos, pihenőkkel- megszakított tanítással végzik — iskolaotthonos formának hívják. Láttam az erki iskolát; ha én lennék az az egyetlen elsős, aki tavaly Erken „képezte” az első osztályos korosztályt — inkább a felsősökkel tartanék a buszon. Már csak azért is, hogy a havi egy meseelőadást láthassam a nappal zsibogó- ként, este moziként, színházként szolgáló nagyteremben. A közművelődés gazdája is egyben az iskola, pontosabban a három igazgatóhelyettes közül az egyik, Gunics Jánosné. Nem irigylem: az ő férjét választotta elnökül a Dózsa Termelőszövetkezet tagsága, erre föl neki is egész embert kívánó megbízatás jutott: — Tizenhat órát tanítok hetente, a könyvtár, az előadásszervezés, a kiscsoportok irányítása adja a többi feladatot. Ha este tízig, addig. Mint a műsoros esteken. Legutóbb a Meséről mesére című gyerekelőadás ment. február elején Zsoldos Imre és Sárosi Kati, a hónap végén Bodrogi Gyula, Voith Ági és Antal Imre lép fel a „zsibogóban”. Noha a legtöbb falura kerülő pedagógus előbb-utóbb vezetői feladatokat kap, én például a főiskolán még semmit sem tanultam arról, hol lehet műsort lekötni, hogyan lehet „gazdaságos” egy 15 ezer forintos rezsijü rendezvény, hogyan szervezzünk ünnepségeket — tanítani kellene! így a saját bőrén tanul az ember, de mindenképpen lassabban halad, mintha nem önmagának kéne kitalálnia a szervezés, a vezetés fortélyait. — Mi tartja itt?\ — Most a munka öröme , is: kifelé menet a színházból, odaszólnak az emberek: köszönjük, Magdika! De építkeztünk is, mint a falubeli értelmiségiek többsége! Dr. Hegedűs Gyuláné igazgatónő, a téesz energetikusa, Kovács István, aki Mezőtúrról jött ide gyökeret verni ; a telkét 30 ezer forintért juttatta a tanács. Ezért nem értem, ha valaki ennek tízszeresét adja egy hevesi, harmincszorosát egy egri házhelyért? Aki akar. az tud itt emberi életet élni; jól! Vásárolni pedig Jászberényben, Gyöngyösön, Hevesen választva jobban lehet, mintha valaki egy városban lakik. A városlakó is csak tévézik estefelé; itt is teheti. .. Gunics Jánosné: ,.— Az értelmiségei csak támogatással lehet a faluhoz kötni" dr. Svolik József: ,.— A nagycsaládi együttélés magas életkort ígér” A jelen vállalkozói után legyen a szó a. jövő vállalkozójáé. Dr. Svolik József egy éve költözött a központi fűtéses orvoslakásba, de máris tarnaörsinek vallja magát. Ha nagy változás nem lesz, innen készül nyugdíjba is — furcsa ezt hallani egy krisztusi korba lépő, miskolci illetőségű embertől. Orvosként persze többet tud az örsiekről, mint a hatalom emberei: a sorsukat előre is látja. — Nem kívánnék különb sorsot magamnak sem: a halottak, akiket szemléztem Tarnaörsön, jobbára nyolcvan év körüliek. Nyugodt vérmérsékletűek az emberek, inni is csak módjával isznak. a búcsúban még verekedés se volt. A cigány férfiak régóta rendszeresen dolgoznak, egy-két éve pedig a cigány nők többsége is munkába állt a Hűtőgépgyárban, a téeszben. Rendesen eljönnek az iskolába a gyerekeik is. Kocsi meg annyi van a faluban, hogy sokszor mentőt se kell hívni. — Az életmód a titka Tar- naörsnek? — Élni meg kell tanulni az embereknek, meg kelll őket tanítani rá! Itt a jó hagyományok segítik mindezt. Ma is él, sőt uralkodó a nagycsaládi együttélés. Az öregek őrzik az unokát. a család ápolja az elesetteket; egy házban, vagy szomszédosán élnek a családok. Innen még nem kellett se kórházba, se szociális otthonba utalnom senkit csak azért, mert nincs, aki gondozná! A téeszben sincs munkahelyi ártalom: hát élneky sokáig! — Egészségesen? — Dolgoztam városán, bányavidéken: mindkettőnél egészségesebben. De feltűnően sok volt itt a rákos beteg, és ezt meg kell előznöm. Nem mondja ezt nekem senki, de a lelkiismeretemnek jobb, ha az év végétől megcsináljuk itt a lakosság teljes rákszűrését bizonyos kor fölött. Rendszeresen elvégezve a szűrési korábban leljük meg a baj.t, jobb eséllyel küzdhetünk ellene. Mert nincs rosszabb, mint megmondani a hozzátartozóknak: tehetetlen vagyok! Ugyanezért csinálom társadalmi munkában az iskolások teljes körű, félévenkénti szűrővizsgálatát. Találtam már szívritmushibát, rejtett heréjűséget — most gyógyítható, tíz év múlva esetleg tragédia lenne belőle! Magad, uram: amit lehet, itt megcsinálok. A rokonság most vesz ajándékba nekem egy EKG-t (a tanács is megvenné, csak később, mert épp most nincs még rá pénz), akkor a keringési bajokból is könnyebben kilábalhatnak a tarnaörsiek. Akiket ugyan már megérintett, de még nem rontott meg a „minél többet” szemlélet. De így is 12 ezer 800 alkalommal voltak orvosnál tavaly... ★ ★ ★ Marko vies Ferenc: „— Hite van az embereknek!” — Markovics Ferenc, a megyei tanács elnöke Tarnaörs megyei tanácstagja. Kívülről jött emberként? — Félig! Édesanyám nagyúti, a rokonsághoz ma is hazajárok. Korábban a Központi Bizottság instruktoraként szereztem ismereteket — hogy ne csak a szülői nosztalgiából érezzem a környék gondját-baját. És már akkor is feltűnt, hogy a megye többi részeitől eltérően, errefelé sem a városoktól való viszonylag nagy távolság, sem az ipar hiánya, de még a mostoha föld, az éghajlati szélsőségek sem kezdték ki az itt élő nép életerejét! Ma több ismerettel még azt is hozzá- tehetem, hogy nemcsak az itt élőket volt képes megtartani,- de még a bevándorló értelmiséget is be tudta fogadni. — Mi a titkuk? — Hitük van az embereknek! Mára sem felejtették el, és tudják értékelni is, hogy honnan indultak, s hogy mennyi munkával ér íték el a mai életviszonyai kát. De a mai kor világszín vonalán dolgozni tudó pa- rasztemberek azt sem felej • tették el, ami a régi hagyó mányokból jó volt: a nagy családi együttélés előnyeit, emberségét, és a faluközösség szigorú kötelezettségeit És nagyon hisznek ezekben az élvekben! — Jövőjük? — Van! Tarnaörsön a me gyében talán a leghamarabb született meg a felismerés, hogy a tanács munkáját el - sősorban az minősíti, hogy minél több feladatot oldjon meg. Tehát központi eszközeiből inkább csak a helyi erő kiegészítésére jut — aki vállalkozik valamire, azt ésszerű gazdálkodásra, elő- takarékosságra, sok gondolkodásra kell ösztönöznie en nek a felismerésnek. Ami Tarnaörsön az ipar támogatása nélküli is megyére szóló eredményeket, emberi közösséget eredményezett Kőhidi Imre
