Népújság, 1985. február (36. évfolyam, 26-49. szám)
1985-02-09 / 33. szám
4, NÉPÚJSÁG 1985. február 9., szombat „MEGELEVENEDETT" E. T. TÖRTÉNETE? Egy s más UFO-ügyben Mesés „lények" — és a tények Valamennyien hallottuk, láttuk a minap a TV-híradó- ban a szenzációnak számító bejelentést: a Szovjetunióban UFO-t észleltek. A hír természetesen mindenki fantáziáját alaposan megmozgatta, s a legkülönfélébb találgatásokra, fel- tételezésekre adott alkalmat. Egyesek már-már bebizonyosodottnak látják, hogy lám mégis létezik a Földön kívül más civilizáció is, mások viszont egészen más, reálisabb, kézzelfoghatóbb magyarázatokat keresnek. Nos — magunk is kíváncsiak lévén — megpróbáltuk kideríteni az igazságot: lehetséges-e, hogy valóban valamely bolygó „küldöttei” kerestek fel bennünket, avagy sokkal hétköznapibb eseménnyel állunk szemben. — Nézze, bármi komoly dolgot csak akkor mondhatunk — kezdi a beszélgetést dr. Marik Miklós, az ELTE csillagászati tanszékének munkatársa —, ha ezeket a megfigyeléseket szakemberek is — fizikusok, csillagászok, meteorológusok, katonai szakértők — alaposan elemzik, megvizsgálják. A magam részéről azt tartom a legvalószínűbbnek, hogy valamilyen légköri jelenségről van szó esetünkben is. El tudom képzelni, hogy az nagyon erős fényt bocsáthatott a földfelszínre, sőt azt is, hogy ugyanolyan sebességgel és ugyanabban az irányban mozgott, mint a repülőgép, és ettől tűnt úgy. mintha „követné” azt. — Az viszont elgondolkodtató, hogy ez a valami — mint Audjuk — felvette a gép alakját... — Szerintem ez a leggya- núsabb az egész ügyben. Ebből csak arra következtethetek, hogy itt igencsak szubjektív benyomásokra és ítéletekre támaszkodhatunk, semmi egyébre. Még valami: a radarernyőn sok olyan objektum is megjelenik, amit alig-alig lehet azonosítani. Ezeket nevezik a lokátorok kezelői „kis angyalkáknak". — Ügy hallottam, önnek az ilyen UFO-észlelésekröl elég terjedelmes anyaga van... — Valóban. Ezeket tulajdonképpen kuriózumként gyűjtöm, s a leírások mellett fényképeket is tartalmaz ez az összeállítás. Éppen ezek birtokában, ezekre utalva mondhatom azt, hogy a világon itt-ott felbukkanó hasonló látványokról utólag mindig kiderült, hogy nagyon is egyszerűek, megmagyarázhatóak. Erről a témáról egyébként egyetlen tudományos igényű munka jelent meg, mégpedig az úgynevezett Condon-féle jelentés. Ez a fizikus annak a bizottságnak volt a vezetője, amely a fentebb említett problémákat vizsgálta. Ö állapítja meg egy helyütt, hogy az UFO-k tanulmányozása nem biztat azzal az eredménnyel, hogy ezáltal előbbre haladhatna a tudomány. — Kollégái, diákjai egyetértenek az ön véleményével? — Azt hiszem, ők is és a hallgatók is jól fel vannak vértezve az ilyen dolgok ellen. Semmi esetre sem tartjuk tehát valószínűnek, hogy egy idegen civilizáció lényei jártak volna nálunk. ★ — Ügy vélem, mielőtt kifejteném az ezzel kapcsolatos nézeteimet — magyarázta dr. Horváth András, a budapesti Planetárium és Uránia Csillagvizsgáló igazgatója — lássuk csak, mit is tapasztaltak azon a napon. A Tbiliszi—Tallinn repülőjárat négyfőnyi személyzete Minszk közelében érdekes fényjelenségre figyelt fel. A gépre és a Földre reflektorszerű sugárnyalábok vetődtek. Később valamiféle villódzás-jellegű jeleket lehetett észlelni, s ezeket a minszki repülőtéren is tapasztalták. A továbbiak folyamán ez a jelenség különféle formai átalakulásokon ment át, elliptikussá, majd négyszögletessé vált. Végül egy hegyes orrú, szárny nélküli repülőgép alakját vette föl. Ez a valami aztán Minszktől Tal- linnig együtt repült a TU 134- essel. Tallinn közelében ennek a „felhőszerű repülőnek” a „hátsó” részéből, onnan, ahol az esetleges „hajtómű” sejthető, újabb sugárnyalábok indultak ki a környező felhőzetre és a földfelszínre. Ezekből a gép személyzete ki tudta számolni a nagyságát, amely megközelítőleg a Pszkovi-tó hosz- szával tekinthető azonosnak. — Milyen gondolatok fogalmazódtak meg önben az esettel összefüggésben? — Ügy tűnik, hogy a leírtak első része olyan, hogy azt valamely légköri vagy geofizikai jelenséggel lehetne azonosítani. Az a ténv hogy ez a .„tünemény” felvette a gép alakját, arra emlékeztet, mintha a felső légköri megvilágítás következtében a repülőgép árnyéka vetődött volna a környező felhőzetre. Ennek viszont ellentmond az, hogy a radarok észlelték, márpedig ez árnyék esetében kizárt. — Miben különbözik ez a mostani dolog a korábbi UFO-któl? . — Ezek megfigyelésének se szeri se száma, a nyugati sajtó is sokat foglalkozott ezekkel. A világ szinte minden pontjáról jelentettek már ilyen furcsaságokat. A mostani talán abban tér el ezektől, hogy itt a megfigyelés hosszú ideig, csaknem egy óráig tartott. — Melyek azok a pontok, amelyek problémát jelentenek? — Sajnos, nem tudjuk, hogy milyenek voltak a ra- darészleletek. Érzékelték-e egyidőben ezek a műszerek ezt a repülő objektumot? Arról sem tájékozódhattunk, még, hogy a Földről Is látták-e ezt az eseményt. Jó volna egytől-egyig végignézni azokat a rajzokat, amelyéket a személyzet készített. Ezek hiányában igazán tudományos, megalapozott válaszokat aligha adhatunk. — Sokan „értelmes lények" kapcsolatteremtési szándékára gyanakszanak... — Teljes mértékben magam se zárom ki, hogy valamely Földön kívüli civilizációval is számolhatunk, ~de ennek valószínűsége nagyon csekély. Még egyszer megerősíteném azt a kijelentésemet, hogy igen kevés az információnk, enélkül pedig csak vaktában tapoga- tódzhatunk. Reméljük persze, hogy az ezzel kapcsolatos ismereteink a jövőben bővülni fognak, és akkor majd nemcsak rébuszokban beszélhetünk. Sárhegyi István Molnár Jenő és Gál János — az elnök és a vadászmester — megbeszéli a nap programját Ki ne ismerné az anek- dotázó vadász típusát, akinek lehúzott karimájú kalapja mellett fácántoll-csok- réta hirdeti: nemcsak meséli, hanem a valóságban is elejti az eléje kerülő vadat Kancsó bor méllett pipafüstbe burkolózva egy kisvendéglő asztaltársaságát tartja szóval színes meséivel. Különösen a holt szezonban — a vadászati tilalom idején — csempészi be történeteivel hallgatóságába az erdők, mezők, nádasok friss, nyers illatát, kikapcsolódást, újabb élményt szerezve ezzel magának is. Méltán népszerűek ezek a vadász-elbeszélések, hiszen a legjobban sikerültek nyomtatásban is napvilágot láttak. Elsősorban olyanok jóvoltából, mint Fekete Istyán, Kittenberger Kálmán, Széchenyi Zsig- mond. Molnár Gábor, akik nemcsak a puskát, hanem a tollat is mesterfokon kezelték. Élő zsákmány Aztán változtak az idők, azzal együtt módosultak a vadászmesterség műhelytitkai, fogásai. Napjainkban már nem csupán kiváltságos, úgynevezett úri passzió, hanem olyan elfoglaltság is, amely komoly valutáris bevételt hoz hazánknak. A vadászok nemcsak trófeagyűjtéssel foglalkoznak, hanem vigyázzák, etetik, ápolják is területük vadállományát. A véletlen úgy hozta, hogy e sorok írója és fotós kollégája is meghívást kapott Bóta Ervintől, a Volán 4-es számú Vállalat taxisától egy „vadászkalandra”. Természetesen nem valamilyen kapitális vad elejtésére, hanem egy jóval szelidebb elfoglaltságra: élőnyúl-befogásra. Az igazat megvallva, mi is szívesebben vettünk részt „vértelen vadászaton”, mint olyanon, ahol puskaporos a levegő, s szinte semmi esélye sincs a vadnak a modern „villámot szóró botokkal” szemben. A hálós nyúlfogás színhelye az Egri Gárdonyi Géza Vadásztársaság területe, a dormándi határ. A napokban meg-megcsor- dultak az ereszek, de a hótakarta pusztára érkező mit sem érzett ebből. A vakító fehérséget amitt-amott egy- egy szénaboglya, pajta, no meg a zöld ruhás vadászok törfék meg. Közülük nagyon sokan azonban inkább két lábon járó jegesmedvére emlékeztettek, hiszen ruhájuk fölé fehér kezeslábast húztak. — Álcázni kell magukat, ők lesznek a fogók — vezet be minket a vadbefogás ábécéjébe Gál János, a társaság vadászmestere. Amíg a több száz méter hosszú hálót gépkocsiról göngyölítik, Molnár Jenőtől, a vadász- társaság elnökétől az előző napok „zsákmányáról” érdeklődtem. — Tizenkétezer hektáros, úgynevezett apróvadas területen gazdálkodik a társaság. Ilyenkor télen, egyik fontos elfoglaltságunk az élőnyúl-befogás. hiszen a tőkés piacon szép kis summát fizetnek egy-egy sértetlen példányért. Mi darabjáért ezer forint körüli összeget kapunk! — Mire használják fel, mire költik a bevételt? — Nálunk is alapvető szempont az önellátás. A nyulak után kapott összegből etetjük télen vadjainkat, fácáncsibét vásárolunk, nevelünk, s ebből a pénzből fizetjük a hivatásos vadászokat, valamint fedezzük egyéb kiadásainkat. Remélem, ma is kedvez nekünk Hubertus, hiszen tegnap jó volt a fogás: kilencvenhat jószág A nyúl kergető róka „végállomása”: Batki Lajos (Fotó: Szántó György) várja azt, hogy útra kelhessen Nyugat-Európába. Rókafogta háló Amíg beszélgettünk, két részre vált a társaság. A „fehérek”, mit sem törődve a jeges hóval, egymástól 30 —40 méteres távolságban szalmakötegre, vagy törek- re kucorodtak. Hason fekve várták a megfelelő pillanatot, amikor a hálóba ugrott tapsifüleseket a ládákba tehetik. Nagyon ügyesnek, tapasztaltnak kell lenniük, hiszen négylábú barátaink igencsak kapálóznak a megfogás ellen. A csoport másik része már, megfelelő távolságot tartva, körbekerítette a tereprészt. Elcsendesült a határ, olyan mint egy néma, befagyott tó. Aztán mintha rianást hallanánk, elcsattant egy puska, majd hangos kurjongatás szakította darabokra a csendet. Megkezdődött a hajtás. Jómagam egy árokban guggolva, látcsőn kukkoltam a mit sem sejtő bokorugró pajtik rémületét. Hirtelen a tapsifülesek között, mint a tűz- csóva, egy gyönyörű, lapos farkú róka tűnt fel. Eszembe jut az egyik vadásznak. Kovács Istvánnak az intelme: „Nem árt, ha sörétes fegyvert is visz magával a hajtó, mert gyakran előbukkan a nagy riogatásban a rókakoma, s akkor puska- végre lehet kapni”. Diadalmas kiáltás harsant a fogóknál: „Megvan, megcsíptem. .. !” Valóban, az első hajtás nemcsak harminc nyulat eredményezett, hanem egy szép vörösróka-gereznát is. Szemfülés elejtője Batki Lajos, aki szintén vadász, de a komlói társaság tagja, most csak segíteni jött az egrieknek. De sikerrel! Előkerülnek a rövid pihenőben a forró, borosteás kulacsok, s bizony jólesik a hosszú, fagyasztó lesbenállás után a meleg. Nincs vége a vadfogásnak, hiszen folytatják a határ túlsó feléről és ez így megy egy héten ál reggeltől estig. A résztvevők örülnek, ha egy-egy ilyen nap után nyakig merülhetnek otthon a forrővizes fürdőkádba. S hogy mi lesz a négylá- búakkal?... Először Szajol- ba viszi őket a társaság gépkocsija, onnan pedig máris indulnak, valószínűleg Olaszországba. Ott szabadon engedik őket, az ottani vadászok örömére... Reméljük. temperamentumuk nem hoz szégyent a fejünkre. . . Soós Tamás Katona József vadászjelöltet Kovács István tanítja az éló- nyúl-befogás fortélyaira Közelebb kerülni a megrendelőkből Átszervezési tervek a Patyolatnál A Heves ímegyei Patyolat Vállalat az 1984-es esztendőre kitűzött termelési feladatokat alapjaiban teljesí. tette. Árbevételük meghaladta a huszonnégy millió forintot, ezen belül a lakosságtól származó összeg több mint tízmilliót tett ki. Amint azt Bulhardt Mi- hályné igazgató „elmondta, dolgozóik keresetét — az előirányzott mértékben — I négy százalékkal emelték. Sikerült bővíteniük a szolgáltatások körét is, mert már tolltisztításra és sző- nyegszegésre is vállalkoztak. Hevesi kirendeltségükön megpróbálkoztak a rövidáruk, piperecikkek és háztartási áruk eladásával is. de a kereslet alatta ima- radt a várakozásnak. Gondot jelentett, hogy a tevékenységük iránti érdeklődés csökkent. Különö. sen érvényes ez a mosásra. hiszen a közületi megrendelők száma tíz, a lakosságiaké tizenegy százalékkal kevésebb volt, mint az azt megelőző évben. Nyilvánvaló, hogy ez elsősorban a szolgáltatási díjak emelkedésével magyarázható. Az idén egymillió forint tál többet szeretnének majd elkönyvelni. A gazdasági szabályozók megváltozása a jelenlegi szervezeti formák megújítását is szükségessé teszi. Ennek érdekében született meg az a javaslat, hogy a cég fogyasztási szolgáltató kisvállalattá alakuljon át. Ennek előnye, hogy így talán közelebb kerülhetnek a megrendelőkhöz, valamint az, hogy a kisebb apparátus rugalmasabb kiszolgálást tehet lehetővé. A lakossági és közületi mosás vonalán további — bár kisebb méretű —- esésre számítanak. Ezt a folyamatot szeretnék megállítani a határidők pontosabb betartásával, illetve a minőségi munkával. Ennek érdekében a jövőben technológiai korszerűsítésre és a belső ellenőrzések szigorítására is sor kerül majd. Akár a tiszai halászok, csak ebbe nyúl kerül
