Népújság, 1985. február (36. évfolyam, 26-49. szám)
1985-02-09 / 33. szám
NÉPÚJSÁG 1985. február 9., szombat A gépiparban is gyorsítani kell a fejlődést A Népújság kérdez — válaszol: Gábor András, miniszterhelyettes Gábor András Az elmúlt hetekben sokait hallotunk a gépiparról, arról, hogy legnagyobb iparágunk tavalyi teljesítménye elmaradt a tervezettől. A nem rubelelszámolású export például lényegesen kevesebb lett a vártnál, s több — korábban mindig példás, jó hírű — vállalatunk is gondokkal küzd. Vajon mj rejlik e jelenségek mögött, és milyen fejleményekre számíthatunk? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekről beszélgettünk Gábor Andrással, az Ipari Mi- oésztérium miniszterhelyettesével. — Voltaképpen mekkora a gépipar súlya a népgazdaságban? — Néhány jellemző adat: a gépipar állítja elő a népgazdaság hruttó termelésének csaknem 12 százalékát, s realizálja a tiszta jövedelem több mint 13 százalékát. A szakágazat exportja a népgazdasági összes export egyharmada, importja viszont a népgazdaság teljes behozatalának alig több mint egynegyede. A gépiparban az aktív keresők 10 százaléka dolgozik, átlagkeresetük valamivel a nép- gazdasági átlag alatt van. — Milyen célokat tűzött ki a gépipar elé a VI. ötéves terv, mi valósult meg, és mi nem valósult meg belőlük? — A gépipar az ipar átlagánál gyorsabban, évente átlagosan 4 százalékkal fejlődik. Nő a gépipari vállalatok hatékonysága és rugalmassága, a gazdálkodó szervezetek közötti különbségek nagyobbak lettek. Az ágazat kivitele a tervidőszak egészében a termelésnél gyorsabb ütemben gyarapodik. Az idei. 1985. évi export várhatóan 30 százalékkal lesz több az 1980. évinél, miközben az import ennél jóval mérsékeltebben nő. A devizaegyenleg javulásához ezenkívül hozzájárul a szakágazat importhelyettesítő törekvése, amely egyrészt saját kapuin belül, másrészt a népgazdaság többi területének beruházásaiban, a lakosság számára előállított energiatakarékos eszközökben. a mezőgazdasági gép- és alkatrészellátásban mutatkozik meg. A nem rubelelszámolású export a gépipar alapvető feszültség- pontja, a kivitel növekedésének üteme számottevően elmarad a tervezettől és a kívánatostól. — Az elmaradás mennyiben róható fel a gazdasági válságnak, és mennyiben a hazai gépipar szerkezetének? — Véleményem szerint a világgazdasági válság, a megváltozott hitel- és kamatpolitika, ezekkel összefüggésben a számos országban felmerülő fizetési nehézségek önmagukban is nehéz helyzetbe hozzák a gépipart. Ugyanakkor a gondok nem csekély hányada az összességében nem igazán korszerű termékszerkezettel és gyártástechnológiával magyarázható. A fejlődő országok tavaly kevesebbet vásároltak, mint korábban, mivel nem mindig volt mivel fizetniük. A visszaesést a fejlett tőkés országokba irányuló többletkivitel nem bírta egyensúlyozni. A termékszerkezettel ösz- szefüggő probléma: a régóta várt élénkülés nem legfontosabb partnereink körében, és nem- a hazai gépipar által előállított termékcsoportok piacán következett be. — Mi az oka annak, hogy a gépipar a kívánatosnál lassabban korszerűsíti termékszerkezetét és technológiáját is? — A gépipari vállalatok törekszenek önmaguk és termékeik korszerűsítésére, de elképzeléseik teljesülését erősen behatárolják a viszonylag szűkös lehetőségek. Emiatt a szakágazat zömmel nem új termékeket, hanem régi termékek továbbfejlesztett típusait kínálja, amelyek csak mérsékelten kelendőek a túlkínálattól elkényeztetett piacon. A szakágazat beruházásai az előző tevidőszakhoz képest jelentősen csökkentek, az eladósodás mértéke nőtt. Nem csodálható, hogy a vállalatok termelőeszközeinek 30 százaléka 0-ra leírt, összehasonlításul közlöm: a nullára leírt berendezések a teljes «népgazdaságban 14 százalékot képviselnek. A nem kedvező jelenséghez az is hozzájárul, hogy a változó szabályozás — szemben az .ipar számos más ágazatával — a gépiparban alapvetően és jórészt késleltetés nélkül érvényesül, a kivételek száma nagyon kevés. Tudomásul ''kell venni, hogy a termékszerkezet lényeges átalakításához és a technológiák jelentős korszerűsítéséhez drága beruházások szükségesek. Erre a népgazdaság jelenlegi nehéz helyzetében csak korlátozottan adódik lehetőség. — A tőkés országok többsége korszerűsíti gépiparát. Magyarország mennyiben követi a versenyképesség növelésének e módszerét? — Nem igaz, hogy minden tőkés ország minden gépipari vállalata jelentősen korszerűsödött az elmúlt években. Elsősorban is, a válság következeiében sok ezer kisebb és közepes gépipari vállalat tönkrement, a legnagyobbak viszont — esetenként összefogva — valóban végrehajtottak figyelemre méltó beruházásokat, összességében több milliárd dollárt költött a tőkés világ gépipari fejlesztésekre a válságidőszak alatt. Ezen az óriási pénzen elsősorban a vegyipar, a számítástechnika és a biotechnológia osztozott. Ezt mi nem követjük, nem követhetjük, ezeknek az iparágaknak hazánkban nincs kisegítő háttere és kutatási környezete. — Melyek a hazai gépipar előtt álló legfontosabb feladatok az elkövetkezendő néhány évben? — Az iparpolitikával szemben támasztott követelményeket az MSZMP KB 1983 júliusában határozta meg. Ezek közismertek, a gépiparra Is vonatkoznak. Elképzeléseink természetesen csak a népgazdaság és ezen belül az ipar fejlődésének ütemével összhangban teljesülhetnek. A politikai és a gazdasági vezetés fontosnak tartja a fejlődés gyorsítását, ez a gépipar teljesítőképességének növelése nélkül nem lehetséges. Legfontosabb feladataink: a termelékenység gyorsabban nőjön, mint a termelés; a fejlesztéseket koncentrálnunk kell a legnagyobb hatékonyságot ígérő területekre, csök- kentenünk kell a fajlagos anyag- és energiafelhasználást, hiszen alighanem e területen a legnagyobbak a tartalékok. A háttéripar minden gyártási ágat meghaladóan gyors fejlesztése immár elodázhatatlan, az alkatrész- és részegységgyártást a végtermék-kibocsátás rangjára kell emelnünk a gépipar mindegyik alágazatá- ban. Átlagon felüli mértékben ,nő az elektronika, amely a népgazdaság egészére húzó hatást gyakorolhat. A közúti járműipar a gépipar egészének fejlődési ütemét meghaladóan, de a korábbiaknál mérsékeltebben növekszik majd. A többi terület fejlődését az export- lehetőségek várhatóan behatárolják. Jelentősek a tartalékok a gazdálkodó egységek szervezeti felépítésében is, ezeket mindenképpen és minél gyorsabban szintén hasznosítanunk kell. Mónus Miklós Építőipari kutatások Az Ybl Miklós Építőipari Műszaki Főiskola tudományos kutatási eredményei .közvetlenül hasznosíthatók a népgazdaságban. Az oktatá. si intézményben működő Magasépítési Intézet munkatársai épületfenntartási tervező rendszert dolgoztak ki. Az új, számítógépes módszer lehetővé teszi, hogy viszonylag gyorsan, kis szellemi ráfordítással megállapíthassák az épületek elavultságának fokát, s ezt számszerűen is jellemezni lehessen. A módszer arra is alkalmas, hogy általa meghatározzák egy-egy épület felújításának ár., anyag- és 'munkaerőigényeit, jellemezzék állapotát fennállásának bármely szakaszában. Ez a számítógépes eljárás az épületfenntartás megtervezésének műveleteit jelentősen leegyszerűsíti, meggyorsítja. A kutatók az épületek állapotára vonatkozó adatok alapján megírták az egyes esetekben szükséges felújítási munkák programját, sőt a Fővárosi 2. számú Építőipari Vállalat bevonásával a munkálatok legfontosabb technológiai feltételeinek normáit is. Ugyancsak a Magasépítési Intézet munkatársai foglalkoznak az épületek hőtechnikai tulajdonságainak kérdéseivel. A kutatási mun. ka az építőipar energiaracionalizálásának fejlesztését szolgálja, hozzájárul az országos energiatakarékossági célkitűzéseek megvalósításához. A tudományos kuta. tások eredményeként a különböző épületszerkezetek nagyblokkos, NO-FINES, ha. gyományos — külső falainak hőszigetelési módozatait dolgozták ki. KÉPESEK A MEGÚJULÁSRA Termelési rendszerek - innovációs küzpontok Magyarországon a termelési rendszerek létrehozását az 1970-es évek elején gazdasági szükségszerűség indokolta. Akkor, amikor mezőgazdaságunk az agrárpolitika ösztönző előnyeit kihasználva elindult az iparosodás útján és ezzel egyenletes fejlődési pályára lépett. Ennek fő mozgatója a műszaki haladás volt. A termelési rendszerek közül az első Bábolnán alakult meg 1971- ben, az iparszerű kukoricatermelés megvalósítására, amerikai tapasztalatok felhasználásával. Az elmúlt másfél évtizedben tért hódítottak és kiteljesedtek ezek a mezőgazdaságban. Manapság 21 növénytermelési, 27 kertészeti és 24 állattenyésztési rendszer működik az országban. Iparosodó mezőgazdaság Ezek előnye az, hogy új szervezeti formát teremtettek, amelyek felölelik a biológia, a kémia, a műszaki tudományok és a szervezés magas szintjét, amelyeket az egész technológiai folyamatra kiterjesztenek, Az elmúlt évek során ez is bővült azzal, hogy az említettekhez a feldolgozás és az értékesítés is kapcsolódott. Így a rendszerek az egységes élelmiszer-gazdasági szemlélet kialakításáért is sokat tettek a piaci igények figyelembevétele mellett. Korábban és ma is a legkorszerűbb hazai, valamint külföldi tudományos és gyakorlati tapasztalatokat a velük szoros kapcsolatban lévő üzemeknek ajánlott termelési módszerekbe beépítik és ezáltal azokat fölyamatosan korszerűsítik. Ezenkívül tevékenységük a korszerű fajták, az új gépek, gépsorok, továbbá az ezekhez szükséges pótalkatrészek beszerzésére és elterjesztésére is irányul. Eredményesen közreműködnek a mezőgazdaság iparosításában, hiszen számítások szerint a rendszerek ma száz forint költségből 75 forintot különböző ipari anyagoik beszerzésére fordítanak. Feladatuk a szigorú közgazdasági környezetben is fokozódik, hiszen egyre inkább felismerik és terjesztik a manapság fontos anyag- és energiatakarékos termelési módszereket, a költségek csökkentését segítő eljárásokat a termőföldtől az értékesítésig. Érthető tehát, hogy Heves megyében is növekszik az igény a gazdaságokban tevékenykedő termelési rendszerek iránit, különösen a szántóföldek ésszerű hasznosításában. Napjainkban országosan a szántóterületbőil megközelítőleg hárommillió hektár, teháit a nagyiüzemileg művelt földnek csaknem fele tartozik a rendszerek hatáskörébe. Heves megyében a szántók 80 százalékát a nádudvari Kukorica és Ipari Növények Termelési Együttműködése, a szolnoki Gabona és Ipari Növények, a Bajai Kukoricatermelési, valamint a bábolnai Iparszerű Kukoricatermelési Rendszer fogja át. Így az üzemek irányításukkal a kukoricát teljes egészében, a kalászos gabonafélék 88 és a napraforgó 72 százalékát iparszerűen termelik. A korábbi években a legnagyobb területen a megyében a nádudvariak működtek. Az elmúlt két esztendőben viszont a szolnoki rendszer is jelentősen növelte területét. Hatásuk megmutatkozik különösen a búza- és a nap- raforgátenmelés hozamainak emelésében. így összegezte a közelmúltban a megyei párt- és tanácsi vezetés, amikor a termelési rendszerek munkáját értékelték. A gabonaprogram * megvalósítására A szolnokiak és a bajai- ak főleg a kedvezőtlen termőhelyi adottságú üzemeknek nyújtanak segítséget. Rendszeres szaktanácsadást folytatnak az egyes partner- gazdaságokban, a műtrágyák okszerű felhasználására, közreműködnek az új gabona- és iparinövény-fajták elterjesztésében, a gyepterületek hasznosításában. A ba- jaiak például a tarnamérai Lenin Termelőszövetkezettel működnek együtt a gyep- gabona váltógazdálkodás kialakítására. Ennék hároméves gyakorlati eredményeit 1984-ben bemutatóval egybekötött tapasztalatcserén ismertették meg a szakemberekkel. Elismerésre méltó az is, hogy a szolnoki rendszer egri alközpontja szaktanácsadást nyújt az alföldi és a hegyvidéki gazdaságok közötti bérlegeltetés megvalósítására. így például a Hevesi Állami Gazdaság, valamint az egerszaló- ki és az egerszóláti termelőszövetkezet között ilyen kapcsolatot alakítottak ki. A megyében dolgozó termelési rendszerek 1981-«ben indították el a Minisztertanács által meghirdetett intenzív gabonaprogram megvalósítására irányuló törekvéseiket. Ennek célja a hozamok növelése és lehetőség szerint a gabonatermő terület bővítése. Megyénk mezőgazdasági üzemei közül eddig 23 csatlakozott ehhez a programhoz, és ezzel összefüggésben 179 millió forint értékű műszaki fejlesztést valósítottak meg. A rendszerek közreműködésével főleg nagy teljesítményű traktorokat, talajművelő, vető- és betakarító gépeket vásároltak, ezenkívül gabonatárolók építéséhez is kezdtek. Ebben a fejlesztésben« a legnagyobb arányban a nádudvariakhoz kapcsolódó gazdaságok vesznek részt. Az erőfeszítések nem is maradtak el, hiszen 1984- ben Heves megye agrártörténetében az eddigi legnagyobb búzatermést takarították be az üzemek. Ugyanakkor az elmúlt években sokat javult az árpa- és a napraforgótermelés színvonala is. Új magatartással Az eredmények is igazolják, hogy a rendszerek az utóbbi időben fokozatosan innovációs központokká váltak és a további megújulásra is képesek. A változó köz- gazdasági környezetben a mezőgazdaság fejlesztésében, az iparszerűség fokozásában szerepük növekszik! Megújulásuk azonban az eddigitől eltérő magatartást követel. Még többet kell tenniük a fejlesztési lehetőségek feltárására, a korszerű biológiai és műszaki alapok terjesztésére. Szolgáltatásaikkal a közös érdekeltség alapján sokrétűbben igazodjanak a partnerüzemek igényeihez. Ezzel kapcsolatban ugyanis különösen sok kritika érte a "rendszereket. A szakmai segítségnyújtásnak, a növekvő hozzáértésnek fokozódik a jövőben a jelentősége. Ezért elismerésre méltó a nádudvariaknak az a törekvése, hogy továbbra is korszerű, igényes technikai eszközök beszerzésével segítik megyénk partnergazdaságait. Közreműködnek a zöldségtarme- «lés gépesítésében, különösen a betakarítás és az öntözés fejlesztésében. Az is figyelemre méltó, hogy a szolnoki Gabona és Ipari Növények Termelési Rendszere az osztrák Steyr-céggel együttműködve a szőlő gépesítésére tett lépéseket. A modern technikát az Egri Csillagok, az ostorosi és az andomaktályai termelőszövetkezetben próbálták ki, kedvező tapasztalatokkal. Ez utóbbi azért is kiemelkedő, hiszen fokozza a versenyt az Egri Szőlőtermelési és Borgazdasági Rendszerrel, valamint a Mátraalji Szölő- és Borgazdasági Társasággal^ Még inkább arra irányítja a figyelmet, hogy az utóbbiak a jól bevált szaktanácsadás mellett ilyen irányú tevékenységet is folytassanak az egri és a mátraalji borvidéken. Ugyancsak kiemelkedő, hogy a Bajai Kukorica Termelési Rendszert ebben az évben Tudományos Gazdaságfejlesztő Vállalattá szervezik át, amely még nagyobb lehetőséget kínál a partnergazdaságoknak az új eredmények, módszerek átadására. A költségek csökkentésére Mindezek mellett célszerű lenne a jövőben, ha a megyénkben működő rendszerek az általuk közreadott legoptimálisabb termelési eljárásokhoz számítógépes értékelésen alapuló változatokat adnának át a gazdaságoknak. Mg ugyanis rendkívül fontos, hogy az üzemek pontosan lássák, mit mennyiért termelhetnek meg. Vagyis, hogy milyen ráfordítás mellett, melyik a legkedvezőbb hozam. Ez is segíthetné a költségek észszerű csökkentését! Szeretnénk kiemelni a legelők és ’ gyepek hasznosítására irányuló törekvéseket, amely kulcskérdés az állattenyésztés költségtakarékos továbbfejlesztéséhez. Sok lehetőség kínálkozik a melléktermékeik hasznosítására, a mérsékelt anyagot és energiát felhasználó, környezetkímélő technológiáik kidolgozására, illetve bevezetésére A következő években tehát lesz mit tenniük a rendszereknek, hogy a termelés teljes folyamatát mélyrehatóan elemezzék és értékeljék. Az eszközök jobb ki- használására és az üzemi gazdálkodás szervezésének segítésére, a partnerek igényeinek figyelembevételével törekedjenek, hogy még inkább betöltsék szerepüket. Mentusz Károly
