Népújság, 1985. február (36. évfolyam, 26-49. szám)
1985-02-08 / 32. szám
NÉPÚJSÁG, 1985. február 8., péntek A pártértekezletekről jelentjük: Több munkával — mindannyiunkért Több mint száz küldött részvételével tartották meg a Mátraalji Szénbányáknál a pártértekezletet, amelyen részt vett Horváth Árpád, az MSZMP Központi Bizottságának munkatársa, Schmidt Rezső, a megyei pártbizottság titkára, Horváth Viktor, a gyöngyösi városi pártbizottság munkatársa. Rajki Sándorné, a Gagarin Hőerőmű Vállalat pártbizottságának titkára és Bódi Béla, az erőmű vezér- igazgatója is. A vállalati pártbizottságnak a XII. kongresszus óta végzett munkájáról a beszámolót Hatvani Ferenc terjesztette elő. Szólt arról, hogy csaknem öt évvel ezelőtt a XII. kongresszus nagyon fontos döntést hozott: váltót kell állítani, új pályára kell irányítani a népgazdaság mozdonyait. A szocializmus alapvető vívmányait megvédve lassítani kell a fejlődés tempóját, hogy megszüntethessük az eladósodási folyamatot, ugyanakkor helyreállítsuk a gazdaság egyensúlyát, biztosítsuk az ország fizetőképességét, miközben pedig őrizzük meg az életszínvonal területén elért eredményeinket és javítsuk is élet- körülményeinket. Kiemelte, hogy a következő kongresszus sem várhat rózsásabb körülményeket, mint amilyenek voltak 1980-ban. A kérdés: ilyen helyzetben folytatja-e a párt az idestova három évtizede követett fő politikai irányvonalát? A válasz: igen. A vállalati pártbizottság irányítása alá tartozó 23 alapszervezet és 4 pártvezetőség elvégezte az elmúlt öt esztendő munkájának értékelését. Erre a tevékenységre a fokozott aktivitás, az őszinte véleménynyilvánítás, a párt politikája melletti kiállás volt a jellemző. Foglalkoztak mindenütt a gazdasági munka helyi tapasztalataival. A gondok között említették a kiöregedést, valamint az elvándorlást. Többen azt hangoztatták a vitában, hogy erősíteni kell az ideológiai munkát. A beszámoló rámutatott: hozzá kell szoknunk ahhoz, hogy a munkában a teljesítmények különbözőek. Ebből következik, hogy ilyen arányban kell a béreknek is alakulniuk. További fejlődésünk egyik fontos követelménye, hogy nyílt vitákban ütközzenek a különböző nézetek. A vállalat kommunistáinak úgy kell dolgozniuk, hogy tevékenységükkel kifejezzék a nép szolgálatában vállalt kötelezettségeik eredményes teljesítését. A vitában Hársszegi Ti- borné arra hívta fel a figyelmet, hogy az eddigieknél szervezettebben, meg- gondoltabban kell dolgozni, többek között az erőmű rekonstrukcióján. A véleménye szerint a női vezetők száma a vállalatnál nem felel meg a létszámarányuknak. Dorner Sándor azokat a nehézségeket sorolta fel, amelyekkel a fiataloknak kell szembenézniük a családalapításnál, illetve a lakáshoz való jutásnál. Bérces József né a petőfibányai gépüzemben folyó nőpolitikái tevékenység eredményeit jr Vil 111 említette. (5 sem hallgatta azonban el, hogy vezető beosztásban kevés nő található. Menczel Sándor, az ecsédi bányaüzem feladatait összegezte. Nagyon fontosnak minősítette a kis külfejtéses bányák termelési tervének a teljesítését. Szólt arról, hogy milyen részt vállalnak az országos energetikai program megvalósításából. Oláh András arra mutatott rá, hogy a Thorez bányaüzemben kiemelkedő gazdasági eredményeket értek el, bár a külső körülmények bizonyos mértékig rosszabbodtak. Rudi Jánosné arról tájékoztatta a pártértekezletet, hogy a petőfibányai vegyesüzemben sikeresen hajtották végre a szakmunkások átképző tanfolyamát. Eperjesi Iván hangsúlyozta, hogy sem a Thorez bányaüzem, sem a vállalat nem tudja a tervét teljesíteni kölcsönös segítség nélkül. Ezt kell szorosabbá tenni, mint ahogy az elmúlt években is minden törekvés erre irányult. Gáspár Sándor kérte, hogy a beszámolót a Tervezőiroda és az Igazgatóság pártalapszervezeteinek a munkájával egészítsék ki. A Központi Bizottság, a megyei és a városi pártbizottság nevében is köszöntötte a pártértekezletet Horváth Árpád. Bevezetőjében a kongresszusi irányelvekkel kapcsolatos országos szintű vita és hozzászólás összegezését mondta el. A későbbiekben gazdasági, közgazdasági kérdésekkel foglalkozott. Kiemelte, hogy nagy feladataink, tennivalóink vannak az életszínvonal alakítására vonatkozóan. Felhívta a figyelmet arra, hogy a párton kívüli milliókkal kell a szocializmust építenünk továbbra is. Végül: elismeréssel szólt azokról az eredményekről, amelyeket a különböző kitüntetések elnyerése is bizonyít itt, a vállalatnál. A munkásőri tevékenységről mondta el gondolatait Farkas Gábor. Dr. Győry Sándor vezérigazgató arra hívta fel a figyelmet, hogy továbbra is 1500 kalória értékű fűtőanyagot kell adniuk az erőműnek, amire hosszú távú szerződést dolgoztak ki. A VIÍ. ötéves terv végére a mostani 7— 7,2 millió tonnáról 9 millió tonnára növelik a visontai lignittermelést. A választások során kialakult a vállalati pártbizottság összetétele, a városi pártértekezletre delegált küldöttek csoportja. A kongresszuson Oláh András képviseli a szénbányák kommunistáit. A vállalati pártbizottság titkárának ismét Hatvani Ferencet választották meg. G. Molnár Ferenc Közterületi zsűri alakult Debrecenben Építész, grafikus, közlekedési és városszépítő szakemberek részvételével közterületi zsűri alakult Debrecenben. A zsűri véleményezése nélkül ezentúl a város közterületeire semmiféle cégér és reklámtábla, valamint hirdető eszköz sem kerülhet ki. A kiviteli terveket előbb a zsűrinek kell bemutatni, s csak azután nyújthatók be a tanácshoz engedélyezésre, ha a testület már' elfogadta. A kész munkát a zsűri helyszíni szemlén is ellenőrzi. A Magyar Hirdető Vállalat az idén a zsűri közreműködésével a debreceni utcákon, tereken kétszáz hirdetőtáblát, oszlopot újít fel. SZEGED — SZOLNOK — EGER Társadalmi vita a hosszú távú közútfejlesztésről Ahol az M3-as autópálya jelenleg véget ér: a gyöngyösi leágazás légi felvételen (Fotó: Kőhidi Imre) Az országos közúthálózat fejlesztési koncepciójáról társadalmi vitát rendezett a Hazafias Népfront Országos Titkársága'. A közelmúltban befejeződött eszmecserék tapasztalatait összegezve a népfront Illetékesei elmondták: a tanácskozásokon elismerőleg szóltak közúti hálózatunk elmúlt néhány évtizedes fejlődéséről, de hangsúlyozták, hogy mostani állapotában nem képes kielégíteni a megnövekedett forgalmi igényeket. Ez a 'korántsem kedvező helyzet annál is inkább gondot okoz, mert számítások szerint az ezredfordulóra legalább megkétszereződik a forgalom. Becslések szerint több milliárd forintra lenne szükség ahhoz, hogy úthálózatunk színvonala elérje a kívánatosat, s megszűnjön az utak „Budapest-centrikussága”, aminek következtében zökkenőmentesebbé válhatna a Duna és a Tisza közötti kapcsolat. Ennek kapcsán rámutattak: az igények meghatározásakor a hosszú távú társadalmi, politikai és kereskedelmi érdekekből induljanak ki. A nemzetközi áruforgalomba és az. idegenforgalomba az eddigieknél élénkebben bekapcsolódni ugyanis csak akikor lehetséges, ha az úthálózat és a kiszolgáló létesítmények megfelelően gyarapodnak, bővülnek. A vitáikon azonban arra is nyomatékosan felhívták a figyelmet, hogy a fejlesztés nemcsak új erőforrások feltárását feltételezi, de támaszkodik a meglévők mind jobb kihasználására. Magyarán: nem szükséges mindenütt új utakat, hidakat építeni, ellenben meg kell találni az ésszerű átalakítás, a rekonstrukció módját. Miskolcon a legtöbb észrevétel az M3-as autópálya munkálataira érkezett, helyeselve, hogy az új út Budapestet és Emődöt közvetlenül! összeköti majd. Ám, célszerűnek látszik, vetették fel, ha Miskolcig meghosz- szabbítják ezt az autópályát. Így nem kellene megépíteni a tervezett négysávos elsőrendű főútvonalat. Győrben főként akörül csaptak össze a nézetek, hogy merre vezessen az E5- ös európai főútvonal magyarországi szakasza, Győrt követően. A vitában megerősítették a helyi lakosság akaratát: eszerint az autópálya elkerüli a Szigetközt, és a Hanság keleti peremén át éri majd el az osztrák határt. Nagy figyelmet fordítottak az észak-dunántúli megyék közúti kapcsolatának alakulására, rámutatva, hogy az eddig másodrendűnek kezelt útvonalak bővítésével lényegesen javítható összeköttetésük minősége. Szegeden arra hívták fel a figyelmet, hogy az úthálózat fejlesztésekor találjanak olyan megoldásokat, amelyek lehetővé teszik, hogy csak a szükséges mennyiségű termőföldet vonják el a mező- gazdasági termelésből. Azt is szorgalmazták, hogy a legforgalmasabb utak, elsősorban a nemzetközi teherszállításban részt vevők, ne érintsék a nagyvárosokat. Sok szó esett az új Duna- hidakról, amelyek megépítését szükségesnek tartották az országrészek közötti együttműködés fejlesztéséért. Elsősorban a folyó alsó és középső szakaszán legyenek új átkelőhelyek — vetették fel, s mintegy ehhez kapcsolódóan Pécsett azt kérték, hogy Adonynál, Dunaújvárosnál, Mohácsnál és Szekszárdnál kezdjenek hozzá az ez irányú munkálatokhoz. A tiszai kapcsolatok bővítése pedig Dombrádnál, Csongrádnál, Polgárnál, Szegednél és Szolnoknál kívánják meg új átkelőhelyek létesítését. A debreceni vita résztvevői elsősorban az M3-as autópálya építésének kérdéseivel foglalkoztak, de kitértek a Debrecen és Budapest közé tervezett M4-es autópályának a terveire is. Hangsúlyozták, ezen a szakaszon elegendőnek látszik egy négysávos autóút építése is, nem szükséges autópályában gondolkodniuk a szakembereknek. Egyetértettek azzal az elképzeléssel is, hogy Szeged, Szolnok, s Eger között út létesüljön, de szorgalmazták, hogy ennek nyomvonala érintse a kiskörei tározót, s egyik ága pedig Polgárnál keresztezze a Tiszát. Élénk eszmecsere alakult ki a Hortobágyi Nemzeti Parkot átszelő 33-as út fejlesztéséről, s arra az álláspontra jutottak, hogy csak minimális mérvű legyen ez a fejlesztés, mert nein célszerű növelni az áthaladó autóforgalmat. A Hazafias Népfront Országos Tanácsa a regionális vitákon elhangzott észrevételeket kötetbe gyűjtve megküldte az Illetékes szerveknek. Nemcsak a poroszlói dosszié lapjai tanulságosak Melléküzemág — szorítóban A melléküzemág hasznos és örömet szolgáló, ha van és jól működik, de igen ártalmas, sok bosszúság for. rása is lehet, ha még a legcsekélyebb reményeket sem váltja be. Valóban mind a kétféle érzést élik át egykét esztendeje a poroszlói Magyar—Szovjet Barátság Termelőszövetkezetben. A nagygazdaság által működtetett laüzem a csillogó oldal immár másfél évtizede, az 1981 őszén életre hívott szerelő, fröccsöntő és játék. tsomagoló tevékenység viszont rövid idő alatt sötét folt lett, s nem véletlen, hogy miatta újabb mély ráncok jelentek meg a vezetők homlokán. Egyszersmind persze, bizonyos gazdasági döntésekkel és folyamatokkal kapcsolatos tendenciákról is képet kaphatunk a konkrét eset ürügyén. A történtek korántsem annyira nyilvánvalóak — igaz, bizonyos mértékig megérthetőek —, minthogy szó nélkül menjünk el mellettük! o A halászairól- *is nevezetes mezőgazdasági nagyüzemben egyáltalán nem mondhatnék, hogy híján lettek volna a tapasztalatoknak. Tizenöt éven át — a kezdeteket leszámítva — igazán nem lehetett panasz arra a faüzemre, amelyet a község Borsodirvánkai útjára telepítettek. Feldolgozás nyo- jnán alátétfákat készítenek ma is az Alsózsolcai Beton- elemgyár részére, de a melléküzemágban dolgozók munkájához ugyancsak hozzátartozik a gyülmölcsös ládák szögezése, készgarnitú- rák, ékek. különféle raklapelemek előállítása. Az alapanyag a környező termelő- szövetkezetekből érkezik, de Füzesabonyban például poroszlói brigád termeli a gyártáshoz szükséges fát. Egy szó, mint száz: ha kismértékben is, de ez a kis gazdálkodó részleg is hozzáteszi a forintjait a közöshöz. Elég, ha csak az elmúlt évi eredményre pillantunk. négymilliós árbevételt jegyezhettek fel, s kereken ötszázalékos hasznot hoztak a szövetkezetnek. Nem véletlen tehát, hogy napjainkban sok helyen sürgető átszervezésre nem szorul ez az'egység... e Korántsem mondható el ugyanez a szerelő, fröccsöntő és játékcsomagoló melléktevékenységről. Budapesti székhellyel még 1981 őszén alakították meg a gazdasági egységet, ötven embernek adott munkát az ott folyó daruszerelés, lakatos tevékenység, építésszerelés és műanyag-előállítás. A faluban, ehhez kapcsolódóan, hamarosan játékcsomagoló részleget hoztak létre. A Műanyag- és Fémfeldolgozó Szövetkezet részére megint csak ötven helybeli asszony „dobozolta” a kicsinyeknek szórakozást nyújtó eszközöket. Olyanok kerültek ki az üzemből kezük munkája nyomán, mint a Babylon I. és II. elnevezésű játékok. Az átlagkereset az otthoni üzemben persze, nem volt valami magas: 1800—2000 forintot vihettek haza fizetéskor a dolgozók. Úgymond — ellensúlyozni kellett a pestiek bérszínvonalát. .. ! A szövetkezet vezetői egyébként ma is úgy emlékeznek vissza az 1982-es, a tulajdonképpeni kezdő évre, hogy sejtették-tudták, nyereség nemigen várható. Ez az „elképzelésük” be is vált: a {melléktevékenység abban az esztendőben minimális vesztséggel zárt. Joggal reménykedtek persze Poroszlón — valószínűleg mások is így tettek volna —, hogy majd a következő meghozza az áhított fellendülést. Ehelyett — mondhatni — 1983-ban beütött a „krach”!. A szerződéses partnerek pénzügyi nehézségekkel küszködtek, ennek következtében a várt és ígért időnél csak jóval később tudták az ellenértéket leróni. Rengeteg vita volt abban az időben, s mintegy saját mulasztásaik palástolására is, a megrendelők kifogásolni kezdték a poroszlóiák munkavégzését. Bírósági tárgyalásokra is sor került. Egyszóval a remélt haszon helyett a veszteség csak növekedett, mégpedig kétszázezer forinttal. 1983 májusában lépett be — döntés alapján — ebbe a mellék- tevékenységbe a fröccsöntő üzem a községben. A cél ekkor már az volt, hogy a csomagolás mellett a műanyag - játékrészeket is helyben gyártsák. További hatvan embert tudtak így foglalkoztatni. Azután munkaidőn túli szakcsoporttá vált a melléküzemág. Be- * tartva az árképzési szabályokat. a nehezebbé vált gazdasági körülmények között is az ország szinte minden részében végezték a munkájukat. S hogyan? Erről köszönő levelek sokasága tanúskodik. Ennek ellenére. a 10—15 százalékos tervezeti nyereség helyett ismét elúsztak a forintok. Nem lehetett más a megoldás. mint az újabb átszervezés: 1984. február 1-től önálló szakcsoportot alakítottak. s főállásban nyolcva- nan dolgoztak Poroszlón, illetve Budapesten. A megállapodás arról szólt, a szakcsoport tiszta nyereségének 8,18 százalékát utalja át a tsz-nek. A helyzet tavaly még rosz- szabb lett. Nemhogy gyarapították volna a haszon ösz- szegét, hanem a veszteség akkor már másfél millióra rúgott. A szövetkezet vezetése határozott inézkedéshez folyamodott: október 30-ával felmondta a megállapodást a pestiekkel. Egy hónappal később a poroszlói üzemből mentek el sorra az emberek — a Színvonal Művészi Kézműves Kisszövetkezethez. Ám, ez sem lett teljes megoldás, az asszonyokat nem tudták ellátni nyereséget biztosító munkával, a kereset" a korábbinál is kevesebb volt, ráadásul heteket késtek a fizetéssel . Húszán^ ennek a cégnek is felmondtak, s átmentek a borsodivánkai tsz által mű • ködtetett varrodába. Mindemellett bérbe vettek a tsz- től egy épületet. Sajnos, attól kell tartanunk — mondják ma a nagyüzemben —, hogy rövidesen bérleti díjat, s fizetést sem lesznek képesek fizetni. Nincs olyan munkájuk, ami számukra gazdaságos lenne. Valószínűleg — állítják — a jövőben ismét a termelőszövetkezet veszi át a melléküzemágnak indult gazdálkodási formát. Jelenleg tehát itt tartanak... o Bátran mondhatjuk, a poroszlói példa nagyon is tanulságos. Nemcsak azért, mert a termelőszövetkezetben saját bőrükön érezhették egy fel-fellendülő és haladó termelési egység kálváriáját, s nem kevés fejtörésbe került (vagy kerül?) a bajból való kievickélés. Azért is figyelemre méltó a jelenség, mert rá kell, hogy döbbentse a gazdasággal foglalkozókat. a tervek, a vágyak valóra váltásánál nem elegendő a pillanatnyi helyzetre való odafigyelés, netán az elhamarkodottnak tűnő döntés. A poroszlóiak nyilván gazdagodtak azzat a fontos tapasztalattal is. hogy egészen más körülmények vezérelték a hetvenes évek elején a melléktevékenységre való törekvést, s megint mások a mostani évtized gazdasági elhatározásait. Márpedig — s ez egyértelmű következtetés lehet — a gazdasági folyamatok formálódásai, változásai az alkalmazkodást igénylik... Szalay Zoltáa
