Népújság, 1985. február (36. évfolyam, 26-49. szám)
1985-02-08 / 32. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1985. február 8., péntek OTTHONTALAN MUZSIKUSOK Zene húros és ütőhangszerekre, s reményre A zene nem ismer határokat, de a muzsikus igen. A hangok ott szunnyadnak az instrumentumokban és a kottákban, bármikor előcsalogathatóak. Testetlenek, nincs szükségük semmire. De az, aki hangszeréhez ül. az itt és most: kellenek bizonyos feltételek ahhoz, hogy kiteljesíthesse művészetét. „A hallgatóságnak a teljesítmény a mérce". Az egri szimfonikusok vendégszereplésen Az Egri Szimfonikus Zenekar mostoha körülményeit nem először ecseteljük. Mióta hozzákezdtek fenntartójuk, a Megyei Művelődési Központ épületének tatarozásához, áldatlan állapotok között dolgozik a csoport. Nagy értékű felszerelésüket különböző épületekben tárolják, s alkalmi helyeken próbáltak a legutóbbi időkig, míg a Helyőrségi Művelődési Otthonban nem találtak helyiséget. Kevés remény mutatkozott arra, hogy megnyugtatóan rendeződjék a zenekar helyzete. Ezért a karmestertől. Farkas Istvántól arról érdeklődtünk, hogy mennyire zilálódott szét a csoport, s van-e lehetőségük a megújulásra. — Kutyaszorítóba kerültünk. A zenekar 22 éves fennállása alatt még sohasem néztünk szembe eny- nyi gonddal. A nem megfelelő tárolás miatt a milliós értékű hangszereink elhasználódnak. Az állandósult ideiglenességben nem nyílik arra lehetőség^ hogy valóban társulati életet éljünk. A műhelymunkához ugyanis hozzá tartozik, hogy a próbákon kívül is összejárjunk. Most mindenütt vendégek vagyunk, igazából otthontalanok. Annak ellenére, hogy a Helyőrségi Művelődési Otthon segítségével szeptember óta gyakorlási lehetőségeink megfelelőek. — Ha már az elmúlt, több mint két évtizedet szóba hozta: hogyan summázza a megtett utat? — Voltak nagyon szép időszakok, amikor alig vártam, hogy együtt csiszoljunk egy-egy darabot: baráti légkörben találkoztunk. Voltunk már jobbak, de rosszabbak is. De ez a „ha- zátlanság” nagyon rossz hatással van az együttesre, félek attól, hogy nagyon sokan belefáradnak a mostani körülményeinkbe. Nálunk pedig jórészt olyanok vannak, akik kedvtelésből. a közös muzsikálásból származó örömért járnak el. Ígéretekkel nem Lakathatom őket jól, nemigen hisznek már abban, hogy kedvezőbbre fordulhat a sorsunk. Pedig ahhoz, hogy újra csúcsra kerüljünk, lendületre, reményre lenne szükség. — Az Egri Szimfonikus Zenekar megalakulása egybeesik az. önálló egri színházi társulat megszűnésével. Takar-e valamilyen kapcsolatot ez az időbeli egyezés? — Amikor 1962-ben városi szimfonikus zenekarként megalakult az együttes, részben a társulat „maradékából’’ szerveződött: akkoriban a letelepedett színházi muzsikusok közül többen itt maradtak. Azután, persze saját útján indult el a csoport. A jelenlegi 55 tagú együttes magját a zeneiskola tanárai alkotják, de a helyőrségi honvéd zenekar muzsikusaiból, illetve a főiskola ének-zene szakos hallgatóiból is többen játszanak itt. Végül a magas szinten muzsikáló amatőrök is, akik valóban kedvtelésből és nem hivatásszerűen vesznek hangszert a kezükbe. — Mintha ez az együttes őrizne valamit azokból a régi társaságokból, amelyek „örömzenét’’ játszottak, kielégítve egy-egy szűkebb. vagy tágabb közösség élő muzsika iránti igényét. . — A miénk egyike a legidősebb ilyen típusú zenekaroknak. A korszak, amelyre az említett „örömzene” volt a jellemző, letünőben van. A teljesítmény a hallgatóságnak a mérce, nem pedig az, hogy ez vagy az a barátom, vagy rokonom is játszik ebben a társaságban. — Sokan beszéltek már 1 arról, hogy milyen egy hangszert megszólaltatni. De hogyan látja a karmester, milyen „instrumentum” egy teljes zenekar? — Nagyon nehéz erre válaszolni. Egy ilyen együttesben mindig található néhány kiváló ember, de olyan ez, mint egy futballcsapat: hiába van jó kapus, ha bot- lábúak a csatárok. Olykor bizony nekünk is szükségünk van „vendégjátékosokra”, kölcsön kérünk más zenekaroktól kisegítő kollégát. Néha kompromisszumokra is rá vagyunk utalva: akadhat olyan szólam egy-egy műben, amit csak áthangszerelve tudunk előadni. — Emlékezetes volt az egri Gárdonyi Géza Színházban az ... És most mind együtt című bemutató, amelyben úgy vetődött föl egy zenekar előrelépésének a kérdése, hogy választani kell a jókedvű együttlét, vagy a minőség között... — Emlékszem a darabra, a mi muzsikusaink „szinkronizálták” a szereplőket. Nálunk azért nem vetődik így fel a kérdés. Mindenki nagyon fontos számunkra, aki hittel csinálja. Senkit sem szeretnénk elengedni, akit befogadtunk magunk közé. A legfontosabb az, hogy milyen közösség alakul ki azután, ha szívvel-lélekkel kitöltjük a próbaidőszakot, elmélyülten dolgozunk: szépen szólal meg a zenemű. Természetesen sok-sok ösz- szetevője van egy ilyen munkának. Sok önvizsgálatra van szükség ahhoz, hogy nívós produkciókkal álljunk elő. Tizenegynehány éve valamennyi hangversenyünket rögzítjük, majd visszahallgatjuk a hangszalagokat és megbeszéljük a hibákat. — Mi a helye az Egri Szimfonikus Zenekarnak a magyar zenei életben? — A profi együttesek mögött szükség van egv második vonalra, nemcsak „hézagpótló” jelleggel, de a zene mindennapos „újjászületéséért”, egy-egy terület ellátásáért is. Ez nem mindig jplent alacsonyabb színvonalat: gyakran bizony a „profiknál” is tisztességesebb, jobb előadásra képes zenekarunk. Egyébként az is jelzi rangunkat hogy számít ránk a Filharmónia, a Magyar Rádió, az Interkoncert — jelen vagyunk a zenei életben. Rendszeresen meghívnak bennünket különböző találkozókra, alkotó kapcsolatunk van zeneszerzésünk nagyjai- val, számos igen nagynevű művész lép föl velünk együtt. — Meglátszik-e az együttes szereplésein a jelenlegi helyzet, jelentkeznek-e már bizonyos következményei a nehézségeknek? — Nagy erőfeszítésünk árán az érdeklődő közönség nem érzi mindezt. Hatvan meghívásunk volt tavaly, és 140—150 „szolgálatunk”, vagyis a próbákkal együtt ennyi közös együttlétünk. Terveink jelenleg is megfelelnek a várakozásnak. Szerepelünk idén a megye nagyobb településein, a gimnáziumok és szakmunkás- képzők számára sorozatot rendezünk, készülünk Bach és Händel születésének 300. évfordulójára, föllépünk olyan jeles művészekkel, mint például Kocsis Albert. Simándi József. Nyáron szabadtéren játszunk szokásunk szerint. Hazánk felszabadulásának 40. évfordulója tiszteletére is tervezünk műsorokat. Szeretnénk a legtöbbet adni. bár egyre nehezebb. ★ Nem először állapítjuk meg: a rangos egri együttesnek megfelelő helyet kellene találni. A gyökereknél rejtőzik a megoldás: a megszülető egri önálló színházi társulatnak szüksége lesz zenészekre. S miért ne tekinthetnénk a jövőbe? Kár lenne, ha akkor szerveződne egy zenekar, amikor már széthullott a meglevő, önmagába térne vissza a görbe, ha a Gárdonyi Géza Színház befogadhatná a sok vihart megélt egri szimfonikusokat. Gábor László Farkas István: — Új lendületre, reményre van szükség (Szabó Sándor felvételei) Bán Zsuzsa: Ének egy bolondról l lil. Azt mesélik, élt egy furcsa kis ember a városban. Gyerekkorában szeretett külön utakon járni. Alkonyaikor néha magányosan kóborolt a békató felé, olyankor, ha mások már hazaindulták. Halászni arra nem lehetett, nem volt más a réten, csak a soha ki nem száradó, békanyáltól zöld felületű víztükör, meg óriási. repedt törzsű fűzfák. Sötétedéskor, ha feltámadt ott a szél. kísérteties, táivoli hangon zúgott és jajgatott. Olyankor már nem volt kedve senkinek ottmaradni. Lehet, hogy a hang tovább sírt ennek az embernek a lelkében évek múlva is. mert néha egészen furcsán viselkedett. Volt, hogy eltűnt hónapokra, aztán úgy bukkant fel megint, mint aki átaludta az eltelt időt. A szem ismeretlen boldogságtól csillogott, és valami bölcs, nyugodt mosoly ült a szája sarkában, ha kíváncsiskodóik kérdéseire felelt. A válaszok persze nem világosítottak fel senkit afelől, merre járt. amióta nem látták. Oiyat is mondott, hogy dolgozott, de hogy mit^ és hol, arról nem beszélt. Bán Zsuzsa írása a Központi Sajtószolgálat 1IH. évi prózapályázatán III. dijat nyert novella kategóriában Az emberek úgy gondolták, örökölhetett valamit, abból él, mert munkahelye sem a városban, sem a környékén nem volt, mégis fenntartotta magát, ha szerényen is. Egy kis házban lakott, egyedül. Nem lehetett belátni az udvarára, mert szürke kőkerítés takarta el. Néha. estefelé, nyitott ablaknál hegedült és olyankor megálltak kint az emberek. Volt azokban a dallamokban valami az esti szél jajongásaiból, az erdő zúgásából, és a fák közt megbúvó madarak hangjából. Egy kisgyerek azt mondta, málnaíze van a hegedű szavának. Olyan, mint amikor nyáron nagyon süt a nap, a bokrokon langyosak a málnák és édesek. Kinevették. Ügy . látszik bolond ő is, mint az ember, aki az ablaknál hegedül. A szemébe nem mondták a férfinek, erősebb nézése volt, minthogy meg merték volna tenni, ha szemben állták vele, de a háta mögött bolondnak tartották. Mi egyéb lehet. aki mindig mást csinál, mint a többiek? Egyszer árvíz volt a városnak abban a részében, ahová a hegyekből sebesen Lezúduló patak iramlott. Tavasszal kiöntött a víz. és befolyt a házak pincéjébe, menteni kellett az embereket. mert egyik-másik régi épület összedőléssel fenyegetett. Akkor megjelent a hegedűs is. Éjfélig segített a károsultak holmiját kihordani a teherautókra. Kicsit szégyelltek magukat azok, akiknek segített. Szégyelltek, mert olyan sokszor lebolondozták. Megkínálták borral meg kaláccsal, de ő nem fogadta el. Mosolygott, és dolgozott tovább, amíg szükség volt az erejére. Utána megint eltűnt, egy ideig senki nem látta. Valami barátja, vagy rokona felkereste nyaranta. Szerették volna tudni, ki az idegen, de a bolond erről sem mondott érdemlegeset. Arra is gondoltak, talán ez az ember küld neki néha pénzt, mert jómódúnak látszott. Finom holmikban járt, és a foga közé szorított kuta pipájából illatos, drága dohányfüstöt eregetett. Az az igazság, hogy erre a különös lakójára a városnak már csak az öregek emlékeztek. Ha mesélni kezdtek róla, talán csak azért, mert eszükbe jutott az erdei kunyhó, amelyben egy őszi délelőttön holtan találták. Ha megkérdezte valaki a hallgatóságból, merre és hol van az a kunyhó, ingerülten pillantottak a közbeszólóra, és azt felelték, régen nincs már a helyén. Lerombolták. Hogy miért? Hát mert... lényegében a kunyhó meg is maradhatott volna. de akkoriban olyan nagy volt a megdöbbenés hogy egészen természetesnek vették a kunyhó megsemmisítését. — De miért? Hát igaz. Ha már elkezdtek mesélni, végig kell mondani. Az úgy volt, hogy rő- zseszedő asszonyok felfedezték a megritkult ágak között a kunyhót, és beku- kucSkóltaik az ablakán. Megnyitották az ajtót, engedett, hát beóvakodtak. Akkor pillantották meg azt az embert az ágyon feküdni. Na- ípok óta halott lehetett már. Sem öreg sem beteg • nem volt, mindenki úgy gondolta, talán tett magával valamit. Evett olyat amitől elköltözött a másvilágra. Ahogy életében nem értették. halálát sem firtatták sokat. Senki sem tudta, mit miért csinált. (Folytatjuk) Vendégjátékok Gyöngyösön Februárban és márciusban újra bérletes színházi előadásokat rendez a gyöngyösi Mátra Művelődési Központ. Az első darabot, Sza- konyi Károly Holdtölte című kamaradrámáját a hét elején adták elő telt ház előtt a Madách Színház művészei. A további programban február 13-án Barilett —Grédy A kaktusz virága című zenés vígjátéka (szolnoki Szigligeti Színház), március 15-én Coleman— Stewart Szeretem a feleségem című bohózata (Vidám Színpad) és Mozart két víg- operája: A színigazgató és A csengő szerepel. A bérletek már mind elkeltek, de az érdeklődők az előadások előtt is válthatnak jegyeket. HOL A FARSANG, in A FARSANG Vigasságok — mindegy miért! A keresztény egyház főpapjai gyorsan megtanulták azt az ízig-vérig földi aranyszabályt, miszerint: ami nem megy, azt ne erőltessük, avagy veszíteni tudni kell! E hatalmas felismerésben azon pajkosságoknak is részük volt, amiket ma már farsangi vigasságok gyűjtőnéven emlegetünk. Hivök. s nem hívők úgy tudják, hogy a februári evés-ivás, Krisztus halálának évfordulóját megelőző 40 napos böjt előtti utolsó, több napos, legális „ereszdelahaja,mat”. E mulatságoknak viszont régebbiek a gyökerei. A pogány rómaiak Saturnalia napja idején búcsúztatták a telet, köszöntvén a tavaszt, felfalva ízes ökörsülteket (fánk még . nem volt). Ezek száraz húsa gyakori „öntözést” igényelt, nem csoda hát, hogy sűrűn megemelték a díszes boroskelyheket, amelyek minden híresztelés ellenére csak a legmódosabb házaknál készültek aranyból, vigyázni kellett hát, nehogy a benne álló nedűtől megrozsdásodjanak. Gyorsan kiitták. Hogy ezek után még táncra is kerekedtek, nem csoda. Farsang van — mondjuk, s ez elég ahhoz, hogy Csokonai által örök facérságra ítéltetett Dorottyáink nevenapja környékén, asszonyaink sűrűbben költsék ruhákra, kozmetikusra, fodrászra forintjaikat, a gyerekek maszkabáli álarcokat gyártsanak (ez 1még jobb eset, mint a jelmezkölcsönzés), magunk pedig saját igényeink szerint éljünk „paj- kosabb’ életet. Hogy a farsang után nemcsak a hívőkre, de mindenkire, ki „ápolta” e népszokást, böjti napok szakadnak? Nem baj. Szebb az élet ünnepekkel, és ünnep mindig van. Régi eleink nem voltak különbek nálunk. 6ondosodtak róla: ne teljen el az esztendőnknek hónapja anélkül, hogy ne legyen alkalmunk vigadni — mindegy miért. (szabó p.)
