Népújság, 1985. február (36. évfolyam, 26-49. szám)

1985-02-05 / 29. szám

4. NÉPÚJSÁG, 1985. február 5., kedd FESZTIVÁLKÓRUS A MÁTRA ALJÁN A felnőttkor küszöbén — egy „céh" melegében A MÚLT MARGÓJÁRA (1.) Harc az egri színházért A Muzsikus Céh elneve­zés hallatán Gyöngyösön ke­vesen gondolnak hangszer­gyártó iparosok középkori egyesülésére, mert tudják, hogy e rendhagyó elnevezést a Társadalmi Ünnepségeket és Szertartásokat Szervező Iroda és a Berze Nagy János Gimnázium közös kórusa vi­seli. Tizenéves tagjait nem merev céhszabályok, hanem annál erősebb kötelékek fű­zik össze. Mi az összetartás oka ...? A zenéért való ra­jongás? Is. Ez csak a dolgok egyik oldala, a szeretet, a barátság létrejöttének a dal csak ürügye. A próbán 43 gimnazista lány. Egyik szebb, mint a másik, csak azt nehéz eldön­teni, melyik az egyik, s me­lyik a másik. Közöttük 25 fiú. Zöldfülű elsősök. — Bambák — mondja egy copfos hajadon, majd fino­mítja megállapítását: — Túl­ságosan félénkek még. Lehet, hogy így van. Ö tudja. Az biztos, hogy éne­kelni jól tudnak — a lányok is. Dalra fakad 68 ajak. s a mátraalji város házasságkö­tő termében megremegnek a csillárok. Az arcokon mosoly bujkál. A Muzsikus Céh 1974-ben alakult. Kezdetben 14 lány alkotta a gárdát. Nem vol­tak válogatott énekesek. legtöbbjük a kottát sem is­merte. Csupa matematika —fizika szakos. Borosi Bea azóta mérnök lett, akárcsak Kósik „Éra”, aki mellesleg gyakorló anya is. Lokodi Andrea az orvosi egyetem padjait koptatja és így to­vább. Művész egyikükből sem vált, énektanárnak is csak ketten mentek: Csák Kata és Szaplonczay Filo­ména. Ez a gárda csak úgy, mellesleg énekelt, s „csak úgy mellesleg” első nekifu­tásra arany minősítést szer­zett, „betörve” nemcsak az országos pódiumokra, de a magyar rádió stúdióiba is. Az eltelt esztendők során az arany minősítést a még rangosabb fesztiválfokozat váltotta föl, vegyes kórussá alakult a leánykar. sokszo­rosára nőtt a létszám, de a lényeg nem változott. Ma is nagyrészt zeneileg képzetlen gimnazisták dalolnak itt — sok zsűri véleménye szerint szebben, mint a leendő hiva­tásosak. Mi ennek a titka? E kérdésre a karvezető. Hol­ló Erzsébet sem tud ésszerű magyarázatot adni. csupán annyit mond: — Ezek a gyerekek sze­retnek énekelni, szerepel­ni . .. A ma már országos hírű karnagy. Záborszky József Gyöngyösön tanárkodon. Az „Mindig a barátnőjük is igyekeztem lenni, nemcsak a tanáruk" — mondja Holló Erzsébet (Fotó: Szabó Sándor) egyik énekkari próba után magához hívott egy fiatal óvónőt. Holló Erzsébetet, s rábízta a szakmunkásképző intézet énekkarának vezeté­sét. Ö akkor — mint amatőr énekes — maga mögött tud­hatta a János vitéz francia királylány szerepét, elját­szotta Lolát a Parasztbecsü- letből, örzsét a Háry János­ból, s Händel több oratóriu­mában is énekelt már, de énekkart addig még soha­sem vezényelt, azt sem tud­ta. az mi fán terem. Megpróbálta, hátha sike­rül. Sikerült. Azóta karve­zető. Egy darabig valamiko­ri óvodásaiból toborzott kó­rust dirigált, majd elvégezte az egri tanárképző főiskola ének szakát és a TÜSZSZI előadója lett. Ma az iroda igazgatója. Meg 1974-ben történt: egy gyöngyösi pedagógus: Dimit­rov Pencsóné a Kalevalából szerkesztett házasságkötési műsor forgatókönyvével megnyert egy pályázatot. Be kellett mutatni, s mert nem voltak hozzá énekesek. Hol­ló Erzsébet elindult a város egyetlen gimnáziumába da­loskedvű lányokat toborozni így alakult meg a Muzsikus Céh. — Csodálatos dolog szak­mai elismerések sorát kihar­colni, de van, ami még en­nél is fontosabb — mondja a karvezető —. a hangulat, ami próbáinkat, fellépésein­ket átszövi. A régiek, ami­kor Gyöngyösön járnak, visszatérnek hozzánk. Néha vállalnak egy-egy szereplést, de ha erre nincs idejük, ak­kor is itt ülnek közöttünk, mintha hazajöttek volna. Kis dolog, de soha nem felejtem el, amikor egy régi tagunk bejött, mert úgy érezte, ' kö­telessége legelőször nekünk elmondania a hirt: gyerme­ke születik. — Miért ez a ragaszkodás? — Négy esztendejüket töl­tötték közöttünk, azt a né­gyet, amikor kislányokból nőkké változtak. Szabad ide­jüknek csaknem egészét pró­bákra, fellépésekre áldoz­ták, s igy elhoztak közénk litkaikat, gondjaikat, s meg­osztottak velünk. Én mindig barátnőjük is igyekeztem lenni, nemcsak a tanáruk. Voltak lányok, akik félváll­ról vették az éneklést. Egyi- köjüket sem nekem kellett elküldeném. A többiek szin­te megtették helyettem. S ami még összefűz minket, az a rengeteg élmény: fesztivá­lok. diáknapok kavalkádja, zenei táborokban sütött pa­lacsintahegyek, stúdiók lám­paláza .. . Felsorolni lehetet­len mindent. Mádai Andrea negyedikes gimnazista, „leendő nyomo- zótiszt” afféle kis Linda, ra­gyogó énekes: — Az a baj, hogy sok szü­lő nem érti meg a közös da­lolás lényegét, s ha valaki rossz osztályzatot hoz haza, máris eltiltják a próbáktól. Céljuk ellenkezőjét érik el ezzel. Megfosztják csemeté­jüket azoktól a sikerélmé­nyektől. melyekben csak itt lehet részük, és a közösség segitö kezétől zárják el őket. Szűcs Katalin logopédus­nak készül: — Az általános iskolában utaltam énekkaros lenni, mert kötelező volt, s mert igazgatói rovó járt azoknak, akik elmaradtak á próbák­ról. Ide önként jövünk. Számomra ez az első olyan közösség, ahol minden perc­ben azt érzem: felnőttnek tartanak. Talán ennek kö­szönhető az is, hogy sokan úgy látják, talpraesettebbek, bátrabbak vagyunk, mint a többi lány. A próbákon, s a fellépéseken nemcsak az éneklést lehet megtanulni. Varga Mariann számítógé­pek programozását választ­ja élethivatásul. Karvezetö- je szerint az énekesi pályán is sikerrel rajtolhatna. — Túl pénzigényes lenne arra a felkészülés. — mond­ja. — Nemcsak a magánta­nárok sok száz forintos tan­díját kellene kifizetni, hanem útiköltséget is. A zenétől így sem fogok elszakadni. A Muzsikus Céh most egy szolnoki fellépésre készül, s a következő években újra végigéneklik az egész or­szágot. Ha leendő hivatásos énekesek nyújtanának ha­sonló teljesítményt, bizonyá­ra eljutnának nemzetközi fórumokra is. Nekik erre nincs pénzünk, pedig dup­lán megérdemelnék. Szabó Péter 1880. június 29-én. hozta nyilvánosságra Csiky Sándor felhívását és kérelmét Eger lakosságához a városban építendő állandó színház ér­dekében. Az Egri Színház Egyesület III. elnöke aláírási ívet bocsátott ki ..azon ha­zafiúi kérelemmel . . . hogy célunkat akár részvényekre, eLőjegyzés, illetve elöjegvez- tetes, akár hazafiúi adomány felajánlása, illetőleg gyűjté­se által előmozdítani, s az aláírási ivet az. aláirt össze­gekkel együtt beküldeni méltóztassék". Kifejti Csiky. hogy „a színészet egyik leg­nagyobb kulturális tényezője a mai polgárosodásnak! Jól vezetve a jó erkölcsök és a hazafiúi erények iskolája az. melyben az emberiségi kö­zös nagy érdekek is szószó­lóra találnak. Az élő szó ezen népszerű katedrája, mely mindennap hallatja gyönyörködtetve oktató igé­it. a nemzetiségnek is nagy konzervátora és terjesztő­je.. . Nálunk magyaroknál a hazafiság a nemzetiségért, illetőleg a nemzeti míveltsé- gért még mindig kell, hogy áldozatra kés: legyen . . . Eger varos polgárai is érzik, hogy ez eszme felkarolásá­val tovább nem késhetnek, érzik. hogy egy állandó szín­ház felépítése nélkül mesz- sze elmaradna városunk a rangban hasonló városoktól és sokat vesztene hirnevé- böl, érzik, hogyha ez intéz­mény még soká nélkülözni bírná a műveltség iránti ér­zék, úgy a hazafias áldozat- készség hiányának gyanújá­ba esnék . . . Mert arról van szó, hogy a megyénk fővá­rosában az állandó színház­nak, mint egész megyénk díszt hozó közmivelödési in­tézetnek felállításával egy szinkeriilet központjává le­hessen, s ily módon me­gyénk e tekintetben más me­gyétől emaneipáltassék Az. Egri Sz.inkörépítő Rész- vénytársulat az „ó-kaszinó" avagy a „törzskaszinó" ke­beléből sarjadt; s közgyűlé­seit is székhazában. — a mai Ifjúsági Házban — tartotta. A város haladó, liberális lérfiai tömörültek a vezető­ségben. Az EGER újság örömmel kiáltott fel: „Vala­ha rn mégis egészséges moz­galom indul meg régen szunnyadó színházi ügyünk fölébresztésére !” 1880. nyári idényében Miklóssy Gyula szintársula- ta a Széchenyi szálloda és eltelem kertjében volt kény­telen valamiféle primitív színpadot rögtönözni előadá­sai számára. Csiky Sándorék telket kér­tek a várostól színházépítés céljára. A képviselőtestület által kiküldött bizottság je­lentése nyomán a „Hunyady- féle régi városi területet” jelölte ki a város az építen­dő színház helyéül. (Ez a mai színház térségének felel meg.) 1881. júniusában méltán írta az EGER: ,.A legfőbb ok. mely miatt nálunk a szí­nészet zöldágra vergődni nem tud: egy arra alkalmas szinhelyiség, színház hiánya. A Kaszinó nagy terme a bá­loknak kitűnő szolgálatot tesz, de nem alkalmas arra. hogy benne Thália üsse fel sátrát és pedig sem a szín­játszók, sem pedig a közön­ség szempontjából. . . való­ban áldozatot hoz a nemzeti múzsának az. aki testét e színházban 2—3 órán át ki- noztatni engedi." Egy állan­dó színház építésé elenged­hetetlen szükségszerűség. „Ily módon lehetne egy szín­házat látogató közönséget előteremteni, s az itt műkö­dő társulatot a különbeni biztos bukás veszélye ellen megvédeni Különleges érdeklődésre tarthat számot az EGER ha­sábjain ..Plagiátor" jelige alatt megjelent értékes cikk­sorozat, mely hű képet fest e sarkalatos kulturális kér­désről. Megtudjuk, hogy egy fő­hadnagy temetése, a rajta részt vevő miskolci katona­zenekar játéka miatt olyan hatalmas érdeklődést keltett, hogy a temetési menet for­galmi akadályt képezett, mi­vel a derék egriek szomjú- hoztak egy jó zenekar játé­kára. 1881. szeptemberére már 10 ezer koronát gyűjtött össze a Színházépítő Rt. vi­szont a színház építése és berendezése költségeit 40 ezerben határozták meg, ami­ből az — a szerző szerint — valóban meg is lenne való­sítható. A hiányzó 30 ezret hitel útján javasolja pótol­ni. amit 4"„-os kamat mel­leti 15—20—30 évi törlesz­tésre ..bizony meg sem érez­nénk. ha 5—5 ezer forintot adna kölcsön a város, a me­gye. a törzskaszinó, a Heves megyei és az. Egri Takarék- pénztár, valamint a Keres­kedelmi és Ipar Hitelintézet. Sajnálattal állapítja meg a cikkíró, hogy „az ifjúság és az egri hölgyvilág, s egyéb testületek még jóformán Könyvek A Müveit Nép Könyvter­jesztő Vállalat, amely a vi­déki könyvterjesztés fő gaz­diája. a szövetkezeti mellett, az icén ismét újdonsággal rukkol elő: februártól új szolgáltatást ad vásárlóinak. Egyelőre nem mindenütt, nem minden megyében, csu­pán elszórva tizenhárom vá­rosban. Az újdonság: az ol­csóság. Február 21-től 7 százalék­kal fölemelték a könyvára­kat. Nem a Művelt Nép, ha­nem valamennyi könyvter­jesztő vállalat — központi intézkedéssel. Éppen ezért jó hír a Művelt Népé. Hogy tudniillik az áremelkedés után rögtön ellenintézkedést tesz saját jól felfogott érde­kében. Békéscsabán, Debre­cenben. Egerben a Széchenyi utcán. Gyöngyösön a Török Ignác utcában, Győrött, Pá­pán. Salgótarjánban, Száz­halombattán. Szegeden, Szé­kesfehérvárott, Szombathe­semmit sem tettek a szinha: érdekében.” A város szépen fejlődik, a főbb belvárosi utcákat már aszfalt borítja, de ..nekünk nincs társas éle­tünk! Nekünk télen nine- hova fordulnunk, szórako­zást keresendő! Mi pangunk, tespedünk. csüggedünk, ma­gunkba vonulunk, egy része feszes és merev, más osz­tály szűkkeblű., harmadik réteg botorul naiv. amott, frivol dőzsölök, itt cinikus úrhatnámok, majd blazírt- sagot alfektáló mindentvá- rók. majd terrorizáló vész­jósok, bölcs lemondást pré­dikáló nyárspolgárok cso­portjai lézengenek szerte- széjjel. Pedig sok embriója van nálunk a vidám, egész­séges. művelt s üde társas - életnek. . . . Már, hogy e hi­ányozó társaséletnek egyik legfontosabb tényezője volna egy csinos színház, melyben társadalmunk rétegei összébb simultan tanulnák az Ízlést, szórakozva, melynek estéi után jó kedvvel látnának másnap munkához, vállalat­hoz es üzlethez a polgárok, mint a hadfiak a Rákóczi- induló hangjai után a harc­hoz. s a szabad szó és elfo­gulatlan szellem buzdítást merítene egy Shakespeare. Molière, Katona és Schil­ler szívéből: — ki ne látna ezt he?" „Plagiátor" okos és ész­szerű érvekkel kifejti cikksorozatában, hogy „ren­des színház nemcsak teremt maganak közönséget, hanem kiegyenlíti rezsijét, s minden esetre ha valaki belemegy, legalább kényelmet és élvet nyer pénzéért; de eddig mi­ért fizetett aki fizetett. A rendes színház fölszabadul nemcsak az időjárás s egyéb áldatlan viszonyok járma alól,, emancipálódik egyes kolomposok gráciája alól. Nem kényszerül a helyi íz­lések, vagy inkább ízléste­lenségeknek annyira hódol­ni, hogy bumsztivá. vagy caffé chantanatté süllyedjen, hanem VALÖDI FAKTORA A NEMZETI KULTÚRÁ­NAK ... De maga a szinha: nem bukhatik. Nem főleg Egerben, mely város haza­fias kötelességét tudta telje­síteni mindenkor, s el tud jutni oda, ha akar, ahova egy Szombathely, Eperjes. Nyitra, Pápa s egyéb kisebb városok eljutottak már, me­lyek büszke templomokat emeltek immár Tháliának!" (Folytatjuk) Sugár István fele áron lyen és Pécsett úgynevezett Tallózó könyvesboltot nyit amelyek egész évben ked­vezményes áron kínálják könyveiket, vagy fele áron, vagy annál is kevesebbért Budapesten már voltak olyan könyvesboltok, ame­lyekben a fővárosi vásárló fele áron juthatott könyvek­hez — nem bestsellerekhez természetesen, de nem is bóvlikhoz, hanem pélcául Nagy Lajoshoz, Doszto­jevszkijhez, azaz klassziku­sokhoz. Most tizenhárom vi­déki város is élvezheti ezt az előnyt. A Művelt Nép Könyvter­jesztő Vállalat munkatársa elmondta, hogy ezekben a boltokban az olvasók min. den olyan könyvet legalább fele áron vásárolhatnak meg, amelyek 1982 előtt je­lentek meg, s még van be­lőlük a raktáron, kivéve — mint Pesten — a bestselle. reket. a legkapósabbakat Szadir Szárigülov: TT ______ • i * ¥ ^ tengeri ki Miután mindenki, aki akarta, szilárdan hitte, hogy a tóba beköltözött egy ten­geri kígyó, azonnal tudomá­nyos kutatóintézetet hoztak létre a szörny tanulmányo­zására és esetleges foglyul ejtésére. Ez régen történt — úgy tizenöt esztendővel ezelőtt. Azóta Szuran a tiszteletre méltó tudomá­nyos intézet vezetője. Most éppen helyettesét, Ahmatbeket hívatta, és megkérdezte tőle: — Elkészítetted a beszá­molót? — Igen. Szuran elvtárs, aláírhatja. És Szuran olvasatlanul aláírta a tudományos be­számolót. De nem Is kellett elolvasnia. Tudta, hogy ab­ban a soros tévedésükről van szó: az a kísérlet, hogy a szörnyet különlegesen tar­tós kapronhálóval kifog­ják, kudarcot vallott. Vagy a halászok gabalyodtak bele egy víz alatti fatönkbe, vagy a szörny dühödött fel. min­denesetre a háló darabok­ra szakadt. — Miről fecsegnek az intézetben? — kérdezte Szuran hűséges segítőtár­sát es informátorát. — Mindenki ugyanarról: egyesek azt mondják, hogy a kígyónak negyven feje van, mások meg azt állít­ják, hogy negyven lába. Hi­szen szemtől szembe nem látta senki. . — Mit gondolsz, nem fa­ragjak le a költségvetésün­ket az elkövetkező öt év­re? — Könnyen megtörtén­het, ha nem állítunk fel va­lamilyen érdekes hipotézist. Szuran azonnal utasította Ahmatbeket: — Gyújtsd össze a mun­katársakat. Mikor valamennyi tudo­mányos fő- és segédmunka­társ megjelent. Szuran ki­jelentette: — Az elkövetkező ötéves tervidőszakra munkahi­potézisként negyvenfejű sárkányt tételezünk fel. Következésképp... — Következésképp — folytatta Szuran — mostan­tól kezdve minden tudomá­nyos munkatársnak fel kell szeretkeznie egy hosszú és tartós lasszóval. Aztán kez­dődik a pecázás... — Mit fogunk? Halat? — kérdezte valamelyik segéd­munkatárs. — Elhallgass, dinnye — bökte oldalba a szomszédja. — Ki az ördög fog halai lasszóval? Lovakat a mé­nesből még csak lehetne. — Helyes — hagyta hely­ben Szuran. Csakhogy lasz- szót véve a kezünkbe nem lovakat fogunk fogni, ha­nem a mi negyvenfejü kí­gyónkat próbáljuk elcsíp­ni. — Bravó! — kiáltotta lel­kesülten Ahmatbek. Így kezdte el az intézet a negyedik ötéves tervidő­szakát. És soron következ­tek a gyakorlatban még ki nem próbált drótcsapdák, a legtartósabb lószőrből ké­szült kelepcék, valamint acélcsapdák. Ugyanis az évek folyamán a szörny egyre nőtt, gyarapodott súlyban, és feltartóztatásá­hoz mind erősebb eszközök és egyre növekvő pénzkiu­talások kellettek. Az inté­zet előtt ragyogó perspek­tívák álltak. (Fordította: Zahemszky László)

Next

/
Thumbnails
Contents