Népújság, 1985. február (36. évfolyam, 26-49. szám)
1985-02-27 / 48. szám
\ NÉPÚJSÁG, 1985. február 27., szerda CT3E ■ip «• 5. „Ligetszépe” és a végbizonyítvány Fejezetek a hatvani József Attila Ifjúsági Otthon életéből Bartók Zsuzsa Hevesről Az egri Erdélyi Orsolya Sipos Attila: „Lehet, chicagói fiúval levelezik hogy egyszer mindenkinek meg kell tanulnia eszperatóul” „Eszperantó és Grafika országban mindenki egyet beszél” Szakköri pillanatképek Herczegné Paparó Ibolya mutatja be a gyerekeknek a mesterségbeli fogásokat (Fotó: Pesti Erzsébet) Lassan három évtizede, hogy életre hívták az állami gondozott. 18 éven aluli fiúk befogadását célzó József Attila Ifjúsági Otthont, amely kezdetben Lőrinciben működött, utóbb pedig Hatvanban kapott új, korszerű hajlékot. Ahogy Sütő György igazgatóval most számba vesszük a közelmúlt fontosabb jelenségejt, eseményeit. hamar tisztázódik: milyen áldozatos, fontos munkát végeznek tanárkollégái az intézetet birtokló 90—95 fiatal körében, akik javarészt antiszociális környezetből kerültek ide, gyakorta személyiségzavarokkal küzdenek, emiatt aztán jelentős körükben a fluktuáció is. Hogy milyen szorosan vett célt tűztek maguk elé az otthon életének irányítói? Nem kevesebbre vállalkoztak, minthogy az igen heterogén összetételű ifjak közül mind többet formáljanak a társadalom becsületes, hasznos tagjává. Jó partnerek — Természetesen a munkára nevelés szempontjából igen fontosnak tartjuk, hogy ehhez megteremtsük a szükséges feltételeket, illetve a fiatalokat életkori sajátosságaiknak megfelelő szakmák felé irányítsuk — jegyzi meg az igazgató. — Ami a munkahelyeket illeti, jó partnerekre találtunk a cukorgyárban, a konzervgyárban. a Mátraalji Szénbányák Vállalat ecsédi üzemében, vagy épp a helyi téglagyárban, ahol nehéz meló jut ugyan a fiúknak, de igen jól keresnek. És ez utóbbi egyáltalán nem mellékes önálló életkezdésük szempontjából, amikor 18 évesen távoznak tőlünk. A szorgosabbak egy-két esztendő alatt rendszerint összespórolnak any- nyit. hogy hazakerülve falujukba, ott biztosított legyen társadalmi beilleszkedésük. a Gyermekvédő Intézettől kapott segéllyel me0oldva pedig otthont teremtsenek maguknak. Ilyen megfontolásból pozitív példaként említhetem a most éppen katonaidejét töltő Hordási Ferencet, vagy a Komáromba visszatért Bal- ku Istvánt, aki Hatvanban kitanult szakmája, a férfi- szabászat mellett a Kőolajipari Vállalatnál ;is forintra váltja jó szándékát, energiáját. Végbizonyítvány előtt Ha már a szakmáknál tartunk, jegyezzük fel, hogy az ennek megszerzésére irányuló törekvés viszonylag az otthonlakók kisebb hányadára jellemző. Az 1984—85- ös tanévben például mindössze kilencen „startoltak” a Damjanich Szakmunkás- képző Intézet valamelyik évfolyamán, s igaz ugyan, hogy az esztergályostanuló Tuza Gábor, a konzerves Kállai József, az autófényező Kalmár Tamás a végbizonyítvány megszerzése előtt állanak, de két fiatalabb már .kikopott” a csapatból. Mit lehet azokkal tenni, akik alkalmatlanná válnak a minőségi munka végzésére? Nos, ilyen szempontból jelentős szerepe van például az ifjúsági otthon szerelőműhelyének, amelyben fiataljaink — Kocsis Attila és Magyari Kálmán irányításával — a budapesti VILLTESZ részére végeznek olyan munkát, amelynek végterméke különböző elektromos berendezések formájában az IKARUS autóbuszokba kerül. Mit lehet itt keresni? Az ügyesebbje zsebre vágja havonta a kétezer forintot is, amely takarékkönyvekben kamatozik. Jó kilátások — Az ilyenfajta segédmunka terén az idei esztendő jó kilátásokkal kecsegtet, s talán arra is sor kerülhet, hogy ne kelljen távolabb eső munkahelyekre eljárniuk az otthon lakóinak — mondotta e téma kapcsán az igazgató. — Arról van szó nevezetesen, hogy a Művelődési Minisztérium gyermek- védelmi osztályának támogatásával lehetővé vált egy új célüzem létesítése intézetünk telkén. Az építkezéshez szükséges hiteligényt már jóváhagyólag elfogadta az Állami Fejlesztési Bank, s ugyanakkor előrehaladott tárgyalást folytatunk egy pesti vállalattal, amely az üzemcsarnokot hajlandó gépekkel berendezni, továbbá munkával ellátni. Ügy gondolom, hogy új üzemcsarno- íkunik építése már az idén megkezdődik, az 1987-es esztendőben pedig teljesen felfut a termelés. Ez olyan újabb lehetőséget teremt nálunk, ami még inkább megfogja, tisztességes munkához köti a gyerekeket. Tolvajok az éjszakában A József Attila Ifjúsági Otthonban szemügyre vehettünk egy értékes, 1983-as keltezésű diplomát is. amely arról tanúskodik, hogy az intézet a legjobb iskolaszövetkezeti termelőcsoport címet szerezte meg több éves jó munkája alapján. Nos, ilyen tekintetben érdemes kitérnünk a Lőrinci határában lévő, 25 hektáros kis gazdaság életének felvillantására! Zölei Sándor és Bet- tenbuk István tanárok, akik arra kényszerültek, hogy humán tárgyaik mellett mind több agrárismeretet szerezzenek, ismét eredményes gazdasági évet tudhatnak maguk mögött. A reájuk bízott fiatalok a búzaföldről például 45 mázsás hektáronként i termést takarítottak be, s napraforgójuk, paradi- csomjuk is megközelítette a környék gazdaságainak terméshozamát. Ami ugyanekkor fájdalmasan bosszantó: a községbeliek igencsak lopják, dézsmálják a piciny csoport terményeit. Volt éjszaka, hogy 40 láda ..leszüretelt” paradicsom tűnt el nyomtalanul a tábla végéről. Miként Zölei Sándor megjegyezte, emiatt kényszerültek arra, hogy ez évben a föld java részét napraforgóval, a többit pedig a „ligetszépe” nevű gyógynövénnyel vessék be, amelyre a Vetőmagtermeltető Vállalattal kötöttek szerződést. ★ Epilógusként ismét Sütő Györgyöt idézzük: — Sokan, sokfelé kétségbe vonják termelőszövetkezetünk, melléküzemágunk létjogát, hasznát. Erre csak annyi a megjegyeznivalóm, hogy olyan helyről pengetik ezt a húrt, ahol általában probléma a társadalom perifériájára szorult, állami gondozott fiatalok értelmes munkával való foglalkoztatása. Én viszont ezt a nevelés egyik leghatásosabb módszerének tartom ... Moldvay Győző A világnyelv, az eszperantó, de a grafika barátai is minden áldozatra készek. Az azokat már kiváló szinten művelőktől egészen a csöppségekig. Persze, nem szabad megfeledkezni a szabadnapjukon is hajnalban kelő papák- ról-mamákról sem! S ez így megy minden hónap második szombatján: a megye legkülönbözőbb községeiből érkeznek a kisdiákok az egri Há- mán Kató Megyei Üttörőház foglalkozásaira. A vegyészetet, a fotózást kedvelők éppúgy, mint Zamenhof nemzetközi nyelve, illetve a grafika iránt rajongók. Az utóbbi két érdeklődési kör vendégei voltunk rövid ideig. Hollóné Gömöri Ritának az eszperantristák kezdő csoportjában ugyancsak bőven akad dolga. Huszonhárom, a szavaikkal, a nyelvtannál még csak most ismerkedő pajtásnak kell felváltva magyaráznia, segítenie, a legtöbb leckéig el- jutottaklkal pedig beszélgetnie. Igaz, szívesen teszi, főleg ha olyan a tanítvány, mint Bartók Zsuzsi. — A hevesi 1-es számú Általános Iskola negyedikese vagyak — meséli magéiról. — Angolra is járok a helyi művelődési házba, már egy éve. Megtetszett ez a nyelv is, ezért jelentkeztem ide a múlt év szeptemberiében. — Nem esik nehezedre a bejárás? — Ö, apukám vezetni tanít, ugyanis szakoktató, és ő szokott behozni ... A középhaladók között két füzesabonyi fiatalember mormolja a megtanulandóMinden szobában zene szól. A parketten a táncos kedvű párok egymásba kapaszkodnak. „Fürge rókalábak, surranó kis árnyak, hipp-hopp, jön Vük” — hangzik a lemezről, de Vük nem érkezik meg. Nem baj. Itt van szinte mindenki más: Lúdas Matyi, Pipacska, Sziklaöklű Dzsó, meg a török basa. Tavaly még Jasszer Arafat is ellátogatott ide. Na nem igaziból, csak úgy játékból. A parketten lányok táncolnak lányokkal. A fiúk bizonyára félénkek, netán lusták, de lehet hogy csupán torkosak, ök az asztal mellett állnak és huszadik próbálkozásra sem tudják eldönteni, mi a jobb, a cola, a traubi. vagy az oranzs. Egyikőjük megunja e nehéz talány megfejtésének „kálváriáját”, megcsördíti1 kardját. összevágja bokáját és elkapja egy margarétának öltözött leányzó karját. Példáját követi az egész fiú- sereg. koedukálttá válik a táncmulatság. Egy lányt sem hagynak ki a sorból. A sarokban szerelem születik? Az egri 17. számú Epreskert úti óvodában reggel óta áll a bál. Hiányzó nincs, a létszám 154. Aki egy kicsikét betegnek érezte e reggelen magát, letagadta azt. Nem azért készülődött heteken át a bálra, hogy kimaradjon belőle. A szülők kát. A szákavatott pedagógus, Fekete Júlia alig néhány esztendővel idősebb náluk — érettségi előtt áíl. Így igazán jól megérthetik egymást tanár, s diákjai. A nyolcadikos Kerekes Zsolt nemes egyszerűséggel közli, ő a matek, a fizika mellett a nyelvékkel kíván behatóan foglalkozni a jövőben. Iskolatársa, Sípos Attila viszont ennél is többet „sejt”: — Lehet, hogy eljön az az idő, hogy mindenkinek meg kell tanulnia eszperantóul ! Én már most készülök ... Az ötödikes Erdélyi Orsolya az egri 9-esből érkezett. Korához és termetéhez képest a világnyelv tudásában komoly felnőttnek számít. — Anyukám révén három éve kezdtem tanulni — ■mondja. — Már a tizenhetedik leckénél tartok. — Levelező partnered van máz? — Két éve írunk egymásnak egy tizenegy éves chicagói fiúval. — Ügy tudom, külföldi táborban is jártál. — Lancsovlban, két hétig Délelőtt tanultunk, délután volt szabad időnk. Ez alatt sokat beszélgettem bolgárokkal, csehszlovákokkal, de másokkal is. — Elhallgat, majd határozottan teszi hozzá: — Egyébként úgy „egyeztünk meg”. megalakítjuk az Eszperantó nem kísérték el őket, dolgozni mentek, mint máskor. Miért is jöttek volna, elmúltak már azok az idők, a műkor a farsang arra volt jó, hogy a mamák, s a papák végig kibiceljék a „flörtök születését”, bizonygatva egymásnak, hogy bár mindegyik ovis aranyos, az ő csemetéje egy hajszállal mindenkinél szebb. Itt az önállóság a vezérelv. Az ifjak élnek is lehetőségeikkel. Szabó Dani éppen a vezető óvónőnek. Csizmadia Sán- dornénak csapja a szelet. Valamit a fülébe súg, majd a Breki-blues zenéjére katonásan megpendíti bokáját. Csárdás és keringő kombinációját mutatják be, de produkciójuk nem tart sokáig. Dani csapodár szíve máshoz húz már. mert a terembe egy másik óvónő, Szabó Mihályné is megérkezett. Ügy látszik, a fehér köpeny az „esete”. Andó Tamás török basa: — Athívtuk a nagyokhoz a kiscsoportosökat is, mert ők még nem tudják, hogyan kell a farsangon táncolni. Megmutatjuk nekik. Elhallgat a zene. „Figyelem, figyelem! A mulatság fénypontja következik, a có- lacumizó-verseny!" Az üvegeken cucli. „Rajt!” — szól valaki, és az édes nedű fantasztikus sebességgel ömlik a versenyzők szájába. országot, mert abban majd mindenki egy nyelvet beszél! ★ Egy ajtóval odébb húsz ügyes kézpár készíti a linómetszeteket. Annak megfelelően, hogy iltt a gondolatok kifejezése egyfajta magába mélyedést, elvonultságot kíván, a gyerekeket nehezebb szóra bírni. — Szihailomról járók erre a megyei szakkörre, hatodik osztályos vagyok, és szeretek rajzolni — válaszol kimért tényszerűséggel érdeklődésünkre Kozma Péter. S máris munkája fölé hajlik, nehogy kiessen az alkotás folyamatából. Mi sem zavarjuk, hiszen a Duna egy részletének az Br- zsébet-ihíddal együttes mását linóra vésni, bizony nem könnyű dolog. Még pontosabban fogalmazva: szellemiekben és fizikailag is eléggé fárasztó. i Magyarázattal a szakkör vezetője Herczegné Paparó Ibolya szolgál: — Mióta közösen dolgozunk, mindig is fontosnak tartottam, hogy a Lányok, fiúk saját ötleteiket, elgondolásaikat öntsék vizuális formába. Az önálló gondolkodást jelentősen fejleszti a rajzolás, s az sem mellékes, hogy itt technikai fogásókkal is megismerkedhetnék a gyerekék. — A felszerelés nem lehet olcsó? „Kész!” — kiált Décsey Tivadar diadalmasan a levegőbe és magasba emeli az üres üveget. — Milyen taktikával győztél? — fordulok a bajnokhoz. — Olyan taktikával, hogy. nagyon szeretem a colát — adja meg a végtelen egyszerű választ. Jelmezversenyre is számítok, de mint kiderül, ezúttal elmarad. — Teljesen feleslegesnek tartjuk — mondja a vezetőnő —, mert nem a jelmez a fontos, hanem hogy jól érezzék magukat a gyerekek. Szerencsére a szülők is így látják és nem igyekeznek kemény ötszázasok feláldozásával ruhakölteményeket vásárolni ez alkalomra. A foglalkozásokon maguk a gyerekek készítették az álarcokat, legfeljebb egykét apróbb kelléket gyártottak ehhez a szülők. Hasznosabb dolgokban segítettek inkább.. Magnókat, lemezeket adtak kölcsön és sokuk a hét végéjét is feláldozva varázsolta bálteremmé a helyiségeket. lampionokat, szerpentineket aggatva a meny- nyezetre. A nagymamák házi süteményekkel kedveskedtek, roskadásig megteltek az asztalok. — Bácsi, ugye Grósz Adrienn a legszebb? — fordul hozzám egy szőke kisfiú, s Kozma Péter linómetszete szakértő kezekre utal — A linómetsző felszerelés önmagában is tényleg elég drága, s akikor még nem volt szó a monotipiához használatos eszközökről, festékékről. Szerencsére az úttörőház nagyon jól ellát •bennünket. Tulajdonképpen ami,t kérünk, megkapjuk. ■Nincs benne ugyan az aznapi tervben, kedvünkért Ibolya bemutatja a monatd- pia-készítést is. Méghozzá szombati diákjai nagy örömére. Ki ne lenne boldog, amikor munkáját lenyomatban, papíron látja viszont!, — Milyen gondolatok foglalkozatják az elkövetkezőkre a grafika szakköröseit? — Először húsvétna készülnek majd munkák. A nagyinak, vagy a szülőknek is nagyobb öröm a gyermekük alkotta mű, mint akár egy képeslap. Azután gondolkozunk rajzos, animációs filmek létrehozásán is. Sz. Z. „MenyaáSzony, vőlegény, de szép mind a kettő” (Király Attila felv.) mielőtt megkérdezhetném a nevét, már el is szalad. — Adrienn valóban szép. Menyasszonyi ruhában tündököl. — Ki a vőlegény? — kérdezem tőle. — Hát a Tóth Laci! — válaszolja határozottan. — Adrienn csak engem szeret, de én másokat is. Nem is igaz, hogy ő a legszebb. Bőgős Vivien sokkal szebb nála —, mondja a vőlegény. (Ilyen a szerelem.) Felhangosítja valaki a magnót, folytatódik a tánc. A Hófehérke rajzfilmváltozatának indulóját énekli a hét törpe: „Hejhó, hejhó...” Farsangolni jó! Szabó Péter „HEJHÓ, HEJHÓ...” C~j1(u'san(iolni jé !
