Népújság, 1985. február (36. évfolyam, 26-49. szám)
1985-02-19 / 41. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1985. február 19., kedd Játékfilmszemle után Interjú Huszár Istvánnal, a zsűri elnökével A minap befejeződött XVII. magyar játékfilmszemle társadalmi zsűrijének elnöke Huszár István, az MSZMP KB Társadalomtudományi Intézetének főigazgatója volt. A díjkiosztást megelőzően, a zsűri nyilvános ülésén, amelyen filmalkotók, hazai és külföldi filmkritikusok vettek részt, részletesen kifejtette véleményét a szemle műsorán látott tizennégy játékfilmről és három dokumentumfilmről. — Kérjük, foglalja össze olvasóink számára az elmondottakat! — Egy év filmtermése nem alkalmas arra, hogy a magyar filmművészet jelenlegi helyzetéről átfogó véleményt lehessen alkotni. Márcsak azért sem, mert a bemutatott filmek egy része már 1983-ban munkában volt, s készült olyan is az utóbbi időszakban, amely — különböző okokból — nem szerepelt a szemle hivatalos programjában. Annyit mégis elmondhatunk, hogy a tizennégy játékfilm között jó néhány olyan müvet találtunk, amelyről egyértelműen és egyhangúan megállapíthattuk: figyelemre méltó művészi teljesítményt hordoznak. Helyet érdemelnének a legrangosabb nemzetközi mezőnyben is. A legjelentősebbnek tartom ezekben a filmekben, hogy gazdagítják nemzeti önismeretünket, erősítik történelmi tudatunkat. A művészi kifejezés ereje, a mondanivaló tisztasága jellemzi őket. A múltban játszódók is a mához és a mának szólnak, nem pedig pusztán történelmi ..képesKlaus Maria Brandaucr a Redl ezredes című filmben könyvek”. A múlttal foglalkozó filmek alkotóinak az kétségbevonhatatlan érdeme, hogy ha művészileg nem is mindig kifogástalanul. de bátran és őszintén vállalkoznak fontos történelmi problémák feltárására és mélyreható vizsgálatára. Gondolok például Lugossy László Szirmok, virágok, koszorúk című filmjére, mely a magyar szabadságharc utáni évek ellentmondásos korszakát ábrázolja, művészi erővel és históriai hitelességgel, és Szabó István új filmjére; a Reld ezredesre, amely az osztrák—magyar monarchia utolsó időszakában játszódik, ezekben az ugyancsak ellentmondásokban és konfliktusokban bővelkedő évtizedekben. Ezek a filmek értékorientáltak, s különösen láttatják az általános érvényűt. Véleményem szerint egy történelmi korszakot hitelesen és őszintén bemutatni legalább olyan Feléki Kamill, az Uramisten című filmben (Fotók — KS) Jelenet a Vörös grófnőből bonyolult és felelősségteljes feladat, mint egy mai témával foglalkozó mű film- revitele. Örömömre szolgált, hogy a díjazásra méltóvá vált filmekben egyaránt magas színvonalat képviselt a rendezői és operatőri munka, nem különben a színészi alakítások nagyrésze, de éppúgy a díszlettervezők, jelmeztervezők és a többi műveszi és technikai munkatárs teljesítménye is Ami most már a díjakat illeti: mint már ismeretes, a fődíjat a Redl ezredes érdemelte ki. Szabó István filmje kiemelkedő teljesítmény, hitelesen ábrázol egy roppant bonyolult történelmi korszakot, ezen belül egy, a hatalom szolgálatába szegődött tehetséges ember vívódását, gyötrelmét és tragédiáját. A film központi kérdése azt fejtegeti: szabad-e tehetségünket nem igaz ügy szolgálatába állítani. — Miért kapta Bodnár Erika és Temessy Hédi — megosztva — a legjobb női alakítás díját? — Elsősorban azért, mert ezúttal nemcsak szerepet játszottak, de alkotói teljesítményt is nyújtottak. Tarr Béla őszi almanach című filmjéhez nem készült pontosan megírt forgató- könyv, csupán a szituációk voltak kidolgozva. A párbeszédeket a színészek a saját szavaikkal rögtönözték, az adott helyzetnek, konfliktusnak megfelelően. Székely B. Miklós és Eperjes Károly színészi teljesítménye is mindenképpen kimagaslott a mezőnyből. Székely B. Miklós ugyancsak az őszi almanachban bizonyított, nemkülönben a Sortúz egy fekete bivalyért című Szabó Lószló-filmben. Eperjes Károly teljesítménye leginkább talán így fogalmazható meg: az ő alakítása viszi, hordozza és fémjelzi az Uramisten című filmet. — Ezek szerint minden tekintetben elégedett volt a szemlén látottakkal? — Maradtak hiányérzeteim is. Főként a mai témá(Básti Juli és Bács Ferenc) jú filmekkel kapcsolatban. Fel kellett tennem magamnak a kérdést: azok-e a legfontosabb mai társadalmi problémák, amelyeket a most bemutatott filmek alkotói feszegetnek? Másként fogalmazva: megjelennek-e ezekben a filmekben vagy legalábbis egyikükben-mási- kukban a napjainkban legfontosabbnak tartott társadalmi problémák? Választ ka- punk-e olyan égetően napi kérdésekre, mint például arra, hogy miért kerülnek manapság egyes emberek kritikus helyzetekbe? Nem tudtam tetten érni annak a magyarázatát, kifejtését, de még felvetését sem, hogy miért élünk ma a kölcsönös függőségek kusza rendszerében. — A versenyben szereplő és a versenyen kívül bemutatott filmek közül jó néhány — így például a Yerma, a Redl ezredesi, a Sortűz egy fekete bivalyért az Az élet muzsikája koprodukcióban készült. Mi volt erről a zsűri és az ön véleménye? — Szerintem koprodukciókra szükség van, mert ezek az anyagi előnyök mellett a magyar film rangját is bizonyítják: vezető világcégek és világhírű külföldi művészek szívesen fognak össze magyar partnereikkel, mert a közös munkától nemcsak anyagi, de erkölcsi sikert is várnak. Mostanában mégis mintha kissé több lenne a koprodukció, mint ameny- nyire reálisan szükség volna. . . Mert az előnyök mellett a koprodukció — még a legjobb esetben is — kölcsönös kompromisszumokkal járnak, és ezért elkerülhetetlenül csökkentik az ilyen módon készült filmek sajátosan nemzeti jellegét. — Magánemberként, családjával melyik filmet nézte volna meg a legszívesebben? Huszár István szinte gondolkodás nélkül, nyomban válaszol : — Lugossy László kitűnő, magával ragadó alkotását: a Szirmok, virágok, koszorúkat. Garai Tamás rr Őszinte bírálat Burbolya Kázmér idő- elemző és statisztikus mintha kígyót szuggerálna, meredt barátjára. Arca sárga volt, szeme alatt sötét karikák gyűrűztek, keze remegett, hangja rekedtes volt, de határozott. — őszinte bírálatra kér- lek. ^Egyelőre -nem mondom meg, hogy miért, de szeretnék teljesen tisztában lenni magammal. Semmi lakkozás, semmi érzelgés, semmi félelem, hogy esetleg megsértődöm. Nagyon kérlek, hogy semmi tekintettel ne legyél rám, úgy nyilatkozz rólam, mint egy teljesen, mármint a számodra teljesen közömbös egyedről. Olyasmi legyen, mint mondjuk egy orvosi diagnózis. Érted? Káposztás Albin lehajtotta a fejét és zavartan motyogta: — Ne kérj ilyet tőlem. Húsz éve vagyunk barátok, ! miért kellene most... — Éppen azért — vágott '. közbe Burbolya. Te is jól tudod, hogy csakis az igazi I jé baráttól várhatsz segítséget. Nem a talpanya lóktól. Csak■ az igazi barát mondja meg tisztán az igazságot, még ha az adott esetben fáj is. Mint ahogy fáj az operáció, de esetenként szükséges. Káposztás Albin hümmög- ve csóválta a fejét. — Hát jó, de te akartad... Persze, hogy én — mondta szikrázó szemmel Burbolya. Na mondd, akkor, milyen alaknak tartasz. — Középkorú, kopasz, közepes termetű, savószínű szemű, fancsaliképű ürge, aki azt gondolja magáról, hogy csak a számok világában érzi jól magát, mert ahhoz ért. Az igazság az barátom, hogy ahhoz sem értesz. A múltkor is csak azért kaptál fizetésemelést, mert nem akartak megsérteni. Többen is mondták, hogy adjatok már annak a hülye Burbolyának is, mert ugyan nem érdemli, de ha nem kap, akkor szaladgál fűhöz-fához, és az egész nem ér annyit, mint amennyit utána magyarázkodni kellene. — És te? — kérdezte Burbolya. — Hogy én? — kérdezte vissza Káposztás. Hát én azt mondtam, hogy csak adni kéne neki, mert szak- szervezeti tag. — Hogy szakszervezeti tag? — kérdezte Burbolya. Ezt mondtad? — Hát miért, nem vagy az? Igaz, hogy csak azért, mert nem merted megtagadni a tagdíjfizetést, de smucigságból mindig kevesebbet mondasz a fizetésbevallásnál, mint kellene. — És? — Mit és? — És mit mondtál még? — Azt, hogy bár nincs családod, se kutyád, se macskád, mégis jár neked a pénz, mert miért bántsunk egy beteges embert? — Beteges? — hörögte Burbolya. — Az. Betegesen izgága, tehetetlen, tanulatlan, maradi, képzetlen muki. — Ezt te mondod? — kiáltott fel Burbolya. — Ki más! Te kérted, hogy jellemezzelek. És ki ismer jobban nálam, hiszen húsz éve már, hogy barátok vagyunk. — Voltunk! — üvöltött fel Burbolya. De már értem, hogy ki köpött a múltkor a főnöknél. Amikor kisegítettem egy százassal az ultiparti után, azt mondta: magára mindent ráfogtak Burbolya, pedig maga egy nagyszerű ember. És ezek után kifelé! Soha többé ne lássalak! — De hiszen te mondtad, hogy mondjam meg — ... hebegett Káposztás... — Az igazságot, volt barátom. De nem a rágalmakat. És még azt hittem, hogy számíthatok az őszinte véleményedre... Kaposi Levente EZ AZTÁN A BONYODALOM Mikor virágzik a kaktusz? Belátom. a kérdés kissé félrevezető. Eszem ágában sincs a szobanövényekről szólni. Az én kaktuszom, nem kaktusz. Hanem — nő. Nem is éppen túl fiatal, nem is éppen túl szép, ráadásul szúr is. mindenkit megszúr, aki a közelébe mer lépni. Szóval: olyan teremtmény, akit a szerző is azért hozott a világra, hogy vígjátéki bonyodalmakat építsen ki köré. Tette ezt Barilet—Grédy is. amikor a közönség elé bocsátották A kaktusz virága című kétrészes, zenés vígjátékukat. Ezzel szereoeltek most a szolnoki Szigligeti Színház művészei a gyöngyösi Mátra Művelődési Központban. A mű eléggé szép sikert ért már meg nálunk országszerte. Egyik-másik dalát már szinte slágerként lehet emlegetni. Túl nagy újdonsággal tehát nem rukkoltak elő a szolnokiak, amikor színre állították a bonyodalmakkal zsúfolt történetet. A színpadi szabályok szerint most is érvényesült a régi törvényszerűség: a vége egészen más, mint ahogy a kezdet kezdetén el lehetne képzelni. Mert ki gondolná. hogy a csupa tüske asszisztensnő végül annak a „nők bálványa” fogorvosnak lesz a felesége, aki állandóan újabb és újabb kalandokat hajszol, csinosabbnál csinosabb nőket szed le a lábukról — valóságosan is. És akkor ez a már nem is nagyon fiatal. nem is nagyon szép asz- szisztensnő, aki éveken át ott morcoskodott a szeme előtt, valahogy — ripsz- ropsz — olyan kívánnivaló- an és ellenállhatatlanul. .. ! No. hagyjuk! Ez a színház. Ez is a színház. Játék. Olyan játék, amelyben a hihetetlen is hihetővé válik a festett színfalak között. Ami pedig az előadást illeti. Hát. .. ! Bajban vagyok. Lehet-e művészi teljesítményt követelni ott. ahol erre a teljesítményre a mű maga nem sok lehetőséget kínál? De — játszani azért mégiscsak: kell. Hadd mondjam előbb azt. ami miatt bosszankodtam. Ez pedig a színpadi szöveg- mondás. Így hadarni, így „íaitisszimózni” az érthetőség rovására. . . ! Fazekas Zsuzsának nagyon oda kellene figyelnie a hangképzésre. Nagy Sándor Tamás is hasonló hibába esett, amikor ..elragadta a hév”. Lenyelte a hangokat. Aztán az ének... Nem operaházi tagok, de... ! Ha legalább azt a picinyke hangjukat a kotta előírásai szerint „alkalmaznák” A mindenkit szurkáló kaktuszutánzat szerepében Egri Kati bűvészkedett. El tudta hitetni morcosságát is, de láttuk azt is, ahogyan „kinyílt”. Még hangja is van. Táncolni is tud. Egyszerűen — jó színésznő. A kisebb «-zerepekben Je- ney István hívta fel magára a figyelmet. Somody Kálmán szorosan melléje zárkózott. Jól kiegészítették a többieket Sebestyén Éva és Varga Károly. Bár Varga hadarása tökéletesen szinkronban volt Fazekas Zsuzsannáéval. Éppen csak „betétként” jutottak mikrofonhoz, de ezt jól használták ki : Szo- boszlai Éva és Turza Irén. A darabközi sok „függöny” megnehezítette a rendező munkáját. Koós Olga Jászai-díjas Érdemes művész igyekezett ezt a nehézséget leküzdeni. Nem egészen hiánytalanul. Az a vígjáték, amelynek sodró lendületét állandóan „felszeleteli” az össze-össze- csapkodó függöny, olyan, mint az a mesélő, aki folyton csuklik. De ez nem a szolnokiak rovására írandó. G. Molnár Ferenc Művészetek háza Pécsett Pécsett létrehozzák a Művészetek Házát, amely otthona lesz a különféle művészeti szövetségek helyi, illetve területi szervezeteinek, egyúttal teret ad a Művészetbarátok Egyesülete működésének. A történelmi belváros egyik patinás épületét, a Széchenyi téren álló Piatsek-házat alakítják át erre a célra. A rekonstrukció a terv szerint ez év végére készül el. A Baranya megyei tanács művészeti intézményeként működik majd a ház, ott dolgoznak a zeneművészek, a képzőművészek, a fotóművészek és az építőművészek szervezetei. A közösségi helyiségeket — klubokat, előadó- és kiállítótermeket, könyvtárt és olvasót — együttesen használják, mégpedig nemcsak az épületben székelő művészeti szervezetek tagjai, hanem az írók és a színészek is, akik továbbra is a jelenlegi helyükön maradnak. A ház földszintjén művészeti könyvesboltot és műtárgykereskedést nyitnak. A Művészetek Házának megnyitása elősegíti egy régi terv valóra váltását is. Pécsett megalakítják a Művészetbarátok Egyesületét, amelyen belül külön szekciói lesznek a színházba járóknak, a zenekedvelőknek, az irodalompártolóknak, a képző- és fotóművészet, valamint az építőművészet barátainak. Előadóesteket, kamarakiállításokat és -koncerteket rendeznek, baráti összejöveteleket és művész—közönség-találkozókat tartanak. Kiállítások Békésben Békés megye múzeumi hálózata az idén: több, országos, figyelemre méltó kiállítást rendez. Békéscsabán a Munkácsy Mihály Múzeumban március 1-én nagyszabású felszabadulási emlékkiállítás nyílik, amely az elmúlt négy évtized békési alkotómunkáját mutatja be. A 40. évforduló tiszteletére a megye többi múzeumában is rendeznek kiállítást. Gyulán a Dürer- teremben a nagy hírű, helyi húsipar történetét, Orosházán a Szántó Kovács Múzeumban a város mezőgazdaságának fejlődését mutatják be. A gyulai kiállítás március 29-én, az orosházi március 24-én nyílik. A békéscsabai múzeumban májusban a vajdasági Nagy- becskerek fényképészei és képzőművészei mutatkoznak be, júniusban pedig a 200 éves mezőhegyesi mezőgazdasági kombinát történetéről nyílik kiállítás.
