Népújság, 1985. február (36. évfolyam, 26-49. szám)
1985-02-19 / 41. szám
NÉPÚJSÁG, 1985. február 19., kedd Csirkék, előmelegített repülőgépeken Kongresszustól kongresszusig I. Megőrizve és fejlesztve Majdnem öt esztendeje, 1980. március 24—27. között tanácskozott a Magyar Szocialista Munkáspárt XII. kongresszusa. Ma kezdődő és öt részre tagolt cikksorozatunk megkísérli összefoglalni az azóta eltelt léi évtized társadalmi-gazdasági fejlődésének néhány fő jellemzőjét, a változások folyamatának ellentmondásait. SZÉKHELY, KÖZSÉG, TÁRSKÖZSÉG A leendő elöljáróságok jogai és lehetőségei Sok próbának kitett, helyességét mégis gyarapodó tényekkel igazoló szövetségi politikára támaszkodik szocialista rendünk, társadalmi-gazdasági haladásunk. E szövetségi politika jó irányait, céljait a legutóbbi fél évtized is bizonyította, elsősorban azzal, hogy nem támadtak alapvető konfliktusok a társadalom osztályai, fő rétegei között. Hiba lenne ugyanakkor szem elől téveszteni azokat a nem alapvető, de létező konfliktusokat, amelyek hatnak a szövetségi politika megvalósulására, mindennapi gyakorlatára, elvek és tapasztalatok hétköznapi viszonyára. Folyamatos átalakulás Seregnyi előre látott, soksok váratlan tényező — külpolitikai, világgazdasági, hazai gazdálkodási — befolyásolta a szövetségi politika közegét, mégis, e politika bizonyult a legfőbb alapnak a nemzeti egység megőrzésében és fejlesztésében. Napjainkban a tizenöt évesnél idősebb népességnek majdnem az egynegyede már középiskolai, illetve felsőfokú végzettségű, az ilyen értelmű gyarapodás felgyorsult a két kongresszust ösz- szekötő fél évtizedben. A képzettségi színvonal e növekedése lényeges szerepet játszott a nehezedő gazdasági helyzet okainak megértésében, az elkerülhetetlen, a szükséges és a lehetséges intézkedések elfogadásában. Fontos szerepe volt azután abban is a képzettség magasabb foka kialakulásának, hogy lényeges változások mennek végbe a munka jellegében. A munka jellegének átalakulása nemcsak az iparban jellemző folyamat, hanem az építőiparban, a mezőgazdaságban, a közlekedésben és hírközlésben úgyszintén az, de érzékelhetőbbek a korábbiaknál jelei a nem termelő területeken is, az egészségügyben, az oktatásban, a kereskedelemben. A munka jellegének átalakulását érzékelteti például, hogy az ezer hektár mezőgazdasági területre jutó gépi vonóerő 1980 és 1984 között tizenöt százalékkal nőtt, a kukorica- betakarítás gépesítettsége nyolcvanról 90 százalékra bővült. Az ilyen és hasonló adatok mögött emberek tízes tízezreinek megváltozott mindennapjai- állnak, mert tanulni kellett — egyre gyakrabban felnőtt fejjel —, a megszokottól eltérő technikai, technológiai rendet elsajátítani, addig ismeretlen megoldásokkal megbarátkozni a munkahelyen. Mind a munka-, mind a lakóhelyen átalakulóban van az a tevékenységi közeg, amelyben a társadalom él, cselekszik, átalakulóban azért, mert egyre erőteljesebbek a demokratizmus fejlesztésének irányába ható törekvések. Az elmúlt öt esztendő ilyen természetű fényeire csupán utalva: kidolgozták és elfogadták az új választójogi törvényt; az idén egyre szélesedő körben válnak gyakorlattá az új vállalatirányítási formák; a testületi tisztségviselők választásánál a titkos szavazás mellett egyre sűrűbb a kettős jelölés... Ezeknek a lépéseknek a jelentőségét akkor érthetjük meg igazán, ha tudjuk, az ország összes településeinek száma — kerekítve — 3070, a különböző gazdálkodó szervezeteké pedig ennél is nagyobb. Fokozódó igény Mind a kisebb és nagyobb közösségekben, mind a párt- és állami irányítás testületéiben a legutóbbi években megfogalmazódott az a fokozódó igény, mely az aktív keresők tágabb körének bevonását célozza a munkahelyi irányításba éppúgy, mint a közéletbe, s ezen belül jellegzetessé vált a munkások jelenlétének erősítése. Érthetővé és egyben indokolttá teszi ezt a következő számsor: A munkásosztályhoz tartozott az aktív keresők 55,7 százaléka 1984-ben. Szövetkezeti paraszt 14 százalék, szellemi foglalkozású — táboruk tovább nőtt a legutóbbi fél évtizedben is — 26,3 százalék, kisárutermelő. kiskereskedő négy százalék. Jele a társadalomban körvonalazódó igények mérlegelésének, a beleszólás módozatai közvetlenebbé tételének például az is. hogy a kongresszustól kongresszusig terjedő időszakban több részterületen tetemesen egyszerűsödött az államigazgatási munka, a járások megszüntetésével, a kétlépcsős rendszer — megye, település — kialakításával a döntési mechanizmus, és vele a gazdálkodási, fejlesztési felelősség új, minőségében más formái jöttek létre. Mozgásban, változásban levő társadalmunk és gazdaságunk természetesen nemcsak ilyen tényeket, tapasztalatokat termel ki. A nemzeti jövedelem előállításánál például a tulajdonformák némi arányeltolódását észlelhetjük. A szövetkezeti szektor részesedése lényegében változatlan maradt az 1980—84 közötti időszakot felölelő öt évben, csökkent az állami szektor, nőtt az alkalmazásban állók kisegítő gazdaságainak, továbbá a magánszektornak az aránya, de ez utóbbiaknak a súlya így sem sokkal több öt százaléknál. Ellentmondásokkal együtt Folytatva fényt és árnyékot egyszerre magában hordó fejlődési folyamataink illusztrálását: Némileg nőtt, de változatlanul kevés a felső vezetők között — különösen a mezőgazdaságban, a tudományos kutatásban — a nő. öt év alatt két százalékkal gyarapodott az ipari szakmunkások táborában a nők aránya, de még így is éppen csak meghaladja a 22 százalékot, ugyanakkor az összes ipari foglalkoztatottnak a 46 százaléka tartozik a „gyengébb” nemhez ... ! Friss hadak sereglését jelzi, hogy például a vegyiparban dolgozók 61 százaléka fiatalabb negyven évnél, s minden száz foglalkoztatottból 29 még nem töltötte be a harmincadik életévét, ám ide kell kapcsolni azt is, hogy 1980 és 1984 között több, mint ejtvén ezer fővel csökkent az iparban dolgozó szakmunkások létszáma. .. Ami a döntő: kezdjük belátni, megtanulni, hogy társadalmi-gazdasági haladásunkat az ellentmondásokkal, feszültségekkel együtt kell vállalnunk, hogy sima útra a társadalom nem tehet önmagának ígéretet, mert ilyen sima út nincsen. Mészáros Ottó Következik: II. Az érték- teremtés nehéz terepe A Minisztertanács február 14-én tárgyalta: Az 1985. évi választásokkal több mint másfél ezer községben csaknem hatezer tanácstag részvételével — elöljáróságok alakulnak. A közös tanácsokhoz tartozó társközségek új népképviseleti-önkormányzati testületéi meghatározó módon vehetnek részt a települések életét lényegesen érintő kérdések eldöntésében. Az elöljáróságok képviselik a közös tanácsban és más szervek előtt a társközség lakosságának érdekeit. Szervezik a közösségi életet és döntenek a rendelkezésre álló anyagi eszközök felhasználásáról is. A tanácstörvény értelmében a tanácsok egyes, — a község lakosságát közvetlenül érintő — hatásköreinek gyakorlását átruházhatják az elöljáróságokra, amelyek a fontos döntések előtt — jogszerűen — véleményt nyilváníthatnak. A társközségek érdekeinek fokozottabb érvényesítését szolgálja az is. hogy a tanácsnak, illetve a végrehajtó bizottságnak újra kell tárgyalnia azt a — társközséget érintő — döntést, amelyet az elöljáróság sérelmesnek tart. Miután az elöljáróságok a jövőben a közös tanács szervezetéhez tartoznak, hatékonyabbá és zökkenőmentesebbé válik majd a nem székhely társközségek és a közös tanácsok együttműködése. Lehetővé válik az is, hogy a közös tanács az elöljáróságokat további — az egyes társközségek lakosságát érintő — hatáskörök gyakorlásával ruházza fel. Az elöljáróságok hatásköreit a tanácstörvény, a kormány rendelete és más jog-, szabály határozza meg, további hatásköreiről a közös tanács dönt. Lényeges, hogy a hatáskörök — miután a társközségek jellegük és nagyságuk. szerint is jelentős eltéréseket mutatnak, nem szabályozhat ók országosan egységesen. Például a társközségek több mint felében a lakosság száma nem éri el az 500-at. ugyanakkor vannak olyan települések is, ahol 1500-nál is többen élnek. A szándék szerint az elöljáróságoknak érdemi szerepet kell betölteniük a társközségek életében. Lényeges, hogy birtokában vannak az ehhez szükséges anyagi eszközöknek is. Az önálló rendelkezés joga magában foglalja azt is, hogy az anyagiakat a közös tanács által elfogadott célra használják fel. Megegyezés alapján a tanács a továbbiakban is koncentráltan használhatja fel az anyagi eszközöket, például úgy, hogy az egyik évben az, egyik társközségben, a következő évben a másikban újítják fel az iskolát. Fontos rendező elv, hogy a közös tanács szervei a társközség lakosságát szélesebb körben érintő ügyekben nem dönthetnek az elöljáróság véleményének kikérése nélkül. Az elöljáróság ellenőrző tevékenysége kiterjed a társközségekben működő minden tanácsi, illetve lakossági ellátást-szolgál- tatást nyújtó nem tanácsi szervre. A közösség érdekeit képviselve önállóan, is felléphet az elöljáróság a nem tanácsi szerveknél, s ilyenkor gyakorolhatja mindazokat a jogokat, amelyek egyébként a közös tanácsot illetik meg. A közösség életében nagy jelentőségű falugyűléseket a társközségekben a jövőben az elöljáróság is összehívhatja, a testület minden lényeges helyi kérdésben kérheti a falugyűlés állásfoglalását. Az elöljáróság tagjai közül választja meg az elöljárót, akinek feladata az elöljáróság folyamatos, hatékony működésének szervezése. Tevékenységét társadalmi munkában látja el. Miután azonban tennivalója jóval több, mint a jelenlegi tanácstagi csoportelnököké, indokolt munkáját tiszteletdíjjal elismerni. Nyilvánvaló természetesen, hogy az elöljáró akkor tud sajátjaként eljárni a község ügyeiben, ha ott is lakik. Lényeges tudnivaló az is, hogy az elöljáróság nem szakigazgatási szerv. Ezért az ilyen jellegű helyi teendőket. továbbá a lakosság államigazgatási ügyéit továbbra is a szakigazgatási szerv köteles intézni. Az elöljáróság viszont ellenőrzi a lakosság ügyes-bajos dolgainak érdemi, gyors, kulturált intézését. Az idei általános választásokat követően a megyék rövid tanfolyamon készítik fel a megválasztott elöljárókat új feladataikra. Munkájuk segítésére módszertani segédkönyveket is rendelkezésükre bocsátanak. G. R. Különös gonddal óvják ezekben a napokban a nagy értékű baromfiállományt a Bábolnai Mezőgazdasági Kombinátban. A tartós hideg miatt legnagyobb feladat az istállók zavartalan fűtése, ennek érdekében például a tüzelőolajat szállító gerincvezetékbe beépítettek egy fűtőberendezést. Így előmelegített olaj érkezik az istállókba, s ezzel elejét veszik a tüzelőanyag megder- medésének, biztosítják az olajkályhák zavartalan működését, Megerősítették a nyílászárók tömítését is. Éjszakai őrjáratokkal gyakrabban ellenőrzik a keltetőket, a barőmfiistállókat, melyekben minden körülmények között egyenletes, a technológiai előírásoknak megfelelő hőmérsékletet kell biztosítani. Nagy figyelmet igényel ilyenkor a naposcsibék elszállítása. Az istállókból már előmelegített kamionokba rakják a dobozokba helyezett csirkéket. A gépkocsi- vezetők útközben máskor hatvan kilométerenként, most harminc kilométerenként ellenőrzik a hőmérsékletet a speciális légkondicionált járművekben. Nem kis értékről van szó, hiszen egy-egy kamionban 60 000 darab, csaknem félmillió forint értékű naposcsibét visznek. A kamionokat Ferihegyen ugyancsak előmelegített repülőgépek várják. Naponta 3—4 repülőgéppel 11 000 előnevelt j ércét és 100 000—150 000 naposcsibét szállítanak Ferihegyről a Bábolnai Kombinát külföldi partnereinek. A BOLTBÓL ISMERJÜK Mestere a szakmájának (Fotó: Szabó Sándor) Gyöngyösön a „Hangya” — a Heves megyei Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat Fő téri árudája — túlzás nélkül: fogalom. Kiegyensúlyozott kínálata nemcsak a belvárosi fogyasztókat csalja ide. hanem a mátrai túristákat, ,s — főleg piaci napokon — a környékbeli falvak lakóit is. A kedvelt üzlet népszerűségéhez jelentősen hozzájárul a vezetője, Szabó Imre, aki — a megszakításokat, kitérőiket leszámítva — az idén immár a tizedik esztendejét tölti itt egyfolytában. Nem szívesen beszél mindezekről a főnök, találkozásunk alkalmával is szerényen elhárítja a dicséretet. Inkább a hagyományokra tereli a szót; azt magyarázza. hogy a jó fekvésű sarki bolt kisebb formájában is szinte mindig felkapott bevásárlóhely volt a népes, nagy vonzású településen. Jómaga tulajdonképpen csak a tradíciókat iparkodik ápolni kellő tisztelettel, felelősséggel. S persze nagy-nagy szeretettel! Mivel — folytatja mosolyogva — nem csupán, hogy dolgozott itt már többször is, hanem Gyöngyösön egyenesen ez az első munkahelye. Kedves emlékek kötik falaihoz, közönségéhez egyaránt. Azok közé tartozik, akikből ma már — sajnos — igen kevés akad. Nem született éppen kereskedőnek, meglehetősein szűkös lehetőségű szülőföldjéről, Vécsről — ismerősei, rokonai biztatására — annak idején jobbára talán csak menekült a kiválasztott szakmába. Ám, az első pillanattól roppant komolyan vette dolgát, a balassagyarmati Hangyánál, s tanulókora után a valamikori szövetkezeti hálózat más egységeiben, Szi- rákon, Pásztón is. Aligha véletlen, hogy még egészen fiatalon vezetői beosztást is kapott, majd a gyöngyösi vállalatnál — amelynek egyébként jelenleg az utolsó „aktív” alapító tagja — úgyszólván a legkülönbözőbb próbáknak megfelelt. Vezetett kültelki vegyesboltot, nyitott belvárosi játék- és sportárudát, szervezett, irányított tanüzletet, állt az élén lakótelepi ABC- nek, volt hegyvidéki üdülő kantinosa. S dolgozott néhányszor a központi apparátusban is : ellenőrként, áruforgalmistaként. Pályájának mostani állomása azonban. — megvallja — valahogy mégis, mind közül a legközelebb áll hozzá, életében a legtöbbet jelenti. Egy kicsit ugyanis a város „kirakata”, ahol naponta is több ezer vevő előtt kell közvetlenül megmutatni szakmai tudását, jártasságát. Ezen a poszton percre sem aludhat ki, még csak nem is pislákolhat a kötelesség, a lelkiismeret: itt a legkisebb gyerek előtt is újra meg újra vizsgáznia kell. S egy kereskedőnek mi juthat szebb ennél... ? ! Boltja — jóllehet többször is átalakították, bővítették — méreteit tekintve ma már a kisebbek közé tartozik a városban. Száz- hatvan négyzetméteres eladóterében azonban — tőkehús, zöldség és gyümölcs nélkül is — évről évre jóval több, rrynt félszáz millió forint érték talál gazdára. A forgalom önmagában is sokat elárul a munkáról, de még többet mond, hogy közben a vezetőnek seregnyi szállítóval — céggel, raktárral, kistermelővel — kell tartani az állandó kapcsolatot, tárgyalni személyesen vagy telefonon. S mindez, hosszúra nyúlt — reggeltől estig tartó — műszakjainak csupári egy részét tölti ki. A legtöbbet a vevőkörben időzik. Egyrészt, mert el sem tudja képzelni másképpen, másrészt pedig mivel a vásárlóik ezt el is várják tőle. Határozottan igénylik, hogy lássák a pultok, polcok, gondolák, hűtőládák, vitrinek előtt. Valamiféle kialakult ősi szokás szerint elsősorban tőle kérik a véleményt, a tanácsot, no és természetesen rajta keresik a hiánycikkeket. Minden megszólításra válaszolni kell, nem szabad senkit kétségek között, bizonytalanságban hagyni. A fogyasztót feltétlenül meg kell valamivel nyugtatni. Máskor mindjárt maga kezdi a beszélgetést — sok ember személyes ismerőse —, hogy közönsége szinte már a belépéskor, az első pillanatokban otthonosan érezze magát, s jobb közérzettel viselje el az esetleges csalódást is. Miután minden, mindig azért — sajnos — itt sem kapható. Bármenynyire is igyekszik csaknem kéttucatnyi munkatársával együtt. Arra viszont — bizonygatja — éberen vigyáz, hogy sok baj ne legyen a nagyobb panaszokat elkerülje. A siker érdekében együttműködik még a „konkurren- ciával” is, a belvárosi Csemegével. Amikor pedig teheti — a kisebbeknek is segít, hogy az ellátás egyenletesebb legyen Gyöngyösön. A Munka Érdemrenddel és más kitüntetésekkel is megtisztelt vezetőnek a boltja is már több alkalommal kapott különféle rangos elismerést, „Kilián György” szocialista brigádjuk többszörös aranykoszorús kollektíva. Szabó Imrének lépten- nyomon kijut a megbecsülés egyéb formáiból is. Gazdasági munkája mellett 20 évig szb-elnök volt a vállalatnál, 1968. óta pedig a pártvezetőség tágja. Mint gondterhelten mondja: mégsem felhőtlen szolgálatának utolsó szakasza. A kereskedőként töltött 44 évvel a háta mögött, s másféllel a nyugdíj előtt is többet gondol a szakmára, mint a közelgő pihenésre. Izgatja, bántja őt is, hogy elég sok baj van az utánpótlássaL Akárhogyan is iparkodik bizonygatni, nem elég vonzó már a pálya; hiába került ki csupán az ő keze alól legalább kétszáz tanuló, alig lát belőlük valakit. Sokan hátat fordítanak a pultnak, aki pedig ide kíváncsiskodik mégis, kevésbé buz- gólkodik azon, hogy egyszer ő is mestere legyen annak, amit csinál. Feleségével a „családi stafétát” sem adhatják már tovább. Hiszen a leányuk tanár lett, a fiúk pedig elektroműszerész. Ám, a reményt nem adja fel. — Valamikor álmot jelentett kereskedőnek lenni — mondja a búcsúzásnál. — S nem tagadom: szeretném legalább nyugdíjas vásárlóként megérni, hogy újra így legyen! Gyóni Gyula
