Népújság, 1985. február (36. évfolyam, 26-49. szám)
1985-02-16 / 39. szám
NÉPÚJSÁG, 1985. február 16., szombat S. BÉLAPÁTFALVA — MA A oementmű a legnagyobb ipari bázis mondom, két hét múlva érdemes lesz újra megkeresni minket. . . A nagyközségi közös tanács az idén 12 millió 290 ezer forintból gazdálkodik. Ebből mintegy hat millió a bér, a maradékból jóformán csak az intézmények fenntartására, működtetésére telik. A bélapátfalvi új általános iskola és a tornaterem régi gondot old meg, ám a fűtésre ■ joggal panaszkodik a vb-titkár. A tantermekben 16-17 fok a hőmérséklet. Mindenfajta szénnel kísérleteztek már, a költségvetést 500 ezer forintos többletkiadás terhelte ezért. Az óvodát közösen tartják fönn a cementművel, de kevés a férőhely. Bölcsődéjük nincs, és ki tudja; a VII. ötéves tervben lesz e majd rá pénz? Mint ahogyan a forintok hiánva miatt nem telik az anya és gyermekvédelmi tanácsadó bővítésére sem. Az egészségügyi ellátásra nincs különösebb panasz, a két orvos, illetve fogorvos, valamint a gyógyszerész ellátja a falut. A hétvégi ügyelet is biztosított a környező 9 község számára is Legfeljebb a gyermekorvos hiányzik, mert ő havonta csak egyszer jön. — Pénz, pénz, pénz! Ebből persze sehol sincs elég, Bélapátfalva helyzete azonban. .. — .. .hát igen. Amikor a cementmű épült, azt hittük, több jut a falunak — gondolkodik hangosan a vb- titkár. — Ahogy telt az idő, itt is, ott is lefaragtak a költségekből. A lakótelepet például azért nem lehetett a központban építeni, mert ez 27 milliós többletköltséget okozott volna és sorolhatnám még. Sokszor úgy tárgyaltak, hogy a megbeszélésen a helyi tanácstól senki nem volt jelen! Szóvá tettük. Igaz, többször, erőteljesebben és előbb kellet volna... Az utóbbi időben változott az itteni üzemek és a tanács kapcsolata, a gyártól is kapunk segítséget. De még mindig a saját gazdasági érdekeiket tartják szem előtt. Például ott, ahol nincs önkéntes tűzoltóegység, a tanács anyagi támogatást kérhet. De erre a jogszabály csak lehetőséget ad, a cég nem kötelezhető fizetésre, a pénzt nehéz kicsikarni. . . Tanács, kontra lakosság. No és az üzemek, a gyár. A veszteséges gazdálkodás. A maga területén mindenkinek bőségesen akad tennivalója. Akarva a falu fejlődését, amelynek az ipar izmosodásából kell megvalósulnia. Egyszerűen azért, mert múltja volt, jövőjének is lenni kell. Közösen lépni mielőbb, mert egy fecske még sehol sem csinált nyarat. Fazekas Eszter — Mondja, mit produkálhatunk évi kétmilliós fejlesztési alapból? Ráadásul hozzánk tartozik Mi kofáivá, Mónosbél és Bükkszent- márton is — kesereg Bársony Miklós, Bélapátfalva Nagyközségi Közös Tanácsának titkára. — Itt helyben öt év óta nem tudjuk megoldani az intézményes szemétszállítást. Létezik ugyan hatóságilag kijelölt lerakóhely, csak éppen olyan nem akad. aki ősze gyű jtené és elvinmé. Hiába bírságolunk, itt is, ott is halomban a hulladék. Az áldatlan állapoton az idén úrrá leszünk, de ennek az az ára, hogy a fejlesztési alapunkból több mint 1 milliót költünk megfelelő gépkocsira. A helybeliek elpanaszolták, hogy a lakótelepet kivéve valóban ellátatlanok a területek. Jobbik eset. ha az ott levő konténerekbe öntik a hulladékot, de télen a hamuval kikerült a parázs nemegyszer meggyújtja a szemetet. Hiába a szép szó, a kérés süket fülekre talál. . . A község vb-titkára szerint hiányzik a pénz a gázhálózat fejlesztéséhez is. A már említett alapból az idén csak a villany-, és a vízhálózat bővítésére, az ABC előtti autóparkoló nagyobbítására, a szennyvíztisztító mű és a mikó- falvi víztársulat támogatására futja. ★ Bélapátfalváról a Magyarország című útikönyv is említést tesz: „A Bélkő alatt áll a XIII. században épült cisztercita apátsági templom, amely a francia cisztercita építkezés egyetlen megmaradt román kori példája hazánkban,.” Sajnos, a műemlékhez vezető utat eddig egyetlen táblácska sem jelezte, nemrég azonban már látható ilyen a községben. Korábban az idegenek a templomról mit sem tudva autóztak, vonatoztak tovább Szilvásváradra, a Szalajka-völgybe és a Bükk-fennsíkra. A festői szépségű vidéket évente turisták ezrei keresik fel. A kirándulás örömébe azonban üröm is vegyül. hiszen a környezetet a Bélapátfalvi Cement- és Mészmű szennyezi. Ez elsősorban az itt lakók szívfájdalma, mert a különböző óvóintézkedések nem adnak megnyugtató megoldást. A cementgyáron kívül kőbánya is működik itt. A Bélkő oldalában végrehajtott robbantások erősen átalakították a régi szép tájat. Mi több; a szakemberek véleménye szerint nincs messze az idő, amikor az ilyen mérvű termelés miatt eltűnne a hegy. Gazdasági szempontból a gyárra is, a bányára is szükség van. A falubeliek döntő többsége itt keresi a kenyerét, mégis, a környezetvédők, a természetet féltők véleménye is meghallgatásra talált: a hegy nyugati nyúlványa megmarad. A két pólus között feszülő ellentét gyökere az iparosodásban keresendő. Paradox, hogy életük, gyarapodásuk egyik forrása éppen az ipar. ★ MúLtja is, jövője is van Bélapátfalvának. Az egykori keménycserépgyár emlékét az itt készült használati kerámiák őrzik, gyűjtők falát ékesítik. A századforduló után telepített régi cementgyárban szerzett szakmai tapasztalatokra, no meg a nyersanyagvagyonra épült az 1979-ben kaput nyitott új gyár. — Már a próbaüzemelés során kitűnt, hogy egyes berendezések konstrukciós hibái miatt képtelenek leszünk a beruházási okmány szerint termelni — mondja a szomorú tényt ki tudja hányadszor Sas Kálmán igazgató. — Javításukkal, átalakításukkal cseréjükkel foglalkoznak szakembereink. Március végére kell befejezni a munkát, s ha minden jól megy. nemcsak többet termelünk, de a klin- k er égetés fajlagos hőfelhasználását is csökkenteni tudjuk kilónkénti ezeregyszáz kalóriáról 840—800 kalóriára. Ha a termelést fölfuttatjuk és a gazdasági szabályozók is kedveznek, elképzelhető, hogy többé nem zárunk veszteséges évet. — A gyár hitelt kapóét. A pénzt ki kell gazdálkodni, hogy törleszteni tudjanak. Az új szabályozók is- meretében mire számítanak? — Erre most még nem válaszolhatók... ! — Számításokat csak végeztek? — Igen. de korai volna erről beszélni. — Mint mondta, az átlag- kereset alacsony, a gyár veszteséges. Ilyen körülmények között hogyan tudják megtartani a szakember- gárdát? Tapasztal elkeseredést a munkásök között? — Nem. A törzsgárda itt volt a háború után, részt vett a berendezések, a vasút helyreállításában, az ország újjáépítésében és ma is itt dolgozik. ★ Bélapátfalviak. Ide köti őket a szülői ház, a család A megszokott környék, a barátok. Ezért emelnek szót településük gyarapodásáért, ezért hallgatják hangjukat a meglevő értékek megóvásáért. — Szóltam én, hogyne mondtam volna: nem széNagy Ferenc Miklós: — Vásottak a gyerekek a lakótelepen kijavítani, de az új dolgozók betanításában változatlanul oroszlánrészt vállalnak a pesti szakemberek — mondja Barta Miklós üzemvezető. — Mindennap több szövetet készítünk, de a minőséggel változatlanul hadilábon állunk. Erőfeszítéseink ellenére is az elmúlt évet ötmilliós veszteséggel zártuk. — Mit szóltak ehhez a társulás gazdái? — Tudomásul vették. A kispestiek bódvaszilasi üzeme is veszteséges volt az első két évben. Egy nulláról induló üzem, amelynek ráadásul nincs múltja az adott vidéken, előbb nem produkál nyereséget. Sokan ma is itt dolgoznak az induló stábból. Pálfi Ti~ borné, aki egy éve a legügyesebb kezdő szövőnők közé tartozott, most módszerátadó, a tanulókkal foglalkozik. — Megtaláltam a számításom, szeretem a munkám. A fizetés is elfogadható, 4800-5000 forintot viszek haza. Kis Mónika 16 esztendős. Bár először félt a gépektől, négy hónap után biztonsággal dolgozik, s annyit termel, mint némelyik már egy éve itt dolgozó asszony. — Ügy tűnik, lassan beérik a gyümölcs — vélekedik az üzemvezető. — Az idén már 2,5 millió méter szövetet kell előállítanunk, ötmilliós nyereséget terveztünk. Ez reálisnak tűnik, hiszen a januári eredményeink nagyon biztatóak. A szövődével szemközti tsz-épületben kap majd helyet a gyöngyösi Ruházati Ipari Vállalat bélapátfalvi üzemegysége. A régi varroda kapuja csukva. A csengetésre Kakukk Miklósné adminisztrátor jön az ablakhoz. — Két hét múlva jöjjön, itt már nincs mit nézni. Költözködünk. Huszonheten dolgozunk, heten vagyunk irodisták. A szabászat Gyöngyösön van, mi összeállítunk. Jugoszláv exportra női ruhákat, kanadai megrendelésre pedig nadrágokat varrunk. De Készül a piskótalap gy elled magad, hogy a parkban végzed a dolgodat? Miért firkálod össze az új épület falát? Ne hintázz a fa ágán! Annyi, mint a falra hányt borsó — summáz Nagy Ferenc Miklós, a cementgyár koordinációs művezetője. — A lakótelep környékén már többször is parkosítottak, de meg lehet nézni, mennyire hiábavaló. A közbiztonság helyzete sem rózsás: eltűnnek a gépkocsik lámpái, a tükrök, az abroncsok felnistől, de komolyabb események is előfordultak már itt. . . ★ — Bizony, érezzük a falu és a város közötti különbséget — állítja Póta István lakatos. — A gyár építésének idején kiemelt ellátásában részesültünk, manapság viszont csip-csup dolgokért is Egerbe kell utaznunk. — A mónosbéli boltok kínálata még ennél is szegényesebb — toldja meg az eddigieket Puzsik Tibor cementipari gépjavító. A bélapátfalvi ABC-ben látottak (meglehet, jó napot fogtam ki) ellentmon- nak. A friss húst még várták ugyan, de a hűtőpult roskadásig teli csirkével, kacsával, aprólékkal. Nem hiányoztak az alapvető élelmiszerek, épp akkor érkez- zett a rövidáru, az iparcikkek kínálata is bőséges. A közeli iparcikkboltban színes televiziókat vártak. — Egyedül ruházati termékekből és a lábbelikből szegényes a választék — mondja Bársony Miklós. — A négy élelmiszerbolt a peremterületek ellátásában segít, az ABC minta után is értékesít. Hét-nyolc másik községből is idejárnak vásárolni az emberek. A kenyérnek hire van, nem csoda hát, ha a Heves megyei Sütő- és Édesipari Vállalat itteni üzemének vezetője, Pető Tibor emelt fővel jár az utcán. Télen napi 28 mázsa kerül ki a kemencéből, nyáron e meny- nyiség duplájára, számítva Község a Bélkő alján Sas Kálmán igazgató, országgyűlési képviselő a nagyobb idegenforgalomra. Foszlós kalácsot, réteslapot. tizenkétféle piskótát és a BNV-díjas mézes torta- lap-családot is itt sütik. Nemsokára megkezdődik az üzem bővítése, ott alagút- kemence is lesz. A hét pék mestere a szakmának, apáról fiúra száll a tudás. Az asszonyok is hosszú idők óta nyújtják a rétest, sütik a piskótát. Az üzemben alig van mozgás, összeszokott a gárda. — Mi a titkunk? — kérdez vissza az üzemvezető. — Nincs itt semmi boszorkányság, Szigorúan be kell tartani az előírt technológiát és úgy szeretni a szakmát, mint a jó kenyeret. Vajon sikerült-e megtanulni. megszeretni a mesterséget a szövődében is? Egy esztendeje, amikor itt jártam, bizony nem nagy jövőt jósoltam a Kispesti Textilgyár és az egri áfész együttműködésének. A hallottak meggyőztek, bár az élet itt ma sem gond nélkül való. — Nem állnak már töme- gesláncfonalszakadások miatt a gépek, mint régen. A hibákat igyekszünk magunk Egy fecske nem csinál nyaral
