Népújság, 1985. február (36. évfolyam, 26-49. szám)
1985-02-16 / 39. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1985. fobrvér 16., wombat NEGYVEN EVE TÖRTÉNT Eger közellátásának megszervezést Eger környékén sokáig tartottak a harcok, és a két tűzvonal közé eső város sokat szenvedett a háborútól. A front elvonulása után a romokon új élet kezdődött, amelynek kibontakozásában a legnagyobb gondot a közellátás megszervezése okozta. „Adva volt egy tetszhalott város, élelmiszer és tüzelőanyagkészlet nélkül, éhező és fázó, rémületeikből alig felocsúdó emberekkel. ..” — olvashatjuk a Közellátási Bizottság 1945. január 13-i jelentésében, amelynek eredeti példányát a Heves megyei Levéltár őrzi. A bizottság 1944. december 7-én alakult és december 18-tól az Újjáépítési és Fejlesztési Bizottság szakbizottságéiként működött Szabó Sándor vezetésével. Kezdetben csupán „jótékonysági” tevékenységet folytatott; felkutatta az élelmiszer-készleteket és azokat a rászorultak között kiosztotta. A visszaélések felszámolását és a két legfontosabb élelmiszer, a kenyér és a hús igazságos elosztását a jegyrendszer bevezetése oldotta meg, amelyre nyomdatechnikai okok és pénzhiány miatt csak 1945. január 8-án, a Közellátási Hivatallal együttműködve került sor. A jegyre történő árusítást az első búza- és vágómarha-szállítmány tette lehetővé, amely 1945. január 10-én érkezett Egerbe és lisztből 6 napi, húsból kéthetes készletet biztosított. A jegyrendszer bevezetése szükségessé tette, hogy a bizottság szabályozza az árakat és a fejadagot, amelyet kenyérből személyenként napi 15 dekagrammban, kilogrammonként 1,50 pengőben, húsból kéthetenként 15 dekagrammban, kilogrammonként 8 pengőben állapította meg. A közkonyhán kívül üzembe helyeztek egy 100 személyes étkezdét is, ahol a ráutaltak 3,50 pengőért ebédelhettek. A cukorhiány megszüntetésére tett intézkedésről az Igazság című lap 1944. december 24-én számolt be: „a különböző feldolgozási módok kísérlet alatt állnak” — olvasható a cikkben. Végül is március 28-án kezdték meg a cukor gyártását, amelynek elosztását a Közellátási Hivatal végezte, elsősorban a terhes és szoptatós anyáknak, valamint az apró gyermekeknek. A lakosság és a közü- letek tüzelőanyaggal való ellátására az érsekség tibai erdejéből háromezer köbméter fát biztosítottak. A közellátás színvonalának emelése szükségessé tette a kereskedelem megindítását és szabályozását is. Az üzletek egy része már december közepén kinyitott, s a bizottság a kereskedelmi cikkek árát úgy szabályozta, hogy engedélyezte a régi árakra a 40 százalékos felár felszámolását. Nehezen indult meg a piaci árusítás, amelyről az Igazság 1944. január 11-i számban megjelent „Követendő példa” című cikk számolt be és közli, hogy „Kelemen Dezsőné, Kovács And- rásné, özv. Szabó Istvánná és Pál Ignácné a régi helyükön megkezdték a hagyma, a petrezselyem, a bab, a paprika és a kukorica stb. árusítását...” A Közellátási Hivatal egyben felhívja a lap hasábjain az összes piaci árust, hogy amennyiben január 21-ig nem kezdik meg az élelmiszerek árusítását, iparigazolványukat bevonja. A legnagyobb problémát a zsírellátás jelentette, amelyet az olajos magok gyűjtésével és a nagytályai olaj ütő üzembe helyezésével igyekeztek átmenetileg pótolni. A háborús károk, a megrongálódott épületek (a lakóházak 68,5 százaléka, 11 műemlék épület stb.), a hidak, a villamos- és vízvezetékhálózat helyreállítására Egerben 1944. december 9-én megalakult az Újjáépítési Bizottság, amelynek tevékenységéről dr. Kardos László, a bizottság elnöke az Igazság 1945. január 21-i számban tájékoztatta a Lakosságot. Tárgyilagosan megállapította, hogy a szakmunkások és az építési anyagok hiánya miatt az első hónapban az újjáépítési munkák lassan haladtak előre. A romok eltakarítása megkezdődött és a munkák is felgyorsultak az 1945. január 4-én megalakult Munkaügyi Hivatal és a mellette működő Munkaügyi Bizottság tevékenysége következtében, amelyet január 13-án választottak, elnöke dr. Tóth József, tagjai Balázs Sándor, Karaszek Mihály, Mikus István és Török Sándor nemtóti bizottsági tagok lettek. A bizottság előírta, hogy „minden 16—60 éves egri férfi közmunka-kötelezettséget teljesítsen...”, visszamenőleg rendezte a munkabéreket, meghatározta az újjáépítési hozzájárulást 50-től 1000 pengőben, elősegítette az újjáépítési munkák előrehaladását. A legnagyobb problémát az áramszolgáltatás biztosítása jelentette, mivel Egernek áramfejlesztő berendezése nem volt. A város leghamarabb Barcikáról kaphatott volna áramot, de a 93 kilométer hosszú távvezeték olyan súlyosan megrongálódott, hogy több hónapot vett igénybe annak helyreállítása. A város 13 transzformátor-házát sürgősen kijavították, de ennek ellenére a lakásokban csak május 16-án, az utcákon május 24- én gyulladtak fel először a villanyégők. A vízvezeték főcsöveinek megjavítását hamarabb sikerült elvégezni, amelyek az Almagyar utcában és a fürdő melletti patakhídnál voltak legerősebben megrongálódva. Ezeket kicserélték, és ezeken a csöveken át kapott vizet a belváros és a külváros egy része is. A magasabban fekvő területek vízellátását csak az áramszolgáltatás megindulása után, a szivattyúk működtetésével tudták biztosítani, A hidak fontossági sorrendben készültek el, először a piactérhez vezető híd épült meg, majd átmeneti gyalogos hidak készültek úgy, hogy mellettük nagy teherbírású kocsiforgalmat lebonyolító hidak épülhessenek. Fontos volt a fürdők helyreállítása, elkezdődött az Erzsébet-fürdő tetőzetének és falainak kijavítása is. A postai forgalom viszonylag korán megindult, 1944. december 27-én az első, majd 31-én újabb két postahivatal kezdte meg munkáját, és január közepén már a tiszántúli és dél-erdélyi részekre, valamint Budapest felé Hatvanig lehetett levelet küldeni. A távolsági telefonhálózat helyreállításáról viszont az Igazság 1945. március 29-i számban az egri postahivatal azt közölte, hogy 16 településsel lehet interurbán beszélgetést folytatni. Április 8-án már újabb 53 településsel teremtettek telefonkapcsolatot. A vasúti közlekedés megindítását a vasútállomáson megrongálódott három forgalmi vágány, a váltóberendezések és két rakodó vágány, valamint az Eger-Fü- zesabony közötti pályatest helyreállításával tudták biztosítani. Nehezebb feladatot jelentett az eger-putnoki vasútvonal újjáépítése, mivel a németek a patakon átvezető hidat és a szarvaskői alagutat felrobbantották, a helyreállítás több hónapig eltartott. Az újjáépítés megindulásakor a városnak nem volt pénze, ezért az Újjáépítési Bizottság a szükséges pénzt a város lakosságától részben kölcsön útján, másrészt pedig „közmunkaváltság” címén biztosította. Dr. Horváth Mihály (Fotó: Szabó Sándor) Toronyőr az ország tetején Bizonyára sokunkban él — olvasmányaink vagy filmélményeink nyomán — a Notre Dame-i toronyőr története. ör azonban sokféle van. Mondhatni: annyi, ahányféle torony. Akad olyan, aki az építmény tetején fegyverrel a kezében kémleli a tájat. Vagy éppen a tengerparton világít „bele” az éjszakába, hogy a hajósoknak jelezze a partot És a titokzatos skót kastélyok tornyai ? Agatha Christie félelmetes gyilkosai és a magasból zuhanó áldozatai mind-mind az őrök vigyázta tornyok szereplői. S bár Kékestető nem Skócia és még csak nem is Párizs — a tenger is messze van —, azért ott is ágaskodik egy hosszú építmény a gyorsan haladó felhők felé. A kilátó „gazdája” Ma- ticsek József. — Immár jó két éve dolgozom itt nyugdíjasként. Liften kísérem fel a vendégeket és ha tehetem, kalauzolom is őket; merre, mit láthatnak. Sajnos, ezt elég ritkán tehetem meg, mert ha 800—1000 látogató jön naponta, akkor csak arra van időm, hogy fel-, illetve lehozzam őket a liften. Bár sokszor kértem, helyezzenek el egy eligazító, tájékoztató táblát. Ez mind idáig csak terv maradt. Kedvező légköri viszonyok között egyébként a Tátráig ellát a szem, de a Mátra völgyeiben megbújt, apró kis falvak képe is lenyűgöző. Főleg nyáron vannak rengetegen, az iskolások tömege keres fel ekkor bennünket. — Milyen emberekkel — esetekkel találkozott ittléte során? — Az emberek sokfélék, többségükkel semmi gond nincs. Ám akad köztük erőszakos, kellemetlenkedő figura is. Gyakran óriási a szél, ilyenkor nem engedhetem meg, hogy felmenjenek a legmagasabb — teljesen nyitott — szintre. Egy látogató nemrég félrelökött engem és ki rontott a lezárt területre. Én utána eredtem. A vihar kirántott mindkettőnket a teraszra, a vasajtóval együtt. Végül csak a korlát tartott meg minket... szerencsére. Néhány perccel ezelőtt pedig egy 16—17 éves fiú ugrott a liftbe és egyedül felment vele a legfelsőbb szintig. Ez, biztonsági okokból. szigorúan tilos. Amikor visszajött — mondanom sem kell, hogy igencsak ittas volt — és kérdőre vontam, egyszerűen pofon vágott. Hát mit is tehet ilyenkor az ember? Nem kezdhetek el verekedni, mint egy Rejtő-hős a tengerészkocsmában. Természetesen kellemesebb élményeim is akadnak. Fogadtunk már itt egy egyesült államokbeli delegációt is, amelyet még az Izzó gyöngyösi egysége hívott meg. Máskor egy magyar származású ausztráliai jött el. Fején cowboy-kalap- pal csodálkozott rá volt hazája szépségeire .. . — Milyen érzés az egész országra „lenézni”? — Igen érdekes. Szoktam is mondani, nálam magasabban már csak a repülők vannak — és persze, a madarak. A környék pedig önmagáért beszél. Ilyen hát az élet ezer- egynéhány méterrel a tengerszint fölött, az ország tetején — az emberek és a felhők között, félúton. Ahonnan szép időben — mint megtudtuk — egészen mesz- szire ellátni... Havas András A budapesti állatkertben látható az ötéves Vili és a hatéves, Sába névre hallgató pajkos orángután. Lehet, hogy egyszer ők Is cserepartnerek lesznek? (MTI fotó) Kengurukat — tukánokért Nemzetközi állatcserebere Két kölyökjaguár az any- nyi, minit... jó néhány csodás színű, elbűvölően egzotikus tengeri hal. Egy kes- kenyszájú orrszarvú tehén pedig pont egy pár s z é 1 essz á j ú orrszarvú házaspárt taksál... és így tovább. Hogy mennyi az áruk forintban, márkában, pesetában vagy akár yenben? Ez ma már egyre kevésbé érdekes. A világ állatkertjeiben jobbára más valutában számolnak. A különleges és kevésbé különleges vadak adás-vétele helyett inkább a csere a megoldás. így fordulhat elő, hogy a ljubljanai állatkertben Dél-Amerika, az őshazája helyett Magyarországról érkezik két jaguár. — Az állatkertek szívesen cserélik a szaporulat azon részét, amit nem tartanak meg továbbtenyésztésre, — mondja dr. Fischer Antal, a Fővárosi Állat- és Növénykert emlősosztályának vezetője. — Ezek az állatcse- relistára kerülnek, amelyet szinte a világon minden jelentősebb állatkert és állat- kereskedő megkap. Amit az egyik fél kínál, a másiknál éppen hiánycikk. Megkezdődhetnek a tárgyalások, ki mit kínál a számára értékes állatért. Szerencsére — hiszen a magyar állatkertnek sem éppen tömött a pénztárcája — így is kötődnek az üzletek. Az állatok ára — pénzben — ugyan ismert, de a valódi értéket mégis az határozza meg: hiánycikkek-e éppen valahol. így aztán előfordul, hogy a várva várt jövevény éppen olyan országból érkezik, ahol soha nem volt honos. — Bizony, így történhetett meg — mondja Fischer dr. —, hogy tavaly mi küldtünk jegesmedvét Japánba. Sőt exportáltunk kormoránt Svájcba, ahol ez a madárfaj szabadon él. Ugyancsak küldtünk gulipánt Rostockba, amit helyben is befoghattak volna. Ennél már csak az hangzana szebben, ha Magyarországtól kértek volna oroszlánt Afrikába. Ilyen eset azonban nem történt. Nemrégiben újságcikk foglalkozott a szavannák királyának „árfolyamesésével”. Miszerint az oroszlán, sőt már a medve sem cikk. Az állatkertek telítettek e két nemes vadból, s csak ímmelármmal gondozzák, etetik őket... — Ez nem így van. Való igaz, jelenleg nincs szükségünk több oroszlánra. Ez azonban nem azt jelenti, hogy elvonjuk tőlük a kellő táplálékot, elhanyagoljuk őket. Az állatok jó állapotát mindenkor az bizonyítja, hogy képesek-e szaporodni. Nos, a mi oroszlánjaink képesek, olyannyira, hogy néha bizony születésszabályozással kell élnünk. A medve pedig a mi árulistánkon hiánycikk. Vinnének belőlük külföldi és hazai artisták is. — Artisták is szerepelnek a vevők között? — Szép számmal. Büszkék lehetünk rá, hogy állatkertünkben nőtt fel Jubile, az indiai elefánt, a későbbi porondok csillaga. Ugyancsak tőlünk került ki Komlós híres oroszláncsoportjának néhány tagja. Az egzotikus állatok iránt nemcsak szakemberek, artisták érdeklődnek. Sokan szeretnének majmot venni a gyereknek, szülinapra. Ennél bátrabb magánvevők is jelentkeztek már — „kerül, amibe kerül” alapon — tigrisért, oroszlánért. A kertben óhajtották volna tartani. Hadd pukkadjon a szomszéd, azzal a többszörös CAClB-nyertes vacak kutyájával. Az Állat- és Növénykert élő árukészlete azonban nem ilyen új gazdákra vár. Rövidesen muflonok, krokodilok, jávorantilopok, kenguruk kelnek hosszú útra. A csodaszép madárház elkészülésére pedig tukánok és különleges papagájok érkeznek viszonzásul. Sőt, nemcsak új lakók, vendégek is érkeznek. A szakemberek hő óhajai szerint „termékeny” vendégségbe. — A jövő útja a tenyész- közösségek létrehozása. Az egyik állatkert nőstényét összepárosítják a másik ál- latkert hímjével. Az utódok értékesítése megállapodás kérdése. Sok ritka madárfajt lehet így óvni, szaporítani. így, „nemes” feladattal útnak indították a nálunk nevelkedett pókmajamhí- met és a binturong nőstényt. Helyettük többek közt vízilóbika érkezik — vérfrissítésre. A körülmények, a szakemberek szerint optimálisak. S nemsokára itt a tavasz ... Németh Szilvia
