Népújság, 1985. február (36. évfolyam, 26-49. szám)

1985-02-16 / 39. szám

NÉPÚJSÁG, 1985. február 16., szombat 3. A PÁRTRÓL MINDENKINEK (Vl.j Ki lehet a párt tagja? A párt politikai szerepé­ről, jellegéből következik, hogy soraiba nem lehet olyan egyszerűen belépni, mint valamely szélesebb körű tömegszervezetbe, egye­sületbe. A döntés — mond­juk így — mindkét félen múlik. Egyrészt az egyén ön­kéntes elhatározásán, hogy a párt tagja akar lenni, vállalva az ebből reá háruló minden kötelezettséget. És másrészt a párt döntésén, hogy az illetőt fel veszi-e tag­jai sorába. Nem vesz fel a saját so­raiba akárkit a párt — ezt meghatározott feltételek meglététől teszi függővé. Ilyen feltétel, hogy az ille­tő magyar állampolgár le­gyen, és nagykorú, vagyis tötse be 18. életévét. De ez még önmagában nem elég. Vannak meghatározott esz­mei, politikai feltételek, ne­vezetesen az, hogy a jelent­kező fogadja el a párt szer­vezeti szabályzatát és prog­ramját, tegye magáévá a marxizmus—leninizmus esz­méit, (tehát, ne legyen más világnézet, például a vallás meggyőződéses híve) és a párt fő politikai irányvo­nalát. Mivel a pártnak cse­lekvő tagokra van szüksé­ge, az eszme passzív elfoga­dása, helyeslése nem elég. Párttag az lehet, aki kész önzetlenül tenni, küzdeni a párt céljainak valóra váltá­sáért, s ennek már tanúje- tét adta valamely tömegszer­vezetben vagy -mozgalom­ban, illetve a közélet más területén. Olyan embernek kell lennie, aki erkölcsileg, politikailag feddhetetlen, ami nem jogi kategória, nem valamilyen tanúsítvány be­szerzését igényli (bár büntetett előéletű embert a párt általában nem vesz fel a tagjai közé), hanem az egész életvitel tisztaságát, az addigi életút példás vol­tát jelenti. Aki a párt tagja lesz, a rendszeres társadalmi mun­kán kívül vállalnia kell, hogy anyagi hozzájárulásá­val is támogatja a párt működését. A politikai, tár­sadalmi szervezetek általá­ban tagjaik anyagi eszközei­ből tartják fent (legalább­is részben) magukat, s ez alól az MSZMP sem kivé­tel. Minden párttag kerese­te nagyságától függően meg­határozott összegű tagdíjat fizet; ennek nagysága je­lenleg havi 1 Ft és 600 Ft között mozog. A párt nem bízza a vé­letlenre utánpótlásának biztosítását. A pártszerveze­tek, a párttagok környeze­tükben tudatosan keresik, kik mutatkoznak méltónak, hajlamosnak és képesnek a párttagsággal járó követel­mények teljesítésére. Ezek­kel a párton kívüli mun­katársaikkal a párttagok cél­tudatosan foglalkoznak. Elő­fordul, hogy a pártcsoport, a KISZ-szervezet, a mun­kásőrség vagy valamely párttag javasolja a számí­tásba vett személynek, hogy kérje felvételét, más eset­ben az illetőben enélkül is megérlelődik az elhatározás. Taggyűlés elé azonban a fevétel mindenképpen csak az illető személyes — írás­ban is rögzített — kérelme alapján kerülhet. Azért, hogy a felvételét kérő személy megfelel a párt normáinak, őt két jól ismerő és ajánló párttagnak is személyesen felelősséget kell vállalnia. Az egyik ajánló szerepét a KISZ- alapszervezet kollektívája is betöltheti. A párt tagja csak az le­het, akit az illetékes mun­kahelyi, vagy ennek hiányá­ban a lakóterületi alapszer­vezet felvesz soraiba. Erről a taggyűlés dönt szavazás­sal. A felvételt azonban az e joggal felruházott felsőbb párt-végrehajtóbizottságnak is meg kell erősítenie. Ha ez a testület nem járul hoz­zá, a felvételi döntés nem érvényes. (Ha a taggyűlés el­utasítja a félvételi kérel­met, az nem kerül felsőbb szerv elé: elutasító döntést nem másíthat meg felsőbb szerv.) A felvételi kérelem elbí­rálásánál az egyén alkal­massága a mérvadó. A tag­felvételek tapasztalatainak összesítésekor az irányító pártbizottságok az új párt­tagok társadalmi-szociális összetételét is mérlegre te­szik, ez azonban az egyes kérelmekkel kapcsolatos állásfoglalásnál nem lehet irányadó. A párt mindazokat szívesen látja soraiban, akik készek és képesek teljesí­teni a párttagsággal járó kö­vetelményeket. Sem az egyénnek, sem a pártnak nem jó, ha olyan ember lesz párttag, aki erre nem alkalmas, de az sem, ha az alkalmasaknak formális okokból túlságosan hosszú ideig kell várakozniuk. Az MSZMP-nek jelenleg mintegy 862 ezer tagja van, ötvenezerrel több, mint öt esztendővel ezelőtt. Ez a létszám, s a gyarapodásnak ez az üteme kellőképpen biztosítja, hogy a párt ele­get tudjon tenni rendelte- ' tésének. A párt nem törek­szik sem a taglétszám nö­vekedésének gyorsítására, sem mesterséges fékezésére. Célja változatlanul az, hogy a társadalom minden réte­géből azok kerüljenek so­raiba, akik érdemessé vál­tak a párttagságra, akik ak­tívak a közéletben, szocialis­ta módon élnek, s munká­jukkal, magatartásukkal, társadalmi tevékenységük­kel környezetükben meg­becsülést vívtak ki maguk­nak Vége Gyenes László SORKÖTELESEK FIGYELMÉBE: Bevonulás előtt Ezekben a napokban sok fiatal készül sorkatonai szol­gálatának megkezdésére. Mint másutt. Heves megye településein is sokan kap­tak értesítést a fiatalembe­rek közül, hogy február vé­gén várhatóan be kell vo­nulniuk katonának. Az értesítés felhívja a sorkötelesek figyelmét arra, hogy a behívásig rendelke­zésre álló időben rendezzék személyi, családi körülmé­nyeiket, a sorkatonai szol­gálat zavartalan megkezdése érdekében. Ezenkívül az adataikban beállott, esetle­ges változásokat célszerű haladéktalanul bejelenteni a Heves megyei Hadkiegészí­tési és Területvédelmi Pa­rancsnokságon. Ugyanis a sorozástól a behívásig két- három év is eltelik. Ez idő alatt a fiatalok életében tör­ténhet egy s más; megnősül­hetnek. gyermekük szület­het, közbeszólhat súlyos mű­tét, betegség stb. A saját érdekük A honvédelmi törvény egyik végrehajtási rendelke­zése előírja, hogy minden lényeges változást maguknak a sorköteleseknek is jelez­niük kell Ez érdeke a had­seregnek, hiszen a téves adat bonyodalmakat, sok adminisztrációs többletmun­kát okozhat. De aligha túl­zás az, hogy a bejelentési kötelezettség leginkább az állampolgár érdeke. Elsősor­ban neki nem mindegy, hogy lakóhelyétől mekkora távol­ságra, milyen jellegű ala­kulathoz, s azon belül is, milyen szakterületre osztják be szolgálatra. A nősek, családosok kí­vánsága is indokolt, hogy lehetőség szerint ne távoli alakulathoz kerüljenek A perdöntő itt is az, hogy időben értesítve legyen a hadkiegészítési parancsnok­ság a tényekről, a kérdések­ről, amikor még lehet ten­ni valamit. A Hatvanasezred u. 3. szám alatt munkana­pokon és szabadnapon is van félfogadás. Az érdemi ügyintézés során a felvetett kérdésekre a hadkötelesek és hozzátartozóik részletes tájékozitatót kapnak. A bevonuló korosztályok A hadkötelesek időben a bevonulás előtt kézhez kap­ják a behívóparancsot. Ezt a munkaviszonyban álló fia­taloknak a munkahelyükön be kell mutatniuk. A mun­káltató egyszeri bevonu­lási segélyt fizet a minisz­tertanácsi rendelet értelmé­ben részükre. Azok a fiata­lok, akiknek behívása ese­tén családi körülményeikben kedvezőtlen változás áll be és arra jogosultak, hozzá­tartozói segélyben részesül­nek. A családi segély folyó­sítása iránti kérelemmel — a behívóparancs kézhez vé­tele után — az állandó la­kóhely szerinti helyi tanács egészségügyi szakigazgatási szervéhez kell fordulni A bevonuló fiataloknak célszerű a behívásig rendel­kezésre álló időben megol­dani személyi, családi körül­ményeiket, hogy a sorkato­nai szolgálatukat zavartala­nul meg tudják kezdeni. Ügy mint a többi megyé­ből, Heves megyéből is az ország minden részére kerül­nek bevonulok. • Az alakulatok megküldik igényeiket a kijelölt hadki­egészítési parancsnokságok­nak, ahol is igyekeznek en­nek megfelelő rátermettségű és képzettségű katonákat be­osztani. Az alakulatok igé­nye sokrétű. Teljesítésénél messzemenően figyelembe veszik az egyéni képessége­ket, a szakmai tudást, az' érdeklődési területet is. A bevonulok érdeke is, hogy a hadsereg lehetőség szerint azon a területen fog­lalkoztassa őket, ahol a leg­többre képesek, és amit ma­guk is szívesen vállalnak. Az 1980. évi V. törvény 18 hónapra csökkentette a sorkatonai szolgálat idejét. A rövidebb szolgálat nem­csak a hadkötelesnek, hanem a társadalomnak is érdeke. Előnye mindenekelőtt az, hogy a sorkatonai szolgála­ti idő csökkenése-arányában a hadkötelesek a pályakez­dés időszakában rövidebb ideig vannak távol munka­helyüktől és családjuktól. Közelebb kerülünk ahhoz a célhoz, hogy a fiatalok lehetőség szerint még a csa­ládalapítás előtt teljesítsék a katonai szolgálatot, ami a munkába való beilleszkedést is megkönnyíti. Heves megyei Hadkiegészítési és Területvédelmi Parancsnokság Kiss Gabriella (Fotó: Szabó Sándor) Kuzmi Dezsőné A Trappertől az egyenruhákig Arcok a varrodából Az EKISZ Ruházati Szö­vetkezet füzesabonyi telep­helye majd kétévtizedes múltra tekinthet vissza. A cég központja Budapesten ta­lálható, s hat kirendeltség tartozik hozzájuk szerte az országban. Valamikor csak szűk tevékenységi körük volt, — mór a nevük is erre utal: Egyenruhát Készítő Ipari Szövetkezet — azóta viszont profiljuk alapvetően átala­kult. — Ez valóban így van — erősít meg Kuzmi Dezsőné részlegevezető —, hiszen ma főként Trapper és Jeans vá­szon-, illetve kordnadrágokat gyártunk, méghozzá havonta 12 ezeír darabot. Persze a régiből is maradt valami, mert itt varrjuk a vasuta­sok uniformisát. Nagyon je­lentős a szabászatunk, hi­szen a többi egység számá­ra is mi végezzük ezt a mun­kát. Üj feladatot is kap­tunk, ugyanis a Lee Cooper nadrágok licencét is meg­vásároltuk, és ezek összeál­lítása is ránk vár. — Hány embernek tudnak itt elfoglaltságot bizosítani? — Szabászatunkon hú­szán vannak, a varrórészle­gen pedig hetvenen. Emel­lett negyven fiatal leány ta­nulja nálunk a szakma for­télyait. Hajdan dolgozóink zöme még betanított mun­kás volt, most viszont már fele részben szakmunkáso­kat foglalkoztatunk. Főleg lányok, asszonyok keresik itt a kenyerüket és sok közü­lük bejáró. Magam is eb­ben a cipőben taposok, mert én is Mezőkeresztesről ér­kezem ide nap mint nap, immár három esztendeje. Szerencsénk, hogy elég jól fizetünk, mert az átlagke­reset 3500 forint körül mo­zog, persze, sok függ az ügyességtől, s ez olykor akár ezer forintos különbségeket is okozhat. — Jómagam csak hálás lehetek ennek a kis üzem­nek — meséli Kalina Ist­vánná, aki az egyik alapító- tag. hiszen a kezdetektől, 1967 decemberétől itt áll alkalmazásban. — A főző­kanál mellől jöttem ide, s több társammal alig vár­tuk, hogy végre elindulhas­son a termelés, mert csak csekély munkalehetőség volt itt a környéken, s azokat sem kifejezetten nőknek ta­lálták ki. A férjem a vasút­nál keveset keresett, s a három gyermekről gondos­kodni kellett. Hamar bele­tanultam a dolgokba, s a vezetők ebben is segítettek, amikor megnyugtattak mind­nyájunkat, hogy semmi ör­döngösséget nem igényel a rutin megszerzése. Az akko­ri törzsgárdából még ma is itt vagyunk tizenketten. Már a kisujjamban van min­den fogás, hiszen akkor is és ma is ruhák vasalását bízták rám. — Úgy tudom, hogy a há­zuk is ebben az időszakban épült fel... — Valóban. Nem kevésbe került az építkezés, de már 1973-ban is 3600 forint volt a bérem, s ehhez járult az 5—6000-es nyereségrészese­dés. Két felnőtt gyermeket — mindkettő diplomás — csofc így taníttathattam, azaz az anyagi hátteret közvet­ve innen biztosították. Sze­retek itt lenni, mert az előbb említettek mellett, más for­máját is érzem a megbecsü­lésemnek. Háromszor kap­tam meg a Kiváló dolgozó kitüntetést. Három év múl­va következnek a nyugdíjas évek, biztosan hiányozni fog a kollektíva. Persze egv ki­csit várom is, mert így ta­lán többet tudok foglalkoz­ni a kis unokámmal. Hajdú Józsefné, a szabá­szat csoportvezetője, szin­tén az indulástól kezdve itt szorgoskodik. Volt szalaggé­pész, meós, szalagvezető. A lelkiismeretesség nála is el­nyerte jutalmát, mert ő is átvehette a kiváló dolgozó­nak járó elismerést. — Emlékszem, hogy va­lamikor milyen kezdetleges gépekkel rendelkeztünk, az­óta viszon mindez átala­kult. Való igaz, a 70-es évek elején mindig tömött volt a boríték, persze most sem pa­naszkodhatott mert öt-hat- ezer forintot viszek haza ha­vonta. Az iskola elvégzése után egy darabig Egerben Kalina Istvánné tevékenykedtem, de nagy könnyebbséget jelentett, hogy később már nem kel­lett bejárnom. mert itt hely­ben is megtaláltam a szá­mításomat. Enélkül aligha nevelhettem volna fel ilyen nyugodt körülmények kö­zött a gyermekeimet. A 19 éves fiam már a maga lá­bán áll, a sarudi húsüzem­ben dolgozik. A lányom pe­dig a megyeszékhelyen tanul az egészségügyi szakközép- iskolában. Valamikor az volt a vágyam, hogy közgazdasá­gi szakközépiskolába me­gyek. de ez nem sikerült. Most úgy látom, nem baj, hogy így alakult az életem. Jó közösség a miénk, s ami fő, mindenkor bátran el­mondhatjuk a véleményün­ket, senkit nem érhet bán- tódás emiatt. — Szabad idejében mit szokott csinálni? — Hát, manapség egy nő­nek nem sok „lyukasórája" van. Ha mégis akadna, úgy szívesen nézek televíziót, szeretem a jó filmvígjáté­kokat, krimiket. A fő ki- kapcsolódást mégis a kirán­dulás jelenti. Ami már szo­rosabban a munkámhoz tar­tozik, az az, hogy idehaza is, gyakran varrogatok kü­lönféle ruhákat a családom tagjainak. Kiss Gabriella első éves tanuló, egyike azoknak a fia­taloknak, akikből majdan nőiruha-készítők lesznek, s akik — remélhetőleg — megoldják az utánpótlás itt is feszítő gondját. — Nagyúton lakom, egyéb­ként pedig az egri 212-es számú Szakmunkásképző In­tézetbe járok. Osztályunk egyik fele ott szerzi meg a szakmai ismereteket, én és tizennégy társam pedig itt. Minden második héten na­ponta ideutazom. A bejárás nagyon fárasztó dolog, kü­lönösen ilyen hideg időben kellemetlen. Sok időt elvesz, de nincs mit tenni. Az sem éppen szívderengető, hogy már 5 órakor fel kell kel­nem, mert 6-kor kezdünk. — Hogyan választotta ezt a foglalkozást? — Csak én ragaszkodtam hozzá, hiszen egész kicsi koromtól hobbim volt a varrás. Minthogy jó tanul­mányi eredményem volt, a szüleim azt akarták, hogy gimnáziumban folytassam tovább Végül elfogadták az elhatározásomat, bár az is igaz. hogy itt is megállóm a helyem, mert az indexem­be most is 4,4 került be, a gyakorlati jegyeim pedig csupa ötösök. Büszke vagyok arra is, vizsgamunkaként ön­állóan elkészítettem egy szok­nyát. Az ösztöndíjam mos­tanra emelkedett, hiszen 250 forintot kapok. — Szerinted mi szükséges ahhoz, hogy valakinek szép ruhák kerüljenek ki a keze alól? — Ügy vélem, első a kéz­ügyesség. Enélkül semmire sem mehet az ember. De azért sok mindent el lehet sajátítani, s ebben nagyon jó partnerek az oktatóim. Ha majd végzünk, akkor több barátnőmmel biztosan itt maradunk, hiszen az it­teniek is megkedveltek ben­nünket és — azt hiszem — számítanak is ránk. Valamennyien munkásnők, kollégák. A helyen kívül ta­lán csak annyi köti össze őket, hogy szeretik azt. amit csi­nálnak, s jól érzik magu­kat: s ha meggondoljuk, ez nem is kevés, Hajdú Józsefné Sárhegyi István

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents