Népújság, 1985. február (36. évfolyam, 26-49. szám)
1985-02-15 / 38. szám
NÉPÚJSÁG, 1985. február 15., péntek 3. A PARTRÓL MINDENKINEK (V.) Jogok és kötelezettségek Az első negyedévi energiaellátás helyzete Átmeneti földgázkorlátozás az üzemekben Minden társadalmi szervezet életében lényegbe vágó kérdés, hogy milyen jogokkal ruházza lel tagijait, és miféle kötelezettségeket hárít rájuk. Ha a jogokról beszélünk, mindenekelőtt azt szükséges kiemelni, hogy a párttag semmiféle olyan joggal nem rendelkezik, ami őt a többi állampolgár fölé emelné, azokhoz képest kiváltságos, előnyös helyzetbe hozná. A párttagsági könyv egyetlen állami jogszabály betartása alól sem mentesít, nem jelent előnyt valamely funkció, vezető tisztség betöltésében.. (Csak a párttisztség betöltésének feltétele a párthoz való tartozás.) Sőt, bizonyos esetekben a párt kifejezetten azt kéri tagjaitól, hogy ne éljenek teljes mértékben azokkal a jogokkal, amelyek állampolgárként megilletnék őket (ez főként az anyagi érvényesüléssel kapcsolatos lehetőségek kihasználását illető- tően vetődik fel). A párttagok jogai a párt szervezeti életében, tágab- ban a közéletben való részvételükkel kapcsolatosak. Ilyen jog, hogy a párttag részt vehet a párt különböző szerveinek megválasztásában, s maga is megválasztható bármely tisztségre. Ez utóbbi esetben csupán annyi a korlát, hogy a tisztségek egy részének betöltéséhez meghatározott idejű párttagság szükséges; ez biztosítja szervezetileg az adott funkcióhoz minimálisan elvárható politikai tapasztalat meglétét. Joga a párttagnak, hogy részt vegyen a párt elméleti, politikai és szervezeti kérdéseinek pártfórumokon történő megvitatásában, a döntések meghozatalában. Ezeken a fórumokon joga van bírálni bármely pártszerv vagy párttag tevékenységét. Kéréssel, javaslattal, beadvánnyal fordulhat bármely pártszervhez, s ebben nem kell betartania semmiféle „szolgálati utat”, a társadalom érdekeit sértő jelenség láttán azonnal fordulhat — mi töhb, köteles is fordulni — bármely felsőbb szervhez. (Más kérdés, hogy amiben helyileg illetékesek, azzal célszerűbb először az érintett alsóbb párt- vagy állami szervet felkeresni; ez gyorsítja az ügy elintézését, segít elkerülni a felesleges Levelezgetéseket.) Pártfórumon elhangzó vagy írásban beadott észrevételeire érdemi választ kell kapmia. S ha úgy érzi, hogy bírálata miatt hátrányos helyzetbe került, védelmet, orvoslást kérhet alapszervezete kollektívájától vagy a felsőbb pártszervtól. A párttagsági könyv meghatározott kötelezettségeket is ró birtokosára. Ezek mindenekelőtt a párt tekintélyének, politikai befolyásán nak megóvásával és gyarapításával függnek össze, a párt cselekvőkép>ességének megőrzését célozzák. Az élet tanúsága szerint egy politikai szervezet tekintélye — politikai irányvonala mellett — mindenekelőtt tagjainak magatartásától, helytállásától függ. Az MSZMP ezért elengedhetetlennek tartja, hogy tagjai mutassanak páldát a munkában, hivatásuk teljesítésében, cselekvőén vegyenek részt a szocialista építés feladatainak megoldásában. A párt azt is elvárja tagjaitól, hogy aktívan politizáljanak, terjesszék a párt eszméit, képviseljék, védelmezzék politikáját.'Ez a mai körülmények között különösen fontos kötelességük. Minden elismerést megérdemel egyébként az a pártonkívüli, aki lelkiismeretesen teljesíti munkaköri kötelességeit, akkor is, ha nem kenyere a szó, nem szeret politikai témákról beszélgetni, vitázni. Egy párttagnak viszont az utóbbi is a szervezeti szabályzatban előírt (kötelezettségei közé tartozik, s aki vállalta a párthoz való tartozását, az ezzel egyértelműen vállalta a politikai aktivitást, a párt politikájáért való kiállást is. Az is kötelessége a párttagnak, hogy fegyelmezett legyen, pontosan tartsa meg a párt fegyelmét, rendjét az állam törvényes rendelkezéseit. Képesnek kell lennie arra, hogy eligazodjon a világ, az ország dolgaiban ezért rendszeresen fejlesztenie szükséges politikai, elméleti tudását, gazdagítania műveltségét. Az önképzés, az ismeretszerzés nem öncélú dolog, nem a különböző tanfolyami végzettséget tanúsító oklevelek felmutatásáért való, hanem a hatékony közéleti tevékenység feltétele. A párt szükség esetén fegyelmi rendszabályokkal is gondoskodik arról, hogy tagjai teljesítsék kötelezettségeiket. A hangsúly azonban nem ezen van. Legfőbb eszközei ennek a kommunista közösségek folyamatos nevelő hatása, a közös munkában való részvétel, az egyes párttagok tevékenységének rendszeres figyelemmel kísérése és értékelése, a pártszervezetekben uralkodó elvtársias, egymással törődő légkör és szellem. Gyenes László (Következik: Ki lehet a párt tagja?) A népgazdaság energiafogyasztása 1984-ben 3,9 százalékkal növekedett, így az emelkedés üteme kétszeresen meghaladta a népgazdasági terv előirányzatait. Az 1984. évi energiaszükséglet kielégítése o hazai energiatermelő ágazatoktól komoly erőfeszítéseket igényelt. A tervezettet meghaladó energiafogyasztás fedezetére már 1984-ben kormányzati intézkedések történtek. A külkereskedelem a Szovjetunióból az év végéig 300 ezer tonna kőolajat és 375 millió köbméter földgázt importált az áruforgalmi szerződésekben meghatározott mennyiségen felül. Szénből és brikettből is többletvásárlásokra került sor, a beérkezés a múlt év végétől folyamatosan történik. A biztosított többlet- források ellenére a népgazdaság tüzelőanyag-készletei elsősorban lakossági szénből és brikettből az elmúlt évinél alacsonyabbak voltak. Az 1985. évi népgazdasági terv azzal számol, hogy az ország összes energiafogyasztása 1,3—1,5 százalékkal^ s ezen belül a villamos energia fogyasztása 3,6 százalékkal növekedhet. Az 1985. évi energiagazdálkodási akcióprogram tartalmazza a tervben meghatározott, illetve a tervet meghaladó energiaforrások biztosítása érdekében szükséges teendőket, az energiamegtakarítás feladatait, az energiaracionalizálási és -szervezési intézkedéseket. A hazai energiatermelő ágazatok intézkedéseket tettek a termelés növelésére : — a szénbányászat folyamatosan munkaszüneti napokon is termel és ezzel várhatóan kielégíti a belkereskedelem által az első negyedévre igényelt 1,3 millió tonna hazai szén- és bri- kettszükségletet; — a szénhidrogénipar mintegy 100 millió köbméter többletföldgázt termel az első negyedévben. Ennek eredményeként január hónapban a gáztermelés napi átlagban elérte a 24,6 millió köbmétert. A hazai termelő ágazatok erőfeszítései mellett kormánydöntések alapján jelentős több let behozatalra is sor kerül. A külkereskedelem gondoskodott terven felüli kőolaj és fűtőolaj beszerzéséről. Az összes kő- olajimport január hónapban az első negyedévi előirányzat időarányos részénél magasabb lett. Lakossági felhasználásra a külkereskedelem az első negyedévben 360 ezer tonna szenet és brikettet szerzett be, amelynek a beérkezése ütemszerüen történik. Földgázból az első negyedévre a külkereskedelem lekötötte a léhetséges megvásárolható mennyiséget. A hazai földgáztermeléssel, a föld alatti gáztárolókból kivehető gázmennyiséggel és a lekötött gázimporttal együtt naponta mintegy 40 millió köbméter földgáz áll a népgazdaság rendelkezésére. E források mellett a gázrendszer minden fogyasztót korlátozás nélkül ki tud elégíteni, ha a napi középhőmérséklet nem csökken hosszabb ideig —5 Celsius fok alá. Az év első hónapjában, január 6. és 23. között részleges, nem lakossági fogyasztói földgázkorlátozás elrendelésére volt szükség, amikor a hőmérséklet napi értéke tartósan mínusz 8, mínusz 12 Celsius fok között alakult. Az erős fagyok és a szélviharok helyenként a gázés áramellátásban időleges kieséseket okoztak. Ebben az időszakban az energiatermelés é<s -elosztás az energiarendszer, valamint a vasút, a szállítás dolgozói, a Magyar Néphadsereg különleges egységei folyamatosan nagy munkát végeztek, időnként rendikívüli teljesítményt nyújtottak. Február 11-től, a kritikus időjárási viszonyok és műszaki problémák következtében a földgázimport szállítási ütme átmenetileg csökkent. A földgázrendszer teljesítménycsökkenése miatt — annak érdekében, hogy a lakosság és 'a lakosságot közvetlenül ellátó közintézmények ellátása biztosítható legyen — jelentős ipari gázkorlátozásra került sor. A korlátozások azoknál a vállalatoknál, ahol a gáz mással nem helyettesíthető, átmenetileg termeléskiesést, esetenként az üzem, vagy üzemrészek teljes vagy részleges leállítását jelenti. A korlátozás alapelve az, hogy a lakosság gázellátása csökkent földgázforrások mellett is fenntartható le- OVen, a közvetlen lakossági szolgáltatást ellátó vállalatoknál és közintézményeknél ne legyen korlátozás. A termelő üzemeknél a technológiai károsodások elkerüléséhez a minimális szükségletet biztosítják, hogy a termelési folyamatban nagyobb törés ne következzék be. A jelenlegi helyzetben továbbra is maximális takarékosságra van szükség minden energiafajtából. A vállalatoknak nagy erőfeszítéseket kell tenniük annak érdekében, hogy a korlátozásokból eredő veszteségeket minimálisra csökkentsék és felkészüljenek a kiesések pótlására. (MTI) Utolss mohikán — a kaptafánál Új anyagtakarékos technológiával Több gázpalack Az idén 210 ezer pb-gáz- palackot gyártanak az Alu- míniuimárugyár budapesti üzemeiben, 20—25 százalékkal többet mint tavaly, igaz ennek egy része, mintegy 4(i ezer pjalack a tavalyi termelési lemaradás pótlása. A vállalat havi ütemezéssel szállítja a palackokat az Országos Kőolaj- és Gázipari Trösztnek, mint forgalmazónak. Januárban 20 ezret adtak át a 11 és 22 kilogrammos alumínium palackokból. A kempingfőzőkhöz ajánlott kisebb űrtartalmú palackokból az idén még nem készítettek, ezekből a szezonális jellegű termékekből csak a következő hónapokban állítanak elő nagyobb szériákat. A vállalat megkezdte idei exportszállításait is a gázpalackokból ; megrendelői között osztrák, NSZK-be- ii, angol, holland, belga, svéd, finn és szingapúri cégek is szerepelnek. Az idén készülő valameny- nyi gázpalack már új, anyag- takarékos technológiával készül. A vékonyított falú palackok sorozatgyártását korábbra tervezték, de csak mostanra állították át a gépsorokat, s az év elejére elkészítették az új gyártó szerszámokat is. A palackok forgalomba hozatalához az Állami Energetikai és Energia- biztonságtechnikai Felügyelet hozzájárult, szakembereik minden elkészült palackot még a szállítás előtt megvizsgálnak a gyárban. Az új, korszerű, könnyebb gázpalackok szabványelőírásai megegyeznek a korábban készített termékekéivel, s használati értékük és űrtartalmuk sem változott meg. — Hogyan lesz valaki ci- pész, kedves Kelemen János? Szobányi műhely, két öreg szürke pulttal, falat eltakaró állványos polcokkal. És cipők, szandálok, rövid meg hosszú szárú csizmák garmada, szerszámok regimentje. Aztán p>edig sámfák, és sámfák. Mindent betölt a bőrök átható, vegyszeres illata. Az egyik öreg pult és az állványos p>olc között ül a mester — nem, nem háromlábú suszterszéken ! — egy alacsony, kurta, négylábú, bőr- ülőkéjű zsámolyon. A mester: Kelemen János. Két térde közé egy topánkát szorít. azt agyusztálja akkurátusán, elmélyült buzgalommal. A széles kirakatabla- kon besugároz a délutáni nap bágyadt fénye. A mester felém fordul, hangja csendes, amikor a kérdésekre válaszol. Valahogyan nagy csendesség van benne. — Nézze csak, kedves fiam. ilyen lábakkal születtem. Dongaláb, így nevezik, így olvastam róla. Ez volt a legnagyobb kényszerítőm. Mert hol tartott akkor még az orvostudomány, hogy ilyesmin segítsen. Sehol se járt, amikor én születtem, és gyerekként cseperedtem ! Manapxság könnyű operáció az egész... Ügy négy éve, betért hozzání a műhelybe egy fiatalasszony, cipőt hozott, hogy ilyet csináljak. Mondom, látni kell a cipőt a gyerek lábán, hozza be a műhelybe a gyereket. Az asszonyka szabódott. restelkedett, nagy zavarban volt. Jó, mondtam neki, majd elmegyek én magukhoz, és úgy veszek mértéket. Kérem, az a gyerek is úgy született, mint én. Egyik lábát akkor már sikeresen megoperálták, és hamarosan megcsinálták a másik láb műtétjét is. Cigarettára gyújt. Sokat szív. A hamutartóban, púpo- zottan hevernek a cigarettacsutkák. Beszélgetésünket kopogtatás zavarja meg gyakorta. Kuncsaftok jelentkeznek. Egymásnak adják a kilincset. Pedig jócskán túljárunk a zárórán. A javíttatok tudják, hogy a mestert még ilyen tájt is a műhelyben találják. Így szokták meg. Hosszú éveken át, kora reggeltől késő estig szinte megállás nélkül végezte a dolgát. Élete nagy része a műhelyben telt el, s így van ez most is. Igaz, mióta nyugdíjas, ritkábban nyit ki. Hétfő, szerda és péntek a munkanapja. És „ráadásként” a szombat is. Nyugdíjas kora előtt, jelesebb napikon, de az új év első napjainban is, amikor még az italboltok se nyitottak ki az ünnepi pihenő miatt, de sokszor ott láttam görnyedni műhelyében a térde közé szorított cipő fölött. — Az első cipője? — Mamuszban jártam én, kérem, nagyon hosszú éveken át. De leginkább mezítláb. mint kutya a szeméten. A valóságos cipőt, az első igazi bőrcipőt kiskörei mesterem, Simon István cipészmester készítette nekem, 1937-ben. Áldom és imádom! Ma is él még... Kaptafát faragott a lábamhoz, úgy csinálta meg a cipőt. Azután pedig, hogy előbbre haladtam a mesterség megtanulásában, már én is megcsináltam magamnak. Haj, micsoda öröm volt az... ! Hat osztályt jártam iskolába. Télen is csak mamuszban. posztóból készült papucsban. Emékszem, a nővérem járt elém télen, a nagy hóban. De, ha nem volt ott idejében az iskola előtt, kereshetett, mert én is mentem a többiek után sinkózni csúkálni a réti jégre. Csúszkálni... ma- muszban... Kiskörei sarjadék Kelemen János, odavaló gyökér minden feje-foka. öten voltak testvérek, egy leány és négy fiú. Élnek családostól valamennyien. János mester másodikként született a sárban. Neki egy leánya van, s élete szeme fénye az unoka. — Mikor kezdődött a ci- pészsége? — Egész pontosan 1937. szeptember elsején fogadott magához, amint mondottam, a ma is élő, áldott és imádott Simon István, kiskörei cipészmester. Négy évig inaskodtam. A szakma becsületes elsajátítása nem volt hosszadalmas, mert nemcsak türelmet, de különös képiességet is igényelt. Úgy tartom, hogy szerencsém volt: olyan mester keze alatt formálódtam, aki egyszerre tanított szakmára és emberségre. Kiváló szakember, minden szavát érdemes volt meghallgatni. Én meg kinyitottam a fülem és a szemem... Miután segédként felszabadultam, özvegy Kasza Ferenené műhelyébe szegődtem el, Tiszafüredre. Nem naigyon sokáig maradhattam túl a Tiszán, mert 1942-ben édesapámat katonának vitték, és édesanyám eljött értem, hazakért, hogy a munkámmal otthon legyek a nagy család gyámo- litója... A szülői háznál rendeztem be műhelyemet, önállóan dolgoztam 1949-ig. Még az év február 16-án megnősültem. Sarudi lánynak kötöttem be a fejét, és odahagytam Kiskörét, átköltöztem az én asszonyom falujába. Négy év múltán, 1953-ban, már saját házam volt, kérem, Sarudon. Valódi kastélyos ház. Merthogy túl a Tiszán Taksonyból, gróf (Fotó: Szabó Sándor) Szapáry Gyula kastélyából vásároltam bontási anyagot, abból építkeztem... Cipőket, lábbeliket javított. földet vállalt részes növelésre. meg a sarudi gépállomásnak reparálta a gépszíjakat, az aratógépek ponyváit. 1959-ben belépett a cipőipari ktsz-be, aminek Ti- szanána, majd Poroszló után Füzesabony lett a központja. 1975-ben költözött Egerbe, s három év után rábízták a szövetkezet 2. számú javító részlegének vezetését, s azóta — nyugdíjasán is — „otthona” az egri Tűzoltó téri műhely. — Negyvenhét év telt el a kaptafa mellett. Nem sok év, történelmi óramutató szerint mérve az időt, ám emberileg nagyon sok. fontos és meghatározó. A mester ezt hogyan érzi? — Mindig szerettem érezni, hogy megdolgozok a magam kenyeréért. Nekem soha nem adták ingyen a pénzt, semmi fillért nem kaptam ajándékba. A nyugdíjam 5191 forint. Rágondolni is elég, mit kellett azért megtenni, hogy ennyi legyen! Elképzelheti, egy talpalásból még kilenc forintot se éri el a járandóságom. 150 ezer forint volt az évi tervem, s én felvittem 170 ezerre is. Javításokból! A suszter (cipősz) maradjon a kaptafánál... ! Tartja a szólás. Kelemen János nem tartotta magát ehhez a regulához. Szívesen részt vállalt a közéleti munkából is. Tizenöt évig volt tanácstag. s ugyancsak 15 éven át az áfész elődjénél, az fmsz- nél igazgatósági tag. Hatvankét éves, de nem tud pihenni nyugdíjasán sem. — Az elrendelt nyugalom engem csak nyugtalanít. Elviselhetetlen. Sok mindent kibír az ember, tapasztaltam, megpróbáltatást, fizikai és lelki fájdalmat. Csak a tétlenség kibírhatatlan. És nem panaszkodhatok. van munkám fulladásig! Csak az a nagy baj, kérem, az a sajnálatos és szomorú, hogy kihalóban a szakma, Cipőjavításban nincs utánpőtlás, s ahogy én látom, nem is lesz! Utolsó mohikán vagyok én, kérem... ! És búcsúzáskor az utolsó mohikán, Kelemen János keményen szorít kezet velem. Patalcy Dezső
