Népújság, 1985. február (36. évfolyam, 26-49. szám)
1985-02-02 / 27. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1985. február 2., szombat Ha Lucia, akkar tájkép Történelmi album levelezőlapokból (Fotó: Szántó György) A mediterrán nyár meleg, tartsa csokra fogad a hideg, szürke, havas télben. Igaz, Capri-sziget csupán képeslapokból összeállított fotómontázsával találkozom egy egri, belvárosi lakás kicsiny előszobájának a falán, de mégis, mintha egy pillanatra már a tavasz toppanna be nyers, vidám tengerillatával. — Kár annyira nézegetni, hiszen ez csak nem régi utazás emléke. Odabent sakkal több figyelemre méltó lap van — tessékel béljebb meghitt otthonába Vashegyi Gyula, a MÁV Miskolci Igazgatóságának nyugdíjas műszaki tisztje. Közeli ismerősök és családtagjai szerint fiatalabb korában szinte az egész világgal levelezett. Képeslapgyűjteménye azonban nem mennyiségével, hanem régiségével nyújt többet a megszokottnál. Megtudjuk, hogy bár csak ezer darabból áll a kincs, legtöbbje valódi antikvitás, hiszen századunk első évtizedeiből való. S nemcsak közeli és távoli, netán egzotikus földrészek egy-egy izgalmas korszaka elevenedik meg a lapokon, hanem a történelmi Magyarország legeldugottabb falvai, kisvárosai is fellelhetők rajtuk. Legénykorának első állomáshelyén, Orosházán alapozta meg gyűjteményét — mondja, s miiközben mesél, hatalmas bőrkötéses albumok kerülnek elő a szek- renyfiók okból. — A húszas években még afféle nőtlen vigéc voltam, s a hozzám hasonló társaimmal el-eljártunik hét vegén a helybéli „Otthon” kávé- házba. Vidám beszélgetés, abszint és kapuciner iszoga- tása közben valaki közülünk megemlítette, hogy létezik a Nómet-Alföldön egy nemzetközi levelezési és lapgyűjtő szövetség, amelynek egy holland forintért bármelyik földrészen élő a tagja lehetett. Az egyesület minden európai nyelven évkönyvet jelentetett meg, amely tartalmazta országok szerint a tagok névsorát, érdeklődési körét és a kódrendszert. Igen érdekes volt, hiszen női nevek voltak a jelzések. Így például, ha valaki tájképeket, életképeket gyűjtött, akkor azt kellett ráírni a lap túlsó oldalára, hogy Lucia, ha pedig mondjuk műemlékeket, vagy szobrokat szeretett volna viszontlátni, akkor pedig Apollonia. Tulajdonképpen négy-öt képeslapot küldtem el és ugyanannyit kellett visszakapnom a világ különböző pontjairól. No de, minden további szónál többet mondanak maguk a levelezőlapok! Felnyitja az első albumot, amelyben kronológiai sorrendben sorakoznak az egykori Osztrák—Magyar Monarchia éveit idéző városok, falvak képei. Viszontlátjuk itt a korabeli budapesti Vigadó szecessziós épületét, a még születő szegedi Dómot, s a zalai, somogyi dombság korabeli kúriái elevenednek meg kissé kopottas eleganciával. — A magyarországi képek közül melyek Gyula bácsi kedvencei? — Felvidéki származású vagyok, Rimaszombaton születtem, így a szívemét ma is legjobban az onnan származó képek dobogtatják meg. No, de hadd mutassak egy történelmi ritkaságot is! A Ferenc József korabeli Kassa, s mellette fényképsarkok rögzítik a város két világháború közötti képét. A felvétel hátoldalán a pecséten még ma is tisztán ■olvasható az akkor divatos, sokat szokott irredenta jelmondat. Az igazán féltett ritkasá- ak, kincsek a külföldi dosz- sztékban találhatók. Mintegy száz évvel álmodhatja magát vissza a látogató: a balkáni gyűjtemény lapjait nézegetve szinte úgy érzi, mintha Veliko Trnovo zegzugos hegyi utcáin járkálna, vagy az I. világháború előtti Belgrád tereit róná. A valódi meglepetések,' s talán a házigazda kedvencei azonban az 1916-ból származó vadregényes és eldugott „Sakipéria”, az albániai Skhovrát bemutató képek. Marcona hegyilakók és zsinóros mentében parádézó K. U. K. huszárok láthatók a fenyegető sziklák szomszédságában. Ezeket valamelyik katonatársa küldte — hívja fel az elmosódó írásra a figyelmet Gyula bácsi. Az egyik legbecsesebb darab a század eleji Kínából került ide. Abban az időben több neves Ázsia-kuta- tó, Stein Aurél és Sven Hédin járt arra. Aki kínaiul tud, elolvashatja a szúnyoglábas betűket. De látványnak sem utolsó, hisz hét nagyfülű öszvér vontat egy fataligát. Mert akkoriban így keltek át a Góbi-sivatagon. De lehet itt látni kirobbanó életörömöt tükröző hawai csónakosok csoportját, derekukon virágfüzérrel. Megcsodáljuk a Fujiyamáról készült 1909-es felvételt, s ehhez egy irodaim,! élmény is kapcsolódik. A nagy romantikus francia utazó és regényíró Pierre Loti az 1900-as évek elején írta máig is egyik legnépszerűbb művét — a japán lányok, asszonyok bambuszházfalak mögötti, feg««-*- ""világáról szóló — Krizantém kisasz- szony című regényét. Ahány kép, annyi történet. Ügy is mondhatjuk, a történelemnek annyi korszaka. Láthatjuk az 1950-es évek eleji moszkvai Vörös teret, s a gurálok kutyavontatta fogatát, népi táncát, a kissé ódivatú cserebogárhátú lengyel buszokat, lanovkákat. A húszas évek riói karneválját és számtalan egyéb érdekességet. Ám Gyula bácsi és felesége, Kató néni — aki egyébként tizenhat évig volt Eger első női anyakönyvvezetője —, ha csak tehette, utazott is. Igaz, nagy ohb túrákra már csak akkor kerülhetett sor. amikor három gyermekük is önálló lett. — Még a 70-es években egy nagy jugoszláviai és itáliai körutazást tettünk életem párjával. Egyik legkedvesebb emlékeink közé tartozik az a nyár. Magammal vittem a noteszem és feljegyzéseket is készítettem, hogy mindig pontosan tudjam felidézni az egy hónap történetét képben és írásban. Házigazdánk most 86 éves. Ám tudjuk, nem múlik el úgy nap. hogy ne foglalkozna valamivel. — Honnan ez a nagy vi-' talitás? — Szeretem az életet és érdékel annak mindén rez- zenete. Most például mielőtt jöttek, meteorológiai megfigyeléseket végeztem, mert például kimutatást vezetek a napsütéses órák számáról. Naponta olvasok is. Kivágom és rendszerezem többek közt a Népújságban megjelent Egerre vonatkozó hely- történeti fis îfôffiÿS2etvédel- mí cikkeket. Ezekből már két kötetet adtam át a múzeumnak. De nem hanyagolom el a fizikai erőnlétet sem. Rendszeresen sétálok feleségemmel délutánonként a belvárosban. Igyekszem hasznosan lekötni magam, nem várom el volt munkahelyeimtől, sem pedig családtagjaimtól azt, hogy mindig velünk foglalkozzanak. A most átnézett képgyűjtemény összeállítása is több hónapi munkámba került. Nem sajnáltam rá az időt, hiszen érdekelt. Véleményem szerint az élet addig tart, ameddig megtaláljuk érdekes, vonzó, minket foglalkoztató pillanatait ... Soós Tamás A MŰTÉTEK SIKERÜLTEK Üj gégészeti műszerek Két kacifántos kifejezés: endo-extralaryngális tüát- nyomó és előtéttartállyal ellátott, patentzáras, új lég- csőkanül. Egy-egy orvosi műszer, nem régi találmány elnevezései. Feltalálójuk dr. Lichtenberger György, a Pest megyei Tanács Semmelweis Kórháza — közismertebb nevén Rókus Kórház — fül-, orr-, gégeosztályának adjunktusa. — Mire használhatók a műszerek? — A tűátnyomó segítségével egy új varrattechnika alkalmazható. Ezzel meg lehet oldani, hogy azokat a betegeket, akiket a hangszalagok közötti összenövés vagy hangszalagbénulás miatt operálnunk kell, anélkül műtsük meg. hogy a gégét fölvágnánk. Az ötlet a hetvenes évek végén született meg bennem, s 1977-ben állatokon kísérleteztem ki a módszert, és alakítottam ki a műszer végleges formáját. Emberen az első összenövés miatti műtétet 1980-ban, az első gégebénulás miatti műtétet 1981-ben végeztem. Még ugyanebben az évben ismertettem a műszert és az eljárást a fül-, orr-, gégészvilágkongresszuson, 1983- ban részletes tanulmányom jelent meg a Kórház- és Orvostechnika című folyóiratban, és több tekintélyes külföldi szakfolyóiratban is beszámoltam a műszerre épülő módszer eddigi eredményeiről. Az elmúlt négy év alatt tizennégy gégebénulásos és négy hangszalag-összenövéses beteget operáltam meg az új műszerrel és módszerrel. Ä műtétek sikeresek voltak, s tekintettel arra, hogy ezek az elváltozások nem túlságosan gyakoriak, ezek a számok elég nagynak mondhatók. — Milyen volt a szakmai visszhang? — Tavalyelőtt az Egyesült Államokban megjelent egy közleményem, s ennek alapján meghívást kaptam a dániai Mikrosebészeti Centrumba a műszer és a ráépülő módszer demonstrálására. — És itthon? — Szakmánk három vezető egyénisége tisztelt meg azzal, hogy intézetében a műszerrel műtétet végezhettem. — Mire szolgál a légcsö- kanül? — Azok a betegek kényszerülnek viselésére, akiknek a gégéjében sérülés vagy egyéb ok miatt szűkület keletkezett, illetőleg azok, akiknek gégéjét daganatos betégség miatt el kellett távolítani. Az eszköz újdonsága abban áll, hogj a beteg a légcsövében keletkezett váladékkal köhögéskor nem fertőzi, illetőleg nem szennyezi környezetét A váladék ugyanis összegyűlik a naponta többször is cserélhető, eldobható tartályban. — Milyen az érdeklődés a találmányok iránt? — A régi .fajta kanülbő! Magyarországon évente mintegy ötezer darabol adott el az Orvosi Műszer Szövetkezet. Takács Lehelne elnök és a szövetkezet többi vezetője lát is fantáziát a dologban, a mintadarab már elkészült, a sorozat- gyártás azonban — különböző technológiai problémák miatt — még nem indult meg. Pedig érdeklődik a külföld is! Eddig Angliából. Ausztriából, a Német Szövetségi Köztársaságból és Kanadából jelentkeztek különböző vállalatok, köztük néhány igen rangos cég is. Nem kisebb az igény a tűátnyomóra sem. Már a vi- lágkongreszuson megkeresett az Ergo—Storz — tekintélyes amerikai cég — képviselője, és vételi ajánlatot tett a gyártási jogra Azóta folyamatos az érdeklődés, többek között Ausztriából, Dániából, Jugoszláviából. Legutóbb az igen jónevű Carl Reiner sebészeti eszközökkel kereskedő cégtől kaptam levelet. Sajnos, bár mind az OMSZÖV. mind a METRIMPEX illetékesei rendkívül készségesek, a dolog eléggé lassan halad előre, mert korábban nem találtam megfelelő partnerekre. Egyelőre a tűnyomóból csak néhány kézi munkával készült darab van. Lichtenberger doktor szavai ismerősen csengenek. Talán egy olyan műszert kellene kitalálni, amely a a közönyösség, lustaság, rugalmatlanság, irigység magyar népbetegségét gyógyítaná. Hol az a feltaláló?! M. I. Középkori farsangok Egerben Európa szabadulni akar ".vallási kötöttségeitől. A humanista tudósok, költők megismertetik a görög embereszményt és meghirdetik: az élet szép és élni jó. így azután fejedelmek, papok, városi polgárok és parasztok egyre inkább itt a földön keresik a boldogságot, semmint az égben. A humanista felfogás, a reneszánsz időszaka termeli ki a nagy világi ünnepségeket, amelyek közül is máig maradandóak a farsangi vigasságok. Az új esztendő napját követően karácsony ünnepköre a Vízkereszt ünnepével a farsangba torkollik. Ekkor aztán Vízkareszt napjától húshagyó keddig, zajos mulatozásokkal ünnepli farsang hercegét az európai és magyar középkor. Álarcos menetek, jelmezes mulatságok, konfetticsaták, állat és ember, meg vadember viadalok, látványos utcabálok váltogatják egymást a középkori városok utcáin — írta egy könyvében Zolnay László. Európában, különösen az itáliai városokban a XV— XVI. században hevesen tombol a farsang. Éppen az egri püspök Hippolit bátyjáról, Alfonso hercegről jegyezték fel, hogy a farsang idején egy ízben bolondnak öltözött, másszor anyaszült meztelenre vetkőzött és így lovagolt végig Ferrara utcáin. Ez a reneszánszkori sztriptíz egyébként korántsem fenrarai jelenség, szerte Európában gyakorolják, csak a maival ellentétben nem nők, hanem férfiak. Nápolyban, Mátyás király felesége, Beatrix szülővárosában is nagy divat a farsang és a bolondtartás. Magának Beatrixnek is saját, mégpedig női bolondja volt. Ezek a bolondok pedig fontos szerepet játszottak a farsangi játékokban. A XIV—XV. századi gazdag Magyarország sem nagyon maradt le az európai farsangok rendezésdivatja mögött. Már Zsigmond, magyar király és német—római császár alatt divat a farsang, sőt az udvari bolond tartása. Éppen az ő bolondja, Borra igen befolyásos alakjává vált az udvarnak, és el lehet mondani róla, hogy politikai karriert csinált. Az 1477. évi budai farsang nagysága pedig még a külföldi szemlélőt, Boroszló város nótáriusát is csodálkozásra késztette. Éppen ő jegyezte fel, hogy e farsangi ünnepség bőkezű anyagi támogatója, Vitéz János nagyváradi püspök, tarka ruhába öltöztetett 14 csörgősipkás lovat adott a farsangolóknak. „A bolondruhás apródok és lovagok azután Buda utcáin piszkafával és seprőkkel ütlegelték egymást. — 1525. február 27-én II. Lajos, magyar király is nagyon készült a farsangra, egyenként két forintért elefántoknak és más szörnyalakoknak a maszkját készítette el. Erről a farsangról írta Brandenburgi György őrgróf udvaronca: „a király udvara szörnyűségesen szegény, de én mégis jól farsangoltam.” II. Lajos udvarnoka Krabát ördögnek öltözött, a brandenburgi hercek pedig vadembernek. Ebben az öltözékben csaptak össze és vívtak meg egymással. De II. Lajos sem maradt el udvaroncai mögött. Ö Lucifer jelmezét öltötte magára, ökörszarvat tűzött a homlokára, a lábára pedig patákat kötött, s hogy öltözéke még hitelesebb legyen, köpenye hasítékába egy vörös farkot illesztett, míg az orrára egy gólya- csőrt helyezett. Egri farsangolások Eger, persze gazdag püspöki székhely, számos egyházi és világi értelmiségi, tanult nemes, kisnemes, számos szőlőit gazdagodott egri polgár lakja, de bőven élnek itt a püspöki uradalom ügyintézői, uradalmi ügyész, udvarmester, orgonista, trombitások, udvari bennfentesek, az egri káptalan jogtudósai, az egri vár tanult és olvasott tisztjei. S persze itt volt a több százéves egri káptalani iskola az egyházi és világi ünnepeken ekkor már tevékenyen részt vevő kórusával. E számos uradalmi alkalmazott, nyugati egyetemeken végzett pap, világi foglalkozású polgár közül sokan elkötelezettjei a humanizmusnak, a világi szórakozásoknak. így •nem lehet csodálkozni azon, hogy a farsangi játékok magyarországi divatja Egert sem kerüli el, sőt annyira nem, hogy még a bolondok ünnepét is megtartották. Ez az egri farsangi ünnepség kiváltképp akkor virágzik, ha olyan világlátott és világfi kerül az egri Püspöki székbe, mint Bakócz, vagy éppen Hippolit. aki nemegyszer akkor jön Itáliából Egerbe, amikor onnan szerelmi kalandjai távozásra késztetik. Ö egyébként nemcsak a szép asz- asszonyok nagy hódolója, hanem a vadászatoké is és mindemellett kiváló lantzenész és azt már mondani sem kell, hogy a világi szórakozások kedvelője. Ezekből a szórakozásokból a farsangolás sem maradhatott ki. Farsangi álorcákból, magyar lovagi jelmezekből bőven volt ruhatárában, és hagyatékában több lovagregényt és vígjátékot találtak, mint imakönyvet. Nos, Hippolit, amikor kíséretével 1815 februárjában Egerben tartózkodik, itt is fényes farsangot tartott. Udvarának tagjai hasukra vánkost kötöttek, vasahronccsal borították felső testüket és egy-egy hosz- szú rúd végére erősített konyhakésből lett a furcsa lándzsa. „Kár persze nem történt a viadorokban” írja az egykori szemlélő. Az egri farsangokból persze a polgárok, az egri középhad is kivette a részét. Tömegesen vesznek részt a farsangi bálokon, ahol bizonyára Magyarországon szerte dívó szokások szerint fegyvertáncot, temetői táncot és más — Bornemissza szerint —• bűnre csábító táncot táncoltak. Persze ezekből a farsangi szórakozásokból az egri deákok sem maradhattak ki. Ugyanúgy nem, mint tették azt például a budai deákok, akik 1500. március 2-án megválasztották a Bolondok Császárát és azzal járták végig a várost. 1501. február 21-én, húshagyó kedden. a farsang búcsúztatóján fegyvertáncot mutattak be. Másnap pedig hét budai iskola deákjai jelentek meg Zsigmond herceg előtt, hogy elsirassák a farsangot A XV. század végén a már 300 éves egri iskola messze földön híres kórusának tagjai is részt vettek a városi ünnepségeken és farsangolásokon. Tudjuk például, hogy 1494 —95-ben Bakócz Tamás egri püspök és későbbi pápa- jelölt előtt kétszer is énekeltek, egy ízben vendég jelenlétében. Farsang idején pedig a császárnak, landsk- necht-nek öltözve jelentek meg az utcákon a püspöki, káptalani udvarban, sőt bizonyára az ünnepek alatt misztériumjátékokat is bemutattak. Ezeken a farsangi játékokon fontos szerepük volt a gazdag udvarokban tartott bolondoknak is. A középkorban nem volt fényes udvar bolond nélkül. így sejtjük, hogy az egri püspököknek is voltak bolondjai, ezek egyszerűen hozzátartoztak az. udvari személyzethez. A XVI századi utolsó magyarországi bolondok közé tartozott éppen Radeczy István egri püspök bolondja, egy bizonyos Gutthay Mátyás nevezetű, akit gazdája annyira megbecsült, hogy 1582-ben címeradományt eszközölt ki a számára. Ezen fehér bakkecskén vitézi ruhába öltözött, peckes és méltóságteljes tartású majom’ ült. Jobb kezében zászlós kopja, bal csípőjén szablya. íme a hajdani egri farsangok és egri bolondok, egy letűnt kor múltba veszett emlékei. Varga László
