Népújság, 1985. január (36. évfolyam, 1-25. szám)
1985-01-14 / 10. szám
NÉPÚJSÁG, 1985. január 14., hétfő 3. Költség és környezetvédelem Szállítás és háztáji ágazat: az itt dolgozó kommunistákat tömöríti a hatvani Lenin Termelőszövetkezet 3-as számú alapszervezete, amely a napokban tartotta ülését, hogy megvitassa a közelgő XIII. kongresszus irányelveit, illetve új vezetőséget, titkárt válasszon. Igen fontos szerepet tölt be a közös gazdaság életében mindkét munkaterület, hiszen a szállítás hatékonyságán múlik például a legkülönbözőbb termények gyors, veszteségmentes begyűjtése, a ,.háztáji” pedig amennyire növeli a tagság személyi jövedelmét, annyira segíti a lakossági ellátást. a piacok áruválasztékának bővülését. Barta Antal titkár vitaindítója — igen helyesen — az idevágó elemekre építve nyújtott tájékoztatót a párt- kongresszus előtt vitára bocsátott központi állásfoglalásról. hangsúlyozva, hogy amikor a legkülönbözőbb célkitűzések dolgában kell az alapszervezet tagságának színt vallania, ez végsőben saját sorsuk, jövendőjük megvitatása. És nem csupán gazdasági vetületű gond, hanem a társadalmi közérzet, továbbá a nemzetközi helyzet alakulásának, a világbéke ügyének kérdésköre. Érthetően a figyelem középpontjában álltak a gazdaságosság fokozását, a szocialista tulajdon védelmét célzó ajánlások is ezen a délutánon, miként feszült tekintetek szegeződtek az előadóra, amikor a szocialista demokrácia szélesítésének szükségét, az öregekkel való fokozottabb törődést, valamint a fiatalok jövőjéért érzett felelősséget, tenni akarást fejtegette. Az észrevételek, a megjegyzések mégis inkább a termelőmunka szférájával voltak kapcsolatosak. Mert Lénárt Lajos energetikus például a fajlagos költségek csökkentésének témakörét Vil 111 boncolgatta, mondván, hogy senki számára nem lehet közömbös. milyen ráfordítással, milyen költséggel termeli meg egy-egy gazdaság a különböző produktumokat. De nem a divat, hanem a kényszerítő helyzet hozta felszínre a taggyűlés során a természet, az emberi környezet védelmének ügyét is, méghozzá messzemenő és konkrét következtetéssel. A Lenin Termelőszövetkezet szétszórt telephelyein, üzemrészeiben összegyűlő, dísztelenkedő hulladék ugyanis — miként elhangzott — nem csupán közérzetünkre, szépérzékünkre hat, hanem ugyanakkor figyelmeztet, hogy ezekből más területen talán hasznos anyagot lehetne nyerni. Ez utóbbiakból kiderült, hogy az MSZMP Központi Bizottságának ajánlásai to- vábhgondolkozásra serkentenek, és a tézisekkel való legmélyebb azonosulás közepette is olyan elemekkel bővítik, gazdagítják a vitára bocsátott anyagot, amelyek az egész magyarság érdekeit, ugyanakkor a párt politikájának hatékonyabb voltát szolgálják. A taggyűlés további feladatait illetően pedig jegyezzük még fel: őrségváltás következett be az alapszervezet vezetésében. Más, vállható .pártfeladatok miatt megvált tisztétől Barta Antal, akinek munkáját — a tagság egyhangú bizalmából Kepes Lajos vette át. (moldvay) A Partéiét januári számáról Havasi Ferenc, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára elemzi a folyóirat idei első számában népgazdaságunk helyzetét és az idei célkitűzéseket. Rámutat, hogy 1984 az 1978 óta követett gazdaságpolitika megvalósításában jelentős állomásként jellemezhető. Az 1985. évi népgazdasági, terv és állami költségvetés irányelvei olyan gazdaságpolitika és gazdaságirányítás megvalósítását tekintik fő célkitűzésnek, amelynek középpontjában a népgazdaság külső pénzügyi egyensúlyi helyzetének további javítása, a gazdaság belső egyensúlyi viszonyainak konszolidálása, a gazdasági növekedés szerény élénkítése áll, továbbá az a törekvés, hogy ne csökkenjen tovább a nemzeti jövedelem belső felhasználása. Váncsa Jenő megvilágítja a magyar mezőgazdaság tavalyi eredményeit, a teljesítmények mögötti erőfeszítéseket. Az utóbbi néhány évben gazdaságpolitikánk középpontjában a hetvenes években megromlott gazdasági egyensúly helyreállítása és megszilárdítása áll. Hoós János a gazdasági prioritások érvényesülésével foglalkozik és bizonyítja: nem indokolt, hogy helyzetünket a kelleténél sötétebbnek lássuk. A szerkesztőség interjút készített Szabó Imrével, a Hajdú-Bihar megyei Tanács elnökével a tanácsok testületi munkájáról, érdekfeltáró, -összéhangoló és -érvényesítő szerepéről, a szak- igazgatás ellenőrzéséről, a tanácsok önállóságának növekedéséről, a tanácstagok közéleti tevékenységéről és társadalmi megDecsül »seről. Nemzeti fej< ídesünk utolsó negyedszázadának egyik legfontosabb eredménye, a Párt szövetségi politikájának igen lényeges eleme, hogy a különböző felekezetű hívők és egyházaik együtt munkálkodnak a marxistákkal, a nem hívőkkel az ország boldogulása és békéje érdekében. Lukács József tanulmánya a marxisták és hívők közötti együttműködésről és vitáról szól. Az elmúlt négy évtized történetének kiemelkedő időszakai közé sorolhatjuk a felszabadulást közvetlenül követő esztendőket, amikor alapvető történelmi átalakulás ment végbe hazánkban. Ennek az időszaknak a legfontosabb jellemzőiről, nemzeti történelmünkben elfoglalt helyéről rendezett ke- rekasztal-beszélgetést Gye- nes László vezetésével a szerkesztőség. Batta István az alapszervezeti pártmunkával foglalkozik. Azt vizsgálja, mi lehet az oka annak, hogy a politikai tevékenységben, az alapiszervezeti munkában oly nagy tekintélyük van egyes bürokratikus módszereknek, különösen a papírmunkának. A beszámoló taggyűlések mindenkor nagy figyelmet kapnak a párt életében. A Pártszervezetek életéből című rovatban pártmunkások elemzik a tapasztalatokat és a tanulságokat. A folyóirat folytatja a 8/9. számában indított vitát a vállalati pártszervezetek munkájának módosulásáról, különös tekintettel az új vállalatvezetési . formákra. Ezúttal Bangha László, Martonosi Imre és Varga Jenő hozzászólását közli. Negyven esztendővel ezelőtt szabadították fel a szovjet csapatok Budapestet. A Pártélet visszaemlékezéseket közöl az első napok szervező munkájáról. A PART- ÉS KORMÁNYHATÁROZAT TÜKRÉBEN Igazságosabbá vált a lakáselosztás és a teherviselés Lakáshoz jutni, önálló otthont teremteni! Minden magyar állampolgárt közvetlenül érint ez a téma. Foglalkozik vele az, aki először igyekszik lakásmegoldást keresni, s rajta keresztül a család minden tagja. A szülők, akiknek anyagi támogatása nélkül szinte keresztülvihe- tetlen a dolog, a nagyszülők, akik ideiglenesen befogadták a fiatalokat, a testvérek, akik kényelmesebben élhetnek majd, ha az új házaspár elköltözik. Rokonok, barátok, ismerősök, akiknek hasonló a problémájuk. És természetesen sűrűn forgatják a kezükben a ceruzát, szoroznak, osztanak azok is, akik egyszer már beköltöztek valamilyen lakásba, de azóta kinőtték és most lépni akarnak. Szóval a kör számtalan variációval bővíthető, ami csak aláhúzza a tényt: a lakáshelyzet további javítása különösen fontos társadalompolitikai feladat. A legtöbb feszültség az elosztásban és a gazdálkodásban jelentkezett. Nőttek az építési és fenntartási költségek, de az aránytalanság is e terhek viselésében az állam és a lakosság, valamint az emberek egyes csoportjai között. A helyzet központi intézkedést sürgetett, ezért hozott 1982 áprilisában határozatot az MSZMP Központi Bizottsága és a Minisztertanács, amely a lakásépítés és -fenntartás, a lakásgazdálkodás és -elosztás fejlesztésének irányelveit foglalta össze. Molnár Mik- lósnét, a Heves megyei tanács tervosztályának vezetőjét arra kértük, foglalja ösz- sze, hogy e határozat milyen változásokat hozott szűkebb hazánkban. — Tapasztalataink kedvezőek: igazságosabbá vált az elosztás, javultak a lakáshoz jutás esélyei, lassanként kialakul a fokozatos rendszer. Gond viszont, hogy a tervezettnél kevesebb szociális bérlakás épülhet, bár az új jogszabályok értelmében, illetve a megújított igények alapján azok száma is csökkent, akik erre jogosultak. A VI. ötéves tervben Heves megyében csaknem 11 ezer új lakás elkészülésével számolunk, ezek közül 1400 az állami, kevesebb, mint terveztük. A telepszerű, többszintes épületekben évi öt-hat- száz otthont adnak át, ami megfelel az elvárásoknak. — 1983 óta a korábbinál kevesebb állami bérlakásba költözhetnek. Miként segítik ezek pótlása érdekében a személyi tulajdonú építést? — Elsősorban a telekellátással. Megyénkben 1981— 85. között több mint 3000, családi házhoz alkalmas telek kialakítása várható. A megyei tanács komoly anyagi támogatásával, ezer parcellázásra nyílt mód. A korábbi gyakorlattól eltérően, a városokban, illetve a megyeszékhelyen is nagyobb mértékben lehet állami telken családi házat építeni. Ez, no meg az OTP hitel- konstrukciójában bekövetkezett kedvező változás eredményeképpen, egyértelműen javult az építési kedv. Jobb lenne persze — és erre van is példa —, ha az új otthonok nemcsak a városokban és különösen Egerben, hanem a környező településeken létesülnének. Ezt ösztönzi, hogy ma már azonos feltételek mellett kaphatnak hitelt az állampolgárok, bárhol építkeznek. A városi telkek általában jobban közművesítettek, bár jó néhány olyan község is akad, ahol a villany, a víz már ott van. Azok, akik vidéken fognak az otthonteremtéshez, vagy akik például Egerből költöznek ki a környező településekre, általában azért döntenek e megoldás mellett, mert jóval nagyobb telket, olcsóbban vásárolhatnak még, ahol a későbbiekben földet művelhetnek, állatot tarthatnak, tehát a család megtermelheti magának az asztalravalót. A városokban egyébként 1984 közepétől bevezették a lakásépítés helyi segítésének rendszerét. Ez annyit jelent, hogy vissza nem térítendő támogatásban és kamatmentes kölcsönben részesülhetnek — természetesen erősen differenciáltan — a két- vagy több gyermekes családok, illetve a fiatal házaspárok. Az idén a megyében 110-en kaptak, átlagosan 70—80 ezer forintot, jövőre 160— 180 kérelmezőt tudunk ily módon segíteni. Az elbíráláskor a helyi tanácsok igyekeznek körültekintően eljárni, nemcsak a házaspár anyagi helyzetét, szociális körülményeit veszik alapul a pénz odaítélésénél, de még a szülők jövedelmi viszonyait is. Ezzel párhuzamosan a városi tanácsok elkészítették a hároméves lakáshoz juttatási programjukat, amelyben azok élveznek elsőbbséget, akik 1983 közepéig jelentették be, illetve újították meg igénylésüket. Ügy vélem, ha a lakásra várók is takarékoskodnak, s elfogadják a kínálkozó lehetőséget, reális esély van arra, hogy a szóban forgó 1200 család a következő három évben új otthonba költözhessen. 1985- ben ismét bővül egyébként a hitel, mert a városi tanácsoktól további néhány tízezer forintos támogatást lehet kapni 10—13 éves időre, amely összeg visszafizetését csak az első három esztendő eltelte után kell megkezdeni. — Mennyiben segítette a „mozgást" a lehetőség, hogy az, aki állami bérlakásban él, a használatba vétel háromszorosát kaphatja, ha visszaadja lakását a tanácsnak? — Mivel 1983 óta kevesebb állami bérlakás épült, de sokan éltek az új lehetőséggel, így lényegében ugyanannyit oszthattunk szét, mint korábban. A helyi tanácsoknak egyébként az új évtől lehetőségük nyílik arra is, hogy ebben az esetben ötszörös di|at térítsenek a lakónak. Ezzel tovább kívánják gyorsítani a kedvező irányú folyamatot, az eddigieknél is jobban mozgósítani a magánerőt az építkezésre. — Mennyit költöttek a meglevő otthonok korszerűsítésére? A VI. ötéves tervben a 12 ezer megyei állami bérlakásból 1300-at kívántunk felújítani, de ennél mintegy százzal többre kerülhet sor, mert a tervezett ötszázmillió forint helyett várhatóan 630—650 milliót fordítanak erre a célra az ingatlankezelő vállalatok. — Az új lakásgazdálkodási rendszernek két sarkalatos pontja a fokozatosság és a minőségi csere. A fiatalok előbb garzonházba, majd onnan saját lakásba költözhetnek, ez jelenti a fokozatosságot. Aki nagyobból kisebbe szeretne menni, vagy fordítva, esetleg a meglevőnél komfortosabb otthont képzelt el magának, szervezett csere útján léphet. E téren mik a tapasztalatok? — A garzonházban élők öt évig maradhatnak ott, közülük jó néhányan két-há- rom esztendő után képesek arra, hogy kifizessék az OTP-lakás beugróját. Nehezebb a meglevő állami bérlakások ügye, mert szervezett cserére minimális esetben került sor megyénkben. Az élosztható lakásokból ugyanis többet kellene e célra fenntartani, de a pillanatnyi ínséges időkben ez megoldhatatlan. Arról nem is szólva, hogy néhány üres hajlékot tartalékolni kell arra az esetre, amikor például életveszélyt kell megszüntetni! Az elmondottakból kitűnik: a legkisebb előrelépés a minőségi cserék frontján következett be. Nemcsak azért, mert kevés az e körbe bevonható lakások száma, hanem talán azért is, mert a lakbéremelés fokozatos és így nem mindenkinek okoz komoly megterhelést. Az igazsághoz tartozik az is. hogy a lakásban például egyedül élő bérlőnek inkább megéri a fölösleges szobái, albérlőnek kiadni, mint kisebbre cserélni, mert így egyszeri pénz helyett rendszeres jövedelemhez juthat. Érdekes megyei sajátosság, hogy viszonylag kevés az eltartási szerződések száma. Az okokra csak következtetni lehet: tömegében kevesebb a régi nyugdíjas, aki viszonylag alacsony jövedelemből él, másrészt a vidéki idős emberek jó része a gazdálkodásból befolyt pénzből egészíti ki a nyugdíját. Arra sincs sok példa, hogy ezek az emberek állami bérlakásukat felajánlják a helyi tanácsoknak. Az otthonok legnagyobb része a hatvanas években épült, átlagosan kétszobás, tehát viszonylag olcsóbb bérű. 1985-ben újabb intézkedések várhatók, amelyek élénkítik majd a térítés ellenében történő tanácsi bérlakásokról való lemondást. Ezzel párhuzamosan természetesen növekedni fog az elosztható otthonok száma is. Fazekas Eszter Budapesti napok Moszkvában A hagyományos magyar— szovjet baráti kapcsolatokat reprezentáló rendezvénysorozatnak ad otthont január 21. és 25. között Moszkva. A magyar történelem sorsfordító dátumához kapcsolódóan sorra kerülő budapesti napok változatos programjai képet adnak a 40 esztendeje felszabadult magyar főváros életéről, az utóbbi években elért fejlődéséről. Az alkalomra népes küldöttség utazik a szovjet fővárosba. A politikai delegációt ® rósz Károly, az MSZMP Budapesti Bizottságának első titkára vezeti; küldöttséggel képviselteti magát a szakszervezetek és a KISZ budapesti bizottsága, a Magyar—Szovjet Baráti Társaság. Barátságvonat viszi a termelésben élen járó budapesti dolgozók, valamint a moszkvai üzemekkel, intézményekkel gyümölcsöző kapcsolatot fenntartó vállalatok, kollektívák képviselőit, ök a partnerüzemek munkásaival találkoznak, s ismerkednek az ottani mozgalmi munkával. Helyet kapnak a barátság- vonaton amatőr művészeti csoportok is. tagjai 15 alkalommal adnak műsort. A programsorozat ünnepélyes megnyitóját az Állami Központi Koncertteremben tartják. A két főváros vezetőinek beszédét követően a magyar és a szovjet művészeti élet kiválóságai lépnek fel műsoraikkal. A gálát mindkét ország televízióállomása rögzíti, s egy későbbi időpontban sugározza. Budapest 1945—85 címmel nagyrészt fotókból. — valamint más dokumentumokból — összeállított kiállítás nyílik a Központi Kiállító Teremben: a tárlat látogatói a magyar főváros fejlődését követhetik nyomon a felszabadulástól napjainkig. Ismert magyar szakemberek előadásokat és fórumokat tartanak. Dobozgyár Vaján Megkezdődött a kétműszakos termelés a Nyíregyházi Konzervgyár Vaja községbe telepített dobozgyárában. Az új özemben hazánkban eddig nem gyártott, 3—5 kilós fém konzervdobozokat készítenek (MTI fotó — Elek Emil felv. — KS)
