Népújság, 1985. január (36. évfolyam, 1-25. szám)

1985-01-08 / 5. szám

NÉPÚJSÁG, 1985. január 8., kedd 3. BVBS a COOPTOURIST CÉLUNK: A gazdasági fejlődés élénkítése A következő években élénkíteni kell a gazdasági fej­lődést. Az intenzív gazdálkodás erőteljes és sokoldalú kibontakoztatásával, a gazdaságban rejlő tartalékok teljesebb hasznosításával, olyan megalapozott gazda­sági növekedést kell elérni, amely lehetővé teszi az egyensúly további javítását, a népgazdaság anyagi-mű­szaki alapjainak fokozatos és széles körű megújítását, a népjólét emelését. (A XIII. kongresszusi Irányelvek­ből.) Immár másfél évtizede, hogy létrejött a COOPTOU- RJST, a Magyar Szövetkeze­tek Utazási Irodája, Az el­múlt tizenöt esztendőben jelentős eredményeket ér­tek el, elsősorban a fo­gyasztási, a takarék-, az ipa­ri és a mezőgazdasági szö­vetkezetekben dolgozók üdülésének, utazásainak megszervezésében és lebo­nyolításában. A jó piackuta­tásnak és kapcsolatterem­tésnek köszönhető, hogy Magyarország legszebb tá­jainak megismerésén kívül a világ országainak nagy részére kínálnak különböző programokat. Ehhez nyújtanak segítsé­get a COOPTOURIST vi­déki irodái, közöttük az egri is, amely főleg a megye szö­vetkezeteiben dolgozóknak szervez különböző prog­ramokat. Tavaly például 32 millió forint értékű forgal­mat bonyolítottak le, amely eddig a legtöbb volt. Köz­vetlen kapcsolatban vannak a hatvani, a paradi, a bél­apátfalvi és a verpeléti ta­karékszövetkezetekkel. Ezek hitelt is biztosítanak az uta­zóknak. Mint Nagy Józsefné irodavezetőtől megtudtuk. 1985-ben is gazdag kínálat­tal jelentkeznek. Európa szinte valamennyi országá­ba, ezenkívül néhány fővá­rosba és a történelmi, illetve művészeti emlékekben gaz­dag városokba szerveznek körutakat, ezenkívül szak­mai tanulmány utakat, to­vábbá tengerparti és hegyvi­déki üdüléseket is. Jelentősek a belföldi aján­lataik. Így 1985-ben folytat­ják a már jól bevált Ezer- színű Magyarország nem­zeti értékei nyomában című programsorozatot. Ennek kapcsán az érdeklődők fel­fedezhetik hazánk vala­mennyi táját, gazdag mű­emlékeinket, sokszínű nép­művészetünket, történelmi és irodalmi hagyományain­kat. Heves megye nevezetes helyeire is terveznek ilyene­ket. Egyebek között üdülést Felsőtárkányba és Mátrafü- redre, társasutazásokat a Bükki Nemzeti Parkon át, Aggtelekre, körutazást a Mátrába, kirándulást Szil­vásváradra és Egerbe is. Újdonságnak számít ha­zánk felszabadulása 40. év” fordulója tiszteletére szo­cialista városaink és az ott- lévő alkotások megismerte­tése. Jelen sorok írója beval­lottan elfogult Szabó Ferenc nyugalmazott hatvani párt. titkárral szemben. Anélkül pedig, hogy ennek bármine­mű magánjellegű oka-eredő. je lenne. Személyes, egyéni boldogulását szolgáló gond­jaival ugyanis sohasem ko­pogtatott a pártbizottság aj­taján. E portrévázlat, vagy inkább történeti visszatekin­tés szerzőjének szubjekti­vizmusát tovább motiválja, hogy még csak nem is párt­tag, tehát e vonatkozásban sem szorult Szabó Ferenc gyámolítására. Viszont: az egykori városi párttitkár, akárcsak utóda, soha nem volt értetlen, soha nem volt elutasító, amikor közügyek­ben fordult hozzá segítsé­gért. Inkább ütközéseket vállalt, mertr' szellemi, elvi rokonnak vélte a hozzá fo. lyamodót, és társadalmi hasznosságúnak a feltalált ügyet. Hogy csalódott-e ben­ne? Az ő megítélésére tar­tozik. Az íróra a történelem, a tények sokaságának sűríté­se e munka központi sze. replőjével kapcsolatban. Rövid életrajz Honnan indult a most hatvanöt esztendős Szabó A rendkívül tömören meg­fogalmazott negyvenéves fej­lődésünket reálisan, a mai helyzetet önkritikusan. jö­vőbeni lehetőségeinket mér­téktartóan felvázoló Irány­elveknek alighanem az idé­zett szövegrész a kulcsmon­data. Társadalmi életünk­ben a gazdaság meghatáro­zó szerepe az utóbbi négy évtizedben soha nem volt olyan erős és egyértelmű, mint napjainkban. A gazda­sági növekedés lelassulásából eredően a társadalmi élet minden területére kisugár­zó, az előrehaladást kedve­zőtlenül befolyásoló, eseten­ként már gátló ellentmon­dások. feszültségek halmo­zódtak fel. Ilyenek: a csere­arányok romlása; a techni­kai rés tágulása; a világke­reskedelemből valló részese­désünk mérséklődése és az eszközhatékonyság csökke­nése. Mindezek eredőjeként a gazdasági leépülés veszé­lyének kivédése komoly erő­feszítéseket igényelt az 1979 —84. közötti időszak gazda­ságpolitikájától. A feszültségek okairól A hogyan tovább mellett igen sok embert foglalkozta­tó kérdés: mik a feszültségek okai? iA magyar nép felnőtt, problémaérzékeny, politizá­ló társadalom. Mi is igye­keztünk azzá nevelni. A köz­vélemény ezért ezekre a kér­désekre is őszinte választ vár. A válaszadásban lehet tévedni, az igazságot külön­féle hangszerelésben lehet előadni, csak egyet nem le­het: a kérdéseket válasz nélkül hagyni! Ezt teszi, ezekre a kérdésekre ad vá­laszt az Irányelvek is, ami­kor a hetvenes évek gazda­ságpolitikáját minősíti. Er­ről a korról ilyen magas szintű dokumentumban elő­ször olvasható ennyire kri­tikus-önkritikus hangvételű értékelés. Ez így van rend­jén. A feszültségek formájá­ban felhalmozódó gondok gyökerei három ágra vezet­hetők vissza, úgymint: A külső feltételek romlására. A sok tekintetben - kedvezőt­len természetföldrajzi adott­ságainkra (tengerparthiány. energiahordozókkal való ellá­tottság alacsony szintje, stb.). Gazdálkodásunk gyengéire. Ebből a hármas okból ere­dően gazdaságunk ma a vi­lág egyik legsebezhetőbb gazdasága, ami miatt a kül­Ferenc? Szarvasgede nem messzire esik Hatvantól. Ott született, agrárproletár csa­ládban, s elemi iskolái után a földeken, majd egy kőbá­nyában dolgozott. A mun­kásmozgalommal való kap­csolatát hajdanvolt elvtár­sának, Bedö Gábornak kö­szönheti. Az otthon, a csa­lád melegét negyvennégy éve hű feleségének, fiának. A.z 1944. november 5-én ki­hirdetett halálos ítéletet pe­dig Szálas! testvérnek. Ez járt ugyanis a dezertálásért. Hogy életben maradt, a szov­jeteknek köszönheti. Hogy párttag lett, Kahán Kálmán és Ritner János hadifogoly­társaknak, akikkel a láger, ben együtt fejlesztette marxista képzettségét. Párt­tagkönyvét 1948. július 12-én szülőfalujába, Szarvasgedé- re kézbesítik. És három év. vei később már a hatvani járási pártbizottságon dol­gozik. Ezt követően több pártiskolai oktatásban vesz részt, mezőgazdasági szak. tanfolyamot végez, majd tartalékos tiszt lesz. A járás megszűntével első titkári megbízást kap a városi bi­zottságnál, és e munkakör­ben tíz évig dolgozik. Más­fél szobás bérházi otthoná. ban előbb e tíz esztendőre ső nyomást — a világpiaci helyzet rosszabbodását — a világ országainak többségé­hez képest mi sokkal súlyo­sabbnak éreztük. A gazdaság lendület­be hozása = nemzeti sorskérdés Az 1979—84 közötti hat­éves, szakmai nyelven meg­fogalmazva : restriktiv gaz­daságpolitika eredményei — különösen a világpiac mér­céjével mérve — szerények. Az Irányelvek, szerint az el­múlt öt esztendő gazdálko­dását végigkísérte az a küz­delem, amelyet az ország külgazdasági egyensúlyának javításáért, fizetőképessé­günk megőrzéséért folytat­tunk. Kétségtelen, hogy a külső egyensúly fenntartása már nem napi gond. Az ered­mények közé sorolható az is, hogy csökkent a fajlagos anyag- és energiafelhaszná­lás, valamelyest bővült és korszerűsödött a nemzeti va­gyont jelentő állóalapok tö­mege. Látni kell azonban, hogy a stagnálás megélén­külésbe fordítása nélkül alap­vető céljaink elérése kerül­ne veszélybe, vagy szenved­ne csorbát. A rövidség ked­véért ennek csupán három vetületét felvillantva: Po­litikailag is rendkívül fon­tos, hogy a szocializmus épí­tése a néptömegek, különö­sen a fiatalok számára gaz­dasági eredményei, az élet­körülmények folyamatos ja­vulása révén is vonzó le­gyen. A fejlett szocializmus és egy sokáig stagnáló gaz­daság egymást kizáró fogal­mak. A stagnálásnak nem­zetközi viszonylatban és a szocialista táboron belül is rossz az optikája, különösen akkor, amikor az országok gazdaságának többsége a mienkhez képest nagyobb növekedési ütemet produ­kálót). Végül is tehát két út Uözött kell. lehet választa­emlékezünk. Olykor rézig, náltan, de többször átforró, sült hangon. A városi rangért Nem kis dolgok szegélye­zik Szabó Ferenc munkás, ságának útját. És az ered­mények mellett olykor ku­darcok is, amelyekről szin­tén kendőzetlenül beszél. Amire leginkább büszke? A járások megszűntét köve. tőén gyorsain sikerült a moz­galmi élet új feltételeit ki­alakítaniuk. Létrejött a vá­rosi pártbizottság, annak több munkabizottsága, erős és ütőképes munkásőr al­egységet formáltak Hatvan­ban, s ami talán a legfonto­sabb: megmaradt a telepü­lés városi rangja. Továbbá: kifejlődtek, virágoznak olyan tömegszervezetek, mint a népfront, a Vöröskereszt, a Tudományos Ismeiretter. jesztő Társulat. Hatvan lett később a városi irányítás alá tartozó községek rend­szerének modellje is, aztán cipőgyár települt a városba, majd különösebb vihar nél. kül egyesültek a helyi ter­melőszövetkezetek, hogy má. ira ütőképes mezőgazdasági nagyüzemmel dicsekedhes­sünk; egy előremutató, de nehezen járható és egy le­maradásba torkolló út között. Abban a nemzetközi gravi­tációs térben, ahol a kelet— nyugati gazdasági kapcsola­tok egyidejű bővítésére épí­tő gazdasági fejlődésnek szá­munkra nincs ésszerű alter­natívája. még egy történel­mi léptékű lecke is adódik: az előremenekülés, társadal­mi-gazdasági viszonyaink állandó fejlesztése, megújí­tása — sok más egyebek mellett — a nemzeti fenn­maradásunk, európai pozí­ciónk megőrzése érdekében is. A gazdasági fejlődés élén­kítésének természetesen még számos, az előzőekhez ké­pest kisebb jelentőségű indí­tékai is vannak. A KB de­cember 4-i ülésén az 1985. évi népgazdasági tervvel kapcsolatban elfogadott irányelvek szerint is nagy fontosságú kérdés például a gazdaság jövedelemtermelő képességének fokozása, a be­ruházások és a reálbérek to­vábbi csökkentésének megál­lítása. A beruházások tovább folytatódó visszafogásával ugyanis már az állóalapok korszerű szinten tartása is. azaz jövőnk alapjai kerülné­nek veszélybe. A reálbérek csökkenésé­nek megállításával kapcso­latban két nagyon fontos ösz- szefüggésre kell utalni. Egyik : nem lehet tartósan csak az erőfeszítések fokozását el­várni. Más összefüggésben erre egyébként már Lenin is figyelmeztetett. Másik el­ágazása a kérdésnek az a sajátos magyar jelenség. ami az életszínvonal-csökkenés kivédése, a megszokott élet­vitel megőrzése miatt az ak­tív keresők többségét mel­lékes jövedelmek szerzésére serkenti, ha úgy tetszik kényszeríti. A lét és a tudat viszonyából eredően ez a tö­megesen tapasztalható véde­kezési reflex, vagy válasz- reakció — sajnos — jogos és természetes. Akkor is az. (Fotó: Szabó Sándor) sen a település. Mind eköz. ben nem csak oktatási in­tézmények épültek, hanem van immár kórháza, strand­ja, több új lakótelepe a vá­rosnak. Egykor álom volt, de közben valósággá lett a földgáz-program, kifejlődött a közlekedés, a közvilágítás modernebb rendszere, ami mind a várostörténet lapjai­ra kívánkozik, és nem vá­lasztható el Szabó Ferenc személyétől, agilitásától. Egy kis íróasztal Tíz éve vonult nyugdíjba, s a korábbi ezüst után,meg­kapta a Munka Érdemrend arany fokozatát is tevékeny, sége méltánylásaként. Hogy megnyugodott volna? A ke­ha bizonyos torzulások, s szerencsére még korrigálha­tó. nem kívánatos mellékha­tások előidézője. A mellékes jövedelmek utáni hajsza az érintetteket munkaerejük nagyfokú igénybevételére, szinte önkizsákmányolásra készteti. A pihenés, a szóra­kozás, az önképzés és a családi élet megrövidítésén kívül ez a gyakorlat egy­úttal sajnos a korrupciónak is melegágya. Történelminek is nevezhető tapasztalatok szerint ugyanakkor e mel­lékhatások ellen egyfajta tü­relmetlenségből táplálkozó adminisztratív intézkedések láncolata lenne a lehető leg­rosszabb válasz. A mellékes jövedelmek utáni hajszát egyedül a gazdaság dinami­zálásának folyamán bekö­vetkező reálbér-növekedés képes enyhíteni, majd fel­oldani. Az emberek többsé­ge ugyanis normális életvi­telre vágyik. Egy idő után ezért feltehetően csak a va­lóban anyagias, harácsoló, a korruptságtól sem visszaria­dó. olyan emberek marad­nának fenn a rostán, akik­nek sohasem elég. Akikkel szemben az adózás szigorítá­sának elégtelensége esetén az adminisztratív megoldások is erkölcsösek. Az élénkítés feltételei Az Irányelvek szerint a fejlődés meggyorsításához szükséges feltételek adva vannak, vagy megteremthe­tők. Az erre utaló jelek a gazdasági tevékenység mé­lyebb analízise alapján már az elmúlt évben is kimutat­hatóak voltak, s az 1985. évi népgazdasági terv is — mint ismeretes —, már joggal építhet rájuk. Ebben az ösz- szefüggésben a szkeptikus nézetekkel szemben ezért azt nagyon fontos hangsú­lyozni, hogy saját hibáinkon is okulva, az elmúlt évtized hazai és nemzetközi gazda­sági fejlődését, a várható tendenciákat sokoldalúan elemezve a közgazdaságtudo­mány ma már megalapozott cselekvési programot képes a gazdaságpolitika számára megfogalmazni. Egyik ilyen felismerés a világpiaci köve­telmények, azaz a gazdálko­dásunk számára objektív mércének tekinthető szint (úgyis mint norma) továb­bi folyamatos emelkedése. mény hajtás, a rengeteg kockázatvállalás ideje két­ségtelenül elmúlt a feje fö­lül, de az igazi mozgalmi emberek mentalitása a nyug- bérés párttitkárt sem hagyta pihenni. Változatlanul dol­gozik az MSZMP pártépítési munkabizottságában, s vita­köröket is vezet. Véleménye van a dolgokról, de soha nem a személyek ellen emel szót, hanem az ügy érdeké­ben. Ahogyan tette annyi ideig első titkárként, vagy éppen a tanácsi végrehajtó bizottságban. Aztán megtisz­telte az áfész, és lassan újabb tíz esztendeje annak, hogy itt a kilenctagú fel­ügyelő bizottság elnöke. A központban van egy kis író­asztala. s alig akad nap, hogy ott ne találnánk. Ten­nivalója számlálhatatlan, és bár olykor ágynak dönti ra- koncátlankodó szíve, kilábal­va a rosszullétből, ott foly­tatja, ahol abbahagyta. Puri­tánsága példamutató, tisz­tessége tekintélyt parancsol a hatalmas kereskedelmi szervezet berkeiben, noha e bizottságnak csak javaslat­tévő joga van. Egy vizsgá­lati anyaggal, s érvekkel, tanulságokkal körülbástyá­zott javaslat azonban sokat nyom a latban, sokat segít a köz ügyén, amiért Szabó Ferenc most is izzik. A dolgok tartalma Mégis, minő dolgokkal foglalkozik ? A pártmunka után milyen tartalmat hor­Egy hazánkhoz hasonló kis gazdaság számára ebből egyetlen reális cselekvési al­ternatíva adódik: a verseny­képesség és az alkalmazkodó­képesség fokozásával a vi­lággazdasághoz való illesz­kedés előnyösebb pontjainak letapogatása és kiaknázása. A versenyképesség és alkal­mazkodóképesség viszont kondíció és a gazdaság szer­kezeti rugalmasságának a függvénye. De mitől válik, válhat egy ország gazdasági struktúrája korszerűbbé, maga a gazdaság rugalma­sabbá. Mindenekelőtt a gaz­dálkodás feltételrendszerétől, attól, hogy a gazdaságpoliti­ka milyen célok követését fogalmazza meg, és attól, hogy a gazdaságirányítás eszköztára az így megfogal­mazott célok követését mennyire teszi vonzóvá, vagy képes kikényszeríteni. Az Irányelvekben megfo­galmazott gazdasági élénkí­téshez önmagukban a gaz­dasági eszközök természete­sen nem elégségesek. A va­lóságban ezért totális, a gaz­dasággal kapcsolatos viszo­nyok egészére kiterjedő olyan általános megújulásra van szükség — többek kö­zött a gazdaság és a poli­tika kapcsolatrendszerében, az értékrendben és a kép­zés, a kultúra területein is —, amelyek eredményeként a kockázatot is vállaló tisz­tességes verseny, a haté­konyság, termelékenység fo­kozása, a minőséggel szem­beni önigényesség és felelős­ség a gazdasági élet minden szereplőjének természetes magatartásformájává vá­lik. Erre a szintre eljutni nem könnyű, nehezebb és sokrétűbb feladatok megol­dását, meredekebb ösvények megmászását igényli, mint eddigi négy évtizedes utunk, a több évtizedes világméretű konjunktúra hullámain és a bőségesen rendelkezésre ál­ló erőforrásokra építve ex- tenzív módon növekedni. Tartalékainkon kívül ebben szerencsére lélektani motí­vumok is segíthetnek. Sok országnak sikerült már, a helyzet tehát nem remény­telen. Másik, lélektani mo­tívummal is telített és sokat emlegetett érv, vagy hivat­kozás: van mit veszítenünk. Űj évi kívánság is lehet ezért, se háború, se gazdasá­gi leépülés soha ne tegye próbára igazán a szívós mun­kával elért konszenzust, a lakosság tűrőképességét, s népünk számára soha ne váljék kézzelfoghatóan érzé­kelhetővé az, hogy mit is veszíthetnénk ei igazán. Dr. Barta Imre a közgazdaságtudományok kandidátusa doz a félig társadalmi funk­ció? Érzékeltetésére példát idéz: egy esztendeje az áfész szállítási részlegének a mun­kájával foglalkoztak, és bi­zony volt mit jegyzőköny­vezni, mert a bizottság nem­csak a bizonylati rend, a fu­varszervezés, a menetleve­lek vezetése terén bukkant fogyatékosságra, hanem gon­dok vetődtek fel az üzem­anyag-takarékosság tekinte­tében is. És mit tapasztaltak egy év múltán Szabó Feren- cék? Jóleső érzéssel tehet­ték az igazgatóság asztalára azt a jelentésüket, amely az utóellenőrzés igen pozitív eredményeit összegezte, nyug- ságot keltve a bizottság tag­jaiban. Most, közelesen, a Kossuth téri áruház tevé­kenységét teszik vizsga tár­gyává, éspedig a számviteli osztály dolgozóinak segítsé­gével. Nem mintha bárminő panasz is lenne a nagy for. galmú, jól vezetett üzletház­ra! De a kívülálló föltárhat, észrevehet olyan jelensége­ket, strukturális gondokat, amelyeknek a kiküszöbölése még hatékonyabbá teheti az egész város és környéke el­látása szempontjából fontos egység kereskedelmi munká­ját. Hogy aztán meddig kí­ván mindezzel bajlódni a nyugbéres párttitkár? Ahogy búcsúzóban mondja : mindig a munka éltette, s a belső meggyőződés, hogy a köz szolgálata olykor nem hálás, de minden kommunistának sírig tartó kötelessége. Moldvay Győző PÁRTTITKÁR NYUGDÍJBAN... Mindig a munka éltette

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents