Népújság, 1985. január (36. évfolyam, 1-25. szám)
1985-01-08 / 5. szám
4* NÉPÚJSÁG, 1985. január 8., kedd F (ív hát A KÉPERNYŐ Le y licit** ELŐTT Tessék választani! A filmkedvelők nem csalódtak az új esztendő első kurta hetén, hiszen a műsorösszeallítók gz cfjyszcr _ a z ilyesmire is ritkán akad példa _ nem fukarkodtak a kínálattal: ^ ajándékkosaruk ugyanis bőséges választékot nyújtott. Nemcsak mennyiségben, hanem műfaji sokszínűségben is. Számítottak arra, hogy mindannyian — kortól és képzettségtől függetlenül — szomjazzuk az önfeledt ki- kapcsolódást. Olyannyira, hogy esetenként túlzott igényességünkről is lemondunk. Ezért derültünk a Forró szél című jugoszláv tévéfilmsorozat legújabb folytatásán. Elnéztük a kissé Jas- su tempót, a fordulatosság hiányát, s bölcs iróniával szemléltük a csetlő-botló főhős újabb „kalandjait”. Akik többre vágytak — a vetítés végeztével — átkapcsoltak a kettes adóra, ahol a Kakemono Hotel vérbő konfliktuszuhatagát élvezhették, elismeréssel adózva a Jean Cayrol regénye nyomán készült ötletes, az alapmű minden értékét átmentő forgatókönyvnek, az írás szelleméhez igazodó rendezésnek, illetve színészi játéknak. Nem okozott csalódást az Inkognitóban, ez a talpraesett angol vállalkozás sem. A siker oroszlánrésze természetesen a szerző — Robert Banks Stewart érdeme s a hozzáértő stáb csak az ő kincseivel sáfárkodott okosan. A maga nemében sajátos színfoltként hatott az Iskolapénz című finn produkció is.^ Kerttu Kaarina Suosalmi íróként arra törekedett, hogy a pedagógusélet örök ellentmondásait fogalmazza meg maradandóan, mának, nekünk is szólóan. Igaz, a cselekmény távoli országban játszódik, de több változatban megismétlődött, s újraformálódik nálunk is. Így — legalábbis a szakmabelieknek — felfogható amolyan mementóként is, figyelmeztetve őket arra, hogy csak akkor válhatnak alkotó nevelővé, ha idősebb korukra is megőrzik lelki és szellemi frisseségüket, ha mindig fogékonyak lesznek az egymást váltó ifjak seregének gondjaira-bajaira. A kenti diákok a vietnami háború ellen tiltakozó amerikai egyetemisták kálváriáját villantotta fel. Igaz, régi eseményhez kötődött, mégis sugárzott napjainknak szóló intelmeket is. A Csapda a francia krimik sorában talán nem ki- emélkedő alkotás, honi terepen azonban annak számított, annál js inkább, mert a népszerű Yves Montand alakította egyik főszerepét. Csemegét kaptak a történelmi kalandjátékok kedvelői is. Az USA-t>an készített Tűz és ij voltaképpen nem más, mint a Teli Vilmos- sztori egy variációja, az esetleges analógia mégsem zavart bennünket, hiszen azért drukkoltunk, hogy akárcsak a többi mesében, itt is diadalmaskodjék a jó ügy, az igazság. Ilyen választék után érthetően fakad az óhaj : sűrűn kellene ilyen böségkosár, a hozzá mellékelt megnyerő hangvételű felhívással: tessék választani! Pécsi István Szabó István Érdekes vállalkozása a televíziónak az, hogy különböző rendezők életművét sorozatban mutatja be. A késői időpont sokakat elriaszthat, a filmbarátok mégis vállalják, hogy fönnmaradnak: a kialvatlanságért kárpótolja őket, hogy közelről megismerkedhetnek egy-egy jellegzetes'arcéllel. Most Szabó István következett a sorban, aki egyike legkiválóbb filmeseinknek: számtalan fesztiváldíjat nyert, Kossuth-díjas is, s elmondhatja magáról, mint szakma jaban oly kevesen hogy a kis aranyozott Osz- kár-figurát is megkapta. Szombaton este négy rövidfilmjét láthattuk. Valamennyi mutatta már az „oroszlánkörmöket”: azt a sajátos világlátást, amely elvezetett a későbbi jelentős alkotások megvalósításához. Szabó nagyon lírai alkat. Mindig az ember és érzelmei állnak figyelme középpontjában. Még ha tárgyakat fényképez is, mindig személyek tűnnek föl a látószögében: elindul egy tükör, s mögüle egy fiatal lányarc bukkan elő. A zongora arra inspirálja a Du- na-parton üldögélőket, hogy valamilyen formában kifejezzék magukat. Feltárulkozik kamerája előtt egy ház keresztmetszete, benne húsz év történései sűrűsödnek össze. Máskor egyetlen arcot vizsgál, a szerelmes férfi szemével: Esztergályos Cecília első szereplése volt ez a kamerák előtt. Bátor művész Szabó István. Mer végletesen szubjektív lenni, úgy mutatja be a világot, ahogyan senki más nem látja, csak ő. Ezért válik olyan különlegessé, mégis oly ismerőssé az általa bemutatott város, ház arc. Mindnyájunk közös élményeit keresi, amelynek megnyilvánulási formái egyediek: nem azonos a hely, ahol élünk, a lány vagy fiú, akit szeretünk, az élmény mégis azonos. Ráébreszt bennünket Szabó az idő múlására, a múlt jelenlétére, kibontja a sajátos burkot, amelyet a feledés von a régmúlt köré. Mintegy ujjgyakorlatai ezek a kisfilmek: később mégis valahogy visszatértek, s végül a Mephistóban váltak valóban mindenki által elfogadhatóvá, még a kevésbé lírai alkatok is részeseivé lehettek gondolatainak. Egy fejlődés állomásainak lehetünk szemtanúi: egy nemzedék magáraismerése, s mondanivalójának megtalálása nyomon követhető Szabó István filmjeiben. Eljut gondolatainak magasszintü átadásáig, az általános érvényű igazságok kifejezéséig. Olyan vívódó, igazságkereső alkotó, aki nem ragadt meg különleges kifejezőeszközöknél, nem vált modorossággá egyéni stílusa. Gábor László Pályázat A Honvédelmi Minisztérium várja azoknak az érettségivel nem rendelkező szakmunkás-fiataloknak a jelentkezését. akik dolgozó népünk fegyveres szolgálatát élethivatásuknak választják. a Magyar Néphadsereg tisztjei kívánnak lenni. s kellő képességet, akaraterőt éreznek ahhoz, hogy — előkészítő tanfolyam után — valamelyik katonai főiskolán folytassanak tanulmányokat. A tanfolyamra pályázók jelentkezési lapot a megyei Hadkiegészítési és Terület- védelmi (Budapesten a Fővárosi Hadkiegészítő) Parancsnokságtól. sorkatonák a parancsnokaiktól kaphatnak. A felvételre kerülő fiatalok az előkészítő tanfolyamot az 1985/86-os tanévben végezhetik el és azt követően kezdhetik meg katonai főiskolai tanulmányaikat. A tanfolyam helye: Killián György Repülő Műszaki Főiskola, Szolnok, határidő: március 15. Filmek az Objektív Stúdióból írók, művek, adaptációk y * Charlton Heston a nálunk is játszott A máj. A Twist Oliver Faginje: George C. Scott mok bolygója című filmben A világ filmtermésében sorra-rendre találunk irodalmi adaptációkat. Hisz a maradandó művek a későbbi korokhoz, nemzedékekhez is szólnak, s más-más megközelítésben mindig újat és másként tudnak mondani velők és általuk a filmrendezők. Ez év utolsó hónapjainak filmprogramja feltűnően sok irodalmi adaptációt tartalmaz, a világ különböző részein készült alkotásokat, amelyek között — érdekes módon — több olyan szerepel, amelyben egyik ország, nép írójának alkotását más ország filmművésze vitte vászonra. Nem először — és valószínűleg nem utoljára — került a kamerák elé Jack London A vadon hívása című regénye. Ezúttal angol produkcióban készült A vadon szava, Ken Annakin rendezésében, nem kisebb vi" lágsztárral a főszerepben, mint az amerikai Charlton Heston. A művész október 4-én múlt 60 éves. és klasz- szikus szerepekkel lett világhírű: Julius Caesar, A tízparancsolat. Ben Húr. Partnerei a Sztrogoff Mihály-so- rozatból jól ismert Raimund Harmstorf és a szép Michele Mercier. Luigi Pirandello A sorrend c. elbeszéléséből Tonino Cervi forgatott olasz filmbohózatot. Vittorio Gassman- nal a főszerepben. Altatódal a nászágyon címmel játsz- szák a magyar mozik. A Vassza című díjnyertes szovjet filmet Gorkij Vasz- sza Zseleznova című drámájából adaptálta Gleb Panfilov. Inna Csurikova. Vagyim Medvegyev és Valentyina Tyelicskina alakítja a főszerepeket. Ugyancsak szovjet rendező. Szergej Bondarcsuk forgatta John Reed Tíz nap, amely megrengette a világot című könyvéből a Vörös harangokat, amelyet már bemutattak a magyar mozik. Folytatása Láttam az új világ születését címmel most kerül közönségünk elé. A nemzetközi szereplőgárda élén Franco Nero és Sydny Rome áll. Charles Dickens Twist Olivérje sem először került a filmvászonra. Több évvel ezelőtt sikerrel mutatták be nálunk is musical-változatát. A legújabb angol feldolgozás rendezője Clive Donner, Fagin alakítója ezúttal George C. Scott. A Naplemente című jugoszláv társadalmi drámát G*on Nándor regénye nyomán Vicsek Károly rendezte, a főszerepeket Nikola Simie és Mitan Gutovic játsz- sza. A Scatpin furfangjai című Moliere- adaptáció érdekessége. hogy rendezője és főszereplője egy személyben Roger Coggio. Georges Simenon A bérlő című regénye nyomán készítette Észak csillaga című filmjét Pierre Granier-De- ferre. A bűnügyi film Az egyiptomi utas címet kapta a magyar keresztségben. Főszereplője Simone Signorét, Philippe Noiret és Fanny Cannecon. Még nincs egy éve. hogy megjelent nálunk a könyvpiacon a Lady Chatterley szeretője. Hamarosan szét- kapkodták. Bizonyára a film- változat is kapós lesz. D. H. Lawrence regényének film- változatát Just Jaeckin rendezte francia—angol közös produkcióban. A főszerepeket Sylvia Kristel, Shane Briant és Nicholas Clay játssza. Turgenyev elbeszélése nyomán forgatta Roman Báláján a Magányos farkas című filmet, amelynek egyik főszerepét a filmből és magyarországi vendégszereplésekből jól ismert Oleg Tabakov alakítja. Egy másik orosz klasszikus műből. Lev Tolsztoj A pénz című elbeszéléséből is film készült, francia stúdióban. Robert Bresson forgatta, főszereplői : Christion Patey, Sylvie vám den Elsen. (erdős) A MAFILM Objektív Stúdiójában készülő alkotások közül több is a befejezéséhez közeledik ezekben a napokban. Bacsó Péter Hány az óra Vekker Ür? című produkciójának utómunkálatai a napokban kezdődtek. A Pás- kándi Géza novellája alapján készülő film egy kisvárosi órásmesterről szól, aki a náci megszállás idején az események sodrába kerülten válik hőssé. A forgatáson Andor Tamás operatőr közreműködésével a fővárosban, a MAFILM fóti telepén és Kőszegen vették fel a jeleneteket. A főszerepet — az órásmesterét — eredetileg Öze Lajosra bízták, s elhalálozása miatt Jordán Tamás formálta meg. A további szerepekben Kállai Ferenc, Gelley Kornél, Bánsági Ildikó, Melis György látható majd. Szabó László Sortűz egy fekete bivalyért című filmje francia—magyar koprodukcióban készült. A produkciót Gion Nándor, jugoszláviai magyar író könyve alapján forgatták Kende János operatőr kamerájával. A film gyermekhősök szemével mutatja be egy bácskai falu életét a háborút követő időszakban. A felnőtt főszereplők között olyan hírességeket szerződtetett a rendező, mint Jean Louis Trintignant, Jean Rochefort, Fanny Cotten- con, s szerepet vállalt Kállai Ferenc is. Kovácsi János Megfelelő ember kényes feladatra címmel készített filmet. A finn Delt Fiimi Vállalattal közös produkció politikai krimi. A magyar, bolgár és finn helyszíneken ifj. Jancsó Miklós rögzítette a felvételeket. A film főszereplői Beáta Tyszkiewicz, Boguslaw Linda, Fehér Anna és Szakács Eszter. Bemutatásra vár Gazdag Gyula rendező Társasutazás című dokumentumfilm- je. A produkció — Ragályi Elemér operatőr közreműködésével — a deportálások 40. évfordulója alkalmából a koncentrációs táborokat ismét felkeresettek utazásán készült. A sitáb — többi között — Auschwitzban, Bir- kenauban, s a budapesti zsidó temetőben készített felvételeket. Szűcs Mariann: Elrendezni saját világunkat ii/i. Amikor befütyült a vonat, Juli ünnepélyesen felállt, megigazgatta a szoknyáját, és kinézett az ablakon. A falu ismerős illata lepte el az üres kupét. Sokszor álmodta ezt az illatot. Üjra itthon. Most nem sátoros ünnepre jött haza, mint máskor, egyedül érkezett. Menekült a városból, menekült Tibor emléke elől. Végigballagott a főtéren. Néha odaköszönt egy-egy ismerősnek, de nem állt le beszélgetni. A patikánál balra fordult. A Boldog Lányok háza sárgállott a temető bejáratához közel. Magában elmosolyodott. Igen, a Boldog Lányok. Néhány évvel ezelőtt még élt az anyjuk is. A faluban az a hír járta, hogy a „Tekintetest” verték, sőt! éheztették a lányai. Valamikor százholdas gazdaságuk volt. Rátarti népségnek hitte őket a falu. Addig csipegettek, válogattak a módosabb gazdafiúk között, hogy vénségükre magukra maradtak. Már derékszögbe görbült a hátuk, keserves-alázatos pózban járták a templomot, a vegyesboltot. Megverte őket az isten, mert csúful bántak az anyjukkal! — suttogták a templomos asszonyok, aztán meg az útmenti gömbakácok is. Juli a porta előtt benézett az elhanyagolt udvarba. Boldog Lányok, motyogta újra, de észrevette anyja fekete kendős alakját, amint az utca végén feltűnt. Lépteit felgyorsította, bár szíve szerint rohant volna! De mégis, mint mindig, ha hazajött, az évszázados aggodalom kerítette hatalmába: mit szól a falu? Mit szólnak, ha itt végig kaszál, liheg az úton, mint egy kamasz kötök? összeszorította fogait, és erőltetett menetben haladt tovább. — Megjöttem — borult anyjára a fölösleges szó után, és érezte, ahogy a töpörödött test átveszi az ő remegését. — Mór vártalak — bontakozott ki Juli öleléséből az öregasszony, és fürgén igazgatta félrecsúszott fej kendőjét. Az árnyékok lassan kinyújtózkodtak, az akácok egykedvűen biccentettek a falu szélén settenkedő est felé. Vacsoraidő volt. Juli a kiskonyhában pakolt le. Anyja sürgölődött, tányért rakott az asztalra, közben semmiségekről beszélgettek. Kimérte a levest, utána pedig a konyha szögletében leült a ládára. Csöndesen figyelte, ahogy a lánya a levest kanalazza. Juli az aranyló zsírcsep- pekben anyját látta, ahogy fáradt kezét erőtlenül beleejti az ölébe. A földtől meggyötört, ráncos sóhajtást látta, a gyökér-formára összekulcsolt drága kezet. — Megkapta a levelemet? — koppant Juli hangja a konyha kövén. Az asszony bólintott, de nem szólalt meg. Ismerte a lányát. Ha baj volt, mindig hozzá menekült. Tudta, hogy az ő köpenye nagy, mint az égbolt, mindent eltakar. De ki kell várnia, míg magától kezdi el, erőltetni' nem szabad, mert akkor bezárul, mint a fázós virág. — Én öltem meg — szólalt meg újra Juli. — Hozzak fel egy kis bort? — mozdult az öregasszony, és eszébe jutott a lánya kusza levele. Akár ne is kapott volna semmit. Egy szót sem értett belőle, csak any- nyit, hogy ma megérkezik. — Figyel, anyám? — Igen. Hozok föl egy kis bort. Még nem is kóstoltad az idei termést. Gyuri bátyád segített, de a végén tönkre itta magát az a bolond! Hiába, már őt is elnyűtte az idő! Juli a táskájában kezdett kotorászni. Közben a csapóajtót nézte, ahogy tétován lengedezett az öregasszony után. Reszketve gyújtott rá. Az anyja csoszogva tért visz- sza, az asztalra tette a pin - ce kulcsát, és a 'lámpa felé emelte a boroskancsót. — Ugye, milyen tiszta? Választ nem várva két kispoharat vett elő, és ünnepélyes arccal töltött! — Egészségedre! — Egészségére, anyám! Szótlanul ültek. Juli úgy érezte, hogy máskor oly édes bor, ecetté válik a szájában — Én öltem meg Tibort — kezdte újból. — A szíve vitte el, hogy nyugodjon békében! — mondta lassan az öregasz szony, s jobbkeze keresztvetésre billent, de aztán csak a szoknya ráncát rendezget te. — Csak hiszi, anyám! — sóhajtotta Juli. — Tibor súlyos beteg volt, de nem a szívével. Amikor azt írtam, hogy szanatóriumba kell mennie, az idegszanatórium volt. Tudja, de hát ne nézzen így rám, igen, diliház. Skizofrénia. Ez volt a baja. — Skizofrénia? — mor- zsolgatta a szót egy darabig az öregasszony. (Folytatjuk)
