Népújság, 1985. január (36. évfolyam, 1-25. szám)
1985-01-07 / 4. szám
NÉPÚJSÁG, 1985. január 7., hétfő3. Lesz-e vita a taggyűlésén? segíteni szeretnének, nem trónt szerezni Fiatalok a gazdaságban Túlzó ugyan a megállapítás, de ami a veleje, az igaz. A feltételezésekre, tapasztalatokra, benyomásokra, jó és rossz ismeretekre alapozott vélemény szerint ugyanis ahány vitatkozó, annyiféle stílus. Ami így túlzás. Az viszont igaz — erősítendő Button 1753-ban elhangzott akadémiai székfoglaló beszédében tett megállapítását: a stílus maga az ember —, hogy a vita közbeni magatartásban, a vitakultúrában jelen van az egyéniség, a habitus seregnyi jele, vonása, s ha ez így van, akkor egy-egy közösség vitakultúrája sem különbözhet lényegesen attól, mint amit a kollektíva tagjai egyénileg megtestesítenek. Elmetszve az elvont fejtegetések fonalát, nagyon is gyakorlatiasan folytatva: a közeli időben 862 ezer párt- tag joga és kötelessége. hogy a taggyűlésen megvitassa a Központi Bizottságnak a XIII. kongresszusra megalkotott irányelveit. S ezért a címül választott kérdés, s azért is, mert lehetnek, vannak kétségeink, lesz-e vita a taggyűlésen, avagy megbeszélik, megtárgyalják, elemzik, mérlegelik a kommunisták az irányelveket — és ez sem fölösleges, ez sem kevés —, de itt-ott a vitának híjával lesznek? Nem a középút kényelme, hanem a valóság szépítetlen tapasztalatai íratják le: is-is. A közösségek egy részében él a hajlandóság, létezik a képesség. képzettség az izgalmas, tartalmas, jó vitára. Ami feltétele a vélemények nemes csatájának, de nem automatikus létrehozója. S végképp nem ott, ahol — és lelni ilyen kommunista kollektívákat is — baj van a hajlandósággal, gond a képesség, képzettség szintjével. Ez utóbbi — kerülendő a félreértést -— persze nem az iskolai végzettség, nem az oklevelek számának függvénye, sokkal inkább vonzata a politikai tájékozottságnak, az összefüggések keresésének. a nyíltságra, őszinteségre biztató légkörnek. A dolog magvát nyersen papírra téve: az irányelvek vitája, mint királyviz a nemesfémekhez. lehetőség annak megállapítására. milyen a pártszervezet vitakultúrája. Ne mondjuk: jó. Ne mondjuk: rossz. A két végpont között helyezkedik el bizonyára, mert mint általában az életben mindent, a vitát, a vita közbeni magatartást, az érvek gyűjtését, csoportosítását, a másik véleményének tiszteletben tartással társuló elemzését is tanulni kell. Kellene. Azért a feltételes mód. mert észleljük ennek ellenkezőjét, amikor a pártszervezet tagjai azt hiszik, vitáznak, holott csupán ki-ki mondja a magáét, nem sok ügyet vetve rá, mi szól szavai mellett és ellenében. Az sem ritka eset, amikor a vezetőség beszámolója, a taggyűlési téma bevezetése már eleve szinte kizárja a vitát, any- nyira legömbölyítettek a megfogalmazott vélemények, mondatok, annyira „fésült” az álláspont, hogy aligha lehet bármit toldani hozzá. Amint ennek az ellenkezője is igaz. A jó beszámoló, a jó vitaindító már eleve nézeteket sorakoztat fel egymással szemben. újabbakat előédesgetve a hallgatóságból, mert hiszen nem a „megtárgyaltuk” a cél — nem egy napirendi pont teljesítése a teendő —, hanem vélemények, álláspontok, ítéletek sokaságának szembesítés; hulljon el az ingatag, magasodjon ki az. ami szilárd, megalapozott. Meggyőződésünk, nem a szándéka hiányzik ennek a pártszervezetek egy részében, hanem ismeretlen, alig gyakorolt a módszertana, kevésbé kialakított a feltétel- rendszere. Érdekes, de aligha véletlen módon, a pártcsoportok megbeszélésein friss szélként fű a vitaszellem, nézetre nézet felel. Amikor azonban már összesítik a pártcsoportoknál elhangzottakat, működni kezdenek a rossz beidegződések. a vezetőség úgy érzi — tisztelet a mindenkori kivételnek —, valamiféle összegereblyézett anyag kerülne a tagok elé, ha itt nem igazítanának, ha ott nem hagynának el. toldanának be valamit. ha amott nem vennék figyelembe, ott lesz a taggyűlésen a felsőbb pártszerv, a gazdasági vezetés képviselője is, azaz... A vitakultúrához seregnyi tényező járul hozzá — a nyitottság a mienkétől eltérő véleményekre, a mások iránti türelem, a nézetek szintézisét elősegítő rugalmasság, a vita tárgyát alkotó téma beható ismerete és így tovább —. ám megkockáztatjuk, az első. a legfontosabb. hogy valóságos igény legyen a vitára. Az álcsatáknak, a látszat ütközéseknek, a vita mezébe öltöztetett eszmecseréknek, illedelmes, egymás után felsorakozó felszólalásoknak az a valódi oka, hogy egyes helyeken, akik azt mondják, vitatkozzunk, nem gondolják komolyan, amit mondanak. Meg kell -tanulni vitatkozni. vitakultúrát kell teremteni, azaz el kell sajátítani a vélemények megfogalmazásának, megfogalmaztatásá- nak, gyűjtésének, továbbításának, feldolgozásának, érvényesítésének módszertanát, lélektani, technikai fogásait. Keresni, biztatni kell azokat. akik nem ódzkodnak az. „ami a szívemen, az a számon” gyakorlatától, azokat, akik a szenvedélyességet a tényékhez való hűséggel társítják. akik azért vetik bele magukat a vitákba, mert tudják, a cselekvéshez kapnak lendítő erőt. újabb építőelemeket. Mindennek vannak jelei a pártoktatásban, az oktatási igazgatóságok tevékenységében. amint a taggyűlések többsége sem állt meg ott, elégszik meg any- nyival, mint tíz. tizenöt esztendeje. Előbbre járunk tehát, s mert a fejlődés érzékelhető. jogos az igény: valóban vita legyen az irányelvek megtárgyalása, valóban vita legyen a taggyűléseken akkor, amikor vitára érdemes egy-egy téma. és ne erőltessük olyankor a vélemények szembesítését, amikor az egyszerű tájékoztatás. a tudomásul vételre szolgáló közlés a cél. A vezetőség már a tárgykörök megválasztásával, előzetes feldolgozásával félig eldöntheti, lesz-e vita. s ha igen. milyen. Ez a milyen — ugyanis a: döntő. Az álvita rossz, megtévesztő, de semmivel sem kevésbé rossz, megtévesztő, ha a vita a vitáért lobbant fel. ha a vita összefoglalója egyben pecsét is, az ügy ad acta tehető, azaz megy tovább minden a maga útján. A vita eszköz csupán, a cél a javított, jobbított, korszerűsített cselekvés, legyen szó akár a tagfelvételi munkáról, akár a gyártmányfejlesztés távlatairól, s hogy ez az eszköz valóban hatásos lehessen, ahhoz ön- és kollektív fegyelem kell, a felelősségérzet a téma parttalanná tételének elkerülésében éppúgy, mint a szakszerűség és a szenvedélyesség társításában. Ahol ezt megteremtik, ott átírhatják a kérdést kijelentő módba: lesz vita a taggyűlésen. Mészáros Ottó Szinte mesébe illő — gondolták velem együtt sokan a fórumon megjelentek közül, amikor végighallgatták a történetet. A példázat arról szólt ugyanis, hogyan jutott saját erejéből — mindenféle hátsó körítés, protekció nélkül — mind előbbre egy tehetséges fiatal mérnök. Nem titok a helyszín sem: hét esztendővel ezelőtt került a szóban forgó ifjú az Észak-magyarországi Áram- szolgáltató Vállalat gyöngyösi Üzemigazgatóságára. Hálózattervezőként végezte szorgosan napi munkáját, de nem feledkezett meg arról sem, hogy tudását új és új ötletekben virágoztassa. Nem sajnálta a fáradságot, mindjárt az első évben, majd a másodikban is két- két önálló alkotással jelentkezett a Fiatal Műszakiak és Közgazdászok Tanácsa által kiírt pályázatokra. Figyelemre méltó, hasznosítható gondolatokkal. Harmadjára még tovább növelte benyújtott javaslatainak számát. Mindeközben — a belső igényesség jeleként — kezdte meg és folytatta tanulmányait a közgazdasági egyetemen. Egyáltalán nem csoda, hogy felfigyeltek rá, s hamarosan — 28 éves korában! !) — a vállalat gazdasági vezérigazgató-helyettesi székében találhatta magát. A sztori — még ha ritkaságszámba ismegy — a hallgatóságban az egri ifjúsági házbeli fórumon megteremtette a hangos elmélkedés igényét. Mert mi is az, ami napjaink fiatal műszakiközgazdasági értelmiségét akár óráról órára, percről percre foglalkoztatja? Nem elég egy vállrándítással tudomásul venni, hogy a számuk jelentősen megnövekedett az elmúlt évtizedben. Ezt természetesen maga az élet hozta magával, hiszen mindinkább tért hódítanak a bonyolult, de finom, precíziós technikai-műszaki eszközök, egyre nagyobb szükség van a gazdasági folyamatok hozzáértő elemzésére, a távlati elképzelések pontos kidolgozására. Igen ám, de vajon mindenütt ezt az álláspontot teszik-e magukévá a gazdálkodó szervezetek vezetői ? Aligha. A KISZ Heves megyei Bizottsága és a MTESZ ifjúsági bizottsága mintajellegű felmérést készített kérdőív segítségével körükben. A válaszolók többsége arról írt, leértékelődött ennek a rétegnek a munkája! Sok diplomás a képzettségénél jóval alacsonyabb szintű tevékenységet folytat, sajnos jó néhánynak nem adatik meg, hogy olyasmivel foglalkozzék, amit szeret, amit szívesen csinál. Emiatt azután az alkotókedvük is lelohad. Jól tudják — mégha a szellemi kapacitásukat nem is veszik teljesen igénybe —, elengedhetetlen fejlődésükhöz, tudásuk bővítéséhez az állandó önképzés, a szakmai információk minél szélesebb körből való merítése. Ennek azonban — azon túl, hogy az illetékes minisztériumokból gyakran késve, vagy egyáltalán nem érkeznek meg az anyagok — gátat szab sok esetben az a kétségtelen tény, hogy kénytelenek jövedelmük kiegészítése végett valamiféle túlmunkát végezni. Napjainkban is igaz az az elmúlt évben napvilágot látott adat, hogy megyénkben az ebbe a körbe tartozó fiataloknak több mint fele „második műszakos”. Rendszerint a képesítéstől merőben eltérő foglalatosság — például növénytermesztés, gépkocsija- vítás, vagon rakás stb. — a takarékbetétbe apránként gyűlő pénz forrása. Jó páran azt is elmondták az egri Ifjúsági Házban rendezett beszélgetésen, hogy fizetésüket csak munkahelyváltoztatással tudták, vagy tudnák feltornázni. Persze, akad jó példa is: a Mátravidéki Fémműveknél vezették be az alkotó mérnök címet. Ez pályázat útján nyerhető el, de az arra érdemes fiatalt benevezheti munkahelyi környezete is. Az elbírálás alapja mindig az illető előző esztendei munkája. Az elismerésre két változatot dolgoztak ki: az egyik szerint — s ma ezt 17 ifjú esetében alkalmazzák — az oklevél mellé ötezer forintos jutalom társul. A másik megöl-' dás lehet a dokumentumon túl visszamenőleg havi 900 forintos!!) béremelés... A fentebb említett korlátok bizonyítéka egy újabb tény: a műszaki-közgazdasági értelmiségi fiatalok közül a felénél is többnek van Heves megyében önálló lakása. Ezt azonban — fogalmazták meg keserű szájízzel maguk az érdekeltek — nem a saját teljesítményüknek, hanem döntően a szüleiknek köszönhetik! Miként arról a nagyon fájó pontjukról is szomorúan beszélnek, hogy a gazdasági döntések meghozatalánál többnyire nincs szavuk, egyáltalán nem figyelnek oda a véleményükre. Arról is meg vannak győződve, hogy az ifjúsági szövetség szervezetei révén szintén jelentős segítséget nyújthatnának gazdasági gondjaink mielőbbi megoldásában. Elsősorban az eddiginél sokkal jobb szervező munkával, a megfelelő közösségformálással, s talán — a jövő egyik útja- ként — a KISZ vállalkozóbb típusú munkamegoldásaival. Ez már csak azért is előrelépést jelenthetne, mert például éppen megyénkben örömmel könyvelhetik el a felelősök azt a tényt, hogy a műszaki értelmiséghez tartozó fiatalok túlnyomó többsége tagja a szövetségnek, szervezettségük eléri a nyolcvan százalékot. Emellett — panaszkodnak olykor-olykor az ifjú mérnökök, közgazdászok — a vezetővé válás lehetőségei kevésbé adottak, s ez korban mind távolabbra tolódik. Holott ez — vallják teljes joggal — gazdasági életünk mozgásba lendülését is nagymértékben segíthetné. Márpedig ez az elkövetkező évek feladata! . Szalay Zoltán A MEZŐGÉP GYÖNGYÖSI GYÁRÁBAN Az irányelvek szellemében A MEZŐGÉP gyöngyösi gyárának kommunistái is nagy figyelemmel olvasták át és tanulmányozták a kongresszusi irányelveket. A többieknél talán még figyelmesebben tette ezt Tury László párttitkár. — Miután az alapszervezetünk életét és tevékenységét nem választhatjuk el a gazdasági munkánktól, ezt a területet is számba kellett venni, megállapítva a követelményeket és az azokból fakadó feladatokat. Már sorolta is: a termékszerkezetet úgy kell megváltoztatni, hogy az alapját adja a következő ötéves tervi időszak gazdasági munkájának. Nevezetesen arról van szó, hogy egyik állandó partnerünk, az NDK-beli gépgyár fejleszti a termékeit. Ebben az ittenieknek készséges együttműködést kell kifejteniük. A szálas takarmány betakarítására szolgáló gépek korszerűsítése van napirenden. De az NSZK-beli Claas-cég is elvárja tőlük, hogy az oda szállítandó adapterek mindenben megfeleljenek a műszaki követelményeknek továbbra is. Csak így lehet elérniük, hogy a dollárelszámolású piaci pozíciójukat megőrizzék. Még akkor is, ha a dollár árfolyama emelkedik. A legfőbb feladat tehát a termelés mennyiségének kisebb növekedése mellett a minőségi színvonal emelése. Köztudott, hogy a belső piacon a kereslet csökkent. Ennek ellensúlyozására újabb megrendelőket kell keresniük. De a Szovjetunióban is meg kell találniuk a piaci lehetőségeket. Erre azért is nagy szükség van, mert a szovjet piac megbízható és ugyanakkor nagy szériákat vesz fel. — Folytatjuk a korszerű szerszámgépek és megmunkáló központok termelésbe való beállítását. Ezzel nemcsak a gyártási műveletek precizitását javítjuk, hanem csökkentjük az élőmunka mennyiségét is. A korszerűsítés során az alkatrészek nagyfeszültségű edzését is megvalósítjuk. Az új eljárás meghonosítása költség- csökkentéssel is együttjár. Majd azt taglalta a párttitkár, hogy az ifjúsági parlamenten vállalták a fiatalok, hogy tanulmányt készítenek a fajlagos anyagfelhasználás csökkentésére. — Az egyéni érdekeltség fokozása azt is megköveteli, hogy a teljesítmény szerinti bérezést még szélesebb körben alkalmazzuk. Ebből következik, hogy az elszámolásnál nem a dolgozó életkorát és végzettségét nézzük, hanem a teljesítményét. Rátérünk tehát arra a gyakorlatra, hogy a szakmunkástanulók már a legkorszerűbb gépekkel is megismerkedjenek, így a megmunkáló központokkal is. Az életszínvonal. . . ! Évek óta arra törekszenek, hogy az árak emelkedését a bérek emelkedése is kövesse. A mostani tervidőszakban eddig 33 százalékos bérnövekedés történt a gyárban. — A pártszervezetnek egyik feladata, hogy a gyárban mindig a népgazdasági érdekeket vegyék figyelembe. A párttagok ismerjék meg a feladatokat, azok végrehajtása legyen általános és a sikernek is legyenek a részesei. Még egy nagyon fontos megjegyzést fogalmazott meg Tury László, a MEZŐGÉP gyöngyösi gyárának a párttitkára: — A vezetőknek mindenben példát kell mutatniuk, ez is hangsúlyozottan következik a kongresszusi irányelvekből. .. (gmf) Alvázak Kínának A magyar járműipar jelentős megrendelést kapott Kínából. A Csepel Autógyárnak, az Ikarusznak és a MOGÜRT-nek rövid idő alatt ezer autóbusz-alvázat kell oda exportálnia. Ebből a mennyiségből hétszáz darabot a Csepel Autógyárban, háromszázat pedig az Ika- ruszban gyártanak le. Felvételünk a Csepel Autógyárban készült, ahonnan 1984- ben kétszáz, 1985-ben pedig ötszáz alvázat szállítanak Kínába. A motorral, futómüvekkel, sebességváltóval, hidraulikus szervokormány- nyál szerelt egységeket majd a kínai üzemekben látják el karosszériával. (MTI Fotó — Fehér József)
