Népújság, 1985. január (36. évfolyam, 1-25. szám)
1985-01-05 / 3. szám
IRODALOM ÉS MŰVÉSZET NÉPÚJSÁG, 1985. január 5., szombat Irodalmi folyóiratok a két világháború között SZÉP SZÓ *. i, rtf* í '<*■**>■ » % t, » « ÖV» VKhttÖ« k:\oti « f'íí : v,„i, „ i, irm. t v«** fül Tó l't'RI V( 5 ««»KW* •> . tami l m hu * v«** ;<*. , i./.w *r ayy< v<« j5. „ yflft- Ili .4 XÏHift ' (<«>:«»)< ‘ * tHí>\Olf HIKIÓS. vw S3 . * f fit.S PÉTIK : U<4r*ítkáf» fiíuratól 34. „ tfiim ZOttlN; Vm. X*». . J f Né»*«)» Avt»í *£ ksóí $ v #•.<* <rm.4 KfVi-S i/fZf \rt+ itiiai iTtt rtw>Hl& :««*(>« ( {(«jt^ísrríwíírti S3, 4 M%r <*' aií»>nt*í«iM»k ”2, \ MkÄ* t?ík <!♦■ ?Í4tt &i. V* <* p**»*«*** dói)*«*** asyiW «r, . j**y*>**l tó Mir *Avm miKT t.4U* ífftv *z.n nmo «, nimis nxii, fiJirv >' rmmc. gyúrót jóm*., A.4V r <AW>1 MSWA XMXXfJH KOR, X44, bittótul tL 74t, Kilót Jg\ó, FVtt HYÓRCY, MARCO* il tXlYÀW SÍMKtH f/ ,~h „ »-Szép szó« magyarul nem fölcico- mázott kifejezést, hanem testet öltött érvet jelent. A szép szó nemcsak eszközünk, hanem célunk is. Célunk az a társadalmi és állami életforma, melyben a szép szó, a meggyőzés, az emberi érdekek kölcsönös elismerése, megvitatása, az egymásrautaltság szemlélete érvényesül. Fellépéseinkkel, írásainkkal, gondolatainkkal, értelmességre hivatkozó hitünkkel az emberi egység igényét próbáljuk ismét életre hívni, a réginél fejlettebb egységre tartó haladottabb igényt, a modern, maga-magát fegyelmező, rendbefoglaló szabadságot”. A Szép Szó második számából idéztük Jó- szef Attila „szerkesztői üzenetét”, amelyben egy levélre válaszolva fejtette ki a folyóirat köré tömörülő haladó fiatal értelmiség célját és szándékát. Az 1936 márciusában megjelent folyóirat megszűnéséig — 1939-ben tiuoUa be d tciiduiu — következetesen képviselte a humanizmusnak és a demokráciának a másik szerkesztő, Ignotus Pál által is megfogalmazott József Atti- la-i programját. Értékes, progresszív program volt ez, ugyanakkor irodalomtörténeti köztudatban máig él az a bíráló értékelés, amely az „ideológiai eklekticizmus” és a „merev urbánusság” miatt marasztalja el a Szép Szó egyébként eléggé sokirányból verbuválódott szerkesztőit és munkatársait. „Világnézetileg nagyon pepita társaság voltunk” — írta később Ignotus Pál, — ő maga polgári radikális beállítottságú publicista, József Attila és Fejtő Ferenc a kommunista mozgalom felől érkeztek, Reme- nyik Zsigmond a szocialista baloldali irodalommal, a marxista Korunk-kal tartotta a szoros kapcsolatot. Veres Péter és Sáspár Zoltán „népieknek” számítottak — de szerkesztőket és munkatársakat közös platformra hozott a fasizmus és a háború tragikus veszélytudata. A folyóiratot József Attila — és Ignotus Pál — kezdeményezésére a Cserépfalvi Kiadó jelentette meg. de különböző személyi, elvi és anyagi okokból hamarosan a Pantheon Kiadó vette át gondozását. Megszűnése után 1940-ben Gáspár Zoltán — mintegy a folyóirat szellemi örökségének ébrentartására — megjelentette a Delta-Almanach című antológiát, 1941-ben pedig Remenyik Zsigmond adta ki New Yorkban a Szép Szóbeli humanista szellem „utóvédharcaként” az általa ösz- szeállított Szép Szó Évkönyvet. 1945-ben a Szép Szó itthon maradt egykori munkatársai szerették volna újraindítani a folyóiratot, de a változott társadalmi, politikai és irodalmi körülmények között Remenyik Zsigmond buzgalmából már csak a Szép Szó Almanach megjelentetésére futotta. Ez utóbbi is egy igényesen szerkesztett antológia, melynek írásai a világháború után újraszerveződő irodalmi életünk jellegzetes színfoltjai. A Szép Szó megjelenésének három esztendejében — 1936-tól 1939-ig — változatos módon igyekezett szolgálni a „szellemi baloldal” vállalt feladatát, a humanizmust és demokráciát romboló fajmítosz és politika elleni küzdelmet. 1937- ben közeledett a háborúellenes népfront-egységet és társadalmi reformokat meghirdető Márciusi Fronthoz, és még ez év őszén szerkesztőinek csehszlovákiai előadókörútjával bizonyította a Duna-menti népek sorsközösségének vállalását. Fő erőssége a magas szinten művelt irodalmi publicisztika volt — Ignotus Pál, Fejtő Ferenc, Németh Andor, K. Havas Géza és mások írásai bizonyítják ezt, — de a szellemi-irodalmi élet egészére figyelő kritikai rovatában is olyan egyéniségek jelentkeztek, mint Bóka László. Nagypál István (Schöpflin Gyula), Komlós Aladár, Zolnay Vilmos vagy a műértőnek is kiváló Németh Andor. József Attila életének egyik legjobb ismerője. A folyóirat szépirodalmi közleményei — versek, novellák, ritkábban regény- részletek — meglehetősen széles körű tájékozódásról vallanak, és nem mutatnak semmiféle „urbánus” bezár- kózottságot. József Attila, Radnóti Miklós, Déry Tibor és Fodor József ugyanúgy publikáltak a Szép Szó oldalain, mint a proletárköltészethez tartozó Zelk Zoltán, Benjámin László, Hollós Korvin Lajos, Lukács Imre, Zsigmond Ede és mások. Találkozhatunk „nyugatosokkal” (Devecseri Gábor. Jékely Zöltán. Képes Géza. Weöres Sándor stb.), radikális, szocialista ihletett- ségű prózaírókkal (Nagy Lajos, a szerkesztőként is közreműködő Remenyik Zsigmond). és itt indult pályáján Örkény István is. A lap széles szellemi spektrumát jellemzi még, hogy cikkírói között ott találjuk a kommunista Agárdi Ferencet és Lázár Vilmost. és erről vall az európai tájékozódás igénye,, ami: nemcsak a szomszéd népek sorsa és kultúrája iránti érdeklődés fémjelez, de Thomas Mann.meghívása is. Ez utóbbi látogatása alkalmával született József Attila ismert verse, a Thomas Mann üdvözlése című, antifasiszta eszmeiségű költemény. A Szép Szó történetének kiemelkedő eseményei voltak a tematikus számok. A József Attila-emlékszám elsőként méltatta érdeméhez méltóan a költőt. Az 1936. júniusi szám Mai magyarok régi magyarokról címmel — Fejtő Ferenc összeállításában — a nemzeti múlt kiemelkedő történelmi személyiségeiről közölt értékelő tanulmányokat, első oldalán József Attila nagyívű gondolati versével. A Dunánál című költeménnyel. Igen jelentős volt az 1937. júniusi szám is, amely Mj a magyar most? címmel József Attila Hazám című versével az élen különböző szerzők tanulmányaiban vetette fel a jelen társadalmi, politikai, kulturális problémáit, jövőbe mutató megoldandó ellentmondásait. Ez utóbbi tematikus számok — és a Szép Szó néhány más gazdasági, politikai, ideológiai témájú cikke — figyelmeztetnek arra. hogy a folyóirat értékei és eszmeileg vitatható megnyilatkozásai még nem eléggé tisztázottak: a szerkesztők és munkatársak közös és eltérő világnézeti magatartása. a folyóirat egészének egyoldalú „urbánus” szekta-lappá történt minősítése. illetőleg az úgynevezett „népies-urbánus” vitában játszott szerepe ugyanúgy árnyaltabb értékelésre vár, mint például József Attila szerepének kijelölése a szerkesztők között. Mindennek ellenére a lap szellemi pozíciója egyértelműen kijelölhető: a Szép Szó a két világháború közötti magyar szellemi progresszió egyik legfontosabb fóruma volt. Nagy Sándor BABITS MIHÁLY: Tőalxwc Milyen fehér csöndesség ez! szőnyegen r Messze házunk télben ül. Csak a kis s Gyere az ablakhoz, édes! rajzolódik h Csókolj meg és nézz körül! s elvész, mii Süt a nap, elállt a hó már, egy zaránda mégis pelyhek hullanak: puhán, halkan pehelymód száll Szalma közt pillanat és pillanat. kert füzes n intve derme Gyere, édes, az ablakhoz, hogy az év, tekints szét az udvaron! Jertek apró, Nézd, a friss, a lágy, a vaskos pillanatok p VELJKO PETROVIC: A bunyó (Egy gyökértelen ember története) (Részlet) Pastrovicsné, született Kolozsvári Kolozsvári Boris- ka, már a harminckilencedik, életévét taposta, de hála a modern arcápolás kipróbált művészetének, a gondtalan életnek, a finom falatoknak, a fürdésnek, az évek nem hagytak rajta mélyebb nyomot. Szobájában, melyet nehéz függöny választott el a hitvesi hálófülkétől, minden felől: a falakról, a dobozokkal, a különféle aromosószerrel, krémmel és parfümökkel, a haj- és szájvízzel, a kéz- és lábápolási elefántcsont készletekkel teli kerek mahagóni asztalkáról, a mosdóról tükrök csillogtak, kacagtak, és csábítottak kacérkodva. Életének nagyobbik része a csillogó lapokban való tetszel- gésben, az előttük való for- golódásban telt el, melyek hízelgőén tükrözték szeme fekete fényét és nagy. (kihívó ajkai közt a sűrű fogak fehérségét, de cinkosan elhallgatták a szarkalábakat, melyeket az idő rajzolt a szeme és szája csücskébe. Termetes volt, s nagyszerűen tudta érvényesíteni büszke, egyenes alakját, jártában és ültében egyaránt. Az a nő volt, aki tetszeni akart mindenkinek — s ezért tetszett is. Kivételt csak a nőkkel és a férjével tett. Az előbbiekkel, hogy lepipálja őket: „pukkadjanak meg az irigységtől”, a férjével pedig, hogy megszerezze a kellékeket. Nem utálta Past- rovicsot, de paraszti származása és igénytelen külseje miatt kissé megvetette, de leplezetlenül egyetlen, szinte magától érthető kötelességének tartotta azt, hogy őt szolgálja. Ez a gondolkodás és bírálat nélküli meggyőződés már a házasság első napjától kezdve megvonta viszonyuk határát és arányát. A férj lélekben lázadozott e leigázás ellen, de idővel magára talált a „rabságban” és húzta az igát. Barátnői kegyetlen és rossz feleségnek tartották, de ő nem volt tudatában ennek. Szerinte egész természetes dolog volt, hogy lánya sokkal olcsóbb ruhákat hord, mint ő, és hogy a fiatalemberek többet szórakoztatják, mint a lányát. Valamikor „őnagysága” ugyanúgy élt anyja, a híres szépség a tönkrement ná- bobné, a későbbi alispánná * mellett. Egész lányságát anyja diadalának árnyékában élte le, sóváran fülelve a suttogást anyja kalandjairól és vágyakozva a házasság után, mely számára is szélesre tárja az ajtót — rózsákkal, selyemmel, bókokkal és alázatos fekete frakkok engedelmes haj- longásával szegélyezi majd az ő útját is. Tizenhat éves korában tért haza a zárdából, hogy az apácák kezéből a szobalányok és érett barátnői kezébe kerüljön. Külön szobát kapott, ahová tompán, de annál vonzóbban szűrődtek be a házibálakról a tánc és a folyosókon elejtett suttogások foszlányai, mert az éles anyai széfnek már tíz órakor elparancsolták őt a mulatságról. Sokszor hallotta apja és anyja civódá- sát az udvarlók vagy a pénz miatt, és ez lassan ellenszenvessé tette előtte a házasságot. Az örökös zajban, idegfeszültségben és gondban, hogy bármi áron is megőrizzék a fényűzést, a büszke tekintetet és a vidámságot, mint az előkelőség alapvető feltételét, szinte szükségszerűen meg kellett utálnia egyszerű öltözetét, csendjét és magányosságát. Anyja előtt kedélyesnek, csendesnek és jólfésültnek kellett mutatkoznia, de mihelyt magára maradt, társaság után vágyott, s ilyenkor beszólította a cselédlányokat, s játszott, ugrándozott velük, majd unszolta őket, hogy meséljenek neki a bakákkal és a diákokkal folytatott szerelmi viszonyaikról. Barátnőitől titokban olyan könyveket szerzett, amelyek plasztikusan és durván mutatták be a mindennapi szerelmet, s habzsolva olvasmányait, tiltott kalandokra szánta magát. Tizenhetedik évében apja írnokával csókolózott, egy ellenszenves, szeplős, vörös szemű fiúval. Addig-addig biztatta szája csücsörítésé- vel a fiút, addig rakosgatta le és fel lábait a kanapén, addig hajolgatott vál- lain keresztül — mintha az írását figyelné —, amíg az meg nem csókolta a haját, s ő pedig odatartotta az ajkát. Az írnokot el is kergették miatta. Izgatta a veszedelem, és sokszor, amikor az apja rövid időre a másik szobába távozott, átkarolta az írnok nyakát. Apja rajtacsípte őket. Az ágrólsza- kadtat elcsapta, anyját meg összeszidta. Vihogva hallgatta, ha szülei rajta kaptak össze, és ha anyja csak- azértis pártját fogta és apja szemébe nevetett. Ettől kezdve már jobban vigyáztak rá, és hogy ne maradjon gyakran egyedül, nehéz szívvel bár, anyja bevitte a társaságokba. Azonban a mulatságokban sem lelt igazi és tartós elégedettséget. Az emberekkel való társadalmi érintkezéskor, szinte minden megfontolás nélkül, unos-untalan változtatta szeszélyeit és hangulatát. A vacsora feléig még gyengéd és szentimentális volt, aztán, mintha elvágták volna, vidám és zabolátlanul szilaj lett. Vallomásszerű meleg szavaival és ömlengéseivel, tekintete őszinte mélységével és tapadásával enyelgett valamelyik udvarlójával, majd amikor a fiatalember elpirult, hangja etvékonyodott, pupillája kitágult, minden átmenet nélkül hangos kacagásba fulladt, s mint aki megjátsz- sza a sértődőt, megdermedt és faképnél hagyta a lovagját; vagy pedig komoly hangváltással, mintha ez unalomból és álmosságból eredne, az időjárásról csacsogott; és végül: félbeszakítva vallomását, a társaságbeli asszonyságok jelentéktelen toaletthibáira mutogatott. És annak ellenére, hogy családi kapcsolatain és nemesi származásán kívül egy garas hozománya sem volt, kezdetben igen érdekes és körülrajongott leány volt, de idővel az udvarlók félni kezdtek tőle és lehetőleg elkerülték. Múltak az évek, anélkül, hogy komolyabb gondjai lettek volna. A házasságot biztos révnek tekintette, amelybe akkor lép be, amikor éppen akar. Anyja is talán ilyesmin törte a fejét. A szíve csücskében érzett csak valami vágyakozást. de olyan embert, akit ő is szeretni tudott volna; olyat, aki amolyan sportember, kemény izmú, durva és mégis gyengéd, politikus, pár- bajihős, vagyonos és jó lovas, sehol sem talált a kölcsönvett szellemeskedéssel és élesre vasalt nadrágban futkározó fogalmazók és eladósodott írnokok között. Huszonkét éves korában rájött, hogy hiába várja azt a bizonyos, forradásos arcú. tibeti és bengáli tigrisvadászatok élményeivel teli huszárkapitányt. Már nem is vonult annyira magányába, a sötét szalon hűvösébe, ahol a sarokban cérna- csipkéket rágcsált és kesernyés narancshéjat szopogatott összezsugorodva, míg legkedvesebb neo-romanti- kus álmait szövögette. Fáradtabb és bágyadtabb lett. és cserbenhagyta a számára máskor oly kedves és titkos élvezeteket is. A huszonharmadik évében meg észrevette, hogy veszít a súlyából, sötétebb a hajszíne, és ereje elveszti keménységét, simaságát. Epés. szótalan, kedvetlen és ingerlékeny lett. Szüleit ekkor már azzal fenyegette, hogy megszökik a cigány- prímással vagy felcsap, színésznőnek. Szakított udvariéival is és — sajnos — Sohmidtet, a gyalogsági hadnagyot, egy türelmes bécsi fiút tartott meg maga mellett, akinek viszont kapó% Alexandr Aszm jorkin: Hölgy lornyettel
