Népújság, 1985. január (36. évfolyam, 1-25. szám)
1985-01-05 / 3. szám
NÉPÚJSÁG, 1985. január 5.. siómba! MŰVÉSZETÉS IRODALOM Sosztakouícs kora Sosztakovics kora címmel rajzokból, grafikákból, festményekből, plakátokból nyílt kiállítás a Magyar Nemzeti Galériában. Vlagyimir Dmitrijev: Önarckép Alexandr Sendorov: Sosztakovics portréja jobban mint e szalmagyűrű szívünk kútját védeni. Milyen furcsa füstünk árnya a túlsó tető haván: mintha távol emlék szállna rokon szívbe tétován. Ki gondolhat ránk e csöndben, míg körülvattáz a hó? Titkos lánc nyúl át a földön összekötve aki jó. ra jöttek az alispán úr ebédéi, cigarettái és borai. Bár tudta, hogy a tiszt nem veheti el. mégis űzte az; hogy dacoljon a világgal és játsszék a lehetetlennel. A játékból szerelem lett. Boriska kisasszony egyik nap elsápadt, s délután, öt óra körül, amikor Schmidt érkezését leste, szíve feldobogott. Ez az érzés eddig ismeretlen volt nála. Sírva fakadt az örömtől és a fájdalomtól, mert ez már egy megmérgezett és elfá- sult lélek végső erőfeszítése és mosolya volt. Tudta, hogy e csüggedt ifjúság kései virága ott rejtegeti szirmaiban a halálos férget is. De ahogy az anya tapad haldokló gyermeke ajkára, úgy csüggött ő is ezen az érzésen. Pár hónappal később Schmidt áthelyezését kérte, vissza a császárvárosba, ahol a család megelégedéssel konstatálta, hogy fiúk tíz kilót szedett magára. Boriska kisasszonyt pedig, az elmaradhatatlan családi vihar elcsitulása után feledni és üdülni küldték a Tátrába, a rokonokhoz. Távolléte alatt a család elhatározta, hogy mindenáron férjhez adja, s azonmód szemet vetettek a nagybácsi fogalmazójára, a szorgalmas és türelmes termé- szatű bunyóra, Sztipa Past- rovicsra, akiinek kitűnő tulajdonságai vannak : hízásra hajlamos, és mindig elpirul, ha kezet fog az alispánnal. G. NAGY ILIÁN: Pusztuló madaram Pusztuló madaram gyémánt-szárnyú Páva megrontott hiteim csontváz magánya Üszkösödö szivemnek suhogj fölébe énekelek érted remények reménye Pusztuló madaram hárfa-tollú Páva szél ujjait ne hagyd odafönn magára Lássam halljam szép nászotok újra zengjenek hiteim zengjenek újra Támadj föl madaram zászló-szárnyú Páva támassz föl engem dalaim királya téli MfZ i nyom! ba irába .1 áll a út cálla. fut. rű A Leányvásár szerzője Jacobi Viktor emlékezete I Napjainkban a rock. a musical színházi világában sokszor parentálták el az operettet, mint divatja múlt színpadi műfajt. De amikor méltó szereposztásban kitűzik a Leányvásárt vagy a Sybillt. a közönség megrohanja jegyekért a pénztárakat, hogy a szép régi melódiák hallgatásakor elábrándozzék. így történik ez minden esetben, amikor Jacobi Viktor operettjeit játsszák. A zeneszerző mindössze harmincnyolc éves volt, midőn távol a házától, New Yorkban elhunyt. A Markó utcai főreál'iskólában tanult, ahol 1901-ben érettségizett. Akkor már jól beszélt angolul és franciául. s ügyesen zongorázott. Szülei azt akarták, hogy a gazdasági életben helyezkedjék el, ezért beiratikozótt a Keleti Akadémiára. Az intézet nem volt ínyére, ott hagyta az iskolát, s jelentkezett felvételre a Zeneakadémián. A zeneszerzőt szakon Koessler János volt akkor a professzor, aki felismerte Jacobiban a tehetséget. és szívesen vállalta tanítványának. Növendóktársai közül Kálmán Imre és Szirmai Albert lettek legjobb barátai. Alig múlt húszéves, amikor megírta első színpadi művét a Rátartás királykisasszonyt, s benyújtotta a Népszínháznak. Ebből az időből származik róla és mesteréről egy anekdota. Megkérdezték Koesslert. hogy három, a könnyebb műfaj felé orientálódó növendéke közül melyiktől várja a legtöbbet? Válasza így hangzott: — Legtöbbet tud Szirmai Albert, legtöbbre viszi Kálmán Imre. legzseniálisabb Jacobi Viktor. Jacobi egyik életrajzírója. Koch Lajos színháztörténész szerény, sovány embernek jellemzi Jacobit. Olyan volt. mintha arcát sohasem érte volna nap. Hajlékony, simu- lékony. tapintatosan alkalmazkodó. A század elejének pesti színházi világában egészen különös jelenség. Említett első darabjának témája HOlger Drachmann dán mesejátékából született, de nem lett volna siker Heltai Jenő alapos átdolgozása nélkül. Jacobi néhány közepes librettó után végre megtalálta az igazit. 1911. november 11-én mutatta be a Király Színház a Leányvásárt. Fedák Sári, Király Ernő, Petráss Sári és Rátkay Már. fon vitték sikerre a mindmáig népszerű munkát. Aztán elkövetkezett az első világháború kitörésének éve, 1914. február 27-én játszották először a Sybillt, amely nemzetközi tekintélyt szerzett a zeneszerző Jacobinak, A külföldi kiadók verse- ! nyeztek a darab jogaiért. Jacobi júliusban Angliába utazott, hogy részt vegyen operettjének londoni próbáin. Ott érte a világháború kitörése, a hadüzenet napja. A Sybill próbái azonnal megszakadtak. Rövidesen tudomására hozták, ha nem hagyja el Angliát, internáló táborba kerül. Jacobinak az utolsó órában sikerült az Olympic nevű óceánjárón Amerikába áthajóznia. New Yorkha is eljutott már a Leányvásár és a Sybill híre. Szívesen fogadták a zeneszerzőt. Komponált. sok pénzt szerzett, de gyötörte a honvágy. Am hazáját nem tudta viszontlátni többé 1920 végén ugyan átjött Európába a Sybill megkésett londoni bemutatójára. s Bécsben meg is látogatta barátját. Kálmán Imrét, aki meghökkenve tapasztalta, milyen vézna, beteg ember lett Jacobiból. Könyörgött neki, maradjon Ausztriában.' hiszen Amerika nem való ilyen megrongált egészségű alkotónak. Jacobi gazdag zenei vénájából még számos darabra futotta. Ilyen volt Mölnár Ferenc Farkas című vígjátékénak zenés változata, valamint az Almavirág, amelyet Fritz Kreislerrel együtt komponált. Akkor már halálos beteg volt. s az orvosok fehérvérűséget állapítottak meg nála. A New York-i Woodlawn temetőben egr sir márványkövére egyetlen szót véstek: Jacobi. Kristóf Károly . I Kazimir Malevics: ÁCS (Hauer Lajos rep.ojükciót — KS) £ A Fővárosi Operettszinház 1981-ben újra bemutatta a Leányvásárt (MTI Fotó — KS)
