Népújság, 1985. január (36. évfolyam, 1-25. szám)
1985-01-30 / 24. szám
NÉPÚJSÁG, 1985. január 30., szerda 8. VÁLTOZÁSOK A VÁLLALATOKNÁL NINCS TÖVIS NÉLKÜL Új jövedelemszabályozás A startpisztoly képletesen szólva eldördült január elsején. Életbe léptek a néhány hónappal ezelőtt meghirdetett változások, a vállalatok és szövetkezetek már az új rendeletek szerint láttak munkához. Gazdálkodásuk várhatóan alapvetően megváltozik, s ebben nagy szerepet kap az új jövedelemszabályozás is. Az első pillantásra úgy tűnik, nem sokkal különbözik az új rendszer a régitől, hiszen legalább annyi adó terheli a vállalati nyereséget. Ám, az elvonások célja, egymáshoz való viszonya egészen; eltér a korábbitól. a hatékony gazdálkodásra ösztönzi a cégeket, és növeli önállóságukat. Érdekeltségi alap A legfontosabb változás, hogy megszűnik a fejlesztési és részesedési alap. Helyét az osztatlan érdekeltségi alap veszi át, amiből a kötelező adók és adósságok megfizetése után a vállalatok saját elhatározásuk szerint használhatják föl a pénzüket, ebből lehet tehát új gépeket vásárolni. üzemcsarnokokat építeni, vagy éppen béreket emelni. Miután nem kell kötelezően „dobozolni” a pénzt, vagyis a különböző alapok között előre szétosztani, a vállalatok nagyobb önállósággal dönthetnek a nyereségek felhasználásáról. Igaz. a pénz elköltését a különböző adók tartják majd a népgazdaság számára is megfelelő irányban, ám más módom, mint eddig. Jó néhány fórumon elhangzott, hogy a nyereséggel arányos elvonás, amely a múlt év végéig volt érvényben, éppen a legjobban. dolgozó cégeket sújtotta. hiszen minél hatékonyabban dolgoztak, annál többet fizettek. Mostantól kezdve attól függ inkább az adó, hogy mire akarják a pénzt fordítani, de a korábbihoz képest kisebb körben tovább él a nyereség növekedésével arányos elvonás is. Jól tükrözi a változást egy teljesen új adófajta bevezetése, a vagyonadó. Eddig ilyesfajta elvonást nem ismert a magyar szabályozás, ezért érdemes egy kicsit közelebbről is szemügyre venni. Bevezetésének célja nagyon egyszerű, arra ösztönzi a vállalatokat, hogy minél hatékonyabban fektessék be eszközeiket; ám ezek közé nemcsak a gépeket, épületeket kell érteni, hiszen ide tairtozik például a bankbetét is. A hozamból természetesen részesedni akar a költségvetés, mint tulajdonos. Ezt fejezi ki tehát a háromszázalékos vagyonadó. amelyet az érdekeltségi alapból kell majd befizetni. Drágult a munkaerő A másik részben új elvonási forma a felhalmozási adó. Mértéke 18 százalék, és szintén az érdekeltségi alapot terheli, amennyiben a vállalat új fejlesztésre szánja el magát. Az elvonás nagysága a mindenkori gazdaságpolitikai célokat fejezi ki, összehangolja a vállalat lehetőségeit és a népgazdaság célkitűzéseit a beruházások piacán. Jogosan merülhet föl a kérdés, hogy 18 százalékos elvonás hatására nem csökkennek-e majd tovább az amúgy is megcsappant fejlesztések? E nem kívánt hatás ellensúlyozására különböző rendelkezéseket hozott a kormány, amellyel megkönnyíti a fejlesztésbe vágó cégek terheit; ezentúl az amortizáció teljes mértékben a vállalatoknál marad. s megszűnik jó néhány, korábban a beruházásokat korlátozó befizetés, például az építési adó és a beruházási illeték. A vállalatok életének másik meghatározó tényezője az élőmunka költsége. Ez még mindig túlságosan alacsony Magyarországon, s így a vállalatok sokszor gazdálkodnak pazarló módon még szakképzett munkásgárdájukkal is. E nem kívánatos tendencián kíván segíteni a béradó, amelyet a vállalatok jelentős részénél az összes kifizetett bár után kell fizetni. Így könnyebb lesz majd a fizetéseket a végzett munkával arányosabban megállapítani, amennyiben a vállalat fölméri saját szükségleteit, s a vezetők elgondolkoznak azon, vajon érdemes-e annyi embert foglalkoztatniuk. vagy jobb munkaszervezéssel, gépesítéssel csökkenteni lehet a létszámot. A vállalatok pénzét az előbb említett adókon kívül más, a korábbival azonos jellegű elvonás is terheli, a városi és községfejlesztési hozzájárulás 15 százaléka. valamint a 35 -százalékos nyereségadó. Ezeket kell legelőször a nyereségből kifizetni. Maguk dönthetnek Az elmondottakból egyértelműen kiderül, hogy a vállalatok ugyanannyi pénzt fizetnek .majd be a költség- vetés számláira, mint eddig, szakszerűen fogalmazva, nem csökken az elvonás mértéke. Ám, az elvonás alapelve már nemcsak a nyereségarányos adóztatás, és a vállalatok nagyobb felelősséggel dönthetnek a pénzük felhasználásáról, s mérlegelhetik a helyzetüket. Reális most már a választás, vajon új gépeket vegyenek-e egy adott évben, avagy éppen 25 százalékkal emeljék-e a béreket? Bár nagyon nehéz előre felmérni a jövedelemszabályozás változásának hatásait, egy bizonyosnak látszik, elsősorban a hatékonyan működő vállalatok járnak jól, számukra kedvezőek az új rendeletek. L. M. Hány rózsatő Gyöngyös? Nem számoltam meg soha, nem is szeretnék ilyen feladatot kapni, hogy tudjam meg, hány rózsatő díszük ebben a mátraalji városban. De hadd «Jhi- lítsek egyetlen adatot. Gyöngyösön és a közigazgatásilag szorosan hozzá tartozó Mátrafüreden erre az évre összesen négy és fél millió forintot használnak fel a parkok, a virágos területek gondozására. Négy és fél millió. Óriási összeg. Ha valakinek van hozzá kedve, számolja át rózsatövekre. Ebből az következik, hogy ez a hely a megye legszebben feldíszített települése? A tények makacsok Vitatkozni csak azon érdemes, ami nem egyértelműen világos. Nézzük tovább azt a sort, amely arról győz vagy győzhet meg bennünket, hogy a városért sokat tesznek azok, akiknek ehhez lehetőségeik is vannak és joguk szerint kötelezettségük is. Ha már az előbb a parkokat említettem, hadd mondjam tovább: a társadalmi munkában végzendő kertesítéshez való anyagot a városgondozási üzem 300 000 forintban határozta meg. Nem feledkeztek meg arról sem, hogy a lakótelepi bevezetőutakat is fásítani kell. Erre a célra félretettek 200 000 forintot. A külső kép meghatározó tartozékai a játszóterek is. Az ottani eszközök, felszerelések javítását 50 000 forint erejéig képzelik el. De mit ér a sok virág, ha az utak rendetlenek, a járdák piszkosak? Erre is gondolni kell. Hogy rendben tartásuk mennyibe kerülhet? A tervezet szerint 3 300 000 forintba. Ezek azonban részletek csupán. Ha summázzuk az egyes feladatcsoportokat, akkor azt kell megállapítani, hogy a köztisztasági feladat több mint tizenhárom-milliót, a kertészeti tevékenység pedig a tízmilliót is meghaladó összeget igényel a mostani évben. Adatok, tények, amelyekről azt szoktuk mondani, hogy makacs dolgok. De valóban azok-e? Más szemszögből A városlakó polgár nemigen tudja, hogy az illetékesek mire, milyen összeget fordítanak. Igaz, hogy a tanácsülések nyilvánosak, azokon bárki részt vehet, de ... Évekkel ezelőtt fordult elő utoljára, hogy egy férfi időnként betelepedett a terembe. FurcsáUották is sokan. Ki ez? Mit keres itt? Mert mi ilyenek vagyunk. A városlakó polgár csak azt tudja, amit lát, amit maga is tapasztal. Bokk Gyuláné, a Farkas Tamás utcából, például a következőket; — Mostohagyermekei Gyöngyösnek a szó igazi értelmében mindazok, akik a Kálvária-dombon, illetve annak közvetlen közelében laknak. A meghökkentőnek és az első pillanatra nagyon túlzottnak tetsző megállapítását igazolja is. Például azzal, hogy nagyon ritkán jár arra a városi autóbusz. Gyalogolhatnak azok, akik a városba igyekeznek. Felpanaszolja azt is, hogy a gázvezetéket építők miatt az adott utakat lezárják. Emiatt a buszok útvonalát megváltoztatják. Ezt értik. De miért kell a felszedett úttestet a gázosok után még sokáig rendezetlenül hagyni? Az új iskola melletti lépcsősort úgy építették meg, hogy az úttól a járda mintegy méteres távolságra esik. Aki át akar menni a túlsó oldalra... ! Az új sorház megépítése után nem alakították ki a buszmegállót. Miért? Miért? Miért? Értetlensége nem egyedülálló. Igaz ez is, az is Aki járja a várost, azt is látja, hogy egy sor olyan játszótér, amit évekkel ezelőtt megépítettek, aminek az elkészítéséhez a lakók közreműködését is igénybe vették, ma már szinte a saját romjaiban látható csupán. Aki eltéved a Petőfi utca környékére vagy végigcsúszkál a sárban, hóban, vízbert az északi városrész egyikmásik utcáján, nem akarja elhinni, hogy ez is Gyöngyös. Az egyik utcában higanygőzlámpák világítanak. Például az Árpád téren. A mellette húzódó utcákban már csak gyéren pislognak a hatvanas égők. A felsorolást lehetne folytatni. A lényeg: a kétarcúság. Igaz, talán nincs a világon olyan település, amelynek a külső része pontosan olyan szép és tiszta lenne, mint amilyen a belterülete. Azt is mondják, hogy mi nem tudunk építkezni. Mert ahová a kubikosok, a kőművesek és az ácsok beteszik a lábukat, ott aztán se vége. se hossza a bokáig érő sárnak, a hulladéknak és a törmeléknek. Még azután is egy jó darabig, amikor már a lakók bebútorozták az új otthonokat. Egy szó, mint száz: milliókat költünk Gyöngyösön is rózsatövekre, fákra, utcaseprésre, locsolásra, a város közterületeinek csinosítására és mégis ... mintha a semmibe vesznének olykor ezek a milliók. Meg kellene jobban őrizni azt, amit már rendbe tettünk, hogy ne vesszen kárba éppen azoknak a nemtörődömsége miatt, akik nagyon igényesek tudnak lenni, ha valamit nem értenek. Legyenek csakugyan igényesek. Ne csak néhány tucatnyian, mint köztük Bokk Gyuláné, hanem ezrek és tízezrek. Valamennyien — gyöngyösiek. G. Molnár Ferenc EGY VETERAN VASUTAS VALLOMÁSA Emberséggel szolgált évtizedek A füzesabonyi Kisbuda út már a szomszédos Mező- tárkányba fut. A nagyközség ifjabb lakói már ailág- alig ismerik ezt a jobbára öreg, ódon portákból álló akácfasoros faluvéget. A rep- kénnyel futtatott utolsó előtti családi házban lakik az idős, nyugdíjas vasutas: Hídvégi Sándor. Házának szőlőlugas karolta tornáca a közelmúltban nem akármilyen családi ünnepség színhelye volt. Fia, unokája és dédunokája 80. születésnapja, a község pártitkára pedig négyévtizedes párttagságának, mozgalmi tevékenységének jubileumi alkalmából is köszöntötte őt. Dús, ezüstös haj, a szabad levegőn töltött órákról árulkodó barna arcbőr, elevenen villanó kék szem. Első látásra senki sem nézné ötvennél többnek. Ismerősei tréfásan meg is jegyzik: Sándor bácsira igencsak ráillik a mondás „öreg ember, nem vén ember”, hisz manapság is megfordul még a szemrevaló lányok és menyecskék után. Pedig a hosszú munkában, történelmi és társadalmi fordulatokban bővelkedő évtizedek nem kevés megpróbáltatást tartogattak számára. Igaz ugyan, életútja nem bővelkedik úgynevezett kálandos eseményekben. Nem konspirált, nem vett részt — legalábbis nem szólt róla — titkos munkásgyűléseken, par ti zánharcokban, sőt még vonateltérítésekben sem. Ám, ahogyan a váltót állító keze nyomán annyi év alatt mindig a biztos, veszélytelen és megfelelő vágányokon indultak el a szerelvények, úgy vezérelte őt humánus, barátságos, nyílt természete, emberi, elvtársi kapcsolataiban. Elevenítsük hát fel eddigi életútját úgy, ahogyan ő azt évtizedek távlatából látja: — Tudom, akadnak még ma is olyanok, akik úgy kezdenék el ezt a beszélgetést, hogy már fiatal suhanc korban bekapcsolódtak a munkásmozgalomba. Én ezt aligha mondanám. Igaz, régi vasutas dinasztiából származom, hiszen már nagyapám is „babmérős”, s kalapban — mert akkoriban így csúfolták a süveg alakú, siltes fejrevalót — szolgálta a Monarchia vasútjait. öt követte apám, s még a mai nap sem szakadt meg az örökség, hiszen a vejem is a MÁV-nál dolgozik. Engem a szüleim papnak szántak. így kerültem Mezőkövesdre, a környék egyíik leghíresebb s legjobb katolikus gimnáziumába. El is végeztem én négy osztályt, de a szűkös húszas évek végén anyagi nehézségek miatt abba kellett hagynom a tanulást. Apám akkor a miskolci Gyömöri pályaudvaron szolgált, nagy volt a család, de kevés a kereset. A nagyobb falat kenyér reményében beajánlott engem is ottani fölötteseinek. Mint fiatal, de szakképzetlen erő a pályaépítőknél kezdtem. Először itt kerültem kapcsolatba a korabeli munkásmozgalommal is. A gazdasági válság éveiben sokan sutyorogtak, legtöbbször zavaros dolgokat. Én mint afféle jó szándékú fiatalember, szívesen segítettem a rászorulóknak, ha kellett, még a falatot is megosztottam pályaépítő társaimmal. Ám azokban az években nem sok idő jutott a politizálásra, keményen kellett dolgoznom, hogy előbbre léphessek. 1934-ben szorgalmamat jutalmazva elküldték munkavezetői tanfolyamra. Akkor már apám nyugdíjas volt, s én lettem a családfenntartó. A vasútnál eltöltött hosszú évtizedek után is csak nyugbért kapott, amit mi „nyögbémek” csúfoltunk. Jóformán bejártam az egész országot. A háborús években a Budapest—Debrecen vonalon hadikitérőket építettünk. Hiába húztuk fel még 1927-hen a családi ház falait, csak jóval a felszabadulás után juthattam hozzá apai jussomhoz. Családommal kis vasúti őriiázfban éltem, ott nevelődtek fel gyermekeim. Ténylegesen 44 után kapcsolódtam be a párt munkájába. Ettől kezdve vagyok párttag is. Sőt még oroszul is megtanultam, hogy a kommendásakkal szót érthessek. Közel negyed évszázadot töltöttünk el utolsó állomáshelyemen, Feldeb- rőn. Húsz évig voltam szak- szervezeti bizalmi. Nemcsak úgy tessék-lássék vettem ezt a megbízatást, épp ezért gyakran nem voltam ,,jó fiú” feletteseim előtt. A vasútnál történnek súlyos balesetek, s nékem ezek után is az árván és özvegyen maradt családtagok szemébe kellett néznem. A sors nem tagadta meg tőlem sem a megpróbáltatásokat. Elvesztettem életem párját, feleségemet, s egy évvel ezelőtt meghalt idősebbik fiaim is. Tudja, ez olyan dolog, mint amikor az öreg fáról lemetszik a fiatal hajtást, a sebet befödj a gyanta, de az embernél még ez sincs. Ebbe csak beletörődhet, de el nem múlhat a fájdalom, amíg él — mondja el-elcsukló hangon. Egyébként elvtársaim igazán csak nyugdíjas koromban számíthattak rám. 1965- től 72-ig mint nyugdíjas munkásőr gyakran adtam őrséget, szolgálatot. 1972-ben leszereltem onnan is, s nemcsak szimbolikusan adtam át a fegyvert nagyobbik fiamnak.. . Ma is szeretem a hozzám hasonlók közösségét. Majd minden nap benézek a párt- bizottságra is és javaslataimmal „zaklatom” őket. Mióta magam is temetőjáró lettem, látom, hogy mennyire el vannak hanyagolva az utak, mondtam is elvtársaimnak, nemcsak a díjat kell beszedni, hanem azért nyújtanunk is kellene valamit. Nem tudom, miit tartogat még számomra a sors. Két éve például műtéten estem át. Előtte megkérdezte tőlem a főorvos: Hozzájárul a műtéthez, Sándor bácsi? Én meg azt feleltem: — Hozzá, főorvos úr, de csak akkor, ha garantálja számomra az ezredfordulót. .. ! Lejegyezte: Soós Tamás Kőedények a világ számos országába A Gránit Csiszolószerszám és Kőedénygyártó Vállalatnál áj technológiával készülnek az iparművészek által tervezeti kőedények (étkészletek, dísztárgyak stb.). A műszaki és higiéniai szempontokat figyelembe véve egyre több terméket tudnak értékesíteni a konvertibilis elszámolású országokba. (MTI fotó — Balaton József felv.)
