Népújság, 1985. január (36. évfolyam, 1-25. szám)
1985-01-28 / 22. szám
2. NÉPÚJSÁG, 1985. január 28., hétfő Vatikáni tudóskonferencia Befejeződött a vatikánvárosi tudóstanácskozás, amelyen az űrfegyverkezés kérdéseit vitatták meg a világ több országából, köztük a Szovjetunióból és az Egyesült Államokból érkezett tudósok. A találkozót a Pápai Tudományos Akadémia szervezte. Mint a TASZSZ jelentette, a konferencián azokról a veszélyekről volt szó, amelyeket egyebek mellett a békés célú, az emberiség globális problémáinak megoldására szolgáló kozmikus programok végrehajtására nézve jelent a fegyverkezési hajszának a világűrbe való ki- terjesztése. A tanácskozás után tartott sajtóértekezleten Carlos Chagas, a Pápai Tudományos Akadémia elnöke kijelentette, hogy ellenzi az amerikai kormány „csillagháborús” terveit. Közölte, hogy nagy reményeket fűz a küszöbön álló szovjet— amerikai tárgyalásokhoz és az azokon elérhető megállapodásokhoz. A találkozón dokumentumot fogadtak el. amelyet a Szentszék elé terjesztenek. Francia terrorszervezet akciója Megölték a francia hadügyminisztérium fegyverzeti hivatalának külügyi igazgatóját. René Audrant péntek este, nyugat-párizsi otthonánál terítették le nyolc lövéssel: a helyszínen belehalt sérüléseibe. A késő esti órákban az Action Directe elnevezésű szélsőbaloldali francia terror- szervezet nevében egy telefonáló közölte az AFP francia hírügynökség és a Liberation című lap szerkesztőségeivel: a csoport „Elliza- beth von Dick” kommandójának tagjai végeztek René Audrannal. Elizabeth von Dick a Vörös Hadsereg Frakció (RAF) nevű, hírhedt nyugatnémet terrorszervezetnek volt a tagja. Feltűnő körülmény: a gyilkosság alig tíz nappal azután következett be, hogy a francia és a nyugatnémet terroristák közös akciókat helyeztek kilátásba NATO-célpontok ellen. Auschwitz emlékét nem szabad elfeledni! Auschwitzban, az egykori haláltábor helyén megrendítő gyászszertartáson emlékeztek meg a koncentrációs tábor felszabadításának 40. évfordulójáról. Ezúttal elsőízben részt vett a megemlékezésen a túlélők közül nyolc ikerpár, akiket annak idején gyermekként dr. Men- gele, a náci tömeggyilkos a táborba érkezők közül választott ki orvosi kísérletei céljaira. Amikor 1945. január 27-én a szovjet hadsereg egységei elérték a tábort, a többezer kísérleti alany közül már csak 180 ikerpár volt életben, közülük sokan már felszabadulásuk után haltak bele dr. Mengele kísérleteibe. A többiek — né- hányan hozzátartozóikkal, gyermekeikkel — most először tértek vissza szenvedéseik, 4 millió zsidó meggyilkolásának színhelyére, hogy felhívják a világ figyelmét a fasizmus embertelenségére. Európa több más városában is megemlékeztek Auschwitz felszabadulásának 40. évfordulójáról. Berlinben a Gorkij Színházban megrendezett emlékünnepségen jelen voltak a NSZEP, a kormány, a Népi Kamara és az államtanács képviselői. Az auschwitzi haláltáboir egykori foglya, Kurt Goldstein, az antifasiszta ellenállási bizottság elnökségi tagja mondott beszédet, emlékezve mindazokra, gyermekekre és idősekre, férfiakra és nőkre, Európa különböző országainak szülötteire, akiket a fasiszták Auschwitzben gyilkoltak meg. Szólt a szovjet felszabadítók hősiességéről és hangsúlyozta, hogy sohasem szabad elfeledni a történteket. Ugyanakkor mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy soha többet ne legyen háború. Nyugat-Berlin kormányzó polgármestere, Eberhard Diepgen hangsúlyozta: Auschwitz emlékét nem szabad elfeledni. A nyugat- berlini zsidó közösség vezetője az évforduló alkalmából rendezett megemlékezésen kijelentette: mindenkinek hozzá kell járulnia ahhoz, hogy Auschwitz ne ismétlődhessen meg. A Discovery kémműholdja Vasárnap délutánra — hazai időszámítás szerint a késő esti órákra — jelezték a Discovery leszállását a floridai űrrepülőtéirre. Az öttagú személyzet alig háromnapos, első ízben tisztán katonai rendeltetésű útjáról egyelőre csupán annyit közöltek, hogy sikerült pályára állítaniok egy újtípusú kémműholdat. Ez úgynevezett geostacionárius pályán kering a Szovjetunió területe felett és katonai jellegű hírközlési adatokat hivatott gyűjteni és továbbítani a földi állomásokhoz. A kém-űrrepülés egyéb feladatairól semmiféle közlést nem adtak. A személyzet és a földi irányítók rádióösszeköttetését kódolták, az űrrepülésről nem adtak televíziós közvetítést, az út során csak néhány szavas helyzetjelentéseket adtak át a sajtónak. Az amerikai sajtó értesülései szerint a hírszerző mesterséges hold alkalmas rádió- és telefonbeszélgetések elektronikus jeleinek gyűjtésére és rendszerezésére, különösen katonai jellegű hírközlési adatok szelektálására. A kémholdat újtípusú hajtómű juttatta pályára azt követően, hogy a Discovery fedélzetéről elindították. Kérdések a Reder-ügyben Friedhelm Frischenschlager hadügyminiszternek le kellett mondania, mert súlyos kárt okozott Ausztria nemzetközi tekintélyének, hangoztatta vasárnap Alois Mock, az ellenzéki Osztrák Néppárt elnöke. Mock — valamennyi osztrák pártvezetőhöz hasonlóan — elítélte a tényt, hogy a miniszter személyesen fogadta Walter Redert, az Olaszországban szabadon engedett osztrák SS-tömeggyilkost. Amennyiben Frischensohla- ger nem mond le, Fred Si- nowatz kancellárnak kell leváltania, hangoztatta tv- nyilatkozatában Mock. s egyúttal közölte: a Néppárt rendkívüli parlamenti ülés összehívását fogja kérni, s ott bizalmatlansági indítványt nyújt be a hadügyminiszter ellen. Frischenschlager, aki a hét végén hivatalos egyiptomi látogatásra utazott, legutóbbi nyilatkozatában azzal védekezett : csak Re- der visszatérésének titokban tartása érdekében járt el személyesen —, s lépéseit egyébként pedig egyeztette Leopold Gratz külügyminiszterrel. A kérdés, miért tartózkodhat az egykori SS-őrnagy az 1955-ben alakult, demokratikus osztrák hadsereg laktanyájában, változatlanul nyílt. Ugyanígy vitatott Reder státusa: börtönbüntetése júliusban jár le, az olasz hatóságok álláspontja szerint nem bocsátották szabadon, hanem csak átadták az osztrák szerveknek. Vitatható egyébként a linzi áfeületésű náci bűnöző állampolgársága is; Reder már a harmincas évek közepén csatlakozott a hitler; Németországban felállított „osztrák légiókhoz”, s ezzel — az akkori törvények szerint — elvesztette osztrák állampolgárságát. A Frischenschlager magatartását elítélő lapok között van az Arbeiter Zeitung is: az Osztrák Szocialista Párt központi lapja egyúttal olvasóleveleket közölt, amelyek Frisohenschlager lemondását követelik, s bírálják a tényt, hogy Reder szabadon bocsátásáért vezető szocialistapárti politikusok is síkraszálltak.-( Külpoíít/koi kommentárunk )~ Márciusi remények „HAJÓZNI MUSZÁJ!” — tartja a régi latin közmondás. Az utóbbi évek eseményei fényében ezt úgy módosíthatnánk: tárgyalni muszáj! Most, hogy a szovjet—amerikai kapcsolatok túllendülni látszanak a mélyponton, az egész világpolitikai légkör enyhülni tűnik. Ez talán már a kedden, Stockholmban kezdődő, ötödik tárgyalási fordulón érezteti hatását, de talán szükségtelen aláhúzni: most mindenki márciusra tekint előre. Nem csak azért ez a nagy tavaszvárás, mert az idei tél olyan mostohán bánt az emberekkel Európában, Amerikában, Ázsiában, sőt még Afrika északi részén is. A politikával foglalkozók jól tudják, hogy a tél után mindenképpen tavasz következik a nemzetközi kapcsolatokban is — csakhogy egyáltalán nem mindegy, hogy milyen hosszú a fagy és milyen gyorsan bontakozik ki az azt követő enyhülés. A szombat esti, moszkvai és washingtoni bejelentés, miszerint március 12-én, Genfben kezdődnek a kétoldalú fegyverzetkorlátozási és leszerelési tárgyalások, óriási érdeklődést váltott ki világszerte. Az Egyesült Államok küldöttségének vezetőit már jó egy hete megnevezték. A jobboldali nézeteikről ismert politikusok, Max Kampelman, John Tower és Maynard Glitman, akik jól ismertek a Pentagonhoz és a legszélsőségesebb körökhöz fűződő kapcsolataikról, valószínűleg nem lesznek egyszerű tárgyalópartnerek. A HÉT VÉGÉN BEJELENTETTÉK, hogy a szovjet tárgyalóküldöttséget Viktor Karpov nagykövet vezeti majd s egyben ő lesz a stratégiai nukleáris fegyverzetekkel foglalkozó megbeszéléseken részt vevő szovjet szakértői csoport feje is. Jurij Kvicinszkij az űrfegyverek, Alekszej Obuhov pedig a közepes ható- távolságú fegyverrendszerek kérdéskörében vezeti majd a szovjet csoportot. Mindhárom diplomata jó ismerője szakterületének, korábban már dolgozott hasonló beosztásokban. Tapasztalatukra, diplomáciai érzékükre nagy szükség lesz majd, hiszen rendkívül bonyolult problémákkal kell majd foglalkozniuk —■ feszült, még mindig nagyon rossz nemzetközi légkörben. Márciusi reményeink elsősorban ahhoz kötődnek, hogy sikerüljön helyreállítani a kölcsönös bizalmat, ami nélkül nincs megegyezés. A bizalom, amely az utóbbi időben hiánycikké vált a világpolitikában, csak tettekkel és bizonyított jóakarattal szerezhető vissza. A Szovjetunió a maga részéről a bizalomerősítő intézkedések egész sorát javasolta, ezeket azonban rendre elutasította az amerikai kormány. Most a tárgyalások puszta ténye is bizakodással tölt el mindenkit, de ne felejtsük el, hogy voltak a közelmúltban sikertelen tárgyalások is! A LEGTÖBB, AMIBEN REMÉNYKEDHETÜNK, az egy olyan — meglehet, hosszú évekig tartó — folyamat megindulása, amely egyszer majd elvezet a megállapodáshoz. Akkor, de csakis akkor sóhajthatunk föl megkönnyebbülten. Addig is várjuk a márciust! Horváth Gábor AZ ÉLET ÚTJA Január 27-én emlékeztünk meg Leningrád felszabadulásának negyvenegyedik évfordulójáról. S amikor felidézzük az ellenséges blokád megtörésének diadalmas napját, áhítatos csöndben gondolunk Leningrád hőseire, a város védelmének dicső epizódjaira. ... Az utolsó vasútvonalat, amely Leningrádot összekötötte az országgal. 1941. augusztus 30-án vágták el a német csapatok, Mga helység elfoglalásával. Szeptember 8-án elérték a Ladogató déli partját, és bevonultak Slisszelburgba. A finn csapatok addigra már Beloszt- rovóban álltak és átkeltek a Szvir folyón. Leningrád körül bezárult az ostromgyűrű ... Hogy vágyott az őrjöngő Führer arra, hogy megtörje a névai erődöt. Nem is any- nyira stratégiai, mint inkább óriási politikai jelentőséget tulajdonított ennek a győzelemnek: térdre akarta kényszeríteni Lenin városát, a forradalom egyik szimbólumát. Az Észak fedőnevű hadseregcsoport főparancsnoka, Loeb tábornagy, azt a feladatot kapta, hogy ostrommal foglalja el a várost és a föld színével tegye egyenlővé... A Blitzkrieg (villámháború) azonban csak terv maradt! Szeptember 25- ére a hitleristák 190 ezer katonát és tisztet, 500 löve- get, 750 tankot és páncélkocsit. több mint ezer repülőgépet vesztettek Leningrád alatt... És a szovjet csapatok megakadályozták azt is, hogy a németek a Szvir folyónál egyesüljenek a finnekkel. Ekkor az elkeseredett harcokban kimerült ellenség hosszú ostromra rendezkedett be. Hitler az éhínségben bízott... 1941. november 20-án Le- ningrádban már az ötödik kenyérfejadag-csökkentést hajtották végre: a munkások napi 250 gramm, a város többi lakói 125 gramm kenyeret kaptak. Ám a forradalom fellegvárát őrző védők szelleme töretlen maradt. Hadd említsünk két tényt ennek bizonyítására: ugyanezen a napon kezdődött meg az új színházi évad, s ekkor vette kezdetét a városi sakkbajnokság döntője is... Ám a leningrádiak számára a legfontosabb a Ladogán dőlt ed: a tó jegén keletkezett az az út, amelyen az ország kenyeret és lőszert tudott küldeni az ostromlott városba — az Élet útja... A város pártszervezete és a front katonai tanácsa rendkívüli jelentőséget tulajdonított a „jégútnak”. November 20-án jött a hír, hogy a tó jege helyenként elérte a 180 milliméteres vastagságot. A fogatolt járművek ezredének szánkaravánja ekkor elindult lisztért a Lado- ga-tó keleti partjára. Sok helyen még vékony volt a jég, ezért a fogatokat nem rakták meg teljesen, a nehéz út mégis annyira kimerítette az elcsigázott lovakat, hogy az út végére már alig vánszorogtak ... Másnap virradatkor tíz gépkocsi ereszkedett a jégre. A fényszórókat nem kapcsolták be, és hogy le ne térjenek az útról, Birjukovics kapitány az egész idő alatt a legelső teherautó vezetőfülkéjének tetején hasalt; így tájékozódni tudott a telefonkábel alapján, amit a híradósok előző nap az egész útszakasz mentén lefektettek ... Az egyik autó alatt beszakadt a jég. azután egy óriási repedés állta útjukat, ám a felderítő gépkocsioszlop végül mégiscsak elért a Ladoga túlsó partjára. Ko- bonába ... November 22-én, alkonyaikor pedig már hatvanhárom szántalpas autó indult útnak. Az oszlopot Porsunov őrnagy vezette. Helyenként a jég úgy behorpadt és „sírt” a kerekek alatt, mintha csak élne... Az úton katonák irányították a forgalmat: három-négy kilométerenként felvillanó zseblámpájuk reményt öntött a sofőrökbe, elejét véve annak, hogy letérjenek az útról. Késő éjszaka érkeztek meg célpontjukhoz, rövid pihenés után felrakták a liszteszsákokat és indultak vissza. A nyugati parton várakozók sírtak, amikor az autók megjelentek ... így nyílt meg az „Életútja, amelyen Leningrád a „Nagy Földdel” tartotta a kapcsolatot. Egymás után indultak a keserves útra az autók, s a Vaganovszkij-lejtőnél ez a plakát búcsúztatta őket: „Gékocsi vezető, emlékezz! Egy zsák rozsliszt ezer le- ningrádi fejadagja!” Negyvenegy decemberében Maja Bubnova iskoláslány ezt írta naplójába: „Nálunk Leningrádban mindenki hős! Ám amikor meglátok egy Lado- gáról jött embert, szeretnék fejet hajtani előtte — a hősök hőse előtt!” Az emberek úgy oltalmazták a kenyeret, ahogyan például a 13. vadászrepülőzászlóalj parancsnoka, Belo- uszov őrnagy, a Szovjetunió hőse tette, az „Élet útját” fedezve. Súlyos sebesülése után a rettenthetetlen katona ezt írta a kórházból baj- társainak : „Nem maradt meg a lábam, de megmaradt a fasiszta bitorlók iránti keserű gyűlöletem. Megmaradt a szemem, amely kitünően látja az ellenséget, a kezem pedig meg tudja tartani a repülőgép kormányát és le tudja nyomni a géppuska billentyűjét. Irtani fogom a fasiszta pestist.” És nemsokára, valóban ismét rohamra vitte vadászgépét... A „jégút” harci számvetése: csupán a blokád első telén 361 ezer tonna különféle teherárut szállítottak Lenin- grádba, közte 262 ezer tonna élelmiszert; a városból 550 ezer lakost és sebesültet, 3700 vagon gyári felszerelést és muzeális értéket evakuáltak. ... És teltek a napok, hetek, hónapok, évek; a védők 900 napon keresztül, ember- feletti erővel kitartottak. A győzelemben nem kis érdeme volt a Ladoga hőseinek, az „Élet útjának”, amelyről méltán írta OIga Berggolc leningrádi költőnő a blokád napjaiban: „Nem volt még a Földön rettenetesebb és reménytelié sebb út!" Zahemszky László A légvédelmi üteg a Leningrádot bombázó német repülőgépekre tüzel 1942-ben A Piszkarjovói temető (Fotók: TASZSZ — APN — MTI — KS)
