Népújság, 1985. január (36. évfolyam, 1-25. szám)
1985-01-26 / 21. szám
NÉPÚJSÁG, 1985. január 26., szombat A pajta is — hó alatt... (Fotó: Szabó Sándor) alakítsunk ki a betegekkel és az egészségesekkel is. — Jut-e ideje szórakozásra, kikapcsolódásra? — Nagyon kevés. Ha el akarok menni, mondjuk Gyöngyösre, minden esetben gondoskodnom kell a helyettesítésemről, mert egy ember sem maradhat orvos nélkül, percre sem. Inkább helyben járunk össze a barátokkal. Ahogy a járjuk a falut, sokszor szóba kerül egy bizonyos „öreg partizán”. A helyiek már csak így említik őit. Elhatározzuk hát, mi is felkeressük Nagy József bácsit, meséljen valamit élményeiről és emlékeiről: — A II. világháború vége felé én is — mint sokan mások — hadifogságba kerültem. Ott önként jelentkezőket kerestek, hogy egy partizán osztagot szervezhessenek belőlünk. Bevittek minket Kijevbe, kiképzésre. Ejtőernyős lettem. Az első bevetésünk Losoncon volt, aztán Rimaszombaton harcoltunk és kapcsolatban voltunk a Nógrádi Sándor-féle partizáncsoporttal is. Az Ideiglenes Nemzetgyűlés megalakulásakor Debrecenben teljesítettem katonai szolgálatot. Közvetlenül a felszabadulás után Sárbogárdon kapitányságvezető lettem: tizenhét település tartozott hozzám. Negyvenöt őszén leszereltem, és hazajöttem. Itthon a földosztásnál öt holdat ígértek és mondták, hogy menjek el a Dunántúlra, ott meg tudják adni a 25 holdat is. Erinek ellenére a faluban maradtam, gondoltam: voltam én már távol eleget. Józsi bácsi büszkén mutatja kitüntetését, aztán elköszönünk tőle. A kutya nem túl barátságos, így a gazda a kapuig kísér miniket. Benézünk a kocsmába is, hiszen a faluhoz tartozik. Nagy a zsivaj. Látják, hogy idegenek vagyunk. Hozzánk lép egy idős férfi és nagy hanggal helyet csinál nekünk, leültet saját asztalához. Mint később kiderül, ő Dudás bácsi, a falu kedvence. Mesél. Először saját életéről, aztán az asszonyokról, az édesapjáról, akit alig ismert, mert 1915 októberében elment a háborúba, és novemberben máir halott volt. Történetei közben persze tölt is magának a jól megszolgált Kőbányai Világosiból. \ Ahogy múlik az idő, egyre csendesebb kint az utca és egyre hangosabb az élet idebent. Lassan mennünk kell, így megköszönjük a szívélyes vendéglátást. Hazaindulunk, és útközben is emlegetjük a nap élményeit, találkozásait. Esteledik, már alig látszik a táblán a helységnevet áthúzó piros vonal... Havas András Nagyfüged történetét bizonyára kevesen ismerik. Egy okleveles forrás 1301- 1302-ben Fygug-ként említi a helységet. 1549-ben Nagy és Kisfüged nevével találkozhatunk a krónikában. Kisfüged később elnéptelenedik és pusztává válik, Nagyfüged azonban megmarad és a XVIII. században már közel ezer ember él itt. Van ,,totyogó" klubunk, ahol az óvodára készítik elő a kicsiket. A gyermek-klubban főLeg a cigány származású tanulók beszédfejlesztésével foglalkoznak. De tartunk összejöveteleket a szülők számára is, ahol a neveléssel kapcsolatos témákat dolgozzuk fel. A nagy rendezvényekkel már inkább vannak gondjaink. Évi háromszázhúsz ezer forintból gazdálkodunk, ám ebben benne vannak a fenntartási költségek és a bérek is. Egyre nehezebb becsalogatni az embereket hozzánk, de ez — — gondolom — általános Az újságot a hidegben is vár ja a falu tünk. Eredményes évet zártunk, így nyereségrészesedést is fizethetünk dolgozóinknak. Exportunk is jelentős, legnagyobb felvevőpiacunk a Szovjetunió, de Párizsban is megtalálhatóak az itt elkészített termékek. Épp a napokban folynak tárgyalások az új modellekről, még nem tudjuk pontosan, milyen típusokra kötünk szerződést. Az már valószínű, hogy a jövőben különféle gyermekszandálokkal is jelentkezünk, remélhetőleg a vásárlók tetszését is elnyerjük majd. A falu orvosával is összefutunk. Dr. Kelló Ágnes már 8 éve teljesít szolgálatot a nagyfügedj körzetben. — Elég nagy itt a beteg- forgalom. Sok idős ember él a faluban, velük természetesen többet kell foglalkoznunk. Mindig megfogadják tanácsaimat, úgy érzem, bíznak bennem. Tavaly tizenhat szülés volt a faluban, ez igen kevés, de máshol sem kedvezőbb a helyzet. Ezenkívül a gyógyszerész szerepkörét is ellátom, tehát a medicinákat is forgalmazom. A rendelet szerint ez a megoldás csak ott fogadható el, ahol 10 kilométeren belül nincs gyógyszertár. A mi esetünkben van. ám annyi a koros ember, hogy kivételt kellett tenni. A gyógyítás mellett az egészségnevelő tevékenységet is segíteni kell. A TIT-tel és az iskolával együtt tartunk különböző rendezvényeket, így került sor például nemrég a Veres Pállal történt találkozóra. Mert szervezünk foglalkozásokat a szexuális és családi nevelésről is, Gyakran eljárunk az öregek napközi otthonába, ahol az idősebbeket érintő problémákkal foglalkozunk. Rendkívül fontosnak tartom a személyes ráhatást, s azt, hogy közvetlen és élő kapcsolatot Nos, azóta eltelt már jó néhány év, és a régi utazó nemigen ismerné fel a mai települést. Mikor megérkezünk a község központjába a különleges tél csikorogva fogad minket. Üvöltő hideg van — farkasok nélkül is. Az első, akivel találkozunk: Gulyás Sándorné, a postás: — Bizony ilyenkor nehezebb a munka, de a lapokat minden körülmények között el kell juttatni az előfizetőknek. Immár tizenkilenc éve csinálom ezt. Sokan járatják a Népújságot. de népszerűek a különféle folyóiratok is. Reggel 7-kor kezdem el a kézbesítést és bizony 4 óra után érek csak haza. A tanácsház felé indulunk, utunk az általános iskola mellett halad. Az udvaron gyerekek játszanak, csúszkálnak, őket nem zavarja a hideg. A tanácson Bernât János elnök és Deme József, a községi pántalapszervezet titkára mutatja be nekünk a falut. Mindketten tősgyökeres nagyfügediek. — Kétezer-hetven ember él itt. Sokan dolgoznak a helyi Dózsa Mezőgazdasági Termelőszövetkezetben, ahol leginkább szarvasmarhát tartanak, és búzát, napraforgót termesztenek. Ezen kívül a Tímáripari Szövetkezet nagy- fügedi egységében is több mint százam keresik kenyerüket. Azonban az ingázók száma sem csekély, főként a visontai Gagarin hőerőműben, a Thorez bányában és a gyöngyösi kitérőgyárban dolgoznak az emberek. — Milyen létesítményekkel gazdagodtak legutóbb? — Erőforrásainkat leginkább az új iskolaszárny építése kötötte le. A kivitelezést egy kisiparosra bíztuk, ám az átadás késik. Eredetileg 3 milliót szántunk rá, de ez bizonyára kevésnek bizonyul a késés miatt, hiszen az anyagok ára állandóan növekszik. Ezenkívül járdát is építettünk, és fokozatosan Az iskola — háttérben épül már az új szárny A Tímáripari Szövetkezetben Kovács Pálné üzemvezető kalauzol minket. — Százhúszan dolgoznak nálunk. A kecskeméti Alföldi és a budapesti Duna Cipőgyáraknak szállítjuk a cipő- felsőrészeket. 1969-ben jött létre a cég, a tsz melléküzemágaként és akkor még munkavédelmi kesztyűket gyártottunk, öt éve adták ál a korszerű üzemcsarnokot. Most, főleg gyermekcipőket, női és férficsizmákat készíA Tímáripari Szövetkezetben cipőfelsőrészeket készítenek az asszonyok végezzük az olajkályhák kicserélését, amely nem kevés pénzbe karül. — Tervek? — Elsősorban szeretnénk be fejezni az elkezdett iskola- rész építését, amelyben két tanterem és egy hetvenkét személyes étkezde kap majd helyet. A fűtéshez elengedhetetlen kazánház sem készült még el. Szükség lenne továbbá egy széntárolóra is. mert nyáron nem tudunk felhalmozni annyit, hogy az kitartson a tél végéig. A következő tervidőszakban akarjuk felépíteni a tornatermet is, segítve ezzel a sportélet kibontakozását. Egy egészségügyi kombinátot szintén a VII. ötéves terv során kívánunk átadni. — Korábban általános volt ez a jelenség, miszerint az emberek a falvakból a városokba költöztek be. Ez a fajta mozgás az utóbbi időben megállt. Mi a helyzet Nagyfüged esetében? — Régen nálunk is hasonló volt a kép. Ma már nem ez a jellemző. Sőt, bizonyos fokú visszaáramlás indult meg. Gyöngyösről és Budapestről is jöttek vissza családok. Az itteni, olcsó telekárak is hozzájárulnak az építési kedv élénküléséhez. Azelőtt a község vezetői, a tanárok, az orvosok, nem éltek a faluban, csak a nap egyes részében voltak itt. Ez is megváltozott, hiszen már mindegyikük a községben telepedett le. Nagy József, az „öreg partizán'' probléma. Egy hét végi diszkó négyezer forintba kerül, így kénytelenek vagyunk negyven forintos belépőket szedni. Egy együttes gázsija, ha nem is elsővonalbeld, 7—8 ezer forint. Általában látogatottak és sikeresek is a falu ünnepélyei és olykor vendégprogramokat is fogadunk. Itt tartja próbáit a népdalkórus is Farkas Istvánné irányításával : — Több mint tíz éve vagyunk együtt. Vegyeskórusunk 21 tagot számlál, és van egy hattagú citeraze- nekarunk, amely a kíséretet adja- Nemrég jöttünk vissza Nádudvarról, egy országos minősítő versenyről, ahol is bronz fokozatot érdemeltünk ki. Sajnos, Nagyfügednek nincs kialakult népviselete, nem rendelkezünk helyi hagyományokkal, így stilizált ruhákban lépünk fel. Legtöbbször mátraalji népdalokat énekelünk, ezek nálunk más változatban maradtak fenn. Igaz, az eltérés az eredetitől nem jelentős. — Miből gazdálkodik a kórus? — A művelődési ház és & tsz kasszájából, de mindenki nagyon segítőkész. Inkább az a baj, hogy elég magas a társulat átlagélet- kora. Ezen most próbálunk segíteni, ezért az általános iskolában egy gyermek-cite- razenekart szerveztünk, amellyel talán sikerül biztosítanunk az utánpótlást. Átsétálunk a művelődési házba, ahol Kissné Varjú Mária az intézmény vezetője beszél munkájukról. — A jól működő kiscsoportjaink a lakosok különböző rétegeit szolgálják Nagyfügedi találkozások
