Népújság, 1985. január (36. évfolyam, 1-25. szám)
1985-01-26 / 21. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1985. január 26., szombat Falun, vagy varason? APCI „NYOMOZÓÚTON”: Munkásközérzet a Qualitálban Mi volt előbb? A tojás, vagy a tyúk? Nyugodtan föl- tehetjük a régi-régi kérdést a Metalloglobus apci köny- nyűfémöntödéje, a népszerű Qualität mai helyzete kapcsán is, különös figyelemmel az utóbbi évek kitűnő termelési sikereire, illetve ama technikai fejlesztésre, amely ezt az időszakot jellemzi, Hepp János, az üzemi szakszervezeti bizottság szociálpolitikai titkára szerint sem függetleníthetők e tényezők az ezerkétszáz embert foglalkoztató gyártelep életében. Az 1970-es évek végén megindított nagyarányúi fejlesztés, a géppark folyamatos kicserélése, valamint a különböző szociális juttatások bevezetése ugyanis döntően módosította az itt dolgozók munkahelyi közérzetét, éspedig a jó irányában. Ami természetesen visz- szahat — ugyancsak jó értelemben — a termelésre. o — Mind a munkahelyi közérzet, mind a termelés szempontjából legfontosabbnak vélem, hogy az új gyárvezetés nem sajnálta az anyagi befektetést avégett, hogy elsőként kiszorítsa a nehéz fizikai munkát korszerű, hidraulikus öntőgépek, s egyéb műszaki berendezések vásárlásával — mondja Hepp János. — A régi, Polák típusú vizesöntőgépek helyett így „népesült be” ez az üzem korszerű olasz, nyugatnémet, csehszlovák egységekkel, javította továbbá a viszonyokat a pakurafűtés felváltása a földgázzal, jelenleg pedig egy olyan beruházás folyik nálunk, amely ugyancsak hasznos értelemben változtat az itt dolgozók helyzetén. Nevezetesen: az alumíniumfor- gács-feldolgozó új üzemcsarnokról van szó, amire nem keveset fordít a vállalat. A nehéz fizikai munka folyamatos kiküszöbölése mellett szükségesnek ítélem megemlíteni, hogy a zajártalom több területen, így a „kikészítésnél” még fennáll. A Kiss János vezette munka- biztonsági osztály azonban már elérte, hogy a „flexma- rósok”, a szalagfűrészesek, nagyköszörűsök egy helyen legyenek, s az általuk keltett kényszerű zajártalom ne veszélyeztesse a többi munkás egészségét. Ugyanekkor természetes dolog, hogy a felsorolt munkahelyeken alHcpp János kalmazzák mindazokat a korszerű, zajártalom ellen hatásos eszközöket — füldugó például! — amelyeket a SZOT kutatóintézete kikísérletezett. e A munkásközérzetet .természetesen egyéb tényezők is jól-rosszul befolyásolhatják. Elég e tekintetben a különböző szociális létesítményekre utalnunk. Mi erről Markó János öntödei főbizalmi véleménye? — Szerintem senki sem tagadhatja, hogy az öltözőtől a fürdőig, a klubteremtől az étkezdéig minden az Itt dolgozók kényelmét szolgálja, éspedig olyan szinten, amivel kevés gyártelepen találkozni. A Határ Jánosné vezette konyha például afféle kéthetenkénti étlappal, no meg konyhai készítményekkel szolgál, amelyek nem luxusellátást ugyan, de tisztes étkezést biztosítanak minden munkásembernek azért a tizenkét forintért, amit egy ebédért számítanak. Hogy ezt az ezerkétszázból csak ötszáz veszi igénybe? Természetes dolog. Hiszen három műszakban folyik a termelés, továbbá nagy területről, összesen 39 településről járnak hozzánk dolgozni az emberek. Egyébként konyhánk teljesítményének színvonalával kapcsolatban hadd mondjam el: az ide látogató, külső vendégek fogadása kapcsán többször megesett. miszerint valamiféle Markó János extra főzetnek vélték a nekik felszolgált étkeket, s nem nyugodtak, amíg körül nem szimatoltak Határné „birodalmában”, illetve a munkások asztalainál. o — Az elhangzottak kiegészítéseként egy további döntő vívmányról kell szólnom — fűzte az eddigiekhez Hepp János szociálpolitikai titkár. — Ez pedig az általános munkaruhacsere mellett a melegüzemi öntödések munkahelyi pótléka, amelyet 1984 elejével vezetett be a gyárigazgatóság. A hozott intézkedésnek az a lényege, hogy e kemény helytállást, erős fizikumot kívánó üzem dolgozói — itt lehúzott munkaidejüktől függően — külön prémiumot, ha úgy tetszik : munkajutalmat kapnak. Nem'is akármilyen ez az összeg! A szakszervezeti bizottság és az igazgatóság közös állásfoglalásának szellemében az 1—4 éve nálunk dolgozó melegöntödések kétheti, az 5—9 éve munkálkodók háromheti, az ennél is „idősebb” szakik pedig négyheti fizetésüknek megfelelő pótlékhoz jutnak, ami eléri némelyeknél a 6700 forintot is. A „beugró”, netán a vándormadár persze kiszorul a kedvezményből, mert ehhez kétesztendei itt munkálkodás az alapfeltétel. Az első pótlékok kifizetése tavaly, alkotmány-ünnepünk kapcsán történt, amikor is 427 melegöntödei dolgozónk köHamza József (Fotó: Szabó Sándor) zott egymillió 295 ezer forintot osztottak ki. .. o Hamza József öntő, aki 39 éves, és három gyermek atyja is, már a húszéves törzs- gárdajelvény tulajdonosa. Nem véletlen tehát, hogy megkerestük. Ha valakinek, neki igazán hitelt érdemlő lehet a véleménye a „quali- tálos” munkásközérzetről. A szöghajú, zömök férfiember így summázta mondandóját: — A pajszerozás nálunk már a múlté! Itt kezdem, mert öntödénkben valóban a mind korszerűbb technika tette lehetővé a normális, sok helyütt irigyelt munka- viszonyokat. Azután ott a csoportnorma, ami a lógást teszi lehetetlenné, hiszen a jobb és jobb teljesítmény, illetve a több pótlék közös mindannyiunkon múlik, tehát igencsak ránézünk egymás körmére: hajtanak-e igazán? Nekem például így jött ki legutóbb az a 4500 forint körüli melegöntödei pótlék, amit hirtelenjében el is költöttünk a gyerekekre. Szerintem az ilyesféle dolgok mellett eltörpül az, hogy akkor cserélek munkaruhát, amikor akarok, és nincs gondom az új bakanccsal, miegyébbel. De ahhoz, hogy lassan szinte minimálisra csökkent gyárunkban a munkaerő-elvándorlás: az emlegetett tényezők összessége kell! Továbbá: a hűség, ami ezek kapcsán mindannyiunkban kialakul a gyár iránt. Moldvay Győző AMIÖTA A KÉT ALAPVETŐ TELEPÜLÉSI KATEGÓRIA — a falu és a város — létezik, mindig is téma volt beszélgetéseink során a helységek közötti különbség. Az előbbi egyértelműen jelentette a „vidékiségiet” a maga elmaradottságával, több más mellett a „vendég- marasztaló” sanáival, sötétségével, s egyéb ellátási hiányosságaival, mélységes unalmával; míg az utóbbi kétségtelenül a könnyebb, kényelmesebb. vidámabb élet számtalan lehetőségét hordozta magiában.. Aki községben lakott, alig- alig mérlegelte életterének derűsebb lehetőségeit, s kevésbé gondolt az „aszfaltos, emeletes világ” árnyasabb oldalaira, gondjaira, bajaira. S jó ideig eminnen sem nagyon vágyakoztak az is- tállószagú. poros kis utcákba, még ha oly nagyon hívogattak is házacskáik muskátlis ablakai, tücsökzenés kertecskéi, árokpartjai. Legfeljebb egy-egy röpke kirándulás erejéig futotta az érdeklődésiből: tavasztájt beleszippantani az illatozó rétek pompás levegőjébe, nyaranta jókorát harapni a búbosban sült cipóba, őszidő- ben megkóstolni a szőlő levét. télen pedliig ilakmározni a disznótor finomságaiból. Aztán sok minden más is táplálta a falusi emberben a vágyat a város iránt. Volt idő, amikor valósággal menekült megszokott környezetéből, s különösebb tervez- getés nélkül is megpróbálkozott az új életformával. Vállalta úgyszólván a legnehezebb, a legszerényebb körülményeiket is, csak, hogy mielőbb elfelejtse azt. amit el kellett hagynia. Utóbb pedig valósággal divat, sikk lett „felköltözni” oda, ahol munka közben mindig fedél van az ember feje felett, járdán kopoghat az elegáns cipő. kirakatok tükrében csilloghat a szép ruha, villamos csilingel, vagy éppenséggel autóbuszok váltják sűrűn egymást utasaikért, s lift röpíti a lakót a sokadik emeletre. KÉSŐBB EGYRE INKÁBB MEGVÁLTOZOTT A SZEMLÉLET, s mind kölcsönösebb lett a korábban egyoldalú sóvárgás, vágyakozás. Mint ebben az országban annyi minden, átformálódott, vonzóbbá vált a magyar falu képe is. Szép és tiszteletre méltó programunk. törekvésünk eredményeként, — nagy áldozatvállalással, kitartó, szorgalmas igyekezettel — ha községe- * ink éppen nem is minden esetben érték el a városokat — többnyire érezhetően közelebb kerültek hozzájuk Ma már — mondhatni — szinte nyoma sincs a régi hátrányos helyzetnek „vidéken”, megújultak, rendre valósággal kicserélődtek úgyszólván legkisebb településeink is. Általában nincs baj az alapellátással, számos helyen olyanoknak is örülhetnek, amelyek valaha a jóval rangosabb helységeikből is hiányoztak. Olyannyira nagy a fejlődés, hogy nemcsak megállt az elvándorlás. hanem a vissza- szivárgás is mind erőteljesebb. Sőt, született városlakók kívánkoznak egyre nagyobb számban oda, ahol valaha teljességgel elképzelhetetlennek tartották munkájukat, életüket. Napjainkban hovatovább a legtermészetesebb, hogy a városi ember nemcsak kőny- nyű víkendre ruccan le falura, hanem telket is vesz ott és házat épít, véglegesen megtelepszik. Mert nem talál már semmi különösebb kivetni Valót ebben. Megleli itt is. ami a legszükségesebb a számára. Ami pedig netalán még mindig hiányzik, hát azt a glépkocsi- jával — vagy a tömegközlekedési eszközök jóvoltából — hamar elérheti. S a kis fáradságot igazán nem sajnálja, hiszen a kertes lakás, a zöldség-gyümölcstermelés, kisállattartás — nem kevés anyagi haszonnal is járó — öröme, a pompás levegő, a kétségtelenül egészségesebb életmód mindenért tökéletesen kárpótolja. S tisztában van persze az ízig-vérig, a tősgyökeres falusi ember is lakóhelye számtalan előnyével, s most már tényleg inkább csak rendkívüli okok miatt qseT Téli el városira. Ennélfogva .mind kevesebb az irigykedés a két települési forma között,a valamikorinál ritkábban emlegetik a helységek és a lakóik közötti különbségeket. Az itt és ott élő emberek egész életvitelükben egységesebbekké váltak. kevésbé hordozzák magukon azokat az elválasztó sajátosságokat, amelyek egykoron első látásra szembetűntek. AMI ÍGY IS VAN RENDJÉN! Hiszen akár falun, akár városon élünk — egyaránt ennek az országnak a lakói vagyunk. Közösen kell osztozni feladatainkon, s valamennyiünknek élvezni együttes munkánk gyümölcseit. Minden derűjét, örömét. Gyóni Gyula Üj utakon az Interpress A Patyolat titkai Az ország legnépszerűbb, könyvformátumú folyóiratának, az Interpress Magazinnak olvasótábora megközelíti az egy milliót. Ekkora sikere havonta megjelenő sajtóterméknek még nem volt hazánkban. „Kistestvére”, a fiataloknak írott IPM Alfa ugyancsak nagyon népszerű. À vállalat — amely a Nemzetközi Üjságíró Szövetség egyik gazdálkodó szerve — nemcsak folyóiratokat ad ki, hanem újabban könyveket is. így került a pavilonokba a közelmúltban Polgár Dénes „Séta az elnökkel” című műve, melyben a neves zsurnaliszta pályájának legérdekesebb élményeit adja közre. Az Interpress széles körű szolgáltatói tevékenységet is folytat, két budapesti és a hamarosan megnyíló győri irodája vállalja a legkülönbözőbb lakossági igények kielégítését nyomdaipari termékekből. Az elmúlt évben új területen is megjelent a vállalat a magyar gazdasági életben, helyet követeltek maguknak a reklámszakmában. A Szilvásváradon rendezett fogathajtó-világbajnokság teljes reklámját az Interpress szervezte — nemzetközileg is jelzett sikerrel. Mind nagyobb részt vállal a cég a magyar és a szocialista ipar termékeinek külföldi propagandájából is, egyre gyakrabban jelenik meg Európa nagy vásárvárosaiban az ottani kiállításokon. Az idei év egyik legnagyobb ilyen rendezvénye a hannoveri nemzetközi szerszámgépipari kiállítás lesz, ahol a magyar pavilon bemutatóit a vállalat szakemberei rendezik. A reklám- és vásári tevékenység élénkítésére új céget alakított az Interpress — közösen az NSZK-beli UNIPLAN kiállításrendező irodával — az INTERART-ot, amelyiknek székhelye Budapest, s nemzetközi kiállítások szervezésével és építésével foglalkozik. Az Interpress még ez év folyamán három kötetes Adattárat ad ki, amely röviden tartalmazza majd az egész ország, vállalatainak, szövetkezeteinek, gazdasági munkaközösségeinek, polgári jogi társaságainak nevét, címét és tevékenységi körét. Vízfüggöny alatt telel a zöldség Kiállta a hideg idő próbáját a Kertészeti Egyetem szabadalma : a vízfüggönyös fóliarendszer. A különleges módszer lényegében a talajvíz hőjét hasznosítja. A kútvizet 6—8 méter mélyről szivattyúzva folyamatosan permetezik a duplaborítású fóliasátor két „fala” közé, ily módon a víz- függöny megóvja a sátor belsejét a fagytól. Mivel azonban a növényék egy részének alacsony a 2—3 fokos hőmérséklet, a hiányzó meleget úgynevezett vegetációs fűtéssel pótolják. A palán tasorók között kazánnal forralt vizet űirkuláltatnak, éjjelre pedig a lehűlés ellen fóliiatakarót borítanak a kényesebb, melegigényesebb növényökre — elsősorban a paradicsom és a paprika palántádra. Számítások szerint ezzel az eljárással a hagyományos téli fütőenergia- mennyiség mindössze egy- tizedére van szükség. A Patyolat diszkrét. Lehet, hogy ama híres újságrovat is innét vette a címét — „Lelki patyolat” — mely hasábokon „szépnek mondott” hölgyek számára küldte a lelki gyógyírt. Szóval a Patyolatnál dolgozó asszonykák időnként felkiáltanak: — Jesszusom, régi műfogsor a farzsebben! Az öreg műfogsor helyett a váratlan lehet néha cipő- pertli, golyóstoll, rágógumi, rajzázög, piros útlevél, söröskupak, továbbá Andaxin, dugóhúzó, sajtos pogácsa, ácskapocs vége, csomag Sophi- ana, vagy zsebóra. Dialektikus, szép váltakozással. A „Jesszusom”, mint az asz- szonynép ősi csaitakiáltása, no az többnyire marad. Mit felejtünk a zsebben? Mármint a Patyolatba adott ruhák zsebében? Egy kicsit önmagunkat. Mert egyebek között az is mindenkit jellemez. hogy milyen használati tárgyakat hord magánál, és hogy mennyire feledékeny. Nemcsak a piásokat jellemzi dugóhúzószinten, hanem Mit felejtünk a zsebben? néha pecsétes papírral, avagy kézzel írott legeslegintimebb vallomásokkal benső önmagunkat is. Az elmúlt őszelőn, még a levelek se’ hulltak, rákvörös fejjel göm- bölyded úr vágódott be az egyik Patyolat-üzletbe: — Itt volt? A fehérköpenyes hölgyek az ideggyógyász könnyed eleganciájával érdeklődtek: — Mit tetszik kérdezni? Szóval férj volt a kis dundi úr, a neje ottjárta felől érdeklődött, és adják ki a kabátját, de rögvest, vizesen vagy szappanosán, vagy vegyszerszaggal, nem érdekes, ha folyik, a folt meg ollóval'kijön, csak ugye ott a jobb felső zsebben az a levél, és nehogy a feleségem... Hát... Néha ilyen az élet Patyolatéknál. ők pedig visszaadnak mindent becsületesen és — hallgatnak. Múltkor egy igazgató 15 000 forintot felejtett a zsebében — fillérig hazakerült. Ilyen is van! Pedig minden második ügyfél még ott a pultnál is csendes műgonddal kiforgatja a zsebeket. De amit mégis a zsebben felednek, az — korkép. Az ifjú nemzedék lakásviszonyait némileg jelzik például, hogy tavaszodván „ha sóhajt a rét”, szép zöld lesz a háta sok női ballonkabátnak. Akkor itt a tavasz, ez biztosabb jel, mint a Ger- gely-naptár. Avagy a Patyolatnak rendkívül jó véleménye van a forintról: nem fog ki rajta a kémia — elázha- tatlan. Nem úgy a pálinka hívei, nekik a nadrágjuk is be sokszor elázik! Ha pedig Patyolatba menet a ruhacsomagban véletlenül ketyegni kezd az öreg zsebóra, hát az ügyfél sápadozik, mint egy szórakozott terrorista. De a Patyolat-hölgyek, az ég szerelmére kérik, ha jő a tavasz, inkább a zsebkendőt zöldítsük be, azt egy-két forintért pucolják és a városba visszatérve sem vihognak a hátuk mögött a népek, és egyáltalán... Földessy Dénes
