Népújság, 1985. január (36. évfolyam, 1-25. szám)

1985-01-05 / 3. szám

2. NÉPÚJSÁG, 1985. ionuár 5., szombat Színtévesztés A HÉTEN TÖRTÉNT Politikai „színtévesz­tőkre” számit a nyuga­ti propaganda, amikor az utóbbi időben el­szaporodott kisebb-na- gyobb merényletek, ter­rorcselekmények kap­csán előszeretettel ír az olaszországi Vörös Brigádokról vagy az NSZK-beli „Vörös Had­sereg Frakcióról”. Az olyan elnevezések sűrű emlegetése, amelyek­ben benne van a „vö­rös” jelző, azt szolgál­ja, hogy az oda nem figyelő egyszerű em­ber tudatában az rögzüljön: „Nahát ezek a vörösök!” Egyszer-másszor bebi­zonyosodott már, amit józan ésszel mindig is ki lehetett következtet­ni: éppenséggel azok a titkosszolgálatok állot­tak az ilyen gyanús ak­ciók mögött, amelyek a terroristák elleni harc- iá mu^űi,iiva lettek. „Kinek használ?" — az ókorból máig meg­maradt bölcsesség alap­ján is el lehetett jutni idáig. Ha az NSZK-ban amerikai katonai raktá­rakat próbálnak rob- bantgatni — tegyük hozzá, vajmi kevés eredménnyel! —, ha a brüsszeli NATO-ülés előtt a NATO olajveze­tékeit gyújtják meg egyszerre több helyen (ráadásul a „harcoló kommunista sejtek”, ezek a soha se látott, soha el nem kapott ter­rorista csoportok, ame­lyeknek valaki „kom­munista" nevet adott érthető célokból... ) — nos, alapos a gyanúnk, hogy itt „a tolvaj ki­ált tolvajt!” Szemfény­vesztőén megtévesztés ez a javából. Persze, annyiszor ismétlődik, hogy a végén talán még­sem lesz annyi „színté­vesztő”, aki az ilyen bér-vörösöket” valóban vörösnek látná. P. J. VASÁRNAP: Az Indiai választásokon óriási, négyötödös többséget szerzett a kongresszus párt — Amerikai sajtójelentések szerint az USA nem hajlandó a moratóriumra az űrfegyverke­zésben HÉTFŐ: Andrej Gromiko és George Shultz nyi­latkozata az egyik legnagyobb japán lapban, az Aszahi Simbunban — Harcok az iraki—irá­ni fronton — Elhunyt Chan Sy kambodzsai mi­niszterelnök KEDD: Tüntetések a palesztin ellenállási mozga­lom 20. évfordulóján — Radzsiv Gandhi és át­szervezett új kormányának tagjai letették a hi­vatali esküt — Bulgária és Egyiptom felújította diplomáciai kapcsolatait SZERDA: Decemberre összehívták a Kubai Kom­munista Párt kongresszusát — Az amerikai kormány feloldott néhány korlátozást a szemé­lyi számítógépek szocialista országokba irányu­ló exportjában — Lemondott William Clark amerikai belügyminiszter CSÜTÖRTÖK: A Reagan—Nakaszone találkozó a két ország közti gazdasági ellentétek megvitatá­sán túl a kelet-nyugati viszony elemzésére is alkalmat adott — Arafat Husszein királynál járt a PFSZ ammani ülése után — Vietnam egyhónapos tűzszünetet javasol Kínának a holdújév alkalmából PÉNTEK: Az SZKP Politikai Bizottsága jóvá­hagyta a Gromiko által Genfben képviselendő szovjet álláspontot — Indiai kormánybizottság alakult a szikh probléma megoldására — And­reotti olasz külügyminiszter tárgyalása Amman- ban — Honduras kilátásba helyezte a nicara- guai ellenforradalmároknak nyújtott támoga­tás megszüntetését Az Egyesült Államokban tár­gyalt Japán miniszterelnöke. A képen: Nakaszone Reagan amerikai elnökkel tanácsko­zik Los Angelesben. Indiában elsöprő választási győzelmet aratott a Nemzeti Kongresszus Párt. A képen: Radzsiv Gandhi miniszterelnök, a párt vezére látható hívei körében Jordánia izraeli megszállás alatt levő, nyugati részén, Hebronban, a rendőrök szer­dán könnygázzal oszlatták szét a tüntető palesztinokat, akik a város egykori polgár- mestere tiszteletére vonultak fel. A politikus Ammanban merénylet áldozata lett. (Fotók: AP—MTI—KS) Ki a legszebb Franciaországban? A „Franciaország szépe” címre pályázóknak nemcsak gyönyörűnek kell lenniük, de tudniuk kell azt is, me­lyik versenyen induljanak. Három egymástól független szervezet állítja magáról ugyanis, hogy ő és csakis ő jogosult a cím odaítélésére. A 92 éves <Suy Rinaldo ve­zette „Miss Franciaország- bizottság” legutóbb egy szer­dán este a 18 éves Isabelle Chaudieu-t ítélte a legszebb­nek. Igen ám, de csütörtö­kön egy másik „Miss Fran­ciaországot” is megkoronáz­tak, mégpedig a Genevieve de Fontaney nevű matróna vezette bizottság előtt, amely — a hölgy szerint — az egyetlen illetékes testület. De Fontaney asszony ugyan­is már 1954 óta rendez ilyen versenyeket. Az itteni nyertes képviseli Francia- országot a „Miss Európa”, a „Miss World” és a „Miss Universum” címért kiírt via­dalokon. Am a „Miss Globe” titulusért folyó versenyen egy harmadik, szombat este megrendezendő szépség- verseny nyertese képviseli a francia színeket. Mindez világos, csak az a kérdés: mégis ki a legszebb Fran­ciaországban? Kié lesz Sándor király vagyona? Királyi perpatvar ‘85-ben? Nagy-Britannia jövendő királyi párja, Károly her­ceg és Diana hercegnő 1985- ben fog először a nyilvános­ság előtt összeveszni — jö­vendölte egy csillagjósnő. A legnagyobb számban elkelő angol bulvárlap, a Sun pénteki számában June Baker-Howard ezenkívül azt is megjósolta, hogy Károly herceg egyik fivérének, Eduárdnak „vad szerelmi kalandja lesz egy semmikép­pen sem hozzáillő hölggyel’’, míg a másik fivér, András herceg továbbra is a róla ki­alakult playboy-képnek megfelelően él majd. A jós­nő tavaly állítólag napra előre megmondta, mikor fog megszületni a trónörökös második fia. Még íél millimétert sem dőlt tovább a pisai ferde torony A híres pisai ferde torony örvendetesen csekély mértékben dőlt tovább 1984-ben. A torony állapotát ellenőrző testület hivatalos jelentése szerint a múlt esztendőben — felső -pereménél mérve — mindössze 0.448 milli­méterrel ferdült tovább. 1983-ban 1,28 milliméter, s általában az elmúlt években évente minimum egy millimé­teres volt a dőlés. A torony építését 1173-ban kezdték meg, s már az első emelet felhúzása után elkez­dett az építmény egyik oldala süllyedni. Ezért csak jóval később — már a helyreállítási munkák után — 1372-ben folytatták az épít­kezést. Jelenleg a torony északi oldala 54,75 méter, déli oldala pedig 55,65 méter magas. Mekkora lehet? Hol van? Kit illet meg? A fél évszá­zada halott Sándor jugo­szláv király vagyonára vo­natkozó legfontosabb kérdé­sekre még nincs válasz, a titok felfejtése azonban meg­kezdődött. Jugoszlávia hivatalos meg­kereséssel fordult Svájchoz és együttműködést ajánlott fel a „Karagyorgyevics-dosz- szié” tisztázásához. Lépését két megfontolás diktálta: részint az a megalapozott­nak tűnő feltevés, hogy az uralkodó svájci bankokban helyezte el vagyonát, vagy annak jelentős részét, ré­szint pedig az a svájci banktörvény, amelynek ér­telmében a titkos széfeket a tulajdonos halála után ötven évvel — ha nem hagyott hátra végrendeletet — felnyitják. A jugoszláv sajtóban kö­zölt írások nem hagynak kétséget Belgrad álláspont­ja felől, amely szerint az örökös csakis a jugoszláv nép lehet. Mekkora vagyonról lehet szó? Az egykori feljegyzé­sek, ma is élő kortársak elbeszélései szerint I. (és egyben utolsó) Sándor ki­rály nagyon gazdag volt — és nagyon zsugori. Állami apanázsa csaknem évi hat­vanmillió dinárt tett ki, ami az akkori árfolyam sze­rint körülbelül egymillió amerikai dollárt ért. Az ön­magában is tekintélyes sum­mát tovább fiaztatta, va­gyonának sokféle úton tör­ténő gyarapítására is volt gondja uralkodása mellett. Pénzt fektetett a párizsi met­ró bővítésébe, a kaliforniai vasútvonal építésébe és az angol hajógyártásba — a részvények egyike-másika állítólag még ma is hoz a családtag-örökösök konyhá­jára. Sándor nem vetette meg a kisebb bevételi le­hetőségeket sem. Testőrsé­géből tucatnyian minden ősszel parasztruhával vál­tották fel az uniformist és a belgrádi piacokon árulták a bácska-topolyai családi birtokról a fővárosba fuva­rozott szőlőt. A- király gyanakvó, bizal­matlan természetű volt, még legszűkebb családtagjaival szemben is. Trónját is in­gatagnak tarthatta és az esetleges zordabb napokra gondolva állítólag havonta mintegy 60 ezer svájci fran­kot utalt át titkos bank­számláira. A vélhetően aranyrudákat, ékszereket, értékpapírokat, részvénye­ket, esetleg fontos doku­mentumokat őrző széfje va­lószínűleg egy genfi bank­ban van. A várost még gyerekkorából jól ismerte, ott végezte iskoláit. A pán­célszekrényt nyitó „kulcsot” — a számok vagy betűk so­rából álló, esetleg értelmes szót, netán közmondást tar­talmazó rejtjelet — senki­vel sem közölte, lenem ír­ta, hanem fejben tartotta. Mivel végrendeletet sem hagyott, a titkot magával vitte a sírba, amikor 1934. októ­ber 9-én, 47 évesen Mair- seille-ben merénylet áldo­zata lett. Nem sokkal halála után, 1935-ben Belgrádban ha­gyatéki tárgyaláson rendez­ték jugoszláViai öröksége sorsát, a külföldön elhelye­zett vagyonról azonban nem tudtak intézkedni. Ered­ménytelenül próbálkoztak á svájci értékek megszerzé­sével családtagjai is : özve­gye, Marija királyné és három fia, Petar, Tornisz- lav és Andii ja. Petar 1970- ben meghalt, de fia (az amerikai, hadsereg tisztje) most éppúgy a svájci örök­ségre pályázik, mint két nagybátyja — és természete­sén Jugoszlávia. A jogi kérdésekben Belg­rádban egy csaknem száz­éves dokumentumra hivat­koznak. Az akkori Szerb Királyság és Svájc 1888­ban konvenciót kötött arról, hogy kölcsönösen elismerik a bírósági végzéseket. A meg­állapodás ma is érvényben van, mivel azt a szocialista Jugoszlávia elfogadta. Így aztán a belgrádi kerületi bí­róság az 1935-ös hagyatéki tárgyalás alapján (amelynek dokumentumait a háború után megtalálták) ez év nyarán egy jugoszláv állam­polgárt kinevezett a királyi örökség gondnokának. (Ne­vét titokban tartják, elsősor­ban saját biztonsága érdeké­ben). A királygyilkosság után pontosan ötven évvel, október 9-én ő nyújtott, be keresetet az ismeretlen rejtjelü széf felnyitására a genfi ikanto- nális bíróságon. A jugoszláv sajtó nem tér kil Sándör király családtag­jainak már esetleg megtett, vagy tervezett hasonló lépé­seire. Utalnak viszont a nemzetközi magánjog ilyen esetekben alkalmazható pa­ragrafusaira, amelynek alap­ján a vér szerinti örökösök nem sok jóban reményked­hetnek. Ha ugyanis sikerül bebizonyítani, hogy a va­gyont tulajdonosa nem meg­engedhető módon szerezte (például a Szerb Királyság nemzeti bankjának arany- rúd'jait juttatta törvényte­len úton külföldre), akkor a páncélszekrény tartalma azt illeti meg, akié: a jugo­szláv államot és népet. Igaz ugyan, hogy a sváj­ci bankok gyakorlata nem sok derűlátásra ad okot ezt a lehetőséget illetően sem A jugoszláv lapok friss pél­daként emlékeztetnek pél­dául Haile Szelasszie sváj­ci bankokban lévő vagyoná­ra, amelyet a császár halá­la óta eltelt több, mint tíz év után sem juttattak yisz- sza az etióp népnek. Pe­dig az etiópiai kormány nemcsak a kincsek pontos helyét ismeri, hanem a széf rejtjelét is.

Next

/
Thumbnails
Contents