Népújság, 1985. január (36. évfolyam, 1-25. szám)
1985-01-22 / 17. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1985. január 22., kedd KI MIRE ALKALMAS. MERRE TOVÁBB, NYOLCADIKOSOK? Finiséhez érkezett a tizennégy évesek döntési időszaka. a családokban ezekben a hetekben a legfőbb kérdés: mi legyen a gyerek? A nyolcadik osztályosoknak február 20-ig kell beadniuk a jelentkezési lapokat. a középfokú oktatási intézmények pedig március 20-ig ítélik meg. kiket fogadjanak. Vezényel: Joó Árpád A pályaválasztás — s ezt mindannyian tapasztalatból tudjuk — nem könnyű. Különösen azért nem. merít jelenlegi oktatási ! rendszerünkben él egy rossz szemlélet: „ráérünk majd nyolcadikban”. Pedig, ez már jóformán az utolsó pillanat, s így nem jut idő. ho<*v alaposan megfontolja a döntést sziülő és gyerek. Való igaz. hogy nemcsak a pályára, de a választásra is készülni kell. Az iskoláiban a pedagógus, otthon az apa, az anya a kicsi fejlődéséből, játékából, érdeklődési köréből —, s mindezek elemzéséből — lemértheti a vonzódást. a szándékot. Már a hetedikben! A Heves megyei Pályaválasztási és Nevelési Tanácsadó munkatársai azon,.fáradoznak, hogy mind az iskolában, mind a családban korábban foglalkozzanak a pályaválasztás kérdésével. Éppen ezért már a hetedik osztályban felmérik, ki milyen hivatást képzel el magának. Az osztályfőnöki órákon így már jobbára megfogalmazzák a gyerekek, mihez éreznek kedvet, mely foglalkozás érdekli őket. A szándék) elmérő lapon azt is megkérdezik, ki kér szaktanácsa dást. — Természetesen fontos feladatunknak tartjuk azt is. hogy hetedikben, nyolcadikban „felfedezzük” a különleges tehetségeket — mondja Jenei Arturné, a pályaválasztási tanácsadó igazgatója. — Nagyon sok szülőnek ugyanis az a törekvése, hogy tizennyolc éves korában már szakma legyen a gyerek kezében. Éppen ezért oly divatosak manapság a szakközépiskolák. Számos olyan esetet tudunk sorolni, amikor az itteni pályaalkalmassági vizsgálat során kiderült, különleges képességekkel rendelkezik a tizenéves. Nekik mindig a gimnáziumot, nem egyszer a speciális tagozatot javasoljuk. — Nem az volna az ideális. ha a nyolcadikosok már elérnének a pályaérettség színvonalára? — Nem ilyen egyszerű ez. Nagyon sokszor találkozunk a teljes tanácstalansággal. Nap mint nap, még a megye legtávolabbi pontjáról is jönnek a kétség beesett anyukák: „Ez a gyerek semmiben sem tűnik ki, fogalma sincs, mi legyen.” Tanács nélkül senkit sem engedünk el. A pszichológiai, a laboratóriumi vizsgálatok során kiderülnek az adottságok. a tesztek megvilágítják az érdeklődési kört is. Emellett kitűnik: ki mire nem alkalmas. Épp a napokban jött egy fiúcska, aki szobafestő szeretett volna lenni. Kitűnt, hogy súlyos színtévesztő. Megint külön kategóriába tartoznak az egészségkárosodottak. Velük még körültekintőbben foglalkozunk. És természetesen nagy figyelmet szentelünk az állami gondozottakra. akár gyermekotthonban, akár nevelőszülőknél élnek. Fodrászból — koszorús? A hetedik osztályos szándékfelmérés abban is segít, hogy a tanács munkaügyi osztályának és a szakmunkásképzőknek jelezhessék az igényeket. Még így is előfordul, hogy egyes szakmákból többszörös a túljelentkezés. Évek óta gond ez már. s az idén is számolni kell ezzel. Nagy az érdeklődés az ismét induló technikusi képzés iránt, s „rohamok elé néznek” az erdészeti, az óvónőképző és az egészségügyi szakiskolák. Ugyancsak várható a nagyszájúm jelentkezés a kereskedelmi és vendéglátóipari szakiskolákban és szakközépiskolákban. A Heves megyei Pályaválasztási és Nevelési Tanácsadó pedagógusai, szakemberei ebben a tanévben nem kevesebb, mint nyolcvanhat szülői értekezleten vettek részt, hogy tájékoztassák az érdekelteket a lehetőségekről. A pályaválasztási kiállításuk is segít abban, hogy minél kevesebb továbbtanulni szándékozó csalódjon. így is sokan számíthatnak arra, hogy elutasítják kérelmüket. Fodrásztanulónak például az egész megyében csak Hatvanban vesznek föl hét jelentkezőt. Természetes, hogy azok a lányök, akik ezt választották: kényszerpályára kerülnek. Érdekes módon az áfészek nem szorgalmazzák, hogy több legyen a női fodrász. Pedig nagyon sok olyan falu van a megyében, ahol elkelne ez a szolgáltatás ... Nem indul az idén nőiruha-készítő képzés Egerben. Férfiruha-készítőnek. kárpitosnak. köszörűsnek tizenöt lányt vesznek fel, cipőfelsőrész-készítőnek 18, erősáramú berendezésszerelőnek 5, szedőnek 11 tanulót várnak. A megye ipari szerkezetéből adódóan a fiúknak nagyobb a lehetősége a szakmunkásképzőkbe és a műszaki pályákra. Százkilencven szakma A megyében ebben az évben 4330 nyolcadikos végez az idén, s eddig több mint kilencszáz gyerek járt a pályaválasztási tanácsadóban. — A csoportos fesztek kitöltése után következik a laboratóriumi vizsgálat, majd a motivációs és az intelligencia felmérése — magyarázza Mészáros József igazgatóhelyettes. — Félreértés ne essék, mi nem az iskolát kontrolláljuk, hanem a képességeket derítjük fel. Érdekes dolgokról árulkodnak a kitöltött kérdőívek. A nagyon gyenge tanulók például egyedül szeretnének dolgozni, egyszerű, probléma- mentes munkát kívánnak, és boldog családi életet szeretnének. Csak igen keveseknek — a súlyos egészségkárosultaknak — javasoljuk, hogy ne tanuljanak tovább, hogy a segéd-, vagy a betanított munkát vállalják. Olyan is gyakran adódik. hogy pont a választott szakmára nem alkalmas a gyerek, ám a százkilencven közül még száznyolcvanki- lenc lehetőség áll előtte. — Az orientálás egyben biztosíték az elhelyezkedésre is? — Három évre előre gon- gondolkodunk, amikor ajánlunk egy-egy pályát. Ismerjük az igényeket, a munkaerő-szükségletet. Számolnunk kell olykor sértődöttséggel is, ha például egy szülő ragaszkodik az eredeti elképzeléshez. Ám minden erőnkkel azon igyekszünk. hogy csalódás nélkül győzzük meg őket. ★ Néhány hét, és dönteni kell. A pályaválasztási tájékoztató már valamennyi nyolcadikos kezében van. S hogy hová indul a gyerek, abban nemcsak az iskolának, de a családnak is nagy felelőssége van. Hiszen fontos társadalompolitikai kérdés, sikeres, megelégedett ember válik-e belőle. Mikes Márta Néhány esztendővel ezelőtt Budapesten szinte .az ismeretlenségből lépett a karmesteri dobogókra a magas, fekete fiatalember. A Kanadában élő magyar dirigens, Joó Árpád, akj tizennégy éves korában a Liszt—Bartók zongoraverseny győztese volt, s aki később megnyert egy olaszországi versenyt is, az elmúlt években a New York-i Juilliard-iskolában, majd az Indiana Egyetem karmesterképző tanszakán tanult. Akik emlékeztek még a hatvanas évekből az akkor még szinte gyerek Joó Árpád virtuóz zongorajátékára, főként Liszt-interpretálására, azokat ugyancsak meglepte két évtizeddel későbbi, karmesterként való feltűnése. A meglepetést talán nem is elsősorban az egykori, sokat ígérő tehetségű pianista „pályamódosítása” okozta, inkább a nagyvonalú, biztonságos zenekarvezetés, elmélyült partitúraismeret, a zenetörténeti stílusokban való tévedhetetlen tájékozottság. Az idén 36 esztendős művész 1980-ban először egy Zeneakadémiai koncerten, majd két Walkür-előadás dirigálásával vonta magára zenei közéletünk figyelmét. Vonzódása a romantikához, Mahler monumentális VIII. szimfóniájának hazai bemutatóján, a Sportcsarnokban vált egyértelművé. Nem okozott tehát meglepetést tavalyi, őszi koncertsorozata, amelyen elsősorban Lisz-mű- veket dirigált, s a hír, amelyből megtudtuk: Joó Árpád hat lemezből álló sorozat felvételeit készíti el a Hungarotonnál, Liszt összes szimfonikus költeményének kiadványát. Közben december elején Mahler II. szimfóniáját vezényelte az Erkel Színházban, az épülő Nemzeti Színház javára adott hangversenyen. Nehezen is találtunk megfelelő időt a sok elEredményes esztendőt zárt 1984 végén a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat. Tavaly a csaknem 30 ezer tagot számláló egyesület mintegy 160 ezer rendezvényén — előadásain, tanfolyamain, vitafórumain, konferenciáin — 5 millió érdeklődő vett részt. A társulat 1984-ben a hagyományos ismeretterjesztő munka mellett új feladatok megoldására is vállalkozott. A múlt évben különösen a testületi demokratizmus további erősítésére, a tudományos ismeretterjesztés új formáinak és módszereinek kidolgozására helyeztek hangsúlyt. Heves megyében több mint 4 ezer ismeretterjeszfoglaltság mellett erre a beszélgetésre. — Figyelmet érdemlő budapesti fellépései alighanem meggyőzték a hazai közönséget: nem volt elhamarkodott lépés, hogy végül is a karmesteri pályát választotta. — örülnék, ha meggyőzhettem volna erről az értem akkoriban nagyon aggódó Pernye Andrást, akivel nagyon jó kapcsolatom volt, s aki egy hosszú, lelkemre beszélő levelet írt, mikor Amerikába mentem, s megtudta, hogy végérvényesen a karmesteri pálya mellett döntöttem. Óva intett, hogy gondoljam meg újra, és alaposan, hiszen fényes zongorista pálya vár rám. Sajnos, nem találkoztunk többé, soha nem hallott engem dirigálni. Többen is aggódtak értem, de hát én egész kisgyerek korom óta teljes bizonyossággal tudtam, hogy karmester akarok lenni. Talán azzal kezdődött, hogy anyám már 3—4 éves koromban elvitt Ferencsik János hangversenyeire, s főleg a próbáira. Azután személyesen is bemutattak neki, ő pedig szívesen támogatott, tanított. Azt hiszem, én voltam az egyetlen privát növendéke. És érdekes, amit a legfontosabbnak tartott a karmesteri tevékenységben, arra tanított a legkevésbé: pontosan ütni. Ferencsik úgy vélte, ezt nem lehet megtanítani, erre születni kell. Annál többet foglalkoztunk közvetlenül a partitúrákkal, a zenével. Vagy ő ült a zongoránál, vagy én, így elemeztük együtt Beethoven szimfóniáit egyebek közt, s ez olyan nagyszerű stúdium volt számomra, aminek igazi értékét csak jóval később láttam. — Ügy tudom, Kodály is felfigyelt önre igen korán. — Kodály gyerekkorom óta személyes érdeklődést tanútő előadást tartottak, az egyéb rendezvények száma pedig meghaladja az ezret. Az elmúlt év során nem kevesebb mint 212 tanfolyamot szerveztek és jelentősen gyarapodott a szakosztályi tevékenység. A több mint 700 országjáró úton túl csaknem 180 irodalmi szakosztályi előadást tartotta^ a jogi és művészeti előadások mellett. Sok érdeklődőt vonzott a műszaki, a csillagászati és a biológiai szakosztály is. Népszerűek a TIT Heves megyei szervezetének nyelv- tanfolyamai. Csak Gyöngyösön több mint 40-félét szerveztek, az óvodásoktól a felnőtt korig. A számító- gépes ismeretekre nemcsak az általános iskolások, hasított irántam és a pályám iránt... — Ez a nagyvonalú ajándékából is kiderült... — Nem szoktam erről beszélni. de valóban én voltam a második, aki zongo-. rát kapott tőle, de azzal a feltétellel, hogy nem szólok róla sehol, és nem köszönöm meg soha. Sajnos, ő sincs ma már köztünk, így talán megbocsátható, ha elárultam a titkot. — Tudomásom szerint ön igen aktívan foglalkozik a nyelvészettel. — Ez igaz. Több, mint hobby a nyelvtudomány iránti érdeklődésem. A nyelvészet szerintem igen sok igazságot elárul az emberről, a népről, kulcsot ad egy nép gondolkodásmódjához. A mai modern tudományok közül az egyik legújabb, a ling- visztikus filozófia foglalkoztat a leginkább. Ennek egy igen érdekes része az a vizsgálódás, amely a betűk formálódását kutatja, s annak hatását a tudatra. Nemigen fér ebbe a beszélgetésbe, hogy milyen szerteágazó tudományokat végeztem ezen a téren. Elég jól megtanultam latinul, héberül, görögül; mostanában szanszkri- tül tanulok. És persze tanulmányoztam a székely rovásírást is. Meggyőződésem, hogy zenei, karmesteri munkámat, a zenéről vallott elképzeléseimet mindez nélkülözhetetlen adalékokkal gazdagítja. Sz. Gy. nem a termelésben résztvevők is szert tehettek. A megye üzemeiben szükséges munkák körét a szakmunkás-, a betanított munkás- és a művezetőképzés keretében lehet elsajátítani. Új jelenség a TIT-nél az agrovideoklub Bevezették az idegen nyelvi távoktatást is. Egyébként az üzemek, intézmények számára fordítási tevékenységet is végeznek, szükség esetén műszaki tolmácsokat biztosítanak. Sokrétű ismereteket nyújtanak a kiskert- művelőknek. Az elmúlt év új kezdeményezése még az alapfokú vadgazálko- dási és természetvédelmi tanfolyam megszervezése, amely széles körű ismereteket nyújt a vadásztársaságok tisztségviselőinek. NÉGYEZERNÉL TÖBB ELŐADÁS HEVES MEGYÉBEN Mérlegen az ismeretterjesztés Tömítés Emberkét szombaton reggel nagy csapás érte. Amint kivánszorgott a fürdőszobába, hogy hozzákezdjen a mindennapi félálombeli borotválkozáshoz, majdnem fölébredt a látványtól. A csaptelepből vékony sugárban spriccelt a víz. Leküld- te hát a feleségét, hogy hívja ki a szerelőket. Az asszony fél óra múlva tért vissza fülén a telefon- kagyló nyomával. — Nem jönnek ki — mondta mélabúsan —, mindenki géemkában dolgozik, csak az ügyeletes maradt ott, hogy elküldje a megrendelőket. Azt mondta, csavarjuk be ronggyal, vagy zárjuk el alul a csapot. — Okos szerelő... — zsörtölődött Emberke. — Tudhatná, hogy a lakótelepi házakban csak a pincében van csap. Ha azt elzárom, mindenki víz nélkül marad. Eridj, asszony, lakik a szomszéd utcában egy maszek, hívd föl őt! A maszek negyed óra múlva megérkezett. Nem kérdezett semmit. Kipakolta a szerszámait, majd tíz perc múlva így szólt az asszonyhoz: — Keziccsókolom, tessék kipróbálni! A csap jobb volt, mint újkorában. A mester szerényen mosolygott, aztán számolt. „Elzárás 10, kinyitás 10, tömítés 5, szerelés 20, adó 80, összesen 180 forintot kapok, keziccsókolom. . — Látja, uram, ez a filléres tömítés okozta a galibát — dobta Emberke lába elé a kiszuperált gumidarabot. Lehet, hogy a jövő héten a konyhai csapja fog elromla- ni. Jobb. ha beszerez belőle néhányat. És Emberke megfogadta a jó tanácsot. Hétfőn végigjárta a műszaki áruházakat. Felmutatta a tömítését, az eladó pedig mosolyogva megcsóválta a fejét. „Ez nekünk nem üzlet, uram. Vegyen új, import csaptelepet 1800-ért. Azt még be is csomagoljuk!” De Emberkét kemény fából faragták, nem adta föl ilyen könnyen. A különleges tudakozóban megtudta, hogy van a városban egy bolt, ahol tömítéseket árulnak. (Legalább is a telefonkönyv összeállítása idején még volt.) Odament. Az ajtót zárva találta. Rajta a tábla: „Elnézést, leltározunk.” Alatta idegesen dülöngélő, kusza betűkkel: „az idén már tizedszer.” Egy másik, piros irónnal írott megjegyzés szexuális örömöket kívánt az illetékeseknek a sanghaji nagynénikéjükkel. Volt még egy kis hely, így hát ő is odaírta a véleményét: „Egyetértek az előttem szólóval!!!” Elment egy szerelvényboltba, ahol két évvel ezelőtt a felesége barátnője már vett valamiféle tömítést. A pult mögött támaszkodó fiatalembernek ' megmutatta a markában szorongatott kincsét. — Hát... nem is tudom... Megnézhetném a raktárban. .. esetleg... — Hát akkor nézze meg! ... Legyen szíves!... — No igen, de nem hagyhatom magára a boltot... ! — A Lajos küldte? — kérdezte valaki a raktárból. — Nem, a feleségem. — Szóval nem a Lajos? Sajnos, így csak azt tanácsolhatom, uram, hogy szerezzen egy darab gumit, és vágjon belőle tömítést a felesége körömollójával. — Vagy szerelje ki egy másik csapból! — kontrázott rá a másik eladó hamiskásan kacsintva. — A maguk gyárában nincs csap? Ekkor érezte először, hogy valaki beköltözött a testébe, és apró tömítéseket rak az ereibe. Amikor egyik barátja tanácsára kibuszozott Soroksárra, és a maszek spéci autóbolt ajtaján meglátta a táblát: „Szabadság miatt zárva”, elkezdtek zsongani a méhek a fejében. Később a trafikokba, sőt a butikokba is betért elnyűtt .tömítését mutogatva. Végül egy zöldségeskofa félreértette a mutogatását a Rákóczi téri piacon, és úgy fejbe vágta a kosarával, hogy menten összeesett. A helyszínre érkező rendőrök hívták ki a mentőket. A kórházban egy csinos, fiatal doktornő volt éppen az ügyeletes. Bármit kérdezett tőle. Emberke egyre csak a tenyerén lapuló tömítést mutogatta, és halkan motyogott maga elé: „Ilyet adjatok nekem! Ilyet adjatok nekem!” — Te jóságos isten, ez szexmániás!!! — ugrott föl a doktornő, és a legtávolabbi gumiszobába vitette. Még arról is megfeledkezett izgalmában, hogy átöltöztesse az ápolókkal. Másnap, amikor beenged - ték hozzá sírdogáló feleségét, sugárzó arccal ölelte át az asszonyt. — Ne búsulj, Mariskám! Idenézz, micsoda tömítéseket vágtam a gumiszoba falából! Most már nem fog spriccelni a csapunk! T. Ágoston László