Népújság, 1985. január (36. évfolyam, 1-25. szám)

1985-01-22 / 17. szám

4. NÉPÚJSÁG, 1985. január 22., kedd KI MIRE ALKALMAS. MERRE TOVÁBB, NYOLCADIKOSOK? Finiséhez érkezett a tizennégy évesek döntési idő­szaka. a családokban ezekben a hetekben a legfőbb kérdés: mi legyen a gyerek? A nyolcadik osztályosok­nak február 20-ig kell beadniuk a jelentkezési lapo­kat. a középfokú oktatási intézmények pedig március 20-ig ítélik meg. kiket fogadjanak. Vezényel: Joó Árpád A pályaválasztás — s ezt mindannyian tapasztalatból tudjuk — nem könnyű. Kü­lönösen azért nem. merít je­lenlegi oktatási ! rendszerünk­ben él egy rossz szemlélet: „ráérünk majd nyolcadik­ban”. Pedig, ez már jófor­mán az utolsó pillanat, s így nem jut idő. ho<*v ala­posan megfontolja a döntést sziülő és gyerek. Való igaz. hogy nemcsak a pályára, de a választásra is készülni kell. Az iskoláiban a pedagógus, otthon az apa, az anya a kicsi fejlődéséből, játéká­ból, érdeklődési köréből —, s mindezek elemzéséből — lemértheti a vonzódást. a szándékot. Már a hetedikben! A Heves megyei Pályavá­lasztási és Nevelési Tanácsadó munkatársai azon,.fáradoznak, hogy mind az iskolában, mind a családban koráb­ban foglalkozzanak a pá­lyaválasztás kérdésével. Ép­pen ezért már a hetedik osztályban felmérik, ki mi­lyen hivatást képzel el ma­gának. Az osztályfőnöki órákon így már jobbára megfogalmazzák a gyerekek, mihez éreznek kedvet, mely foglalkozás érdekli őket. A szándék) elmérő lapon azt is megkérdezik, ki kér szak­tanácsa dást. — Természetesen fontos feladatunknak tartjuk azt is. hogy hetedikben, nyolcadik­ban „felfedezzük” a külön­leges tehetségeket — mond­ja Jenei Arturné, a pálya­választási tanácsadó igaz­gatója. — Nagyon sok szü­lőnek ugyanis az a törekvé­se, hogy tizennyolc éves ko­rában már szakma legyen a gyerek kezében. Éppen ezért oly divatosak manapság a szakközépiskolák. Számos olyan esetet tudunk sorolni, amikor az itteni pályaalkal­massági vizsgálat során ki­derült, különleges képessé­gekkel rendelkezik a tizen­éves. Nekik mindig a gim­náziumot, nem egyszer a speciális tagozatot javasol­juk. — Nem az volna az ideá­lis. ha a nyolcadikosok már elérnének a pályaérettség színvonalára? — Nem ilyen egyszerű ez. Nagyon sokszor találkozunk a teljes tanácstalansággal. Nap mint nap, még a me­gye legtávolabbi pontjáról is jönnek a kétség beesett anyukák: „Ez a gyerek sem­miben sem tűnik ki, fogal­ma sincs, mi legyen.” Ta­nács nélkül senkit sem en­gedünk el. A pszichológiai, a laboratóriumi vizsgálatok során kiderülnek az adott­ságok. a tesztek megvilágít­ják az érdeklődési kört is. Emellett kitűnik: ki mire nem alkalmas. Épp a na­pokban jött egy fiúcska, aki szobafestő szeretett volna lenni. Kitűnt, hogy súlyos színtévesztő. Megint külön kategóriába tartoznak az egészségkárosodottak. Ve­lük még körültekintőbben foglalkozunk. És természete­sen nagy figyelmet szente­lünk az állami gondozottak­ra. akár gyermekotthonban, akár nevelőszülőknél élnek. Fodrászból — koszorús? A hetedik osztályos szán­dékfelmérés abban is segít, hogy a tanács munkaügyi osztályának és a szakmun­kásképzőknek jelezhessék az igényeket. Még így is előfordul, hogy egyes szak­mákból többszörös a túlje­lentkezés. Évek óta gond ez már. s az idén is számolni kell ezzel. Nagy az érdek­lődés az ismét induló tech­nikusi képzés iránt, s „ro­hamok elé néznek” az er­dészeti, az óvónőképző és az egészségügyi szakiskolák. Ugyancsak várható a nagy­szájúm jelentkezés a keres­kedelmi és vendéglátóipari szakiskolákban és szakkö­zépiskolákban. A Heves megyei Pályavá­lasztási és Nevelési Tanács­adó pedagógusai, szakembe­rei ebben a tanévben nem kevesebb, mint nyolcvanhat szülői értekezleten vettek részt, hogy tájékoztassák az érdekelteket a lehetőségek­ről. A pályaválasztási kiál­lításuk is segít abban, hogy minél kevesebb továbbtanul­ni szándékozó csalódjon. így is sokan számíthatnak arra, hogy elutasítják ké­relmüket. Fodrásztanulónak például az egész megyében csak Hatvanban vesznek föl hét jelentkezőt. Természetes, hogy azok a lányök, akik ezt választották: kényszer­pályára kerülnek. Érdekes módon az áfészek nem szor­galmazzák, hogy több le­gyen a női fodrász. Pedig nagyon sok olyan falu van a megyében, ahol elkelne ez a szolgáltatás ... Nem indul az idén nőiruha-készítő kép­zés Egerben. Férfiruha-ké­szítőnek. kárpitosnak. kö­szörűsnek tizenöt lányt vesz­nek fel, cipőfelsőrész-készí­tőnek 18, erősáramú beren­dezésszerelőnek 5, szedőnek 11 tanulót várnak. A megye ipari szerkezetéből adódóan a fiúknak nagyobb a lehe­tősége a szakmunkásképzők­be és a műszaki pályákra. Százkilencven szakma A megyében ebben az év­ben 4330 nyolcadikos végez az idén, s eddig több mint kilencszáz gyerek járt a pá­lyaválasztási tanácsadóban. — A csoportos fesztek ki­töltése után következik a la­boratóriumi vizsgálat, majd a motivációs és az intelligen­cia felmérése — magyaráz­za Mészáros József igazga­tóhelyettes. — Félreértés ne essék, mi nem az iskolát kontrolláljuk, hanem a ké­pességeket derítjük fel. Ér­dekes dolgokról árulkodnak a kitöltött kérdőívek. A na­gyon gyenge tanulók példá­ul egyedül szeretnének dol­gozni, egyszerű, probléma- mentes munkát kívánnak, és boldog családi életet sze­retnének. Csak igen keve­seknek — a súlyos egész­ségkárosultaknak — java­soljuk, hogy ne tanuljanak tovább, hogy a segéd-, vagy a betanított munkát vállal­ják. Olyan is gyakran adó­dik. hogy pont a választott szakmára nem alkalmas a gyerek, ám a százkilencven közül még száznyolcvanki- lenc lehetőség áll előtte. — Az orientálás egyben biztosíték az elhelyezkedés­re is? — Három évre előre gon- gondolkodunk, amikor aján­lunk egy-egy pályát. Is­merjük az igényeket, a mun­kaerő-szükségletet. Számol­nunk kell olykor sértődött­séggel is, ha például egy szülő ragaszkodik az erede­ti elképzeléshez. Ám min­den erőnkkel azon igyek­szünk. hogy csalódás nélkül győzzük meg őket. ★ Néhány hét, és dönteni kell. A pályaválasztási tá­jékoztató már valamennyi nyolcadikos kezében van. S hogy hová indul a gyerek, abban nemcsak az iskolá­nak, de a családnak is nagy felelőssége van. Hiszen fon­tos társadalompolitikai kér­dés, sikeres, megelégedett ember válik-e belőle. Mikes Márta Néhány esztendővel ezelőtt Budapesten szinte .az isme­retlenségből lépett a kar­mesteri dobogókra a magas, fekete fiatalember. A Kana­dában élő magyar dirigens, Joó Árpád, akj tizennégy éves korában a Liszt—Bar­tók zongoraverseny győztese volt, s aki később megnyert egy olaszországi versenyt is, az elmúlt években a New York-i Juilliard-iskolában, majd az Indiana Egyetem karmesterképző tanszakán tanult. Akik emlékeztek még a hatvanas évekből az akkor még szinte gyerek Joó Árpád virtuóz zongorajátékára, fő­ként Liszt-interpretálására, azokat ugyancsak meglepte két évtizeddel későbbi, kar­mesterként való feltűnése. A meglepetést talán nem is el­sősorban az egykori, sokat ígérő tehetségű pianista „pá­lyamódosítása” okozta, in­kább a nagyvonalú, bizton­ságos zenekarvezetés, elmé­lyült partitúraismeret, a ze­netörténeti stílusokban való tévedhetetlen tájékozottság. Az idén 36 esztendős mű­vész 1980-ban először egy Zeneakadémiai koncerten, majd két Walkür-előadás di­rigálásával vonta magára ze­nei közéletünk figyelmét. Vonzódása a romantikához, Mahler monumentális VIII. szimfóniájának hazai bemu­tatóján, a Sportcsarnokban vált egyértelművé. Nem oko­zott tehát meglepetést ta­valyi, őszi koncertsorozata, amelyen elsősorban Lisz-mű- veket dirigált, s a hír, amely­ből megtudtuk: Joó Árpád hat lemezből álló sorozat fel­vételeit készíti el a Hunga­rotonnál, Liszt összes szim­fonikus költeményének ki­adványát. Közben december elején Mahler II. szimfóniá­ját vezényelte az Erkel Szín­házban, az épülő Nemzeti Színház javára adott hang­versenyen. Nehezen is talál­tunk megfelelő időt a sok el­Eredményes esztendőt zárt 1984 végén a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat. Tavaly a csaknem 30 ezer tagot számláló egyesület mintegy 160 ezer rendezvé­nyén — előadásain, tanfo­lyamain, vitafórumain, kon­ferenciáin — 5 millió érdek­lődő vett részt. A társulat 1984-ben a hagyományos ismeret­terjesztő munka mellett új feladatok megoldására is vállalkozott. A múlt évben különösen a testületi de­mokratizmus további erő­sítésére, a tudományos is­meretterjesztés új formái­nak és módszereinek kidol­gozására helyeztek hang­súlyt. Heves megyében több mint 4 ezer ismeretterjesz­foglaltság mellett erre a be­szélgetésre. — Figyelmet érdemlő bu­dapesti fellépései alighanem meggyőzték a hazai közön­séget: nem volt elhamarko­dott lépés, hogy végül is a karmesteri pályát választot­ta. — örülnék, ha meggyőz­hettem volna erről az ér­tem akkoriban nagyon ag­gódó Pernye Andrást, akivel nagyon jó kapcsolatom volt, s aki egy hosszú, lelkemre beszélő levelet írt, mikor Amerikába mentem, s meg­tudta, hogy végérvényesen a karmesteri pálya mellett döntöttem. Óva intett, hogy gondoljam meg újra, és ala­posan, hiszen fényes zongo­rista pálya vár rám. Sajnos, nem találkoztunk többé, so­ha nem hallott engem diri­gálni. Többen is aggódtak értem, de hát én egész kis­gyerek korom óta teljes bi­zonyossággal tudtam, hogy karmester akarok lenni. Ta­lán azzal kezdődött, hogy anyám már 3—4 éves ko­romban elvitt Ferencsik Já­nos hangversenyeire, s fő­leg a próbáira. Azután sze­mélyesen is bemutattak ne­ki, ő pedig szívesen támoga­tott, tanított. Azt hiszem, én voltam az egyetlen privát növendéke. És érdekes, amit a legfontosabbnak tartott a karmesteri tevékenységben, arra tanított a legkevésbé: pontosan ütni. Ferencsik úgy vélte, ezt nem lehet megta­nítani, erre születni kell. An­nál többet foglalkoztunk köz­vetlenül a partitúrákkal, a zenével. Vagy ő ült a zon­goránál, vagy én, így ele­meztük együtt Beethoven szimfóniáit egyebek közt, s ez olyan nagyszerű stúdium volt számomra, aminek iga­zi értékét csak jóval később láttam. — Ügy tudom, Kodály is felfigyelt önre igen korán. — Kodály gyerekkorom óta személyes érdeklődést tanú­tő előadást tartottak, az egyéb rendezvények száma pedig meghaladja az ezret. Az elmúlt év során nem kevesebb mint 212 tanfo­lyamot szerveztek és jelen­tősen gyarapodott a szak­osztályi tevékenység. A több mint 700 országjáró úton túl csaknem 180 irodalmi szakosztályi előadást tartot­ta^ a jogi és művészeti előadások mellett. Sok ér­deklődőt vonzott a műszaki, a csillagászati és a biológiai szakosztály is. Népszerűek a TIT Heves megyei szervezetének nyelv- tanfolyamai. Csak Gyön­gyösön több mint 40-félét szerveztek, az óvodásoktól a felnőtt korig. A számító- gépes ismeretekre nemcsak az általános iskolások, ha­sított irántam és a pályám iránt... — Ez a nagyvonalú aján­dékából is kiderült... — Nem szoktam erről be­szélni. de valóban én vol­tam a második, aki zongo-. rát kapott tőle, de azzal a feltétellel, hogy nem szólok róla sehol, és nem köszönöm meg soha. Sajnos, ő sincs ma már köztünk, így talán megbocsátható, ha elárultam a titkot. — Tudomásom szerint ön igen aktívan foglalkozik a nyelvészettel. — Ez igaz. Több, mint hobby a nyelvtudomány iránti érdeklődésem. A nyel­vészet szerintem igen sok igazságot elárul az emberről, a népről, kulcsot ad egy nép gondolkodásmódjához. A mai modern tudományok közül az egyik legújabb, a ling- visztikus filozófia foglalkoz­tat a leginkább. Ennek egy igen érdekes része az a vizs­gálódás, amely a betűk for­málódását kutatja, s annak hatását a tudatra. Nemigen fér ebbe a beszélgetésbe, hogy milyen szerteágazó tu­dományokat végeztem ezen a téren. Elég jól megtanul­tam latinul, héberül, görö­gül; mostanában szanszkri- tül tanulok. És persze tanul­mányoztam a székely rovás­írást is. Meggyőződésem, hogy zenei, karmesteri mun­kámat, a zenéről vallott el­képzeléseimet mindez nél­külözhetetlen adalékokkal gazdagítja. Sz. Gy. nem a termelésben résztve­vők is szert tehettek. A megye üzemeiben szüksé­ges munkák körét a szak­munkás-, a betanított munkás- és a művezető­képzés keretében lehet el­sajátítani. Új jelenség a TIT-nél az agrovideoklub Bevezették az idegen nyelvi távoktatást is. Egyébként az üzemek, intézmények számára fordítási tevékeny­séget is végeznek, szükség esetén műszaki tolmácsokat biztosítanak. Sokrétű isme­reteket nyújtanak a kiskert- művelőknek. Az elmúlt év új kezdeményezése még az alapfokú vadgazálko- dási és természetvédelmi tanfolyam megszervezése, amely széles körű ismere­teket nyújt a vadásztársa­ságok tisztségviselőinek. NÉGYEZERNÉL TÖBB ELŐADÁS HEVES MEGYÉBEN Mérlegen az ismeretterjesztés Tömítés Emberkét szombaton reggel nagy csapás érte. Amint kivánszorgott a fürdőszobá­ba, hogy hozzákezdjen a mindennapi félálombeli bo­rotválkozáshoz, majdnem fölébredt a látványtól. A csaptelepből vékony sugár­ban spriccelt a víz. Leküld- te hát a feleségét, hogy hív­ja ki a szerelőket. Az asszony fél óra múlva tért vissza fülén a telefon- kagyló nyomával. — Nem jönnek ki — mond­ta mélabúsan —, mindenki géemkában dolgozik, csak az ügyeletes maradt ott, hogy elküldje a megrendelő­ket. Azt mondta, csavarjuk be ronggyal, vagy zárjuk el alul a csapot. — Okos szerelő... — zsör­tölődött Emberke. — Tud­hatná, hogy a lakótelepi há­zakban csak a pincében van csap. Ha azt elzárom, min­denki víz nélkül marad. Eridj, asszony, lakik a szom­széd utcában egy maszek, hívd föl őt! A maszek negyed óra múl­va megérkezett. Nem kérde­zett semmit. Kipakolta a szerszámait, majd tíz perc múlva így szólt az asszony­hoz: — Keziccsókolom, tessék kipróbálni! A csap jobb volt, mint új­korában. A mester szeré­nyen mosolygott, az­tán számolt. „Elzárás 10, kinyitás 10, tömítés 5, szerelés 20, adó 80, összesen 180 forintot kapok, keziccsó­kolom. . — Látja, uram, ez a fillé­res tömítés okozta a galibát — dobta Emberke lába elé a kiszuperált gumidarabot. Lehet, hogy a jövő héten a konyhai csapja fog elromla- ni. Jobb. ha beszerez belőle néhányat. És Emberke megfogadta a jó tanácsot. Hétfőn végigjárta a műszaki áruházakat. Fel­mutatta a tömítését, az el­adó pedig mosolyogva meg­csóválta a fejét. „Ez nekünk nem üzlet, uram. Vegyen új, import csaptelepet 1800-ért. Azt még be is csomagoljuk!” De Emberkét kemény fá­ból faragták, nem adta föl ilyen könnyen. A különle­ges tudakozóban megtudta, hogy van a városban egy bolt, ahol tömítéseket árul­nak. (Legalább is a telefon­könyv összeállítása idején még volt.) Odament. Az aj­tót zárva találta. Rajta a tábla: „Elnézést, leltáro­zunk.” Alatta idegesen dü­löngélő, kusza betűkkel: „az idén már tizedszer.” Egy másik, piros irónnal írott megjegyzés szexuális örömö­ket kívánt az illetékeseknek a sanghaji nagynénikéjükkel. Volt még egy kis hely, így hát ő is odaírta a vélemé­nyét: „Egyetértek az előttem szólóval!!!” Elment egy szerelvénybolt­ba, ahol két évvel ezelőtt a felesége barátnője már vett valamiféle tömítést. A pult mögött támaszkodó fiatal­embernek ' megmutatta a markában szorongatott kin­csét. — Hát... nem is tudom... Megnézhetném a raktár­ban. .. esetleg... — Hát akkor nézze meg! ... Legyen szíves!... — No igen, de nem hagy­hatom magára a boltot... ! — A Lajos küldte? — kérdezte valaki a raktárból. — Nem, a feleségem. — Szóval nem a Lajos? Sajnos, így csak azt taná­csolhatom, uram, hogy sze­rezzen egy darab gumit, és vágjon belőle tömítést a fe­lesége körömollójával. — Vagy szerelje ki egy másik csapból! — kontrá­zott rá a másik eladó hamis­kásan kacsintva. — A ma­guk gyárában nincs csap? Ekkor érezte először, hogy valaki beköltözött a testébe, és apró tömítéseket rak az ereibe. Amikor egyik barát­ja tanácsára kibuszozott So­roksárra, és a maszek spéci autóbolt ajtaján meglátta a táblát: „Szabadság miatt zárva”, elkezdtek zsongani a méhek a fejében. Később a trafikokba, sőt a butikokba is betért elnyűtt .tömítését mutogatva. Végül egy zöldségeskofa félreértet­te a mutogatását a Rákóczi téri piacon, és úgy fejbe vágta a kosarával, hogy menten összeesett. A hely­színre érkező rendőrök hív­ták ki a mentőket. A kórházban egy csinos, fiatal doktornő volt éppen az ügyeletes. Bármit kérde­zett tőle. Emberke egyre csak a tenyerén lapuló tö­mítést mutogatta, és halkan motyogott maga elé: „Ilyet adjatok nekem! Ilyet adja­tok nekem!” — Te jóságos isten, ez szexmániás!!! — ugrott föl a doktornő, és a legtávolabbi gumiszobába vitette. Még arról is megfeledkezett iz­galmában, hogy átöltöztesse az ápolókkal. Másnap, amikor beenged - ték hozzá sírdogáló felesé­gét, sugárzó arccal ölelte át az asszonyt. — Ne búsulj, Mariskám! Idenézz, micsoda tömítése­ket vágtam a gumiszoba fa­lából! Most már nem fog spriccelni a csapunk! T. Ágoston László

Next

/
Thumbnails
Contents