Népújság, 1985. január (36. évfolyam, 1-25. szám)
1985-01-22 / 17. szám
NÉPÚJSÁG, 1985. január 22., kedd 5. .. ï . ' ■ \f. -, Él Hz alma csodája Reggel, délben egy alma, egészség a jutalma! — Az egészségügyi plakátszöveg igazságához most újabb adalékot szolgáltattak a tudósok. A tolouse-i egyetemen kiderítették, hogy ez az igen közönséges gyümölcs gyógyszerként használható a vér koleszterinszintjének csökkentésére. A kutatók magas koleszterinszíntű hörcsögökön kísérleteztek. Az állatokat két csoportra osztották. Mindkét csoport azonos összetételű táplálékot kapott azzal az apró különbséggel, hogy az egyik csoportnak rendszeresen almát is adtak. Ez utóbbi csoportban azoknál a hörcsögöknél, amelyek májában fölös mértékben rakódtak le a zsírok, egy idő múlva a vér koleszterintartalma normális szintre szállt le. Franciaországban, Olaszországban, Írországban, és Franciaországban — írja a Za R ubezsom című szovjet hetilap — emberekkel folytatott kísérletek során is bebizonyosodott, hogy a rendszeres almafogyasztók több mint ötven százalékánál a koleszterinszint 10 %-kal alacsonyabb, mint azoknál, akik nem esznek almát. A toulouse-i egyetemen egy huszonhárom tagú, huszonhat, hatvanöt éves betegekből álló csoport napi 2—3 almát kapott, egy másik — tagjai 59—96 évesek voltak — napi egy almát. Az első csoport betegeinél a koleszterinszint határozottan csökkent, átlagosan 14 százalékkal; a másik csoport tagjainak a felénél ugyancsak tapasztaltak, ha nem is ennyire átütő, de ugyancsak meggyőző eredményt. A köztudatban elterjedt hiedelemmel ellentétben nincs „jó” és „rossz” koleszterin. Csak hasznos és fölös koleszterin van, s minden embernél egyedi, hogy mekkora mennyiség bizonyulhat „méregnek.” Fontos az is, hol gyűlik össze a szervezetben a fölös koleszterin. Mindkét vonatkozásban fontos szerephez juthat az alma. Eleve azzal, hogy — lévén növényi táplálék — nem visz be a szervezetbe zsírt. Másrészt pedig azzal, hogy — amint a kísérletek kimutatták — összetételénél fogva serkenti a koleszterint oldó epe- és más savak működését, sőt, szükség szerint szabályozza azok kiválasztását. Többféle oka van a koleszterinszint nem kívánatos ^emelkedésének, és senki sem állitja, hogy mindegyik esetben az alma az egyedül hatásos orvosság. Egyetlen orvos sem fogja javasolni páciensének, hogy ne tegyen egyebet, csak egyen almát. De ha csupán arról a „betegségről” van szó — amely a legelterjedtebb az ipari országokban — hogy az emberek túl sok zsíros ételt, cukrot fogyasztanak, ez az ősi gyümölcs kiváló hatású lehet diétaként. Lehet, hogy amikor Éva almával kínálta Ádámot, csupán az egészségével törődött? Szitakötő-model I A szitakötők, akárcsak egy sor más rovar, elegáns repülésükhöz olyan felhajtómechanizmust használnak, amely irigységet kiéit a repülőgép-szerkesztőkben : míg a felhajtóerő-koefficiens még a nagy teljesítményű repülőgépeknél is legfeljebb 2, a szitakötők játszva elérik ennek háromszorosát. Sőt, repülési és szárny- technikájuk olyan felhajtóerőkkel operál, amelyek saját testük súlyának 10—15- szörösét is elérik. Ezek az értékek a coloradói egyetem kutatótudósait arra késztették, hogy modem, új vizsgálati eljárásokkal megfejtsék a repülő rovarok technikájának a titkát. Megállapították. hogy egyenlőtlen, nem álandó aerodinamikai állapotok biztosítanak a szitakötőknek ilyen felhajtóerőt. Ezzel szemben valamennyi ma használt re- pülőgépszárny-profil egyenletes „megfúvatássa!” dolgozik. A rovarok ezeket az egyenlőtlen légörvényeket maguk keltik számymozgá; sukkal, ennek ellenére képesek arra, hogy repülésüket pontosan irányítsák, a levegőben megálljának, de villámgyorsan el is repüljenek. Marokkói Medinák A kútnál Majd minden marokkói városban van egy Medina. Amolyan óváros féle. Zárt udvarokkal, sok kilométer hosszú zegzugos, szűk utcákkal, egymást érő üzletsorokkal, piaccal, színes látnivalókkal. Az európai turista azt sem tudja hová nézzen, merre menjen. S vezető nélkül nem is tanácsos útnak indulni a Medinában, mert bonyolult sikátoraiban, rejtélyes bazársoraiban, labirintusaiban hamar eltéved a kíváncsi. A zsúfolt, mozgalmas utcákon lefátyolozott arcú nők suhannak hátukra kötött csecsemőjükkel. Áruval, kétoldalt kosárral megrakott szamarak, öszvérek kocognak, s olyan keskeny az utca, hogyha nem vigyáz az ember, könnyen a falhoz nyomják. Bár az öszvér gazdája hangos „balek” (vigyázat) szóval figyelmezteti az utca népét. Kézművesek bódéi sorakoznak egymás mellé. Egyszer rendezetlenül, színes tarkaságban, más városokban szakmák szerint tömörülve. Fezben, az egykori királyvárosban — ahol a legnagyobb és legzugosabb a Medina — papucsos, rézműves, fegyverkovács, szőnyegszövő, kelmefestő, kovács, fazekas, gyékényfonó, szabó, gyöngyfűző utcák váltják egymást. Az üzlet egyben műhely is. Ott, a szűk utcán tolongó közönség előtt dolgozik a mester családjával együtt. A műhely szélessége csak egy ajtónyi. De nem ajtó, hanem pult választja el az utcától. A pult felett kötél vagy lánc lóg, ebbe kapaszkodva iki- és beugrással közlekedik az üzlet tulajdonosa. Vagy lábát maga alá húzva, pultjára ülve várja a vásárlókat. Az apa, és három-négy vagy még több fiúgyermeke alkotják a műhely „személyzetét.” A gyerekeket már négy-ötéves korukban befogják és a legnehezebb munkát is rá merik bízni a tíz-tizenkét éves fiúkra. A törvény tiltja a tizennégy éven aluli gyerekek fizikai munkában való alkalmazását, de a szakmai titok megőrzése érdekében gyakran kivételit tesznek. A kézműiparosok és kereskedők üzleteiben alRézművesműhely kudni kell. A gyerekek ezt épp olyan jól értik, mint a felnőttek. Sőt. A sétáló, nézegette turistát itt is, ott is beinvitálják az üzletbe, az üzlet elé. Leghangosabban és legkitartóbban éppen a gyerekek. A fezi Medinában szegődött kísérőmül a tízéves kis Abdullah. Négy nyelven beszélt (arabul, franciául, angolul, németül.) Lelkesen cipelte kézitáskámat, és vonszolt egyik üzletből a másikba. Mikor megtudta, hogy vörösréz teáskannát akarok vásárolni, félrehúzott és a fülembe súgita, elvezet a legszebb teáskannához. Tolmácsolt, magyarázott, még alkudni is segített. Mert Marokkóban, különösen a Medinákban a szabott ár ismeretlen fogalom. A kereskedő mond egy árat, aztán hosszú alkudozás következik, s végül is az árut odaadja feléért, harmadáért, sokszor még olcsóbban is. Meknesben hosszasan megcsodáltam, amint egy tíz év körüli fiúcska szakavatott mozdulatokkal réztálat kalapált. Egész halom rézedény hevert már körülötte. Mindegyiket ő formázta. Sajtban a leghosszabb utcája a fazekasoknak van. Olykor az ősi népművészet már engedményeket tesz a divatnak, a növekvő turistaforgalomnak. Azt mondják, a turisták szívesebben veszik a tevékkel, pálmafákkal mintázott kancsókat, tálakat, mint az ősi stilizált, ornamentális berber mintá- júakat. A rabati és azrui szőnyegszövők munkái messze földön híresek. A szőnyegek vidékenként változnak, de alapszínük többnyire r ros vagy fehér. A marokkóiak sátruk vagy lakásuk puszta földjét' borítják a szőnyeggel, azért puhára és magas szövésűre tervezik. Tifletben árulják a széles karimájú flitterrel, zseni- liával díszített berber kalapokat. A lakatosok finom mívű zárjai, női kezeket utánzó kopogtatói, ablakrácsai úton, útfélen szemünkbe tűnnek. Szépek az arany-ezüstművesek . üzleteiben látható ékszerek. A marokkói nők szeretik a csillogó karkötőket, nagy, -köves gyűrűket, fülbevalókat, ünnepi öltözékük elmaradhatatlan darabja az ékköves, széles arany- vagy ezüstöv, a zannár. A Medinák megszokott alakjai a vak koldusok. Csoportosan, hárman, négyen mormolják monoton énekükéit — imájukat. A koldus asszonyok karján is ott csillog az arany karkötő — minden értéküket magukon hordják. Gyakran csendül fel a vásári zsivajban a vízárusok csengettyűje. Kecskegida- tömlőben kínálják a vizet. Színes ruhában, csillogó réztálakkal egyre inkább „idegenforgalmi nevezetességnek” csapnak fel. Fényképezni is csak pénzért engedik magukat. A húsárusok szögre felfüggesztve kínálják a birka- és marhahúst. Időnként légycsapóval, legyezővel hajtják le a sűrű rajokba verődő legyeket. Fatálakon állati belsőségek. hólyagos húsdarabok — amott szemben pedig a brochette-sütők sorát hirdeti a tömény égett faggyú szaga- A brochette, az ürü. májának és szivének kis faggyúcsomócskákkal vegyesen drótra tűzdelt darabkáiból áll. Vagy egy tucat drótnyárs forog egyszerre az izzó faparázs fölött. Vége-hossza nincs a Medinának. Rendszerint sikátorszerű lakónegyedekbe vezet, ahol a gondosan zárt ajtóik mögött zajlik az árusok, iparosok élete. Jártam este 11-kor is a marrakechi Medinában. Minden üzlet nyitva, épp oly mozgalmas, zsúfolt volt, mint nappal. A műhelyben, az utcáin, az üzlet előtt ültek. feküdtek, teáztak, vagy aludtak a Medina-beliek. Kádár Márta Beszélő madarak Csodálatos elbeszélések hihetetlen intelligenciájú és ügyességű madarakról A második világháború végén egy fiatal amerikai katona utolsó óráit élte egy városi katonai kórházban. Édesanyja ott ült fia betegágya mellett. A fiatal katona utolsó kívánságát kérte édesanyjától; „MAMA, én úgy szeretném hallani mégegy- szer Raffles énekét. Boldoggá tenne kedves madaram látása...” Az ápolók azonnal a madárért mentek, és behozták a kórházba. Amikor a madár megpillantotta szeretett gazdáját, az kétségtelenül megértette a drámát, a fiatal katona haláltusáját. Egyenesen gazdájához repült, és leült a karjára. ,,Kedves madárkám, suttogta a haldokló, fütyüld el a szép nótámat.” Az orvosok és az ápolók félrefordultak, hogy elrejtsék könnyeiket. Néhány óra múlva a katona meghalt, de arcán látszott mosolygása. Raffles ri- kácsmadár volt, latin nevén Eulabes religiesus, rokona a közönséges seregélynek és Indiából származott. Ezeket a madarakat nagyon könnyen meg lehet szelídíteni, sok hangot képesek utánozni és tisztán kimondják az emberi hangot is. Igazi kalitkamadár. Valószínű Raffles volt minden idők legismertebb rikácsmadara. Valamikor szólistája volt a San Francisko-i koncertzenekarnak. Több mint 50 percet szórakoztatta a tizenkétezres közönséget, fütyülését szűnni nem akaró taps fogadta, hiszen a játékának végén tévedés nélkül fütyülte el az Egyesült Államok nemzeti Himnuszát. Raffles ismert volt, mint művész a rádióban is. Milliók rendszeresen hallgatták a madár fütyülését. A fent említett kórházban meghalt fiatal katona is a rádió által ismerkedett meg a madárkával. A II. világháború alatt Raffles szórakoztatta a megsebesült és beteg katonákat a kórházakban. Nagyrészben ezért a madárért az emberek hadikötvényt bocsájtottak ki, 15 millió dollár értékben. Ogy is mondhatnánk, szép siker egy madárért. Az a sok beteg és sebesült ember így viszonozta azt a sok örömöt, amit Raffles csodálatos fütyülésével szerzett nekik. A madárka egyébként megkapta az Egyesült Államok hadseregének tiszteletbeli érmét. A beszélő madarak közül a rikácsmadarak a legintelligensebbek. Ezek nemcsak beszélni tudnak megtanulni, de tökéletesen tudják utánozni egyes személyek hangját. Ismerőseim között volt egy férfi, akit az anyósa minden este felhívott telefonon. Habár a beszélgetés tárgya jóformán csak a barátom egészsége volt. Való igaz, hogy az anyós csak csevegni akart, de ismerősömnek sohasem volt szerencséje válaszolni, mert az anyósa nem engedte szóhoz jutni. Néhány hétig csak eltűrte a fárasztó kínzást, végül is kipattant az ötlet az agyából, itt van az ő kis madara, megtanítja beszélni a rikácsmadarat, amit valamikor Indiából hozott. A madarat a telefon mellé tette és megtanította vele a legszükségesebb szavakat; „Igen, nem, helyes, bizonyos.” Nos, a szavakat a madárka minden nehézség nélkül megtanulta. A beszélgetés végén még azt kellett neki mondani; Jó éjszakát. A madár tökéletesen utánozta az én barátom hangját. A ravaszság teljes sikerrel járt, mert az anyós sohasem tudta meg, hogy ő minden este egy madárral beszélt. A másik ilyen intelligens madárfajta a mejnó, amelyik könnyen tanul beszélni. Ezek Indiában élnek. A pásztormejnó szajkószerű madár, ezek főleg az angolul beszélő országokban és az északi földgömbünkön levő országokban népszerűek. Néhány ezek közül a madarak közül olyan intelligensen tud beszélni, hogy beszédjüket az emberek már nem tudják imitálásnak mondani. Itt van egy másik példa: J. Burton Londonban lakott, s volt neki ilyen madara. Ez a mejnó ttudta a nevét és címét. Ez még nem valami nagy dolog. Egyik napon nyitva maradt a kalitka, és a madár kirepült. Tetszett neki a szabadság és csinált néhány kört a levegőben. Igen ám, de összezavarodott és nem tudott hazarepülni. Hát tudják mit csinált? Odarepült az utcán őrködő rendőrhöz és leült a vállára. Szépen bemutatkozott: „Az én nevem PINKI és a Landbroke utca 213. szám alatt lakom.” Pin- ki több száz szót tudott és számos kifejezést használt. Ludvig Koch aki híres volt Angliában, hogy nagyon sok madár hangját lemezre vette és azokat a rádióban (BBC) mutatta be. A BBC a Savoy Hülben egy kiállításon az énekes seregély énekét és szavalását sugározta és gramofonlemezre vette fel. Mondani sem kell, hogy több millió lemez fogyott el hamarosan, s a beküldött levelekben sokan kételkedtek. Ugyanis azt állították, hogy a szavalást és az éneklést egy gyerek szavalta és énekelte szép alt hangon. Ismertek Angliában egy énekesmadarat: igaz, az már sok évvel ezelőtt volt Ez a madárka volt a leghíresebb rádióművész a világon. Műsorában sok gyermekének és az ország Himnuszának elfü- tyülése volt. A beszélő madarak közül nem szabad megfeledkeznünk a papagályokról. A nagyszámú madárfamília kö íött sokan utánozni tudják az emberi hangot, ezért az emberek könnyen megtanítják őket. Mégis, talán a legismertebbek a világon a világos piros színű afrikai pa- pagályok. Ezek a legintelligensebbek, vagyis : úgy mondhatjuk, ők mutatják a pa- pagályok között a legmagasabb intelligenciát. Közülük sokan elérik még az ötvenéves kort is. A legtöbb papagály rosszkedvű és előszeretettel beszél buta, illetlen szavakat. Az amazönászi papagály fehér-kék mellű és hasonló intelligenciájú, mint az afrikai testvére. Természetesen vannak emberek, akik a beszéden kívül, még sok művészetre meg tudják tanítani őket, vagyis, hivatásszerűen ezzel foglalkoznak. Ezeknek a kis madárkáknak erős csőrük van, amivel széttépik az ennivalót, de tudnak mászni, sőt harapni is. Egyik művészetük, hogy a kabátot ki- és be tudják gombolni. Jó pár évtizeddel ezelőtt Anglia legidősebb asszonyának Valerie Denys asszonynak volt egy 40 éves papa- gálya, amely nemcsak társa volt az öregasszonynak, hanem segített neki az öltözködésnél. Felvette a telefont és megkérdezte: „Helló, kivel beszélek?", majd a körülményekhez képest mondta: „Denys asszony nincs itthon”, vagy: „Egy pillanat, azonnal szólok Denys asz- szonynak”. Egy New York-i tengerésznek, Jack Sundersnak volt egy György nevű papagálya, amelyik az óramutató állásáról megmondta a pontos időt. Azonban legnagyobb ügyessége az volt, hogy bekapcsolta az elektromos tűzhelyet, sőt feltette az edényt a gázkályhára, hogy a vizet megmelegítse, ö is képes volt kellemesen beszélgetni, de a műsorában szitkozódott és ebben mester volt. A fent elmondottak alapján láthatják a kedves olvasók, hogy nemcsak a halászoknak és vadászoknak van meg a saját latin nyelvük, de a madárszeretők tömegének is. Állítom, hogy én is hallottam már halászt, aki 30 cm-es halat fogott, de amikor hallgatóságának elmesélte, egyméteres óriásról beszélt. Én nem tudok igaz választ adni, hogy ezek közül az elbeszélések közül, amiket összegyűjtöttem, mennyi az igaz, és mennyi a képzelőerő szülötte. (Fordította: id. Zakar János) Zöldségárus (A szerző felvételei — KS)
