Népújság, 1985. január (36. évfolyam, 1-25. szám)

1985-01-22 / 17. szám

NÉPÚJSÁG, 1985. január 22., kedd

3.

AJTÓ- ÉS ABLAKKÍNÁLAT

Oldódó feszültség

Több, mint vártuk

Hosszú időn keresztül hiánycikk volt az ajtó és az ablak. Az építtetők a megmondhatói, milyen nehezen juthattak nyílászáró szerkezetekhez. Nagyarányú fejlesztés indult hazánkban : több üzemben korszerűsítették a technológiát, a gyártósorokat. Ennek eredményeképpen a hazai ipar 1984-ben 1 330 000 nyílászáró szerkezet gyártására volt képes; ennek csaknem fele termoplán (hőszigetelt) üveggel készült.

Ehhez jött aztán az import. Gyakorlat szerint júliusban állapodnak meg a magyar kereskedők külföldi partnereikkel a következő évi szállításokról. Amikor 1983-ban szerződést kötöttek az 1984. évi behozatalra, nem ismerték eléggé a magyar termelés várható alakulását. Államközi megállapodás révén Csehszlovákiából és Romániából kaptunk ablakot és ajtót. Árucsere-forgalom keretében pedig déli szomszédunk, Jugoszlávia szállított. összesen 310 ezer külföldi nyílászáró érkezett az országba december végéig, ez kevesebb volt a szerződött meny- nyiségnél.

Ha összeadjuk a hazai tényleges termelést és az importot, 1984-ben 1 millió 640 ezer nyílászáró szerkezetet adhattak volna el a kereskedők. Ezzel szemben az ÉVM-nek bejelentett belkereskedelmi igény 1 millió 600 ezer volt. Vagyis, túlkínálat keletkezett tavaly, részben a Tüzép-telepeken, részben a magyar gyártóknál halmozódtak fel készletek. Gyors eladásukkal aligha számol valaki is. mivel a nyílászárók főidénye a második és a harmadik negyedév. Most viszont komoly pénzügyi terhet jelent a nagy ímennyiségű ajtó és ablak.

Feltűnést keltő felszólalás hangzott el az építőipari ágazat őszi aktívaértekezletén. Az egyik gyártóüzem képviselője arra panaszkodott; csupán egyetlenegy műszakban termelhetnek műanyagból készülő nyílászáró szerkezetet, mert a hazánkba érkező importtermékek csökkentették gyártmányaik iránt a keresletet. Gondokkal küszködnek, jóllehet a fejlesztéstől éppen a termelés növelését várták. A felszólalásra hivatkozva körülnéztünk az ajtó-ablak piacon. Ellátogattunk az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztériumba. Megkérdeztük a kereskedőket is: ők miként látják a helyzetet?

Nemrégiben Somogyi László építésügyi és városfejlesztési, valamint Juhár Zoltán belkereskedelmi miniszter megállapodást kötött. Ennek értelmében meg kell találni a módot arra. hogy az időnként jelentkező készletek költségei egyik tárcát se sújtsák túlságosan. Az előkészületek megkezdődtek, a megoldásra különböző változatokat készítenek a szakemberek ; a tárgyalásokba természetszerűleg bevonják a Pénzügyminisztériumot és a Magyar Nemzeti Bankot is.

Döntő az ár

Jelenleg tehát mennyiségi kínálat van a hazai piacon. Év közben — 1984-ben —

viszont főleg ajtókért kellett rohangálniuk a vevőknek. Gyakorlatilag nemigen lehetett vásárolni nyílászáró szerkezetet. Nyilvánvaló: szervezéssel megteremthető az egyenletes ellátás. Az építtetőt ugyanis aligha nyugtatja meg a hír: van ajtó, ablak, csak nem ott, ahol éppen ő keresi.

Megtudtuk: a vevők szívesen vásárolják a külföldről érkezett termékeket. Miért? A gyártmány kiválasztásánál ugyanis az ár a döntő. És a román, valamint a csehszlovák nyílászáró nem ritkán olcsóbb, mint a korszerű magyar. Minőségben pedig hasonlóak. A jugoszláv termék a legdrágább, de azt mondják, az a leg- esztétikusabb és a legjobb, a legtöbbet tudó. Az új magyar gyártmányok minőségben messze meghaladják a hagyományos nyílászárót, de négyzetméterenkénti áruk elérheti a 2924 forintot. Pontosabban : néhány nappal ezelőtt 5 százalékos árengedményt jelentettek be a műanyag nyílászáró szerkezeteket gyártó cégek. Dicséretes dolog, ám azt is látni kell, ez a termék továbbra is drága. A vevők pedig a lehető legolcsóbbat keresik, még, ha annak minősége nem is igazán jó.

Ez bizonyos fokig érthető is. hiszen az építtetők pénztárcája is megüresedik valamikor. És mivel az építőanyagárak az utóbbi esztendőben emelkedtek, növekedtek a munkadíjak, úgy gondolkodnak általában az emberek: inkább megveszik az olcsóbb és kevésbé jó minőségű nyílászárót, hogy némiképp lefaragjanak a költségekből, aztán utólag szigetelnek. Csakhogy! Utólag szigetelt nyílászárók nem egyenértékűek az eleve jó minőségű termékekkel.

Új szabvány

A népgazdaságnak is az az érdeke, hogy a családi házak szaporodásával az energiafogyasztás ne lépje túl az elviselhetőség határát. Vagyis az újonnan épüli családi házak ne billentsék ki az energiamérleget egyensúlyából. Nem véletlen, hogy 1985. július 1-től új szabvány lép majd érvénybe. Ez előírja: az építkezések során minden olyan megoldást alkalmazni kell, amelynek révén a lakások energiafogyasztása mérsékelhető. Idén az év közepétől ennek feltételével adnak ki építési engedélyt. Ide kívánkozik még két információ. Az egyik: az ÊVM kérte a Külkereskedelmi Minisztériumot, hogy külföldről hőszigetelt üvegű termékek kerüljenek csak be az országba. A másik hír: január 1-től a Soproni Faipari Vállalat megszüntette a gyenge minőségű, úgynevezett gerébtohos ablakok gyártását.

Az eddig elmondottakból is kitűnik, öldódni látszik az ablak-ajtó piacon fellelhető feszültség. Ezt csak fokozza az a javaslat, amely szerint a több szintes telepszerű lakásépítkezésekhez 20 ezer, családi házak építésénél 40 ezer forinttal növekedik a felvehető hitel felső határa, 3 százalékos kamat mellett. Azzal a céllal, hogy az építtetők részesítsék előnyben a hőszigetelt üvegezésű, korszerű nyílászárókat. Már folynak a tárcaközi egyeztetések, a döntő szót az Állami Tervbizottság mondja ki. az év első felében.

H. T.

BETARTOTTÁK ÍGÉRETÜKET

Munkaverseny - a brigádvezető szemszögéből

A Nagyalföldi Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalat egri üzeme — ha a tavalyi esztendő mérlegét nézzük

— jelentős sikereiket mondhat magáénak. A munkaver- seny-mozgalom — melybe a vállalat kollektívájának döntő hányada bekapcsolódott

— 1984 folyamán egyre jobban kiteljesedett, s egyik fő alapja lett a szép eredményeknek.

— Az alapterven felül — értékeli a munkát Liptai Sándor munkaverseny-fele- lős — 3500 tonna kőolaj, illetve 650 ezer köbméter földgáz értékesítését vállaltuk. Ezeket az elképzeléseket azonban még túl is teljesítettük, hiszen olajból 3690 tonnát és földgázból is sokkal többet adtunk a vártnál. Ha forintra fordítjuk ezt, akkor azt mondhatom, hogy 32 millió helyett 40,5 milliót tettünk le a népgazdaság „asztalára”.

— Ügy tudom, hogy az anyag- és energiatakarékosság terén sem vallottak szégyent.

— Az energiahordozók észszerű felhasználása 783 ezer, az anyagfelújítások kiváló véghezvitele pedig 1 millió 432 ezer forint megtakarítást jelentett. Döntőnek bizonyult. hogy a villámosener- gia-felhasználást olyan idő- szákökra próbáltuk ütemezni, amikor az a legkifizetődőbbnek bizonyult. Ugyancsak alapkérdésnek számított, hogy a fejlesztések és újítások révén korszerűsítettük a kazántelepeket.

— Hogyan értékelné a kommunista műszakokat és a társadalmi munkát?

— Az előbbi körülbelül 2500 órát tett ki. Ennek értéke mintegy 56 ezer forint, amelyből 25 ezret az egri városi tanács fejlesztési alapjának küldtünk el, míg 31 ezret a bányászati alapítvány javára utaltunk át. Ez a tevékenység elsősorban a vállalat aktuális műszaki feladatainak a megoldását segítette elő, s mint ilyen, számlázható volt. A társadalmi munka ideje 2400 órára terjedt ki, s ebből ötszázat az üzemben, l900-at a lakóhelyünkön végeztünk el. Az eredmények fő kovácsai az üzem szocialista brigádjai voltak, akik 217 tagot tömörítenék. Az ő megfelelő hozzáállásuk nélkül nehezen oldhattuk volna meg ezeket a feladatokat.

E kisebb kollektívák közül is az elsők között szerepelt a dr. Gyulay Zoltán szocialista brigád. Vezetője Marton László, már hosszú évek óta áll a cég alkálma- zásában.

— Zala megyéből származom. s az ipari technikumot is arrafelé. pontosabban Nagykanizsán végeztem el 1960-ban. Akkortájt itt nagy szükség volt képzett technikusokra. így hát eljöttem. Éppen az idén lesz negyed- százada, hogy ezen a munkahelyen dolgozom, beosztásom: vezető termelőmester.

Megszoktam már a megyét, itt van a lakásom, s a feleségem is idevalósi. Egy 18 éves lányom van, ő az idén érettségizik majd. Tevékenységemet, úgy érzem, elismerik, hiszen tavaly november 7-re Kiváló dolgozó kitüntetésben részesültem.

— Kérem, mutassa be a brigádját az olvasóknak.

— 1981-ben alakultunk, jelen pillanatban 14-en vagyunk. A tagság soraiban egyaránt találhatunk fizikai és szellemi munkát végző dolgozókat is. Ez egyben nehézséget is jelent, hiszen kissé túlozva a dolgokat azt állíthatom, hogy ahányan vagyunk, annyiféle feladatot látunk el, és területileg is elkülönülünk egymástól. Nyilvánvaló, hogy sok utánajárást és még több szervezést igényel, ha meg akarjuk mozgatni az embereket. Ezen úgy próbáltunk segíteni, hogy közös kirándulásokat szerveztünk — ide mindenki elhozhatta a családtagokat is — és így jobban megismerhetjük egymás gondolatait, törekvéseit, azaz összerázódtunk. Az idők folyamán aztán az elismerések sem maradtak el: 1981-ben Kiváló munkabrigád lettünk, majd 82-ben elnyertük a szocialista címet, 83-ban pedig a bronz brigádérem lett a jutalmunk.

— Milyen vállalásokat tettek az elmúlt évben?

— Ezek három területhez kapcsolódtak. Első helyen azok állmaik, melyek közvetlenül a munkánkkal függnek ősszé. Ezek mellett a tanulás és a kulturális élet kérdései kaptak nagyobb hangsúlyt. Kétségtelen, hogy abból a már említett terv- túlteljesítésből a mi csoportunk is kivette a részét. Elsősorban az volt döntő, hogy az új kutak termelésbe állításánál mozgósítottuk az energiáinkat. Mi is bekapcsolódtunk a vegyszeres réteg- begyújtásos kísérletbe. Itt a felszíni technológia szerelését kellett megoldanunk. Jelentős volt az is. hogy elősegítettük azt a folyamatot, melynek eredményeképpen sok importanyagot helyettesítettünk hazaiakkal. A tanulásra is nagyobb figyelmet fordítottunk, mlint az előző időszakokban. Egy dolgozónk elvégezte a középfokú beruházási tanfolyamot, egy másik pedig az üzemi politikai vitakör hallgatója. Kedvezően fogadták a tagok azt az általunk szervezett fórumot is, amelyen Sugár Andrással találkozhattak és beszélgethettek napjaink legáktuáli- sabb eseményeiről. 1985-ben tovább szeretnénk fejleszteni ezeket a formákat, s ettől azt reméljük, hogy talán még egységesebb, jobb szellemű társaság alakul ki. Ez pedig mindenképpen feltétele annak, hogy a jövőben is nyugodtan nézhessünk a kapott feladatok elé.

Sárhegyi István

Postaépületet avattak Noszvajon

Az új létesítményt Síké Istvánné hivatalvezető mutatja be a megye vezetőinek

(Fotó: Kőhidi Imre)

Átadták rendeltetésének tegnap Eger szomszédságában, Noszvajon a község új postaépületét.

Az átadás-átvételen többek között megjelent Barta Alajos, az MSZMP megyei bizottságának első titkára, Markovics Ferenc, Heves megye Tanácsának elnöke, Dudás Elemér, a Miskolci Postaigazgatóság igazgató- helyettese és Németh László, az egri városi pártbizottság első titkára

A település lakóinak a nevében Singlár József községi tanácselnök mondott köszönetét a postaigazgatóság és megyénk vezetőinek, valamint a 106 négyzetméteres létesítmény kivitelezői munkáit végző egri VERTIKAL Kisszövetkezet kollektívájának.

Régi vágya volt már a helybélieknek egy modern, minden igényt kielégítő postaépület, hiszen havonta mintegy 75—80 csomag indul és érkezik. 400—450 táviratot küldenek és vesznek fel, s 1200 megrendelőnek kézbesítik itt a napi- és hetilapokat.

A honfoglalók, az új posta régi dolgozói tegnap reggel 8 órától állnak itt a lakosság rendelkezésére.

A vezetőségválasztó párttaggyűlésekről jelentjük

A hevesi álész kommunistái is osztoznak feladatainkon

Nem kerekedett különösebb vita a hevesi áfész kommunistáinak tisztújító párttaggyűlésén, amikor a napirend első témájára, a közelgő XIII. kongresszus irányelveinek megtárgyalására került sor. Az elnöklő — s feladatának mindvégig igazán példásan megfelelő — Szöregi Benedeknétöl mindössze öten kértek szót. résztvevők ugyanis — mij az egy híján 90 tagú, népes' alapszervezet titkárának. Csi - kós Jánosnénak szavaibó! kiderült — korábban, alf

csoportüléseken meglehetősen alaposan meghányták- vetették, ami* a Központi Bizottság írásban közreadott. S kellő 4komolysággal, felelősséggel állást is foglal- ; tak az említed anyaggai kapcsolatban. f ,>'r’

így a párttitkár — ahogyan hangsúlyozta is —. lényegében csak a már elhangzottakat összegezte, s mondta el most már a nagyobb nyilvánosság előtt. „A tagság többsége — miként említette, s hangsúlyozta —. a vita során egyetértő véleményét fejezte ki, amellyel az is nyilvánvalóvá vált. hogy alapszervezetünk kommunistái azonosultak az irányelvek megállapításaival, a feladatok megvalósításáért pedig készek cselekedni."

Igen szimpatikus volt. hogy a titkár korántsem általánosságban beszélt s véletlenül sem közhelyekkel untatta hallgatóságát. Szavait nagyon is a mához igazitotta, a központi megállapításokat lépten-nyomon helyi észrevételekkel. javaslatokkal tette teljesebbé. Olyan gondokról, problémákról tett említést, amelyekkel a hevesi szövetkezetben dolgozók találkoznak életük, munkájuk során, s amelyek megszüntetésén maguk is fáradoznak. Több más mellett így esett szó például a kereskedelem, saját szakmájuk rangját, hitelét is csorbító tisztességtelen jövedelmekről, amiket biztosan csök- kenthetnének, vagy meg is szüntethetnének, ha a gyártók, szállítók, tisztességesen eleget tennének kötelezettségeiknek, s következetesebb.

szigorúbb lenne az ellenőrzés a hálózatban. Aztán például nemcsak ígérgetni kellene a nők nagyobb megbecsülését, terheiknek csökkentését, hanem sokkal többet tenni is ezért. Nemcsak a munkahelyi támogatással, hanem a családok nagyobb megértésével is határozottabban illenék ösztönözni, mondjuk a végzettség, vagy szakképzettségbeli hátrányok behozását. hogy egv-egy bizonyítvány, ggpkkvél hiánya ne legyen akadalya a nagyobb érvényesülésnek. Akár a jobb munkaszervezéssel is elősegíthetnék, hogy nő és férfi egyaránt inkább a főállásban keresse meg azt az összegei, amiért ma bizony még másodállást, túlmunkát is kell vállalnia Sokat emlegetett tartalékaink jobb kihasználása során szét lehetne mindjárt nézni éppenséggel a hevesi Tarantella-üzem területén is. S néhány egészséges ötlet megvalósításával mindjárt jobban kamatozna a közösnek meg a népgazdaságnak a többre képes gyártókapacitás. S idézhetnénk tovább, ami még elhangzott.

Aztán ilyesféle, általában igen reális, józan meglátásokkal kapcsolódtak a vitaindítóhoz a felszólalók. Nagy Sándorné, Királyné Rusvai Éva, Urban Mihály, Rátkai Sándorné — és Szatló Jó- zsefné, a városi pártbizottság munkatársa.

A taggyűlés második részében került sor a tulajdonképpeni választásra. A titkos szavazásnál jobbára csak megerősítették a megelőző elbeszélgetések alkalmával kialakult álláspontot, s csaknem teljesen egyhangúan kaptak bizalmat a jelöltek Ismét titkár lett Csikós Jánosáé, míg mellette Rideg Józsefné, Csikós László, bír- bán Mihály, Szabó István. Vigh József és Nagyné Ballagó Erzsébet lettek a vezetőség tagjai. Szöregi Bene- dekné, Betembuk Jánosné, Gőz Pál, illetve Tóth Zsig- mond pedig küldöttként képviselik majd az áfész kommunistáit a felsőbb szintű pártértekezleten.

Gyóni Gyula