Népújság, 1985. január (36. évfolyam, 1-25. szám)
1985-01-17 / 13. szám
4. cl NÉPÚJSÁG, 1985. január 17., csütörtök ALDEBRÛ ÉS TÓFALU KÖZÖTT Művelődés két falu határán Régebben nem csupán a helyhiány akozott gondot. A két kis könyvtáir, akárcsak a két művelődési iház. befűthe- tetlen volt. A hat-hétezer kötetes könyvállomány ketté volt szakítva. Gyakran előfordúlt, hogy a keresett olvasnivalóért a másik helyre kellett gyalogolni, ha az egyáltalán nyitva állt, hiszen a tiszteletdíjas könyvtárosok csak heti egy-két órában szolgálták ki az olvasókat. A népművelők elavult épületben dolgoztak, korszerű nagyterem nem állt rendelkezésükre. Amikorra a szakköri helyiségek 'bemeléged- tek, már véget ds értek a foglalkozások. Ennek ellenére értékes munka folyt. Az aldebrői klubosok a mozgalom élenA könyvek új otthona Kovács Emil igazgató: „Sokat jelentenek az apróságok” Volt egy falu, Tódebrő — kettő lett belőle. Egyik fele a Tófalu, másik az Al- dehrő nevet kapta. Amikor országszerte a községek ösz- szevonásának voltunk tanúi, ott ennek a fordítottja történt. A két falunak két tanács, két iskola, két könyvtár, két művelődési ház dukált, s mert pénz alig volt több, mint a szétválás előtt, csupa félmegoldás született. De, mert sok kicsinél jobb egy nagy, a két község határán, új iskola épült, amelyet óvodával, sport- és művelődési helyiségekkel és könyvtárral bővítettek. Az intézményt 1984. augusztus 20-án adták át. Neve: Általános Művelődési Központ. — Az egységes irányítás viszont a sokszínűség gátja is lehet... — Ahol az a legfőbb gond. hogy befagy az olajkályha, ott nem lehet a sokszínűséget számon kérni. Sokáig dolgoztam kultúrház-igazgatóként még a „hőskorban”, amikor mások voltak a lehetőségek, amikor .komplexről” még nem is álmodhattunk. Már akkor is éreztük, hogy ebbe az irányba kellene mozdulni. Nemegyszer bekéredzkedtünk az iskolába. Örömmel fogadtak, de hiába vigyáztunk, -egy-két csikk mindig a földön maradt. Ez persze nem tetszett a tanároknak. Nálunk ez nem gond. Aki benne él a közművelődésben, csak az tudja, hogy milÿen sokat jelentenek az ilyen apróságok. — Önöknél a helyiségeket sokféle célra használják. Mit szói ahhoz a testnevelő tanár. amikor a tornateremben rendezett bál után keresgélnie kell a sportszereket? — Belenyugszik. A kollégák belátják, hogy szükség- szerűek az apró kényelmetlenségek, mert jó ügyért kell vállalni azokat. Mégsem érezzük, hogy minden njegoidódott. Tovább fogjuk jbőviteni az épületet, hogy kevesebbszer kelljen átrendezni a terméket, és hogy még otthanoéább környezetét 'hozhassunk létre. Ez a kivetkező ötéves terv feladata. Az előtérbe népes gyermekcsoport érkezik, kezdődig a testneveLésóra. A felmentettek közben a könyvtárban olvasgatnak. Miért ne?! Most már c&ùpàn néhány lépés a távolság ... Szabó Péter járói. A szint megőrzésére, továbblépésre viszont csak a tárgyi feltételek javításával nyílott lehetőség. Hangrád István, a közművelődés felelőse Az iskolának ma már két bejárata van. Az egyik a folyosókra visz, ahonnan tantermek nyílnak, a másik szokatlanabb környezetbe. Rajta belépve egy előtérbe jutunk, amelyből hatalmas tornaterem nyílik. Ez nem csupán a sportolni vágyók birodalma. Néhány perc alatt színházi előadások, vagy bálok színhelyévé alakítható. Nemrégen itt tartottak a lottósorsolást. Balra fordulva a klubszobába jutunk, ahol magnó, lemezjátszó, játékok és kényelmes fotelek teremtenek otthonos környezetet. Innen nyílik a könyvtár. Tágas és korszerű. Az előtérből falépcsők visznek az emeletre. A falakon faborítás. Fenn több célra alkalmas szabad tér. Harmonikafalak mozgatásával sok részre oszthatók. Ha úgy akarják, tornateremre nyíló terasszá változtathatják, a szélén galéria is kialakítható, mögötte kamaraterem. Az új szárny remekül használható. Általános Művelődési Központ. Ezelőtt ..komplexnek” nevezték. Lényege, hogy egy színhelyen zajlik az oktató- és a közművelődési tevékenység. Az intézmény fő felelőse az iskola igazgatója, a könyvtári Torna-, bál- és színházterem, fenn a galéria, mögötte egy „kisebb nagyterem” (Fotó: Szántó György) és a kulturális munka szervezője az igazgatóhelyettes : Hangrád István. Mérnöki diplomával a zsebében jött rá arra, hogy a humán tudományok is érdeikilik:. A klubélet egyik helybeli irányítója volt. tanár lett és népművelő. — Hat gyermek- és öt felnőtt kiscsoport kapott nálunk új otthont — beszél a helyi eredményekről. — Szinte mindig foglaltak a klubhelyiségek. A könyvtárunk heti 22 órán át tart nyitva, népszerű a fonoté- kánk. Nálunk sikerült az, amivel még kevés helyen büszkélkedhetnek. A sport- tevékenység teljesen összekapcsolódott az oktatással és a közművelődéssel. A heti két sportköri foglalkozáson több száz ember vesz részt. — Nehezen szokták meg a helybeliek az új körülményeket? —r Szinte az első percben birtokba vették a házat, felismerték a lehetőségeket. Azóta teljes a nagyüzem. —■ Helyileg szétszórt intézményekből egy épületbe vontak össze mindent. Bizonyára sokan messze laknak innét... — Legfeljebb másfél kilométerre. Ez manapság nem távolság. — A felnőttek nem idegenkednek attól, hogy szórakozni az iskolába menjenek? — Az új szárnyban nincs „iskolaszag”. Külön épületrész. Nem hiszem, hogy valaki is jelentőséget tulajdonit annak, hogy a folyosó végéről tantermek nyílnak. Kovács Emil. az igazgató nyit be a szobába. Elégedett. — Sok ellenzője van ennek a formának, de higgye el, ennél nem találtak még ki jobbat. A városokban más a helyzet. Ott lehetnek szakintézmények, de a falvakban ésszerű az összevonás. Közös pénztárcából gazdálkodva minden áttekinthető és az is egyértelmű, mely tevékenységnek ,ki a gazdája. IV/2. Az ölelkezés első perceiben már mintha hideg vízzel öntötték volna le — gyere gyorsan, sietnem keld... — otthon várnak ... Már régen nem szerette a merevarcú. szenvtelen férfit, mégis eltűrte célratörő, durva mozdulatait, csók nélküli öleléseit. Mert a semminél több volt. Férjhezmenés a nő sorsa, vallja, s inkább a boldogtalan házasság, mint a sokak előtt oly szabadnak tetsző vénlányság. Richárd, a. két gyermek apja, adott a jóhírére, hogy hagyhatná cserben éppen csak elviselt feleségét, kit, amint mondotta, sohasem szeretett. Különben kedvesen, nem nélkülözhetem apósam bőkezű és önzetlen anyagi támogatását, hálátlan lennék a lányával szemben is ha ... Most is megremeg a gyengéd szótól, kedvesem. Okos nő vagy, megérted, kedvesem ... Richárd ölelése a múlté, mégis ugyanaz az izgalom fűti most, mint amikor hozzá sietett. Egy hétre volt szüksége ahlhoz, hogy elszánja magát. Megírta a levelet az ismeretlen férfihez, kinek létéről az újságból vett tudomást. Irt néhány sort magáról, s arról, úgy érzi, éppen megfelelnék az ön magányt oldó elképzeléseinek. Uram, csak CSONGOR RÓZSA: Lálllfr sötétszürkében akkor válaszoljon, ha mindezek után komolyan érdeklődik. Amikor levelét a postaládába dobta, mintha világgá kültölte volna legszentebb titkát. Hetekig nem érkezett válasz, lassan megkönnyebbült, s elfelejtette az egészet, mint ahogy az ember szívesen felejti tévedéseit. Égy napon megtört a felejtés nyugalma, levél érkezett. Szeretném megismerni magát, találkoznunk kell. Aláírás, kézcsókkal, s egy névjegy. Még aznap válaszolt. A következő héten ismét levelet kapott. Ugyanazon szűkszavúság, melynek értelme egyetlen: szeretném megismerni magát. Csodálatos napok, hetek voltak. Minden levélre hosszan, ki- tárulkozóan válaszolt. A férfi szinte ugyanazon szavakat ismételgette, meg akarom ismerni magát. Találkoznunk kell. Makacs ragaszkodás, három teljes hónapon át. Valósággá kellett változtatnia a levelek értelmét ... Három óra lesz öt perc múlva. — Uram, majdnem fél órát vártam magára — jegyezte meg inkább szomorúsággal. mint szemrehányóan. A presszó egyik márvány borítású asztala mellett ültek, vacogott, s forróság gyötörte egyszerre. — Parancsolnak? — A hosszú nyakú felszolgálólány ismerősként mosolygott. — Kávét kérek, — mondta bizonytalanul, majd határozottan hozzátette : — tejszínhabbal. — A hosszú nyakú lány távozóban visszafordult, s őt nézte. — Írtam magának. nagyon elfoglalt ember vagyok, most is a minisztériumból jövök, fontos megbeszélésről. — Ó, hiszen nem történt semmi — mondta Júlia —, sajnos én is későbben érkeztem néhány perccel, már azt hittem, nem várt meg. — Hogyne vártam volna meg, ha megígértem? Bár elfoglalt ember vagyok, mi azonban nem most ismerjük meg egymást, ha a leveleinkre gondolok. Jó két hónap, nemde? — Három hónapja annak, hogy az első levelet kaptam öntől — mosolygott. — Taxival jöttem, ha nem lenne fontos nekem maga, ugyan miért siettem volna? A lány elpirult, úgy érezte, végül is minden rendben van. hiszen lám, milyen őszinte hangon beszél. A felszolgálólány letette a kávékat, s mintha ismét mosolyt1 villantott volna a férfire. Felhajtotta a kávét, a tejszínhabról egészen megsüt s^o... feledkezett. Most mihez kezdjen vele? Kanállal lásson neki? Azt nem, egyébként sem tudna lenyelni egy falatot sem. Hány éves lehet? ötven éppúgy, mint negyven, de a fehér, ritkás haj után ítélve, lehetne hatvan is. ötven körüli, döntött magában, mert ezt szerette volna. Én negyven múltam, és ő ötven ... ó, hiszen még gyermekünk is lehet. Micsoda boldogság volna egy gyermek, bizonyára ő is örülne. Riohárdtól lehetett volna gyermeke, ő azonban hallani sem akart róla, „verd ki a fejedből, hogy neked tőlem ... Megismerjük egymást, talán ő éppen úgy vágyik egy gyermekre, mint én. (folytatjuk) Lakáshelyzet — Menza _ Bér — GMK — ösztöndíj Az ifjúsági parlamentek tapasztalatai Több mint tíz esztendeje már Amak, hogy megrendezték hazánkban az első ifjúsági parlamenteket. Értetlenkedéssel vegyes érdeklődéssel figyelték a fiatalok szervezte gyűléseket akkoriban. Minek ez a felnőttes- di? — tamáskodtak jó né- hányan a munkahelyi vezetők. — Hisz mi úgyis mindent megteszünk fiainkért, lányainkért... Nos, az elmúlt évek során bebizonyosodott, szükség van e fórumra. Szükség van arra, hogy az ifjak nagy nyilvánosság előtt, a közösség erejére támaszkodva elmondhassák véleményüket az őket érintő kérdésekről, javaslatokkal élhessenek és szükség esetén firtathassák, hogy vajon mi valósult meg a korábbi parlamenteken megígértekből. Megyénkben nemrégiben összegezték az ősszel lezajlott gyűlések tapasztalatait. Tavaly az egy munkahelyen, illetve az egy intézményben dolgozók találkoztak, hogy érvényesítsék érdekeiket. Az előkészítések jól sikerültek. Különösen ott, ahol a rendezés mikéntjéről nemcsak: az ifjúsági felelősöket, és a KISZ-titkárokat tájékoztatták, de a kollektívák irányítóit is. Kár viszont, hogy több gazdasági egységben nem küldték ki a parlament dokumentumait a résztvevőknek, s így nem alakulhatott ki igazán tartalmas vita! Valószínűleg a föntebbi hiányosság okozta ázt is, hogy jóval kevesebben tették föl kérdéseiket a lehetségesnél ; az érdeklődők átlagos száma az iparban 60—70 százalékos volt, a mezőgazdaságban csak 50 —60, az iskolákban viszont 90—100 százalékos. Pedig a vállalati, illetve a mezőgazdasági vezetők is alapos beszámolókat készítettek a végzettekről. Kritikával, önkritikával elemezték, mit sikerült s mit nem megvalósítani az intézkedési tervekből. Néhol még túl aprólékosan is részletezték a gazdasági feladatokat, így kis híján termelési tanácskozássá alakultak a parlamentek. (Fölmerül ilyenkor a kérdés, vajon megfelelően demokratikusak voltak-e az említett fórumok...?) Szerencsére az újonnan elkészült intézkedési tervek nagyobb része kellőképpen konkrét, pontosan ellenőrizhető a feladatok megoldásának mikéntje, a határidők betartása, a felelősök kiléte. S most lássuk, milyen problémák foglalkoztatták leginkább a fiúkat, lányokat. A bérezésről természetesen majd mindenütt vitáztak. A lakáshelyzet alakulása, a munkahelyi szociális juttatások bősége, vagy szűkössége szintén napirenden volt. Sok helyen boncolgatták a gazdasági irányítás továbbfejlesztéséből adódó nehézségeket is. A diákok azonban elsősorban az ösztöndíjrendszer ellentmondásait feszegették, a hiányos menzai ellátást kifogásolták, s azt, hogy alkalmanként az üzemi gyakorlatok keveset adnak. A felületes, tartalmatlan válaszok száma örvendetesen csökkent tavaly. S végül mit lehet még tenni azért, hogy a jövőben még sikeresebbek, gondolat- gazdagabbak legyenek e parlamentek? Ügy tűnik, a legfontosabbak közé tartozik. hogy a fórumok összehívása közti időszakban is lankadatlan figyelem kísérje az érdekképviseleti munkát a fiatalok, illetve a KISZ-szervezetek részéről, s természetesen ugyanígy tegyenek a végrehajtásért felelősök is. Csak így biztosítható a továbblépés, az eddigieknél jóval nagyobb hatékonyság. N. Zs.
