Népújság, 1985. január (36. évfolyam, 1-25. szám)
1985-01-17 / 13. szám
NÉPÚJSÁG, 1985. január 17., csütörtök J. DÉL-VIETNAM Utazás a zöld alagútban Különös világ a dél-vietnámi Mekong-delta asztal- lap-simaságú vidéke. A kitűnő minőségű autóutakat, amelyeket hadicélokból még az amerikaiak építettek mintegy másfél évtizede, lépten-nyo- mon meg-megszakítják a néhány méter széles csatornákon átívelő hidak. A népi rendszer 1975-ös győzelme után állították helyre az addig többségükben fölrobbantott hídszerkezeteket rönkfából. a szükségrepülőtereken használt kifutópályák acéllemez idomaiból. Ezek a Lassú teherautóknak megfelelnek. a kevés számú személygépkocsi meg nagyot fékez, itt-ott lekoccantja alvázát a kiálló gerendavégeken. A magánkocsik száma Dél-Vietnamban egyre apad. a csillagászati feketepiaci benzinárak láttán a 75 előtti időkből származó, zömében japán Toyoták, Nissanok tulajdonosai egymás után állítják le járműveiket. A csatornák, .vagy ahogy itt nevezik „rach”-ok, amellett, hogy öntözővizet adnak, kiváló és olcsó áruszállítási, közlekedési lehetőséget kínálnak. Csatornán, kecses, karcsú csónakban kuporogva. a legeldugottabb tanyára is el lehet jutni. Az utazás igen romantikus, két oldalról a nyolc-tíz méter magas bambuszligetek teljesen összeborulnak, valóságos zöld alagútban fut a könnyű vízi jármű. Rizsföld a bombázott övezet helyén Ahogy délről Can Tho irányából közeledünk Ho Si Minh-város (Saigon) felé, úgy válik egyre szárazabbá a vidék. Kevesebb a csatorna, sivárabbak a települések, szegényebb maga a nép is. Mindmáig sínylik az amerikaiak bombázásait, amelyekkel pusztaságot, lakatlan zónát akartak kialakítani Saigon körül, hogy a ma három és fél milliós óriás várost elszigeteljék a népi erőktől. Pl ham Su Hoa, a Binh Chanh-i járás egyik termelőszövetkezetének a párttitkára fogad bennünket, körülvezet a szövetkezethez tartozó földeken, panaszkodva mutat a vízgyűjtő, egyben haltenyésztő gödrökre, amelyek jórészt kiszáradtak, csak az aljukon csillog a piszkos sárga, megsűrűsödött víz. A járás félórányi autóútra van Ho Sí Minh-várostól, az egykori pusztasággá bombázott övezet kellős közepén. A B—5 2-esek kéttonás bombái szétrombolták a 'gátrendszereket is, amelyeket sok száz éve építettek ritka mérnöki pontossággal, hogy meggátolják a tenger közelsége miatt be-beszirvárgó félsós víz talajrombolását. A termelőszövetkezetben főként rizsműveléssel foglalkoznak, de jut erő és idő az úgynevezett szárazkultúrák. az édesburgonya, a zöldbab, rna- nióka. kukorica termesztésére is. Történetük tanulságos, voltaképpen tükröződik benne a déli országrész mezőgazdasági politikájának legtöbb, legtipikusabb gondja. Az 1975- ös országegyesítés után a járásban is megjelentek a párt káderei, ösztönöztek a szövetkezeti mozgalom megteremtésére. De hát akkor az emberek többsége azt sem tudta, hogy mi a szövetkezet. a kampány más szempontból sem volt jól előkészítve. Nem előzte meg például az elengedhetetlen földreform, a tulajdon- és a birtokviszonyok jórészt ugyanazok maradtak, mint 1975 előtt. A földosztást be kell fejezni — Tapasztalatlanok voltunk, naivak, át nem gondoltán láttunk ennek a nagy és bonyolult feladatnak — mondja erről a párttitkár, aki az elsők között érkezett a járásba. — Pedig a dél-vietnami paraszttól nem idegen a közös gazdálkodás gondolata, ilyen például a gátépítés vagy csatornaásás. 1978 végére a parasztok 80 százaléka. a föld 60 százaléka — legalábbis papíron — a kollektív szektorhoz tartozott. De minthogy ennek nem voltak meg a szükséges tudati. tárgyi feltételei,a sebtiben összetákolt tsz-ek nagy része egy, másfél év után fölbomlott. elsorvadt. A Vietnami Kommunista Párt az V. kongresszuson fölmérte a helyzetet, rámutatott az elkövetett hibákra, és új, reálisabb határidőt tűzött ki a déli országrészben a mezőgazdasági kollektivizálás befejezésére: 1985-öt. Ami Binh Chanban is gondot okozott, vagyis a földreform hiánya, azzal kapcsolatban is döntöttek; a földosztást még 1984-ben be kell fejezni. Szövetkezetek — egyéni gazdálkodók — A magunk erejéből kell boldogulnunk, nem támaszkodhatunk a kormányra, hiszen a nehéz gazdasági helyzet nem teszi lehetővé a központi segítséget. Gondunk sok van. Műtrágyából például ma kevesebb, mint a fele jut egy hektárra, mint amennyit a felszabadulás előtt alkalmaztunk. Nincsenek gépeink, kevés az igás- állat, a bivaly. Sajnos, a gazdagabb parasztok, a 10— 15 'hektáron gazdálkodók nagy része továbbra is elutasítja a kollektív munkavégzés gondolatát. Márpedig náluk vannak a traktorok, rizscséplő-hántoló gépek. A tsz-be belépettek nagy részének nem. vagy csak alig- aiig volt földje, vagyona. Hiába ecseteljük a kollektív gazdálkodás politikai-gazdasági előnyeit, ha a tsz- rizsföldek hozama alacsonyabb, mint az egyéni gazdáké — mondja a párttitkár. A kötelező erős zöld búcsútea után nekivágunk' a rövid útszakasznak. Előttünk a járási népi biztonsági szolgálat két munkatársa pöfög megviselt Suzuki kismotoron. Sapkájukon a népi rendőrség csillagos jelvénye, övükön azonban még az amerikaiaktól örökölt 38-as Smith and Wesson forgópisztoly. Az új és a régi Dél-Vietnam egy- egy eleme. Dunai Péter DAR ES SALAAM-I LEVÉL Zanzibár, a fűszersziget Remekműveit bemutató zanzibári ládakészitő A mai Tanzánia, azaz a Tanzániai Egyesült Köztársaság 1964-ben jött létre, — a korábbi német, majd angol gyarmat — Tanganyika és Zanzibár egyesülésével. A világban csak fűszer-, vagy rabszolgaszigetként emlegetett Zanzibár ma a kelet-afrikai turizmus egyik fő központja. Évente sok látogató keresi fel ezt a szépségeiben szinte páratlan csendes-óceáni szigetet, amely az afrikai partoktól alig három órányi hajóútra fekszik. \ Gyarmatbirodalmak gyöngyszeme Zanzibar szigetét a VII. század körül hódították meg az avarok. A XVI—XVII. században a portugálok uralma alá került egy időre, majd az ománi szultanátus váltotta fel a portugál gyarmatosítókat. A szultán 1832- ben ide helyezte át székhelyét és innen hódította meg 1856-ra a tanganyikai partvidéket. 1884-től mind Zanzibár, mind Tanganyika német uralom alá került Né- met-Kelet-Afrika révén. 1890-ben a sziget brit védnökség alá került. Függetlenségét 1963-ban nyerte el, amikor az Afro-Shirazi Párt vezette mozgalom elsöpörte a zanzilbári szultánt. Fűszer- és rabszolga kereskedelem Zanzibar a középkortól kezdve rabszolga-kereskedelméről vált ismertté. Hivatalosan csak 1922-ben szűnt meg a rabszolgaság a szigeteken. A rabszolga-kereskedelem virágzásának idején, a XVIII—XIX. században a rabszolga-kereskedők a mai Kelet-Afrikában összegyűjtött feketéket a zanzibári rabszolgapiacon adták el, és innen indították őket útnak generációkon keresztül tartó szenvedéseik színhelyei felé. Több kalóz — rabszolga-kereskedő is megörökítette nevét a történelem ezen sötét időszakában, mind között is a leghírhed tebb agy TIP-TIB nevezetű arab voit. Kegyetlenségéről még ma is legendák keringnek és minden —, a szigetre látogató túristának — megmutatják azt a hatalmas barlangrendszert, ahol a behajózásra váró „áru” el volt raktározva. A szárazföldről ideszállított afrikaiak jelentős része .nem érte meg a behajózást sem, mert a barlangokban elszenvedett kínzások, éhezés időnek előtte elpusztította sokukat. A szigetre látogató Li- wingstone, látva az itteni állapotokat, 1857-ben felhívással fordult az angol kormányhoz és követelte a rabszolga-kereskedelem azonnali beszüntetését. A rabszolgapiac beszüntetése 1873-ban, Steere püspök nevéhez fűződik, aki egész életét a sziget felvirágoztatásának szentelte. Működése nem volt hiábaváló. A méltó utódok harcával együtt a Steere-i gondolat beérett. Zanzibár ma egy boldog, barátságos, a munkát szerető nép otthonává vált. Fejlődő mezőgazdaság és kereskedelem A mintegy 2338 km2 területű Zanzibárnak és a hozzá tartozó Peruba szigetének mintegy 300 ezer lakosa van. Nagy részük a mezőgazdaságban dolgozik. Zanzibár a világ legjelentősebb szegfűszeg-termelője és exportőre. A hozzánk már szárítva érkező, összetéveszthetetlen illatú fűszernövény a három-négy méterre megnövő szegfűszeg-cserjén terem. Szüretelésekor még zöldes színű, de alig három nap alatt sötétbarnára aszalódik a tűző egyenlítői napon. Zanzibár városban —, mert nemcsak a sziget neve ez, hanem a fővárosé is, —, sok utcát látni, ahol a szegfűszeg a járdára van kiöntve és ott szárítják megfelelő minőségűre. Érmek megfelelően az egész városnak ösz- szetéveszthetetlen illata van. A szegfűszeget magántermelők nem is forgalmazhatják. A sziget legjelentősebb kiviteli cikkére állami monopólium van bejelentve, így csak állami vállalatok hozhatják forgalomba. Az idelátogató turistának az idegenvezető feltétlenül elmondja, hogy szegfűszeget csak az arra feljogosított kereskedőtől vásároljon, mert csak ilyen cég adhat számlát a vásárlásról. Számla nélkül ugyanis a Zanzibár- ban vásárolt szegfűszeget az elutazáskor a szigorú vám- tisztviselők kérlelhetetlenül elkobozzák. E rendszabállyal is védik a 'fűszert az illegális kereskedelemtől, növelve ezzel a sziget szűkös valutabevételét. A sziget másik jelentős jövedelmi forrása a kókuszdió. Az igénytelen és hosz- szú évtizedekig termő kókuszpálma zamatos gyümölcséből olajat sajtolnak, illetve reszeléket készítenek. A három-négy kilós kókuszdiónak a leve kitűnő ital1. Ahogyan otthon betérünk egy hűsítőre a presszóba, itt az utcán mindenütt jelenlévő kókuszdió-árusaktól vesz az ember egy diót és enyhíti szomját a dió belsejében lévő —, a vastag háncshéj által hűvösen tartott — édeskés itallal. A hasznossága mellett a kókuszdió egyben Afrika legveszélyesebb gyümölcse is. A kontinensen több ember halálát okozza, mint az oly rettegett kígyómarás. Hogyan? Egyszerűen úgy, hogy a sokszor 30—40 méter magasra megnövő pálma tetejéről a fa alatt elhaladók fejére esik. Minden groteszk- ségév.el együtt is szörnyű elképzelni, hogy mit tud művelni egy háromikilós dió a szerencsétlen áldozattal. A fentieken kívül Zanzibár termel még fekete borsot — itt érdekes módon „zöld paprikának” ! hívják. Itt tartózkodásom alatt nem sikerült kideríteni, hogy miért. Valamennyit exportálnak is ebből a fűszerből, főleg más afrikai országokba. A fahéj, a szerecsendió viszont kivétel nélkül az európai piacok felé veszi útját. A felsorolt fűszernövények termelése és kivitele a lakosságnak, az afrikai átlagos szinthez képest viszonylagos jólétet biztosít, amelyet tovább növel az arab országokból származó gazdasági segély. Ipari tevékenység Zanzi- bárban alig folyik, kiváló kézműipari termék viszont a „zanzibári láda”. A bútordarabként is kiválóan használható, gyönyörű fémkeretes ládákat fából faragják az ügyes mesterek. Vannak olyan családok, ahol a ládakészítést már az ötödik generáció veszi át az elődöktől. Növekvő turizmus Történelmének, szép tájainak, trópusi különlegességeinek és nem utolsósorban az itt élő emberek őszinte kedvességének köszönhetően évről évre emelkedik a szigetre látogató turisták száma. Szerveznek utakat Dar es Salaamból, a kenyai Mambasából, de jönnek ide látogatók a gazdag öbölmen- ti sejkségekből is. Nem véletlen, hogy például Ománnal közvetlen légijárat köti össze Zanzibárt. A zanzibári turizmus azonban nem egyirányú. Évente sok zanzibári — jórészt persze a tehetősebbje — látogat külföldre. A legnagyobb utazási láz azonban érinti a szegényebbeket is A túlnyomórészt mohamedán va'llású szigetről évente ezrével zarándokolnak el a lakók Mekkába, a szent kőhöz. Akik nem képesek fedezni utazási költségeiket, azok a gazdagabb iszlám országok által finanszírozott utazások bevételéből jutnak el — életükben legalább egyszer — minden mohamedánnak áhított helyére, MekkábaA be- és kifelé irányuló turizmus folyamatosan érezteti kedvező hatását a zan- zibári élet minden területén, további jó lehetőségeket teremtve a sziget szellemi, kulturális és nem utolsósorban gazdasági fellendüléséhez. E kedvező helyzet, valamint a kiaknázható trópusi klíma és ennek köszönhetően a virágzó mezőgazdaság, előrevetítik egy gyorsabb, az afrikai átlagot mindenképpen meghaladó gazdasági növekedés lehetőségét. Hogy ebből mennyi valósul meg, az teljes mértékben a tanzániai gazdasági-politikai vezetésen múlik. Dr. Nyíri Iván lapunk különtudósítója Ilyen törékeny lélek- vesztőben kell átkelni a Mekongon, amely itt már kilométer széles A Mekong megszámlálhatatlan csatornáinak egyike Can Tho-nál
