Népújság, 1985. január (36. évfolyam, 1-25. szám)

1985-01-17 / 13. szám

NÉPÚJSÁG, 1985. január 17., csütörtök 3. Távlatok és a ma realitásai Most vagy majd... E két szócska dialektikus egysége vitathatatlan. Bölcs ■mondásokban gazdag anya­nyelvűnk sokféleképpen meg­fogalmazta már ezt az ösz- szefüggést. Jobb későn, mint soha! Ami késik, nem mú­lik! — az egyik oldalon. — Jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok! — Amit ma megtehetsz, ne halászd holnapra! Inkább előíbb, mint utóbb, — a másik ol­dalon. Némi igazságot mind­egyik mondás tartalmaz. Ha azonban a manapság annyi­ra aktuális ifjúsági problé­ma szemszögéből vizsgáljuk a „most vagy majd” dialek­tikáját, okvetlenül a mostra kell helyeznünk a hang­súlyt. Nem szorul különösebb bizonyításra, hogy a most, a rögtön, a mielőbb a fiata­lok szóhasználatában gya­koribb a majd-ot, a később­et viszont az idősebbek hasz­nálják előszeretettel. Ez így természetes. Ki ne szeretne most, azonnal, gyors sikereket elérni: jól vizsgáz­ni, jövedelmező szakmát vá­lasztani, komoly beosztást kapni, sikert, anyagi, erköl­csi elismerést kivívni. Ez­zel szemben sok felnőtt a lassan a testtel, a mindent a maga idejében elvét vall­ja, egzisztenciáját, anyagi érdekeit félti a feltörekvő ifjú nemzedékektől. A nem­zedéki szembenállást, érdek- ellentéteket nem szabad fe­tisizálnunk, de tagadásuk is céltalan, mert vannak, hat­nak, nem kis gondot okoz­hatnak. Az ifjúság a történelem minden szakaszában remé­nyekkel és aggodalmakkal terhes problémát jelentett. A minden eddiginél gyor­sabb testi és szellemi acce- leritás huszadik századában pedig a legjelentősebb tár­sadalmi kérdések egyikévé vált. Ezt valamennyiünknek tudomásul kell venni'. Hogy miért? Az ifjúság számát, fontos­ságát tekintve a társadalom jelentős része. Komoly hiba lenne őket csak a jövő szempontjából értékelni. Igaz ugyan, hogy a fiatalok jelentős hányada még csak készül az életre, tehát is­kolában, tanműhelyben ta­nul, de a többi, hasonlókép­pen nagy létszámú hányad már most is hasznosítja ma­gát, a termelésben, a labo­ratóriumokban, a nevelői katedrák mellett, a politikai appa rá tusokban. A ma ifjúsága a nemzet jövőjét, a haza védelmező­jét, a holnap felnőttjeit je­lenti. A felnőtteknek a jövő oldaláról célszerű közelíteni az ifjúság ügyeihez, a fiata­lok viszont helyesen teszik, ha a most, a jelen realitásai alapján ítélik meg helyze­tüket. Például abból, hogy társadalmunk egésze első­sorban az ő érdekükben fá­radozik. Formálódó iskola- rendszerünk. a fiatalok ér­dekeit messzemenően védő és biztosító jogszabályaink, az ifjúságnak nyújtott kul­turális lehetőségek, szociális kedvezmények — mind meg­annyi bizonyítéka annak, hogy a felnőtt-(Magyarország sem szűkkeblű a fiatalok iránt. Azt teszi, amit kell, amit egy szülő gyermekének adhat, és adnia érdemes. Ez a magyarázata annak, hogy az ifjúság közérzete áltálában egészségesnek, kedvezőnek mondható, bár nem mentes gondoktól, vi­szolygásoktól. Az a bizonyos tét, amely a tudatot megha­tározza, számukra a csalá­di. iskolai, tanműhelyi, ne­velőotthoni, kollégiumi, KISZ-szervezeti gyakorlatot jelenti. Egy isten háta megettd falu fiatal pedagógusa — jóllehet tudja, hogy a fiatal értelmiségre ragyogó jövő vár, — mégiscsak abból ítél, azt tartja fontosnak, hogy legalább egy önálló szobát tudjon elfogadható áron bé­relni, Jiogy a helyi tsz ked­vezményes üzemi étkezést biztosítson számára. Ez a minimum, de sok helyen még ezt sem kapják meg. Aztán, ha már „kulturmisz- saiót” teljesít —, mert ugye minden KISZ-gyűlésen ezt bálija, és valóban annak is érzi vállalt feladatát —, jog­gal elvárhatná, hogy jöve­delme a prózaibb foglalkozá­súak — például a ma­szek italboltosok, butikosok, nepperek jövedelmét vala­hogyan megközelítse. Erre akkor is fel kéül fiigyeim, ha tudjuk, hogy éppen a ter­melőszövetkezetek, helyi ta­nácsok, vidékre telepített új üzemek gyakran jelentős ál­dozatokat hoznak fiatal ér­telmiségiek, szakmunkások érdekében. Lakás, klub, könyvtár várja őket sok he­lyen. Persze elszomorító ada­tokat is olvashat az ember például arról, hogy a képe­sítés nélküli nevelők is ott­hagyják munkahelyüket, mert a kevés fizetés mellett igazán nem tudják elvisel­ni a létfenntartási, élelme­zési és lakáskörülményeket. Hatalmas összegeket for­dít az állam az egyetemek, főiskolák, tudományos ku­tatóintézetek — zömükben fiatal dolgozói helyzetének javítására, de még mindig nagy az elmaradás és na­gyok az aránytalanságok. És ne csak anyagjaikról beszél­jünk! A különböző tudomá­nyos fokozatok, a kutató­munka hierarchiájában el­foglalt helyek, beosztások szempontjából is hátrányos a fiatal értelmiségiek hely­zete. Nagyon sok múlik azon is, hogy lakásügyeikben meny­nyit tudunk előrelépni. Ha elfogadjuk a mos! és a majd dialektikáját, akkor is való­ban a mostra és a közeljö­vőre kellene a hangsúlyt he­lyezni. A párt kongresszusi irányelvei nagyon határozot­tan fogalmazzák meg a tár­sadalom ez irányú feladata­it: a családalapító fiatalok lakáshoz jutását meg kell könnyíteni. Ha most a népgazdaság teherbírásával érvelne vala­ki, nem tudnám elfogadni — legalábbis akkor nem, ha a rendelkezésre álló anyagi erők elosztásának jelenlegi arányaira gondolok. A nép­gazdaság valóban csak x összegű támogatást tud nyúj­tani a lakásépítkezésekhez, de, hogy ebből mennyi az az y hányad, amelyet a fiata­lok kaphatnak meg, azt egy­re inkább a fiatalok javára kell eldönteni mindenkor és mindenhol. Egy biztos. A cipő jelen­leg a lakáshoz jutás körül szorít a legjobban. Ez szer­vesen összefügg a fiatalok mókájával, politikai aktivi­tásával, közéleti felelősség­vállalásával. Mindenképpen arra kell törekednünk, hogy a most és a majd dialektikus egy­ségében az előnyt a politi­kai, társadalma vonatkozáso­kon túl gazdasági, anyagi tekintetben is a most és a közeljövő kapja. A távlatokat mindig a je­len realitása teszi vonzóvá és biztatóvá. Graboplast terménytárolók A Graboplast Győri Pa­mutszövő és Mübőrgyár fej­lesztői a nedves termények tárolására alkalmas tárolók újabb típusait dolgozzák ki az idén. Négy 50 köbméte­res, úgynevezett félüzemi méretű tároló már áll Szom­bathelyen, s Celldömölkön elkészült a mintegy 850 ton­na gabonát befogadó, 1000 köbméteres, kúpalakú tároló prototípusa, amelyet a keszt­helyi Agrártudományi Egye­temmel és a Vas megyei Gabonaforgalmi és Malom­ipari Vállalattal együttmű­ködve fejlesztett ki a győri gyár. A kúpalakú építményt kö­zépei! fém árbóccső tartja, oldalfalait kétrétegű szinte­tikus ponyvaanyag alkotja. A külső és a belső héj kö­zött 10 centiméteres vastag­ságú habréteg szolgálja a hőszigetelést. A kúpszög a gabona természetes rézsű­szögéhez illeszkedik, ez te­szi lehetővé a jó térkitöl­tést. A gabonát a betárolás után széndioxiddal áraszt­ják el, amely megakadályoz­za a beltartalmi értékeket károsító mikrobiológiai fo­lyamatok megindulását. A tárolóban lévő mérőfejek óránként mérik a szükségles adatokat, s ha a hőmérsék­let emelkedik, ismét szén­dioxidot vezetnek a belső térbe, amely lehűti a rend­szert. A celldömölki tapasztala­tok kedvezőek, a hőszigetelt térben sikerült megakadá­lyozni a nedvesség vándor­lását és kicsapódását, amely a rothadási folyamat tulaj­donképpeni megindítója. A bíztató eredményekre ala­pozva a Graboplastban el­készítik a gazdaságok által optimálisnak tartott, mint­egy 100 tonna befogadóké­pességű 1300 köbméteres .tároló tervdokumentációját, illetve több 1000 köbméteres tárolóból álló komplett telep kiviteli terveit. Foglalkoznak a gabonánál romlásra még érzékenyebb zöldség és gyü­mölcs tárolóinak tervezésé­vel, s várhatóan egy 50 köb­méteres, gyümölcs- illetve zöldségtárolót fel is építe­nek az év folyamán. A gra- boplast-építmények — ame­lyeknek 1 tonna ter­ményre jutó beruházási költsége a hagyományos tá­rolókénak csupán egyhar- mada — egy hónap alatt felállíthatok. Új nemzeti park A hortobágyi, a kiskunsá­gi és a bükki után megala­kult az ország negyedik nemzeti parkja: Aggtelek. Az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal kezelésében működő nemzeti park területe a korábbi, mintegy 20 ezer hektáros tájvédelmi körzetével azo­nos, az aggteleki karsztvi­déket és a hozzá szorosan kapcsolódó tájegységet fog­lalja magába. Értékeinek megóvása, őrzése, fenntartá­sa és helyreállítása érdeké­ben létrehozzák az Aggtele­ki Nemzeti Park Igazgató­ságot, amelynek feladata lesz a tájegység és a bar­langok féltett kincseinek gondozása. r Értelmes célokat A társadalmi munkamozgalom tapasztalatai Egerben A közelmúltban értékelték az Egerben tavaly végzett társadalmi munkát. Molnár István, a városi tanács terv- és munkaügyi osztályának vezetőjét, az önkéntes akciók egyik gazdáját, erről kérdez­tük. — Mindenképpen eredmé­nyes évet tudhatunk ma­gunk mögött. 1984-ben 22 milliós érték volt a cél, de már az első hat hónapban elértük a 30 milliót, s bár a végleges összesítés még nem készült el, vitathatatlanul si­keres időszakot zártunk. — Felsorolna néhányat a munkákból? — A szociális és oktatási intézményekben elsősorban felújítási és karbantartási feladatokat végeztek. Pél­dául a Gép- és Műszeripari Szakközépiskola diákjai, ta­nárai együtt készítettek el egy átjárófolyosót, amely . az iskola és a kollégium épüle­tét köti össze. Üj felszere­léssel gyarapodott a városi lőtér, és társadalmi mun­kában tervezték meg a sta­dion lelátójának bővítését. Az öntöde lámpaoszlopokat gyártott, amelyek állnak is a tanárképző főiskola előtti téren. Említhetek részben lakossági segítséggel megva­lósult munkákat is: ilyen a Zúgó utcában megépíte’tt szennyvízcsatorna, amihez a városi tanács egymillió fo­rint hozzájárulást adott. — Változtattak-e azon a sokak által rossznak minősí­tett gyakorlaton, hogy pél­dául, a Lajosvárosban élők a Csebokszári-lakótelepen te­vékenykednek és megfordít­va? — Igen .. . Korábban ugyanis tanúja voltam ma­gam is egy furcsa „közjáték­nak”. A város más részéből Csebokszáriban serényked­tem sok más társammal együtt. Az ott lakók néme­lyike, kikönyökölve ablakán, gúnyos megjegyzésekkel il­letett minket és nevetgélt is rajtunk. Csak egy páran vol­tak szolidárisak velünk : le­hoztak egy-egy pohár vizet vagy beálltak ők is egy ki­csit segíteni. Okulva a ne­gatív tapasztalatokon, ma már sokkal tudatosabban tervezünk. Mert az a ter­mészetes, ha mindenki a sa­ját „portája" környékét szé­píti, gondozza. A HNF-kör- zeteken keresztül készítjük elő akcióinkat és az ottani bizottságok irányítják a munkát is. Ily módon vé­geztük el a parkosításokat, és így készült el a város négy új játszótere is. — Mit terveznek 1985-re? — Folytatjuk a felsőtár- kányi úttörőtábor építését, s ide az idén is jelentős erő­ket összpontosítottunk. Jö­vőre pedig belevágunk a kö­vetkező nagy vállalkozásunk­ba : tanmedencét szeretnénk létesíteni, hogy ezzel is se­gítsük a város úszósportját. — Sok év eltelt már az­óta, hogy annak idején Szov- jet-Oroszországban megszer­vezték az első kommunista vasárnapokat. Akkor ezek­nek a munkáknak életbevá­gó jelentőségük volt. Hogyan látja ön ma a társadalmi munka szerepét és becsüle­tét nálunk? — E tevékenységi forma a közösségi lét és a közös­ségi érzés egyik legszebb megnyilvánulása. Voltak évek, amikor az egész dolog öncélúvá vált és csak üres jelszavak hangoztatására szolgált. Ez nyilvánvalóan a mozgalom lejáratásához ve­zetett. Hiba lenne azonban azt hinni, hogy ezek a gon­dok mindenkorra és egysze­riben eltűntek. Hadd említ­sek ismét egy személyes pél­dát. Egyszer salakot szór­tunk egy sportpályán, csa­tárláncot alkottunk és ado­gattuk egymásnak a vödrö­ket. A sorban volt a bull­dózer kezelője is, akinek gé­pe ott állt tőlünk öt méter­re. A gép körülbelül 10 perc alatt elvégezte volna az egész munkát. No, de az — ugye? — nem lett volna ilyen látványos... Az ilyen esetek azonban kevésbé használnak az ügynek és jog­gal ér minket értük kritika. És még valamit: tudomásul kell venni, hogy napjaink­ban, a nehezebb körülmé­nyek, pluszmunkára készte­tik és kényszerítik a dolgo­zókat. A megnövekedett sza­bad időt a különféle gmk-k- ban és másodállásokban töl­tik el. Egyéb tevékenységre: művelődésre vagy éppen tár­sadalmi munkára kevesebb jut. Ám, mindezek ellenére, ha értelmes és látható célo­kat tűzünk ki az emberek elé, többségük kész eleget tenni a nagyobb közösség ér­dekeinek is. Havas András A lakossági jövedelmek adóztatása Megkezdődött a lakosság múlt évi adóköteles jövedel­meinek összesítése, s a Pénz­ügyminisztérium Számítás- technikai Központjában hoz­záláttak az adatok feldolgo­zásához. A lakossági adójogszabá­lyok — mint ismeretes — ta­valy módosultak. A koráb­ban tevékenységenként kü­lönböző adókulcsok egysé­gessé váltak, s összességé­ben 5—10 százalékponttal csökkent a befizetendő adók mértéke. Az adókulcsok egységesí­tésével megszűnt az a koráb­bi helytelen gyakorlat: ha valakinek többféle tevékeny­ségből tevődött össze a jö­vedelme, a külön-külön tör­ténő adózás miatt előnyö­sebb helyzetbe került, mint az, akinek összes jövedelme csupán egyetlen tevékenység­ből származott. Az 1984. ja­nuár 1-ig érvényben volt rendszerben külön-külön adókulcs rendszer szerint adóztak a kisiparosok és a magánkereskedők, a lakó- és üdülőhelyiséget bérbe adók. a fuvarból jövedel­met élvezők, a melléktermé­keket gyűjtők és feldolgozók, az ügyvédi munkaközössé­gek tagjai, a magántevé­kenységet folytató orvosok és állatorvosok, az író és újság­írók, a képző- és iparmű­vészek. Az egységesítéssel a Pénzügyminisztérium ér­vényesíteni kívánja azt az elvet, hogy azonos nagyságú adóköteles jövedelmet — an­nak forrásától függetlenül — azonos mértékű adó terhel­jen. Ezzel kedvező feltétele­ket kíván teremteni a min­den állampolgárra kiterjedő arányos közteherviselés érvé­nyesítéséhez. A lakossági jövedelmek adóztatásának módosított jogszabálya 6—800 ezer ál­lampolgárt érint. Adataik összesítésével megállapítha­tó, hogy a különböző forrás­ból származó jövedelmeik után év közben együttvéve elegendő adót fizettek-e. Ha nem, s az adókülönbözet meghaladja a kétezer forin­tot. akkor ezt értesítés alap­ján be kell fizetniük az il­letékes adóhatóságnak. Azok az állampolgárok számíthat­nak erre, akik töhb különbö­ző forrásból összesen mint­egy 55—60 ezer forintnál na­gyobb évi jövedelemre tet­tek szert 1984-ben. Az új egységes adórend­szer bevezetése során a szak­embereknek biztosítaniuk kell. hogy. az igazgatási mun­ka során minden területen érvényesüljön a jövedelmek egységes elvek szerinti adóz­tatása. A Pénzügyminisztéri­um illetékesei tájértekezlete­ken készítették fel a végre­hajtásban részt vevő szakem­bereket. Az elmúlt időszak­ban elkészítették a feldolgo­záshoz szükséges számítógé­pes programokat, és sikere­sen ki is próbálták azokat. Az eredményes munka fon­tos feltétele, hogy az adat- szolgáltató gazdasági egysé­gek — vállalatok, szövetke­zetek, költségvetési intéz­mények — jogszabályi köte­lezettségeiknek pontosan és idejében tegyenek eleget. A feldolgozást előreláthatólag a nyár elején fejezik be. Az adójogszabályok mó­dosítása és alkalmazása ré­sze az adórendszer hosszú távú fejlesztésének. A min­den állampolgárra kiterjedő, arányos közteherviselés ér­vényesítésének feltétele ugyanis, hogy a lakosság jö­vedelmeinek adóztatása tel­jes körűvé és egységessé váljék. Az egységes szemé­lyi jövedelemadó-rendszer létrehozásán már dolgoznak a szakemberek. A munká­hoz felhasználják a jövede­lemadózás módosításának je ■ lenlegi tapasztalatait is. Barlangkórház Tapolcán Három új teremmel és egyéb helyiségekkel bővült a a tapolcai kórház barlangterápiás részlege. A Bakonyi Bauxitbánya Vállalat segítségével végrehajtott beru­házás megteremtette a lehetőségét annak, hogy a ké­sőbbiek során a jelenleginél is nagyobb számban fo­gadhassák a légzőszervi betegségben szenvedőket. Ké­pünkön: torna a barlangban (MTI fotó — Arany Gábor t'elv.) V. F.

Next

/
Thumbnails
Contents