Népújság, 1985. január (36. évfolyam, 1-25. szám)
1985-01-04 / 2. szám
NÉPÚJSÁG, 1985. január 4., péntek 3. Kongresszus előtt Ujnagy hőszigetelésű üveg — Salgótarjánból Az energiagazdálkodási program keretében egy új hő- és hangszigetelő üvegszerkezetek gyártására alkalmas gyártósort helyeztek üzembe december 10-én, Salgótarjánban, az Üvegipari Művek Salgótarjáni Síküveggyárában. Az új terméket — amely több légrésü és gáztöltéssel tokozható, nagy szigetelőtulajdonságú légmentes keretbe foglalt üveg — az építőipar a nyílászáró szerkezetekben alkalmazhatja. A gyártósoron évente 440 ezer négyzetméter Hugaropan üveget gyártanak, ami a gyár jelenlegi termelési értékének egyhar- mada. Képünkön: az új gyártósor (MTI fotó — Kulcsár József felv.) VÉDELEMKÉNT SZOLGÁL Hó alatt az őszi vetések Az új esztendő havazással köszöntött be, amelyet örömmel nyugtáztak a mezőgazdaságban dolgozók. Az elmúlt két napban megyeszer- te fehér lepel borította be a földeket, az őszi vetéseket. Ez azért is fontos, mért 1984- ben a korábbinál is nagyobb területen, csaknem hatvanezer hektáron vetettek a gazdaságok őszi árpát, búzát, őszi vetések. rozsot, valamint káposzta- repcét. A hó védőrétegként szolgál, hiszen nyolc-tíz centi vastagságban fedi a határt, és a további hidegtála fagyoktól megóvja a növényeket. Visszatekintve egy évvel ezelőttre, nem ez volt a jellemző, hiszen 1984-ben szinte hótakaró nélkül vonult el a tél. és többet fáztak az Va" 111 Pártunk Központi Bizottsága már decemberben, az ország népe elé tárta azt a dokumentumot, amelynek neve: kongresszusi irányelvek. Párttagok és pártonkí- vüliek milliói ismerkedhetnek meg e dokumentummal, amely neve szerint is az irányt szándékszik megfogalmazni. Következő öt esztendőnk haladási irányát. A most sorra kerülő taggyűléseken — azon kívül, hogy megválasztják az alapszervezetek vezetőségét és titkárát, illetve küldötteiket a felettes pártszerv értékez- letére — elsősorban az irányelveknek megvitatása áll majd az érdeklődés homlokterében, a róla szóló vitának feladata és felelőssége ad igazán rangot és súlyt a kommunisták tanácskozásainak. Fel szokott vetődni a kérdés, hogy ugyan miként és mennyire lehet valóban befolyást gyakorolni az egész ország ügyeinek kimenetelére olyan kicsiny és az országos irányító szervektől távoleső közösségekben, mint egy-egy vidéki pártalapszer- vezet? E kérdésre nemcsak a pártnak az a sokszor és nagy hangsúllyal kinyilvánított kívánsága ad választ, amely szerint az egész társadalom véleményére, segítségére, javaslataira igényt tart, hanem felel az irányelvek szelleme is. Mert a kongresszusi irányelvekben is fellelhető az a fajta nyitottság, amely a párt egész politikájára. munkastílusára jellemző. Nyitottság tehát minden gondolat előtt, legyen az kritikai, legyen az módosító célzatú, vagy tartalmazzon Ma már mindennapjaink természetes tartozéka a mikroelektronika. A gyöngyösi telephelyű vállalat gyártja ezeket az eszközöket, amelyeket beépítenek a különböző készülékekbe. Hogyan tudnak megfelelni a követelményeknek, milyen távlatok nyílnak meg előttünk? Ezekre a kérdésekre kerestünk választ. — Szerintem az ezredfordulóig van „kifutásunk” a mai termékeinkkel — mondta Petmihai Ferenc, a Mikroelektronikai Vállalat igazgatója a kérdésemre. Addig „nyugodtan” hajthatja álomra a fejét esténként: nem lesz munkanélküli. A tréfásnak tetsző megjegyzés mögött azonban nagyon is komoly kérdőjelek sorakoznak. A hármasok jegyében Azon is lehet mosolyogni, ahogyan eddigi történelmüket meghatározzák. Azt emlegetik, hogy ők a három hármas jegyében léteznek.^ — Elődünk 1953-ban létesült, a félvezetők gyártásához 1963-ban kezdtünk, 1983- toan pedig a mikroelektronikai eszközök váltak fő profilunkká. akár olyan új elemet, amely nem, vagy esetleg nem a hozzászóló által kívánt nyomatékkai van jelen az irányelvekben. Az irányelvek ugyanis még nem határozat. Hanem a határozatot megelőző, kiegészítésre, végleges megformálásra váró dokumentum. A párt az irányelvekben csak annyiban előlegezi meg a későbbi, határozatot, hogy felvázolja az elveknek és a tennivalóknak azt a keretét, amelyen belül célszerűnek tartja a most folyamatban lévő országos eszmecserét csakúgy, mint majd a kongresszus döntéseit; azok nyomán pedig a következő öt év cselekedeteit. De a kicsiny pártalapszer- vezetekben nemcsak azért léhet országos méretű felelősséggel megvitatni az irányelveket, mert a legtávolibb országrész vitáinak, javaslatainak is szerepük lehet a végső megfogalmazások, célkitűzések eldöntésében, hanem mert e közösségek élete és jövője szempontjából az is legalább olyan fontos és meghatározó érvényű, ami az irányelvekből rájuk vonatkozik. E tekintetben természetesen, színes és széles a spektrum: más és más részlet, más megfogalmazás, más téma foglalkoztathatja az embereket egy kis faluban, vagy egy nagyüzemben, egy értelmiségi alapszervezetben, vagy a közlekedési dolgozók körében. És általános tapasztalat szerint a világ, az ország valamennyi megértett, átélt s felelősséggel, tárgyalt gondja-baja mellett az embereket elsősorban azok a gondok foS" lalkoztatják, amelyekkel életük szűkebb keretei közt kell megbirkózniuk: a munkahelyeken és más, kisebb közösségeikben. Éppen ezért az irányelvek megvitatása bizonyos mértékben a saját helyzetünk, a saját sorsunk megvitatása is. Gondolati, elemző igényű áttekintése mindazoknak a helyi tapasztalatokMajd még mosolyogva hozzátette az igazgató: — Hogy mit hoz a következő 3-as, azt még nem lehet tudni. Azt is mondhatnám, amilyen derűsek a gyár első számú vezetőjének a szavai, ez a hangulat jellemző az egész kollektívára. Pedig nem is olyan „sima” az előtörténetük. A közeli múltjukban is akadtak bakkanók. Gondoljuk el: kezdték a traktorok és a kombájnok alkatrészeivel, folytatták az üvegipari gépekkel és a diódákkal, most pedig az integrált áramköröknél tartanak. Sőt! Ahogy kiderült, még jó másfél évtizedig nem is akarnak mást előállítani. — Ha nem a két csúcsot veszem, Japánt és az USA-t, hanem a mi kontinensünket, azt mondhatom, hogy ezen a szinten állnak a mi gyártmányaink is. Jó ez? Igen. De — nem is. Hiszen egy lépéssel hátrányban vagyunk az élenjáróktól. — Gondoljunk arra, hogy valamikor a rádióhoz is, a tv-hez is „lámpákat” használtak. Hiába jöttek a tranzisztorok, a rádiócsövekre is hosszú ideig még szükség volt. Mindez érvényes a félvezetőinkre is. Még vagy tizenöt-húsz évig lesz piacuk ezeknek. nak és sajátosságoknak, mindazoknak a helyi gondoknak és teendőknek, amelyek bennünket a legközvet. lenebbül érintenek. Az irányelvek mindehhez nemcsak keretet és alapot ad, hanem ösztönzést is. És a párt kongresszusára az emberek — különösképp a párttagok — nem csupán azzal készülhetnek, ha kinyilvánítják kívánságukat, hanem azzal is, ha állást foglalnak atekintetben, hogy közvetlen környezetükben mi történjék a következő öt esztendőben. Erre az utóbbi igényre különösen fel kell hívnunk a figyelmet. Az emberek ugyanis — párttagok spár- tonkívüliek is — olykor úgy érezhetik, hogy a hangjuk ahhoz gyenge, a helyzetük arra nem alkalmas, hogy valódi beleszólást tegyen számukra lehetővé az egész ország, vagy különösen a nagyvilág dolgaiban. De — és ezt kívánatos tudatosítanunk az irányelvek országos méretű vitájának egész folyamatában — atekintetben minden embernek jól érzékelhető ereje és lehetősége van, hogy közvetlen sorsának, vagyis közösségeinek életébe beleszóljon. És a lehetőség egyszersmind' felelősség is. A munkahely, a lakóhely, a különféle szervezetek olyan közösségek, amelyekhez tartozunk. s amelyeknek színvonalától, erejétől, belső viszonyainak demokratizmusától, szervezettségétől is függ életünk minősége. Ettől függ a közérzet is, amellyel élünk és dolgozunk, az a célfelismerés és céltudat, amellyel feladatainkat megfogalmazzuk és csoportosítjuk, az a biztonságérzés és közösségi szellem, amely mindig produkálni képes olyan mennyiséget, amely az újabb és újabb gondok legyűréséhez, feladataink tisztességes elvégzéséhez, helyi és országos méretekben elegendő. Itt a pillanat és a lehetőség, sőt kommunisták száJó kényelmes tempó várna rájuk? Aligha. A fejlesztés ezzel együtt is parancso- lóan szükséges. Drága az arany Ma már nem „tolongnak” az emberek a pipishegyi gyárba se. A statisztika azt .mutatja, hogy az összes létszámuk az utóbbi években mintegy húsz százalékkal esett vissza, a félvezetőgyártásban pedig ötvennel. Mit lehet tenni ilyen körülmények között? A választ nem nehéz megtalálni. Mindenekelőtt vigyázni kell arra, hogy ez a mostani létszám megmaradjon. Megmaradjon? Könyörgéssel, ráolvasással ? Ez nem megy. — Az elmúlt évben hét- százalékos kereset-növekedést értünk el, pedig alig kétszázalékost terveztünk annak idején. Az idén pedig a tízszázalékos fejlesztést akarjuk elérni. Mintha csak elég lenne „akarni”. Kiderül, hogy ők sem a „mennyei hatalmaktól” várják életük jobbra fordulását. Tavaly 1.65 milliárd forintot jelöltek meg a tervükben. az idén pedig 1,9 milliórdot céloznak meg. Az 1984-es 320 millió nyereséget 400 millióra növelik. Inmára kötelesség; üzenni a kongresszusnak. De nem mindegy, hogy mi az üzenet tartalma. És az irányelvek éppen azáltal rónak nagy felelősséget az üzenőkre, hogy semmiféle üzenetet nem tesznek kizárttá. A kommunisták, a pártalap- szervezetek lelki ismeretére, politikai bölcsességére, tapasztalatainak gazdagságára és felelősségére is bíza- tik : mit fogalmaznak meg önmaguk számára teendőként, s mit javaslatként az országos döntések előkészítésében. Megszoktuk kissé a nagy szavakat, kifejezéseket, így azt is, hogy mindez: sok tekintetben megszabja a következő öt esztendő történéseit. De, ha figyelmünk el is siklik néha e sokat emlegetett félmondat felett, mégiscsak ez az igazság. Tehát ennek tudatában, nemcsak az ország, hanem a saját sorsunk iránti, felelősséggel kell olvasnunk, átgondolnunk és — ha van mivel kiegészítenünk — megvitatnunk az irányelveket. Társadalmunk vezető ereje, a párt csak valaimeny- nyiünk tapasztalata, véleménye birtokában, csak az egész nép bölcsessége által támogatva képes jól megfelelni történelmünket formáló feladatának. Üzenet a kongresszusnak — ez azt is jelenti, hogy taggyűléseken és más társadalmi, politikai fórumokon megfogalmazzuk a kongresszusnak szánt véleményünket, javaslatunkat, vagy akár bírálatunkat, de jelenti azt is, hogy a politikai munkában, tehát vitában is megfogalmazzuk és tudatosítjuk a magunk feladatát. És, hogy ezt becsülettel elvégeztük, s hogy ennek alapján a következő öt esztendőben is tudjuk, s tesszük majd a dolgunkat a magunk helyén, ez is része lehet, legyen is az üzenetnek, amelyet az ország küldeni tud és akar a párt XIII. kongresszusának. Cs. I. nen jut pénz fokozott mértékben a dolgozók borítékjába. A tétel nagyon egyszerű, így hangzik: Ha többet akarsz keresni, dolgozz eredményesebben. De a fordítottja is igaz: Ha növekszik a termelékenység, ugyanolyan mértékben növekszik a dolgozók keresete is. Érdeke ez a vállalatnak is, érdekük a munkásoknak is. Hogyan lehet növelni a termelési értéket? Ez is kérdés. Ügy is, hogy a gyártásba egyre több automatát állítanak be. egyre több olyan gépet, amelyik á sablonos műveleteknél helyettesíti az embert. Ennek megvalósítására is már kész tervekkel rendelkeznek. Jó egy év alatt Néhány százezer dollár. Ennyire van „csak” szükségük, hogy olyan gépeket vásároljanak Nyugatról, amelyek „aranyat” érnek. Ugyanis ebből a nemes fémből elég „komoly” mennyiséget használnak fel. iPedig ma már alumíniummal és mással is lehet helyettesíteni. A határainkon túl — helyettesítik is. Ha megveszik azokat a berendezéseket, amelyek szükségtelenné teszik az arany fel- használását, annyi valutát takarítanak meg. hogy a gépek ára alig egy év alatt megtérül. Ez is takarékosság, nem is akármilyen mértékű. — Ki kell használnunk azt a lehetőséget is — említi a vállalat igazgatója —, amit a baráti országokkal történő, fokozottabb együttműködés kínál a mi területünkön is. Eddig is folytattunk ilyen tárgyalásokat, ezután is folytatunk még. Szinte meg sem lehet állni sóhajtás nélkül: mennyire kézenfekvő megoldás az együttműködés a testvéri államokkal és ennek ellenére sem tartunk ott ebben, ahol tarthatnánk és ahol tartanunk kellene. Igaz, a fejlődés ezen a területen is kétségtelen és állandó. — Szükség lesz belső átcsoportosításra is, de szükség lesz a nem termelői létszám felülvizsgálatára is — mondta az igazgató. — Most egyelőre azt tesszük, hogy a megüresedő helyeket nem töltjük be, ha az ott dolgozó többiek vállalják, hogy a felszabaduló munkabér bizonyos hányada fejében ellátják az összes tennivalót. Ezt sem csak a békés fej- ibólintásra alapítják, hanem egyezséget kötnek az érdekeltekkel. bevonva ebbe a terület társadalmi szervezeteit is. — Nem szeretnénk, na most a több pénz fejében beleegyeznének a javaslatunkba az ott dolgozók, három hónap múlva pedig azzal állnának elő, hogy nem győzik a munkát, szükségük van még egy személyre. A megkötött egyezség így tisztázott helyzetet teremt, a későbbi viták elkerülésére. Tennivaló akad A kisördög mindig ott motoszkál bennem. Most sem tudtam megállni, hogy megjegyezzem: — Már hosszú évek óta mindig és mindenütt csak azt hallom, hogy „feltárjuk rejtett tartalékainkat” és a jobb szervezéssel, miegyébbel fokozzuk eredményeinket. Nem ügyelünk arra, hogy egy kis „tartalék” azért maradjon holnapra is? — Nem hiszem, hogy bárkit ilyen szándék vezetne — válaszolt sietve az igazgató. — Meggyőződésem, hogy mindig a lehetőségeink maximumára törekszünk. De a lehetőségek is növekedhetnek egy bizonyos idő elteltével, áhogy a követelmények is változnak. Vonatkozik mindez ránk is. A végső összegzés tehát? Válaszként hadd idézzem ismét Petrahai Ferencet: — A jövőnkre vonatkoztatva: azt már tudjuk, hogy a hetedik ötéves terv végére el kell érnünk a három- milliárdos termelést. Ebből 2,2 milliárd a félvezető-eszközökre esik. A gépgyártásunkat is évi öt százalékkal növeljük. Ezek a számok is azt mutatják. hogy még „jó ideig" lesz mivel elfoglalniuk magukat a Mikroelektronikai Vállalat dolgozóinak. . Gazdasági érdekeink is ezt követelik meg. G. Molnár Ferenc AZ IGAZGATÓ NEM NYUGTALAN Megfelel az európai színvonalnak
