Népújság, 1984. december (35. évfolyam, 282-306. szám)
1984-12-09 / 289. szám
NÉPÚJSÁG, 1984. december 9., vasárnap 3. Nem történt szenzáció — demokratikus választás volt Kisszövetkezet alakult Az UNIVERSAL Ipari Szövetkezet szerteágazó tevékenysége közül az egyik a háztartási gépek, híradás- technikai berendezések javítása. Ez a részleg megérett arra, hogy a jövőben önállóan ténykedjen. Amikor legelőször felvetődött a szétválás ténye, még csak arról volt szó, hogy a szervizek leányvállalatot alakítsanak. A tagság részéről vetődött fel az igény, hogy ha már leválnak, akkor kisszövetkezetként működjenek tovább. így ugyanis teljesen önállóan végezhetik munkájukat. Ennek létrejöttéhez az új gazdasági szabályozórendszer is hozzájárult. Mivel kisszövetkezetről van szó, az rugalmasabban tud a lakossági igényekhez alkalmazkodni. Kedvezőbbek így az adózási feltételek, s egyéb módon is próbálja az állam támogatni a lakossági szolgáltatást. Habár csak január 1-től működik teljes önállóságában az Elektrotechnika Szolgáltató Kisszövetkezet, már október végén megtörtént a vezetőségválasztás. Ekkor rendezték ugyanis az alakuló közgyűlést. Az ott történteket emlegetik sokan szenzációként. Pedig nem történt más. mint demokratikus választás. Annak ellenére, hogy egyetlen jelölt volt az elnöki posztra, a tagok nem rá adták le voksu- kat. hanem Tóth Józsefnek szavaztak bizalmat. Ezt erősítette meg az UNIVERSAL Ipari Szövetkezet elnöke, Kulcsár Viktor is. aki mint levezető elnök volt jelen eseményen. Az új szövetkezet vezetője. Tóth József tudomásunk szerint nem akarta vállalni ezt a posztot. A miértre a következő feleletet adta. — Ismerem az ezzel a beosztással járó nehézségeket. Tudom azt, hogy ennek a munkának vannak népszerűtlen oldalai is. Ezt kívánja a szövetkezet, a közösség érdeke. Azonban annak ellenére, hogy már most tudatosult a társaságban az előttünk álló időszak nehézsége — szeretnénk talpon maradni. Ehhez mindenkinek majdhogy nem a maximumot kell nyújtania önmagából. — Az új szövetkezetnek mi lesz a feladata? — Az UNIVERSAL-nak eddig is meghatározó feladata volt a lakossági szolgáltatás. Ebből adódik, hogy nem lehet más célunk — bár új név alatt —. mint öregbíteni az eddig megszerzett jó hírnevet. Ez azért nagyon nehéz, mert a szakma állandóan fejlődik, s konkurrenciát jelent a jó kvalifikált szakemberekből álló kisiparos gárda. Az egészséges versenyben azonban csak a lakosság járhat jól. — Hányán dolgoznak az Elektrotechnika Szolgáltató Kisszövetkezetben és mi jelenti a konkrét munkát? — A szakcsoportokkal együtt összesen 114-en leszünk. A konkrét munkát pedig a rádió, televízió, háztartási gépek javítását adja. Ehhez csatlakozik a motorkerékpár, az olajkályha, a mezőgazdasági kisgépek javítása, s itt a kisgépek alatt elsősorban a hobbikertekben használatosakat értjük. Vannak olyan elképzeléseink is, hogy kiegészítő tevékenységként különböző bérmunkákat is vállalunk. — Hol lesz a székhely? — Egyelőre a Makiári úton a településtisztasági vállalattól bérelt helyiség lesz a központunk. Hozzánk tartozik a belvárosban a jelenleg Márka Szerviz a Széchenyi úton, a Katona téren a híradástechnikai szerviz, a Vallon utcai szakcsoport, am.elyhez szorosan kapcsolódik a bélapátfalvi szolgáltató rész. Hevesen szintén szakcsoportunk működik. Ezen kívül Gyöngyösön. Hatvanban és Füzesabonyban is léteznek szervizeink. Átalánydíjas elszámolásban dolgoznak gebine- seink is Egerben, Hatvanban és Füzesabonyban. Nem szenzáció történt tehát. csupán egy új kisszövetkezettel lett gazdagabb megyénk. Célkitűzéseik, törekvéseik szimpatikusak. Az elnök szerényen úgy fogalmazott, hogy szeretnének talpon maradni. Azonban már most olyan konkrét tervekkel rendelkeznek, hogy ha azok megvalósításához lesz erejük, akkor megalakulásukkal tényleg mi a fogyasztók, a szolgáltatásaikat igénybe vevők nyerhetünk a legtöbbet... Kis Szabó Ervin KETTEN SÍROKBÓL Új rend született••• Rövidesen negyven esztendeje, hogy 1944. december 22-én, felszabadult Sírok. Az ünnep arra is kötelez, hogy a harcok utolsó napjairól, a földosztásról és a helybéli ipar, illetve a termelőszövetkezet megalakulásáról szóljunk. A történelem kerekének visszapergetésével egyben Szomolyai Ágostonnénak is tisztelgünk, ha már emlékét nem őrzi utcatábla a faluban. Annak az asszonynak, aki a földosztó bizottság elnökeként néhány holdat juttatott a szegényeknek, aki 1947-től országgyűlési képviselőként nemcsak a község villamosításáért vagy a kőkúti házak felépítéséért, de a siroki gyár megteremtéséért is felemelte szavát. Korabeli dokumentumok, visszaemlékezések alapján idézhetjük fel a múltat, hiszen Szomolyainé lánya, Fleiszig József né és Csárádi János (ma már mindketten a Fémművek nyugdíjasai) az új rend születésénél bábáskodott. — A háború előtt szegénységben éltünk, a legtöbb család summásnak ment, elnéptelenedtek a nyomorúságos barlanglakások — meséli Fleiszig Józsefné. — A harcok még azt a kicsit is elvitték, ami volt. Az utolsó hetekben két részre szakadt a falu. Az Egri út táján a szovjet csapatok, Pétervásá- ra felé pedig a németek. A lövöldözés nagyon sok emberáldozatot követelt... Tavasszal már ismertük a jelszót: „Kaszával, kapával megvéded a földet’”. Az történt ugyanis, hogy az előzőleg kiosztott területeket néhány nap múlva megint a régi tulajdonos birtokolta. Szóval, itt nem ment köny- nyen a dolog ... Mari néni — hiszen mindenki így hívta Szomolyai- nét — közvetlenül a felszabadulás után orvost hozott a községbe. Ezentúl nem kellett Recskre menni a segítségért. Negyvenhétben választották országgyűlési képviselővé, s ekkorra tehetp, hogy a gyár megalapításáért kezdett harcolni. Jól tudta, hogy csak ez hozhat némi gyarapodást falujának. Szilvásvárad és Sírok jött számításba. s hogy az utóbbira esett a választás, abban az ő szerepe vitathatatlan. Két év alatt felépült, 1949-től termel a létesítmény, amely azóta Közép-Európa egyik legnagyobb fémcsomagolóesz- köz-gyártó bázisává nőtte ki magát. — Fiatalasszonyként, én a környező településeket jártam munkaidő után, vasárnaponként. Agitáltunk a tsz- ek megalakulásáért. Emlékszem, Bodonyban még töltött paprikát is főztem, kon- zervből. Mire elkészült az étel, „megpuhult” a gazdasszony is... — neveti el magát Fleiszigné. — A legnehezebben a hangadókkal bírtunk. Ha ők beléptek, s ezt a hangosbeszélő közhírré tette, a többiek már szinte maguktól jöttek. Csárádi János — bár siroki születésű — csak 1956 októberében tért vissza falujába. Még a 30-as években került el summásnak a dunántúli Mária-majorba. Jó gazdaság volt, ahol évente több ezer sertést és marhát hizlaltak. Előbb bojtárként, majd kocsisként dolgozott ott, az utolsó békeévben lett csillés a közeli bauxitbányában, Gánton. A segédvájár később vájárrá lépett elő. A szervezett munkások között vált ő is a párt harcosává: párttitkárkénL majd képviselőként harcolt a kommunista eszmékért, az emberek boldogulásáért. — Az ellenforradalmi események miatt nem volt, aki felvegyen a gyárba — meséli Csárádi János. — Csak a következő év márciusában tudtam elhelyezkedni, a láncüzemben. — Szétszórták a káderlapokat, letépték a zászlókat. aki dolgozni akart, azt sztrájktörőnek bélyegezték. — kapcsolódik a beszélgetésbe Fleiszigné. — Anyám Budapesten ragadt, három hétig azt sem tudtuk, éle-e, hal-e. Engem itthon üldöztek, emlékszem, megrázták a nyakamban a láncot, amelyen egy ötágú csillagot hordtam. Nem sokkai az 56-os események után, Csárádi János tanácselnök lett Sírokban. A vízvezetékek kiépítése. a meglevő villamos hálózat szükséges cseréje, különböző épületek emelése, sok száz méter út és járda elkészítése fűződik ehhez a korhoz. A társadalmi munka, amikor csak az anyag árát fizették, s az utat a lakosság csinálta, például „Damóban”. A községi kulturális események rendezne, szervezése, amelyben a gyári kollektíva is oroszlánrészt vállalt. Csárádi János később ismét a lánc- és dobozüzemben dolgozott, a pártban az alapszervezeti titkár tisztét bízták rá. Ugyanebben Fleiszigné volt az egyik vezetőségi tag. Ma már mindketten nyugdíjasok. most a lakóhely szerinti, szintén közös pártalap- szervezetben tevékenykednek. A szorgalmas munkásévek emlékét Csárádi János kitüntetései. is őrzik: már 1951-ben megkapta a Munka Érdemrend arany fokozatát, 1970-ben a Felszabadulási Jubileumi Emlékéremmel, a következő esztendőben Szolgálati Érdeméremmel tüntették ki. Kétszeres kiváló dolgozó és a munkásőrségnek is kiváló tagja. Fleiszig Józsefnét Honvédelmi Érdeméremmel és vállalati kiváló dolgozó kitüntetéssel jutalmazták. Ahogyan ők az új rend születésénél bábáskodtak, számunkra tanulságos példa... Fazekas Eszter A SZÜLŐFÖLD ÜZENETE Közelítés az emberség jegyében Bemutatkozik a Heves megyeiek Baráti Köre Rohanunk, életünk lekötött programok sorozata, teljesített és elvégzetlen meg. bízatások láncolata. Olyany- nyira, hogy néha megfeledkezünk egymásról, a szívünket melengető, összekötő szálak kialakításáról, erősítéséről. holott az igény valamennyiünkben ott munkál, csak hallgatunk róla, vonakodunk kimondani, holott olykor szürke hétköznapjainkat tenné színessé, változatossá, tartalmasabbá. Újjászerveződő közművelődési folyóiratunk — a Hevesi Szemle — formálása közben törekedtünk ilyesmire, önzetlen szövetségesek sorára lelve. Többek között ezért és így jutottunk el Misi Sándorhoz, a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium főosztályvezetőjéhez, a Heves megyeiek Baráti Körének titkárához. A kellemes meglepetést az okozta, hogy ő ugyanezt hangsúlyozta, s tényekkel igazolta a szép szándékú cselekvések létjogosultságát, s azt. hogy egy táj szülöttei — bárhová is rendelték őket a körülmények, akármilyen magasra ívelt karrierjük — keresik egymást, ezer impresszióval idézik a szűkebb hazát, amelyhez nemcsak ragaszkodnak, hanem készek is tenni érte. A történet nem a közelmúltban kezdődött, a hajdani rajt régebbi keletű. — Tizenöt esztendeje annak, hogy összefogtak azok. akik valamilyen szerepet játszottak Eger felszabadulását követő politikai életben. A fővárosba került kommunisták az új rend születésének huszonötödik évfordulója alkalmából jöttek össze, ötvenegyen találkoztak. Meg kell vallani, hogy az akkori törekvés itthon nem keltett megfelelő visszhangot. Abba is maradt a nemes veretű ügyködés. Szerencsére, nem véglegesen, mert a negyvenesztendős jubileum közeledte újabb akciókra serkentette az érintetteket, azokat, akik azért tudtak egymásról, s nem mondtak le arról, hogy az újabb „menet” sikerrel járjon. Már csak azért sem, mert jóval később létrejött más megyei körök igen eredményesen dolgoznak. Az újabb mozgolódás nem^volt hiába. Megindult a nevek felkutatása, a személyekre méretezett diskurzus, s ez újabb lendületet adott az akciónak. Érthető, hiszen az ötletért mindenki lelkesedett, rög. vest igent mondott, nem fukarkodva az újabb tippek adásával sem. így aztán a nyár folyamán megtarthattuk alakuló ülésünket, ahol minden résztvevő azt hangoztatta, hogy olyan úton indultunk el, amelyen feltétlenül érdemes továbbhaladni. e A lista gyarapodott. Nemcsak neves közéleti személyiségekkel, írókkal, művészekkel, hanem mindazokkal, akik szeretik a honi rónákat, a magasba szökkenő hegyeket, akik mindmáig frissen emlékeznek arra az útra valóra, amit a szűkebb haza adott nekik. — Mindez lehetővé tette azt. hogy kimunkáljuk elképzeléseinket, méghozzá úgy, hogy közben folytattuk a tagtoborzást. Az volt a célunk, hogy a szavakat tartalommal töltsük meg, azaz ígéretes elképzeléseket rajtoltassunk. Ez az esztendő arra kellett, hogy valamiféle menetrendet formáljunk, s megvitassuk, elfogadjuk azokat a terveket, amelyeket valóra óhajtunk váltani. Hadd idézzek most ezekből néhányat! Alapozunk a szakmai érdeklődésre. Épp ezért megszervezzük az orvosok, a közgazdászok ta- tálkozóját, a különböző intézmények és iskolák együttműködését. Ügy véljük, hogy ebből minden érintett fél sokrétűen profitálhat. Az itteni kollégák segíthetnek - mindannyian ezt akarják — a különböző fejlesztési elképzelések kidolgozásában. Arra is mód adódik, hogy klubhelyiséget hozzunk létre a II. kerületi Hazafias Népfrontnál, s itt zajlanak majd a kötött programok és a spontán fakadó diskurzusok. Gondolunk a fiatalokra (Fotó: Szabó Sándor) is, azokra, akik a fővárosban nehezen találnak magukra, nekik szánjuk az ifjúsági tagozatot, ahol elmondhatják orvoslásra váró bajaikat, tolmácsolhatják azokat a gondjaikat, amelyek megoldásában tevékenyen közreműködünk, összegezve azt mondhatnám, hogy akarati közösséget kívánunk kovácsolni, olyat, amelynek tagjait azonos cselekvési vágy fűzi össze. Lesznek persze nagy rendezvényeink is, mint például a hétfői. Ekkor este hat órakor a Néphadsereg fővárosi művelődési házában — megyénk felszabadulásának negyvenedik évfordulóját ünnepeljük. A négy évtized helyi mérlegét Barta Alajos, a megyei pártbizottság első titkára vonja majd meg, ez. után Faluvégi Lajos, a Minisztertanács elnökhelyettese, a baráti kör elnöke mono zárszót, örülünk annak, hogy erre az alkalomra önök elhozzák a Heves megyei Népújság és a Hevesi Szemle példányait, hogy a Szülőföld üzenete című műsorban bemutatkozik az Egri Szimfonikus Zenekar, a Vidróczki Néptáncegyüttes és a fedé. mesi asszonykórus, azaz valamennyien bepillanthatunk sokszínű hétköznapjaikba. Meggyőződésem az — kollégáim is így vélekednek —, hogy ezek a jelzések visszhangra lelnek. Tudom — másokkal együtt —, hogy egy ígéretes folyamat kezdésénél tartunk. Jó érzés, hogv Heves megye párt- és állami vezetői ugyanígy vélekednek, azaz semmi akadálya annak, hogy az emberség. a segítőkészség jegyében — mindannyiunk elégedettségére — közelítsünk egymáshoz, s ennek az any- nyira kedvelt otthoni táj is hasznát lássa... Pécsi István Felújítás Füzesabonyban Megújul az in dóház A császári hivatalnokok hibája folytán Füzesabonyban épült meg a múlt században a Fiumének tervezett vasútállomás. Eljárt fölötte az idő: a Ludason, Kál-Kápol- nán befejezett állomásépület után most ez az indó- ház újul meg a rekonstruk ció nyomán ★ A forgalmas átszállóhelyea vasúti aluljárót építenek, hogy a gyalogosok veszély nélkül közelíthessék meg * vonatokat (balra) (Fotó: Kőhidi Imre)
