Népújság, 1984. december (35. évfolyam, 282-306. szám)
1984-12-08 / 288. szám
NÉPÚJSÁG, 1984. december 8., szombat MŰVÉSZET ÉS IRODALOM Ez a korszak mintegy két évtizedig tartott. Közben szemrevételezte Sárospatakot, hazai tájakat, hegyeket, vázás. órás, virágos csendéletet. Ezután következett a váltás. Az űrhajózás kezdeteivel, fellendülésével párhuzamosan a kozmikus látvány nyomába eredt. Különös módon azonban nem a sci-fi és még csak nem is szputnyikok látószögéből vizsgálja ezt a földközeli földöntúliságot, a tér és idő kiterjedését, hanem a képzelet konstrukcióival. Ez olykor a tudományos vizsgálat átköltött leírása, a Mindenség színes varázsa. Az már az 1970-es években eldőlt és igazolódott. hogy Urbán György jó festő, de mindinkább az is bebizonyosodott, hogy korunkra, világunkra érzékeny. Ahogy Németh Lajos írta róla: „Mozgás, ritmus, a fény lüktetése, dinamika és expresszivitás: ezek Urbán festői problémái.” Hozzátehetjük: megoldásai. Annál is inkább azok. mivel a Tömegvonzás, az Úr misztériuma, Az Androméda köd festői jelenítése egyszerre költői kép és természettudományos megközelítése a festészet eszközeivel annak, amit korunk kozmikus időpontjának és távlatainak nevezhetünk. Losonczi Miklós (Hauer Lajos reprodukciói — KS) Kompozíció tepülőablak nak moit tündér anyám fiammal játszik ringiispilt forgat a Tejút bálján unokájával keringélö hűséges igavonó szívét befonja az örök napküllőkbe repülöablakból nézem őket szembe-zárulva hordom őket mérem a távolságot kettejük közt szédületben zuhanórepülésben Mindenesetre azt gondolták. hogy ezt a gázlót meg kell védeniük. De nem volt mivel. Csak a töltény nélküli puskák szuronyai voltak. Reszketeg, fázós szuronyok. Álhuszár kardok. Meztelenek. Nem tudom, volt-e egy utolsó gyűlés, amelyen határoztak. Nem tudom, hogy vitatkoztak-e. Nem tudom, emlékeztek-e egyáltalán arra, hogy miért álltak a forradalom mellé? Gondolták-e, hogy valakik valaha talán hazajutnak, s felosztják a földeket, és elfoglalják a gyárakat? Állíthatnám is éppen. De mondom, nem tudom. Csak a tényt tudom. Beálltak a gázlóba. Szurony- nyal. karddal. Mit vártak? Mit gondolhattak? Csak egyet; a hetek óta ingerelt, felbőszült ellenség most már teLjes bizonyossággal utoléri őket. Egyetlen lövést sem adhatnak le rájuk. Nincs mivel. Csak a szurony, csak a kard. Csak a kínos, szaggatott váres húsú halál teljes bizonyossága. Én beledugtam a lábam a nyári Barkái hat fokos vizébe: abból folyik a féleh metes Angara, Itt — még északabbra — nemigen lehetett hat fok sem. Bele- álltak ebbe a vízbe. Nem erős huszárcsizmákban. Ki tudja, kinek mi volt a lábán? És a testén? A kezében egy szál meztelen vas. És azzal az egy szál meztelen vassal szúrtak és vágtak életük utolsó pillanatáig. Nem tudtak annyit szúrni és vágni, hogy ne jöttek volna rájuk mindig többen. Azok is szúrtak és vágtak. A végén sincs semmi cif- ráznivaló. Nem ismerjük a megindító részleteket. A tényt ismerjük. Valameny- nyien elestek. Az én öreg irkutszki kom- szomolistám • könnyés szemmel mesél: bámulom.- hogyan mesél valaki, aki nem a mi népünkből való. ilyen áhítattal és csodálattal a magyarokról. — Ezt itt mindenki tudja? — Azt a gázlót azóta magyar pdzló-nak nevezik. Emlékmű őrzi azoknak a magyaroknak az emlékét, akik megmentették Irkutszkot. Vajon hány ilyen emlékmű van a nagyvilágon? A beszélgetés furán kezdődik. Zuhogó esőben toppanok be Fehér Miklós gyöngyösi otthonába: most biztosan otthon van. — gondolom. Erdőjáró csizmájában nyit ajtót; összehajtogatható létrája. ötszázas tükrös teléje, válltá- masszal, mind azt mutatja: indulna valahová. Ha hagynám; de így csak dohog: — Pedig ilyenkor mozog a vad; esőben nem szokott elfeküdni! Mindebből látható, hogy az elhivatott természetfotós kicsit fordítva gondolkodik, él. mint a többiek. És Fehér Miklós elhivatott természetfotós. Negyven éve. — Az első képeim kivételével, — ezeket bátyám boxgépével követtem el. róla — szinte kizárólag a természetet fotóztam. A baromfiudvar csirkéit legelőbb. majd rögtön a vadat. Az egri Líceumiban tanultam. ott vetődtem turisták közé! Őket fotóztam, tájba komponálva — kompozíciós biztonságomat rajz- szabadiskolában hamar megszereztem. Szinte első képeim; falra kerültek már ilyen helyi kiállításokon. Zsengéimet még Dallos Béla — azóta is jó barátom, bár ő ma vadászik —. atyai jó tanácsai segítették; vele aztán le is zárult a mesterek sora. Maradt az egyéni munka! — Milyen tehcnikával? — Egerszalóki otthonunkban édesanyám nagyszámú alsószoknyái adták az elsötítés eszközeit. Eleinte elég volt, ha éjszaka nagyítottam; aztán rájöttem. milyen katasztrofális következményei tehetnek egy elhaladó éjt autónak... Az első csomag papírt is édesanyám vette; kemény fokozatút. Tónus rajta semmi. így azonnal grafikussá vált a munkásságom... Azóta is a saját káromon, meg a szakirodalomból képeztem magam, a Hacsek— Farkas könyvektől o Color fotóig.. — Társak? — A természetfényképezés az „önző”, maguknak való emberek sportja. Titkaikat (hol, mikor mit, hogyan fényképezzünk) nemigen osztják meg; a fotóséta itt ismeretlen. Néha még ketten is sokan vagyunk: a nejemet leültem egy picit, ha én már látok valamit. De viszem magammal, szinte mindig. Jó, ha például CB-rádión segíti a megtalált szarvas becserkészését; a szélirány miatt néha egész hegyet kell megkerülni a megközelítéshez. De az is jobb, ha megoszthatom a pillanatot vele. A 13. házassági évfordulónkon somot szedni sétáltunk úgy estefelé; félhomály, leülünk egy kőre; egy muflon pontosan felénk jön, jön egyre. Hatvan centis csigája már teljesen kitöltötte a keresőt, de hát sötét volt, mint a mákoskalácsban — egy másodpercet kellett volna egy 8 500-as telével exponálni — hát csak néztük, öt méterre se volt, amikor rápisszen- tem. Elugrott, de tíz mét- terre megállt megfejteni, mi is történt? Ezt, ha nem látja a feleség, soha meg nem értené — így velem átélve, nem pénzrabló hobbinak tartja a fotót. Noha az! Ma már például harmadannyi pályázaton tudok részt venni, mint korábban, olyanok a postaköltségek. Nem hiszem, hogy csak az én problémám lenne; pedig most tapasztaltabb vagyok, -mint tíz éve, és legalább ugyanannyi jó képem azért összejön évente, mint akkor. Csak a fiókban maradnak. — Dijak? Korábban Makótól Jeruzsálemig — na, ott nem. de majdnem ott is — falon voltak a dolgaim. A vadászati világkiállításon példáuj 1971-ben. hat képem függött egy nem akármilyen mezőnyben; az Ártéri hajnal” második díjat nyert. Azért nem elsőt, mert ráfogták, hogy a tájképre egy vágtató őz csak manipulációval került rá.. Addig eszembe sem jutott, hogy manipuláljak a képeimmel; azóta ilyen irányban is kísérletezem. De alapvetően a realitás az én világom. — A romantikus reális? — Valószínűleg romantikusnak tűnik a természetfényképezés egy kívülálló számára. Ennek cáfolására elmondanám, hogyan készültek illusztrációim a gyöngyösi Mátra Múzeum madártani dokumentációjához. A Madártant Intézetből Pátkai Imre adta a szaktanácsot: mit, hol, mikor. Biharugrán a vadász Kis Gergely reggel négy körül csónakba vett. bevitt a nádasba. A víz alá süllyesztett gyékénykévére tettük háromlábú vadászszékemet, azon ültem, vállig vízben. A faállvány szintén a víz alatt állt, csak a gép emelkedett a viz fölé. Gergő elment, dél körül jött vissza értem. Vagy lett kép vagy nem. Ha mindehhez hozzáveszem, hogy az egy főre eső szúnyogmennyiség ott nagyjából egymillió — lesöpörni sem érdemes őket a feketéllő karról, mert a vérre még több jönne — némi fogalmat már lehet alkotni e „romantikus” passzióról. Az erdőn aludni természetes követelmény; ha elkezd zuhogni az eső. a Trabanttal azonnal menekülni kell az erdei földutakról. Abádsza- lókon egy billegő csónakból állva „lőttem meg” egy leröppenő fácánkakast; máskor vadászaton, Kömlőn. egy sebzett őzre épp felugró vadászebet — egyszóval ahány kép, annyi emlék. Annyi győzelem. Elsősorban önmagámon. — ízületek? —Két túra között egy akupunktúra... — E felgyülemlő szakisismeretnek valahol mégis kamatoznia kellett.... — Ha úgy érti, hogy velem van tele a világsajtó, úgy csalódnia kell. Ha házhoz jönnek képekért, szívesen publikálok, a Nimródban például. De nem kilincselek. így is az az érzésem, hogy túl sokfelé osztom magam. Kriszten György szőlészeti szakkönyvét illusztráltuk nejemmel például grafikusként; 1979-ben pályázatot nyert a könyv. Egy stuttgarti kiadónál jelent meg Pankával, feleségemmel közös munkánk, a legszebb magyarországi túrákat felsoroló „Bergewelt Ungarns.” A kiadó közben csődbe ment, örülhettem, hogy az előleget nem kellett visszafizetnem — noha a könyvet azóta is vásárolják. Két teljes évet baty- tyogtunk; csak a fizikai munka megfizethetetlen egy ilyen illusztrált könyvhöz, ám a „szabad világ” farkas- törvényei ennek méltánylását nem igen teszik kötelezővé. A kiadó nem csekély üzleti érzékéről tanúskodik, hogy ezek után felkért egy magyarországi biciklitúrákat tartalmazó könyv megírására... Eltekintettem tőle, a „nagy üzlet” továbbra is elkerült, mint fotóst. Pedig én a szó szoros értelmében végigfutottam Európát; tájékozódási futóként a népköztársaság érdemes sportolója címet is megkaptam! De megbecs.üt- nek: a Mátra útikalauz negyedik kiadásban fogy, az új térképeket velünk ellenőriztetik — egy vidék, a Mátra gazdájának érezhe- tem magam, némi nagyképűséggel. De a fotózás sohasem volt nálam pénzkereset; mindig megmaradt drága — szép hobbinak. Nem több. de nem kevesebb. Pont elég. — Barátok? — Feleségem elsősorban; de az e szakmában fotózok közül ha mégis barátságba fogadunk valakit, az tartós. Magyar Ferenc fotóművész, Bágyi Ferenc például, aki a Novoflex-től mát zöld, nevét bevésve tartalmazó optikát is kapott a cég jubileumára, munkássága oly kimagasló. Herbst Rudolf, aki a Jemeni Népi Demokratikus Köztársaságban készít most víz alatti felvételeket az Indiai- óceánban. Többen még; de így ötvenen túl, már inkább tanítványok gyűltek körém. — Pontosan negyven éve fotózik, de egy igazán professzionális nagyfilmes gép még ,.nem jöhetett össze ." Az ön példája, amely számomra a fotós tehetségek menedzselésének hiányát is mutatja — a kedvtelésüknek élők számára modell, példakép lehetne töretle n- s égével, megújulásaival. Mégis: mire a legbüszkébb? — Semmire. Rajztanár vagyok. aki fotózik is. Ennyi az egész Récék Kőhidi Imre A Magas-Tatra Galyatetőről. — 15 C'Lban A „MADÁRLÁTTA” FOTÓS fl Mátra „gazdája” Műdön. család Megtört lendület
