Népújság, 1984. december (35. évfolyam, 282-306. szám)

1984-12-08 / 288. szám

IRODALOM ÉS MŰVÉSZET NÉPÚJSÁG, l »84. december 8., «tombol Elveszett eszmények...! Esterházy Péter: Kis Magyar Pornográfia 1981 óta négy filigrán fehér kötete jelent meg Es­terházy Péternek. A köny­vek címe alatt, egy kivéte­lével, szokatlan alcím áll: Bevezetés a szépirodalom, ba. Ilyen alcímet eddig csak a tudományos köny­vekben lehetett olvasni, s mindig azt jelezte: az adott tudomány tárgyát, tartal­mát, módszereit stb. bo­csátja a rendszerető tudós előre. Egy szépirodalmi könyv- sorozatnál azonban másról van szó. Értelmezzük ezt az eljárást az író figyelmez­tetéseként: vigyázat! Itt nem a megszokott, hagyo­mányos irodalomról van szó, hanem valami más­ról! Ezeket a műveket nem úgy kell olvasni, mint a régi regényeket, hanem másképpen! Hogy szaksze­rűbben szóljak: újfajta ol- vasói-befogadói magatar' tásra van szükség! A magyar társadalom ez elmúlt évtizedek dina­mikus fejlődése követkéz- j tében a hetvenes évek tá­ján sok olyan jelenséggel találta magát szembe, amely látszat szerint megegyezik a polgári társadalmak prob­lémáival. A közismert és untig emlegetett nehéz­ségek közül számunkra a legfontosabb: az elmagányo­sodás. az egyéniség pusztu­Donovali közelében játszó­dott le az első tűzharc em­bereim és a bevonuló né­metek között. A németeknek sikerült öt embert elvágni tőlem, később kettővel (a Horthy-hadseregből hozzám átjött tiszthelyettesek voltak) Magyarországon ta­lálkoztam. 1964 augusztusá­ban bejártam ezt a vidéket, voltam Sztaré-Horiban, ahon­nan annak idején régi ba­rátommal, Ján Svermával, a csehszlovákok nemzeti hő­sével együtt az onnan nem messzire eső Tureckára gya­logoltunk ,ahol már vártak rám embereim. Voltam Mos- tenicán, ebben a híres par- tizánközségben. Megnéztem a számomra szintén emléke­zetes, még híresebb Kalis- te romjait, amelyet a né­metek égettek föl és tettek a földdel egyenlővé. Kalis- tén ma már nem laknak emberek, ott csak múzeum van, amelyben, megtalálha­tók az 1944 telén lezajlott partizánharcok emlékei és azoknak a lakosoknak a fényképei — sokan voltak, többen mint százhúszan, fér­fiak és nők —, akiket a né­met fasiszták kivégeztek. lása. az értékek devalváló­dása. Ezen a talajon erősödött fel a hetvenes évektől kez­dődően a magyar irodalom­nak az a vonulata, amely — sokszor áttételen keresz­tül — visszatükrözi és magas művészi színvonalon ábrázolja az újszerű em­beri léthelyzetet. A Kis Magyar Pornográfia első részében a mindenna­pi élet színvonalán álló hőst látjuk. A mindennapi- ság. amely a műben mint túlzó szexualitás jelenik meg (pornográfia!), lehúz és megbecstelenít minden szent dolgot, minden ha­gyományos értéket: sza­badságot, szerelmet. haza- szeretet. művészetet. Itt teszi fel az író a kérdést, amire a művével válaszol: lehetséges-e kapcsolat az emberek között, ha ebben és ilyen világban élnek, ha elvesztek az eszményeik. A második részben a ha­gyományos választ adja: a politika talán képes ki­emelni a mindennapiság- ból az elveszett embert. Esterházy azonban a (ma­Ezeken a helyeken győződ­tem meg róla, hogy sok száz, de valószínűleg több ezer magyar partizán harcolt a szlovákokkal és oroszokkal együtt 1944—1945 telén az Alacsony-Tátra hegyeiben, erdeiben. Az egyik szovjet partizán- parancsnokkal, Misa Ki- jevszkijjel (rendes nevén Mi­hail Cserkun) ellátogattam Nagyrőce községbe, ahol magyar partizánok vannak eltemetve. Ezen a helyen, amint Misa elmesélte ne­kem, legalább két-három- ezer magyar horthysta ka­tona állt át az ő egységük­höz és harcolt velük. Vol­tak köztük olyanok, akik hatalmas lavina áldozataivá váltak, sztovák és orosz partizánokkal együtt. Fel­mentünk arra a dombra, ahol el vannak temetve. A községben, magában emlék­mű tanúskodik a nagyrőcei hősi partizánharcokról. Lát­tam egy nagyon szép feke­te márvány emlékművet Mostenica közelében, ame­lyet tizennégy magyar par­tizán emlékére állítottak. A partizánok elcsigázva kerül­gyar!) ötvenes évek politi­kájának torzulásait szem­besíti a kérdésével. Mód­szere „komolytalan”: 02 * anekdoták csak a felszint érinthetik itt is, a tények világát; de azért így is so­kat megmutatnak a mély­ből: a valóságból. A harmadik rész a ké­telyé. A csupa kérdőmon­datokból álló fejezet szo­morúságot áraszt. Itt a ké­telkedés: elvetés. A múlté, az értékeké, mindené. De Esterházyra jellemző mó­don ez kétértelmű. Hiszen ha „egy kérdést egyáltalán fel lehet tenni, akkor meg is lehet válaszolni azt...” — vallotta már jóval előbb. Vagyis: szemben a két elő­ző fejezettel, itt nemcsu- pán a negativitás uralkodik; a kérdés megszüli ellentétét, a választ, a nem az igent. A válasz, az igenlés a ne­gyedik részben van. amely­nek már a címe is árulko­dó: (A lélek mérnöke). A költőre (általában és itt konkrétan Esterházyra) és Jézusra egyaránt utaló fe­jezetcím jelzi a megoldás tek a német fasiszták kezei közé, s azon a helyen vé­gezték ki őket, ahol az em­lékmű áll. Magyar és szlo­vák nyelvű felirat hirdeti hősi helytállásukat. Találkoztam 1964 augusz­tusában sok ismerős orosz partizánnal és parancsnok­kal. Többen elmondták, hogy az ő egységeikben . is harcoltak magyar partizá­nok. Valamennyien nagyon melegen emlékeztek meg a hozzájuk átállt magyar ka­tonák hősies magatartásáról. Az egyik partizánparancs­nok elmondta, hogy az ő egységükhöz 180—200 fő csatlakozott, köztük nyolc tiszt. Találkoztam Karas zov dandárparancsnokkal, a Szovjetunió hősével, akinél szintén magyar partizánok harcoltak. Ott voltak Ja- gorov és Kvityinszkij volt dandárparancsnokok, a Szov­jetunió hősei, akiket még az 1944-es időből ismerek. Az ő egységeikben is har­colt sok száz magyar. Bejártam ezeket a terüle­teket, és meggyőződtem ró­la, ahol magyar katonák­nak alkalmuk volt Horthy nehézségeit. Ezt maga a fe­jezet is hitelesíti. Mégis jo­gosnak tűnik kiemelni a válasz leghangsúlyosabb ré­szét: „Ha dolgozom, gon­dolta. megnő bennem a sze­retet.” Ebben a formában olvashattuk már az első rész végén, magára az író­ra vonatkoztatva. A negye­dik rész elején megismétlő­dik a mondat, így: „Ha dolgozom, gondolta ( ). megnő bennem a szeretet.” A zárójel közötti üres hely­re most már bárki beír­ható. így az egyedi válasz általános érvényre jutott. A válasz: értéket jelent, számunkra is. De egy pil­lanatig sem kétséges, nem a mi világnézetünk legfőbb értéke ez. A szeretet ugyan­is Esterházy Péter értel­mezésében minden konkrét­ságától megfosztott. Pusz­ta elvontság, ahogyan az a páli levelekben megfo­galmazódott keresztény-ka­tolikus esemény: türelmes, jóságos, nem irigykedik, nem kérkedik, nem felfu- valkodott, nem viselkedik bántóan, nem keresi a ma­ga hasznát, nem háborodik vagy Szálasi hadseregéből átállni a szlovák és szovjet partizánok oldalára, ott megtették. Amerre jártam, a lakosság emlékszik rájuk, és meleg szeretettel nyilat­kozik róluk. Amikor harcálláspontom egy Mostenica feletti ma­gaslaton volt, ebből a köz­ségből szereztünk meg an­nak idején sok szükséges holmit, bicskától kezdve fegyverzsírig. Volt a csapa­tomban egy kisfiú, Ada- mecz Ferinek hívák, lo­sonci gyerek. Még Beszter­cebányán álltam, amikor más magyarokkal együtt ő is jelentkezett nálam azzal, hogy az én csapatomban akar harcolni. Feri akkor még nem volt egészen ti­zenöt éves, de olyan kis nö­vésű, hogy tizenkettőnek lát­szott. Mondom neki: Te akarsz harcolni, hisz még gyerek vagy! — Erre láb- ujjhegyre ágaskodott, a nya­kát is kinyújtotta: — Hogy­ne tudnék én harcolni, tu­dom a fegyvert kezelni. Tes­sék csak géppisztolyt adni. majd megmutatom. — Nem bírtam vele, .jönni akart, jött is, és ő volt a mi fel­derítőnk Mostenica irányá­ban. A hallatlanul ügyes gyerek mindent beszerzett, amire szükségünk volt. De amikor tervbe vettem a ga­rami átkelést, nem akartam magammal vinni; féltet­tem őt. NEGYVEN ESZTENDEJE TÖRTÉNT Nógrádi Sándor: Nagy partizánok Szlovákiában Részlet a szerző Történelmi lecke című önéletrajzi művéből Molnár Zoltán: A gázló . Ezt a magyar gázlót mint­ha egyszer én már elmesél­tem volna. De nem úgy. ahogy kell. Biztosan frissi­ben, ahogy hazajöttem ar­ról a nagy utazásról; még talán meg sem emésztettem; szabályosan, tisztelettel, fő­hajtással. Azóta sokat beszélgettem barátaimmal akkori tapasz­talataimról. Erről a dolog­ról is. S ahogyan telik az idő, mindenből más tűnik fontosabbnak, megjegyzen­dőnek. Most, először az öreg jut eszembe. Az öreg, aki kí­sért Irkutszkíban, az alumí- njumgyárj veterán. A pol­gárháború alatt még kom- szomolista volt, amikor a város alatt megjelent kelet­ről Szemjonov atamán. Nagy serege volt. amilyet a Távol- Keleten csak össze lehetett gyűjteni. Az irkutszki szov­jetnek meg semmi ereje; hiszen addig nem volt ar­ra szükség, hogy otthon •tartsanak fegyveres alakula­tokat. — Itt, ezen az utcasarkon, ezeken a köveken vonultak el előttem a vörös ördögök, a magyar huszárok! — ma­gyarázta, s mutatta is az uj- jával az utcaköveken. A hadifogolytáborból ki­szabadult magyarokat látta, akik akkorra mind huszárok voltak, akármilyen gyalogos, vagyis baka volt is addig va. lamelyik. Honnan volt lo­vuk? A saját lovaikon ültek — mesélte az én egykori s komszomolistám. Elég naiv voltam, hogy elkezdtem vi­tatkozni vele: ugyan, hol tarthatták volna meg fél Európán, fél Ázsián át a saját lovaikat? A fogolytá­borban? Ma már tudom, hogy jogosan rosszallta a kételkedésemet. Ö mesélte, ő tudta. S olyan lelkesen és pontosan mondta el a ma­gyar huszárok történetét, mintha csak egy lett volna közülük. A számokra, amiket mon­dott, én már nem emlék­szem. Szemjonovék sokan voltak: őróluk tud a törté­netírás. A magyarokról sen­ki nem tud hiteles szám­szerű adatokat. Ez az én öreg barátom még tudott. A lényeg, hogy a nagyon ke­vés ment a nagyon sok ellen. — És felvették velük a harcot? — De fel ám! No nem. persze, hogy nem tudták őket megállítani. De igen­csak erős borsot törhettek az orruk alá, mert attól kezdve Szemjonovék nem hagyták el a nyomukat. A magyarok vonultak visz- sza, a fehérek nyomultak utánuk. Nem emlékszem, hogy az öreg a magyarok parancsno­kának a nevét mondta vol­na. Nem léhet tudni, milyen katonai képzettsége volt. Annyi esze mindenesetre volt, hogy nem Irkutszkba, a városba vonult vissza, nem vitte be maga után a ret­tenetes megtorlókat. » A magyarok északra vo­nultak vissza, a tajgába. Ott mi vagyunk otthon, gondolta Szemjonov, és ment utánuk. A sok meg a kevés ará­nya nem változott. Ütkö­zet ... visszavonulás ... ül­döző és üldözött be az ős­erdőbe, a tajgába, mind mé­lyebbre. Az öreg megmagyarázta, hogy ezzel lényegében a ma­gyarok végre is hajtották a rájuk bízott feladatot: meg- védék Irkutszkot, maguk után húzták az ellenséget az őserdőbe. Ö erről1 a har­cok közbeni visszavonulás­ról — vagy a visszavonulás közbeni harcról, harcokról, úgy emlékszem, többet is mesélt. Gondolom, kitelne belőle egy kaland'film iz­galmas sztorija. Rajtaütések, ütközetek. Agyafúrt távol­ságtartás, egérútnyerés a a bekerítésből. Ezeket én most nem mesélem el. hiszen úgysem lehetne egé­szen hiteles. A hiteles csak maga a tény, a lényeg. Az ellenforradalom egyik je­lentős hadvezére, nagy had­sereg élén nem a forrada­lom keleti nagyvárosát fog­lalja el. Megtehetné, pus­kalövés nélkül. Hanem né­hány száz, hadifogolytábor­ból toborzott, innen-on- nan összeverődött éhes és rosszul felfegyverzett, ma­gát mondhatni szélhámos módon lovas katonának megjátszó éhenkórászt haj­szol a tajgába. pocsékolja a legnagyobb kincset, az időt; hiszen a forradalom közben fel. nem rója fel a rosszat és így tovább. Mi ezzel az elvont szere- tet-eszménnyel szembe a gyakorlati humanizmust ál­lítjuk. Ez természetesen megőrzi az emberi hitvány­ság. önzés, bűnösség taga­dását, de feltárja azok va­lóságos gyökereit. Viszont mindezeken túl igenis elíté­li a rosszat, gyűlöli a go­noszt és elkötelezi magát a jó mellett Esterházy Péter eddigi legjobb művében, a Terme­lési-regényben, (1919) mint­egy meghirdette a prog­ramját. így hangzik: „Az volt tehát a helyzet, hogy hős sem akart ő lenni, áru­ló sem akart ő lenni, pró- zaíró akart ő lenni.” A program utolsó pontja tö­kéletesen megvalósult: Es­terházy prózája magas művészi értéket jelent. De azt, úgy tűnik, nem érti, hogy nemcsak rajta múlik, nemcsak tőle függ, hogy hős lesz vagy áruló. Ter­mészetesen tőle is. de mi­vel nem légüres térben él. és ő maga sem egy elvont személyiség csupán, ezért függ attól is. mivé teszi őt az a valóság, amelytől le­hetetlen elszakadnia egy magyar írónak. (Magvető, 1984.) Törőcsik Miklós Lucatin községben szán­dékoztunk átkelni. Éjszaka a falut németek tartották megszállva. Ügy látszott, hogy az átkelést csak harc­cal kényszeríthetjük ki, és féltettem ezt a gyereket. Megmagyaráztam neki, jobb, ha ott marad Mostenicán, ahol már ismerik, a néme­tek nem gyanítják, hogy ve­szedelmes ember, mert hi­szen még csak fiúcska, így majd csak átvészeli a hábo­rút, s hazakerül. Annyit beszéltem neki, hogy a vé­gén azt mondta szomorúan: Jól van. parancsnok elvtárs. itt maradok Mostenicán. Nos, Adamecz Ferivel is ta­lálkoztam 1964 augusztusá­ban Zólyomban. Csehor­szágban, az Elba partján fekvő Usztiban dolgozik, mint vasutas. Magasra nőtt. nyurga ember és már öt gyerek apja. Persze találko­zásunk idején már a 35. évében volt. Amikor meg­látott, a nyakamba ugrott, azt mondta, hogy én va­gyok az ő édesapja, mert az igazi édesapját már elvesz­tette. Azt- is elmondta, hogy amikor Mostenicán maradt, csak 24 órát töltött a falu-' ban, mert a közelben állo­másozott Jegorov százados dandárja, nála jelentkezett és Jegorov felvette őt. Tré­fásan kérte: ne haragudjak, hogy az akkori parancsomat mégsem teljesítette. Persze, magamhoz öleltem Adamecz Ferit. Dinamikus torn A kozmikus látv 1936-ban Sátoraljaújhelye György 1961-ben Cyóni G tanítványaként a képzőm: fejezte be tanulmányait és vész. Nagyon tudatosan. 1 mai — mintegy Csontváry lalva, folytatva — új nézi ragadta meg a Kolosseum, polls, a rondái római kori pok. a luxori nagytemplon az ephesususi Hadrian te szfinx látványát, formáját, kítva, fokozva. Minden a vi mohóságából fakad, ismer kintés ösztönzi. Soha nem nem annak a célja, vágya, ben és műveiben összegezz amit földünk tájai nyújtar ségükben. s amit az egész neime során eddig teremte útinaplók, hanem szenvei arra, hogy az építészeti ft lönböző időtereket képben tetizóljn Simái Mih< négy pici ujjmozdulatul ablakot metszünk az égi élni már nem volt ideje halotti hajával gyötrelem most végre kihajolhat a? leröppenhet a sugár-ejtőe a fölsugárzó játékok közé éltében már nem volt ide átcsoportosíthatja erőit, fel­vonulhat vele szemben. A város közben izgalom­ban ég. Hírek és rémhírek -kavarognak. Vajon meddig bírják a magyarok? Med­dig bírják az éhezést? Med­dig bírják az őserdei vi­szontagságokat? A számuk­ra szokatlan hideget? Tud­hatják, micsoda hadsereg követi őket. Vajon mikor fogy el az utolsó töltényük? Mikor adják meg magu­kat? Hiszen ezek egyszer már mind voltak foglyok; valószínűleg nem szoká­suk a végsőkig harcolni. Izgatottan mesélő ve­terán forradalmárom ka- kamaszfővel végigélte eze­ket a kétségbeesett. lázas időket; a város lakosainak szorongását. A szörnyű na­pokat. Heteket. A hírekre várakozást. Megdöbbentő, hogy a magyarok még min­dig viszik magukkal az el­lenséget a tajgába. Ök. közben megetették a lovaikat. Hiszen úgyis el­hulltak volna, s úgysem volt más megenni valójuk. S az őserdőben úgysem lehet ló­val sem gyorsabban halad­ni. mint gyalog... Különö­sen ezeknek a bakáknak. .. gondolom én a történet hal­latán. Biztosan nagyon tetszett nekik a szerep. amikor lóra ülhettek, meg- játszhatták a huszárt. S biz, tosan nem keresték a min­denáron való megütközést a sokszoros tömegű üldö­zőkkel. S még biztosabban kikívánkoztak már az ős­erdőből a látható ég alá De csak mentek beljebb és beljebb a tajgába. észak­ra. Szemjonov toporzékolt. a katonái a fogukat vi- csorgatták. S a magyarok megették a legutolsó lovakat. Már tudták, hogy nincs tovább Ellőtték a legutolsó tölténye­ket. És eljutottak a gáz­lóig. Nem emlékszem. mond- ta-e az öreg,, hogy mi volt a gázló jelentősége. Ha mondta, akkor is elfelejtet­tem. Azok a magyarok biz­tosan úgy hitték, hogy va­lamiért fontos a gázlót megvédeni. Ahol gyalog is át lehet kelni az Angarán. Talán azt gondolták. ha átengedik a fehéreket a gázlón, ki nyitják az ellen - forradalomnak a forradal­mi ország védtelen ablakát. Betódulnak rajta a bosszú vad lovasai.... Lehet, hogy ezt gondol - ták. s lehet hogy ez igaz is volt. De lehet, hogy ezt csak képzelték. Vagy nem is képzelték.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents