Népújság, 1984. december (35. évfolyam, 282-306. szám)

1984-12-07 / 287. szám

Betakarítógépek a gépüzem udvarán Téli nagyjavítás a gépiizemben Nincstelenek alapították Visszapörgetve az idő ke­rekét kiderül, hqgy a felső- tárkányi Dózsa Termelőszö­vetkezetet 1950-ben, tizenhét nincstelen paraszt alapította. Az alakulás után mindössze kétszázhúsz holdon gazdál­kodhattak, s még fogatuk sem volt, nemhogy valami­féle géppel rendelkeztek vdlna. Később kaptak áz ál­lamtól két pár lovat, an­nak segítségével fogtak szinte kilátástalannak tűnő harcukhoz. A szegénység ugyanis olyan méreteket öl­tött akkoriban, hogy ennek a tizenhét tagnak is éppen- hogycsak megélhetést tudott bizosítani a tsz. Hat év alatt érték el,- hogy valame­lyest emelkedjen az élet- színvonaluk, ám az ellen- forradalmi események itt is megálljt parancsoltak a fejlődésnek. Két hónapra fel is oszlatták közösségüket. Ám szerencse a szerencsét­lenségben, hogy ez rövid időnek bizonyult a káoszt kihasználni akaróknak. Ke­véske vagyonukat nem hord­ták szét, mihden megma­radt. Így, 1957 januárjában semmi nem gátolta az új­jáalakulást. A sikerekre azonban még mindig várni kellett. Ahhoz, innentől sem vezetett egyenes út. Igaz 1960-ban, amikor a falu kisparasztjai is beléptek a termelőszövetkezetbe jelen­tősen gyarapodtak. A földte­rület 1700 holdra emelke­dett, o taglétszám pedig 282-re. Aztán amikor úgy tűnt, hogy végérvényesen elindulnak a fejlődés útján, jött a belső ellentét, ami elsősorban a vezetőség kö­rében jelentett széthúzást. Olyan elnökváltás történt akkor, hogy közben a ve­zetőség maradt. Az összhan­got nem találták meg, ami komoly ráfizetést eredmé­nyezett. Ekkor 1961-et ír­tunk. A töretlen fejlődés útján Űjabb két évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy kilá­baljanak a bajból, s most már végre elindulhassanak a töretlen fejlődés útján. Ekkor tértek vissza ugyan­is azokhoz a hagyományok­hoz, ami a korábbiakban is jellemző volt a tsz-re, s eredményt hozott. A mel­léküzemági tevékenységek közül elsősorban a mész- égetést elevenítették fel, fejlesztették tovább. Ez a munka ugyanis már 1952- ben sokat hozott a közös „konyhára”. Akkoriban 80— 100 vagon meszet égettek évente. Ä legnagyobb meny- nyiséget a hetvenes évek közepe felé érték el. amikor - is 720 vagonnal adtak el. Mielőtt elérnénk a Bükküt. hazánk egyik legszebb hegységét, a megyeszékhelytől alig tíz kilométerre egy kedves kis község állít meg bennünket. Faszállít­mányok, füstölgő boksák, a falut átszelő erdei vasút jelzi: közel az erdő. Nem véletlen, hogy vállalati üdülőket telepítettek ide, de Felsötárkány nevének hallatán megdobban a KISZ-eseknek. s az úttörőknek is a szíve. Hiszen festői környezetben táborozhat­nak itt évente, most már akár télen is. Eger közelsége nagyban hozzájárult ahhoz, hogy nem települt ide ipar. Óránként indul, s érkezik az autóbusz, így ért­hető is, hogy sokan a városban keresve boldogulást, vállalva az ingázást, nap, mint nap útra kelnek. A falu legnagyobb munkaadója a Dózsa Termelőszövet­kezet- S ha velünk tartanak, e néhány soron keresztül majd az is kiderül, akik itt dolgoznak, s még nem csábította el őket a város, azok sem járnak éppen rosszul. Manapság csökkent a keres­let. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a Bükk aljában már nem füstölnek a boksák. A 380—400 vagon körüli mészégetés még mindig nyereséges tevékenységnek számít S ha nem kell az égetett mész, hát oltanák. Tovább lendített a mellék­üzemágon az oltottmész ér­tékesítés. Tudni kell, hogy a Bükk aljában elhelyezkedő terüle­ten a Dózsa Termelőszövet­kezet, csak gyenge termőta­laj adottságok mellett gaz­dálkodhat. Az aranykoro­naérték hektáronként alig 11. Ennek ellenére a búza­termelésben is jelentősen előreléptek. Hajdanán a technika segítsége nélkül csupán 2,1 mázsát termel­tek. meg a kenyérnek való­ból holdanként. Most pedig a legutóbbi három év átla­gát figyelembe véve hektá­ronként negyven mázsa volt a betakarítanivaló. A gyenge talaj ellenére a kukorica­termesztésről sem mondtak le. A kezdetet figyelembe véve ebből is, az akkori nyolc-tízszeres mennyisége kerülhet manapság a mag­tárakba. Az utóbbi három év átlagában 40—50 mázsa a hektáronkénti termés. Állattenyésztés és a háztáji A felsőtárkányi termelő- szövetkezet alaptevékenysé­géhez tartozik még az ál­lattenyésztés. Megtalálható itt a szarvasmarha, amelyből jelentős a vágómarha állo­mány, a háztájikban neve­lik a sertéseket, s több mint egy millió darab tojás érté­kesítését jelenti többek kö­zött a baromfitartás. Szarvasmarhából 180—200-at nevelnek. A tehenenkénti évi tejtermelés túlhaladja a 4200 litert. Több mint 140 hízóbikát küldenek évente a .vágóhídra. Ez utóbbi ja­varésze a háztájik eredmé­nye. Csakúgy mint a sertés- hizlalás. amit felvásárolnak, s a Heves megyei Állatfor­galmi Vállalatnál értékesíte­nek. Az innen származó be­vétel hét millió forint. Eh­hez azonban az is hozzátar tozik, hogy a tsz látja el az egész községet táppal. A for galom évente 7—8 ezer ton­na. Sőt a sertéstenyésztők körében kedvelt savót is biztosítják. Az egri tejipari vállalat melléktermékéből másfél millió litert szállíta­nak azokhoz a házakhoz, ahol hízósertést nevelnek, így érthető, hogy az érdek­lődés nem csökken, hiszen a gazdáknak jó bevételi le­hetőséget jelent a sertéssel való foglalkozás. A tsz törzsbaromfi állo­mánya több mint hétezer. Ezenkívül mintegy hatvan­ezer baromfit küldenek évente a piacokra. A törzs­baromfi állományból nyert tojást, keltetőtojásként érté­kesítik. Nem kevesebbet mint egy millió darabot. Jövedelmező melléküzemágak A mellléküzemágak közül a mészégetésről már esett szó. Nem kevésbé jelentős viszont a mészkő-, és a ho­mokbányászat sem. Hiszen a termelőszövetkezet kőbá­nyájából 35—40 ezer tonna követ szállítanak el a kü­lönböző építkezésekhez. A homokbányát, a Mátrai Er­dő- és Fafeldolgozó Gazda­ságtól bérlik, s ott is úgy dolgoznak, hogy megtalálják a számításukat. Melléküzemági tevékeny­ségként fuvarozással, vala­mint gépi bérmunkával fog­lalkoznak. Hiszen ma már 30 millió forintot meghala­dó az álló- és forgóeszkö­zök értéke. S talán ezután az adat után igazán érdekes az, amivel kezdtük: ez lett a tizenhét nincstelen pa­raszt alapította Dózsa Termelőszövetkezetből. A közgyűléseken 1963 óta egy­folytában azt állapíthatják meg, hogy nem volt veszte­ség. A nyereség összege azóta állandóan növekszik. A jövedelmezőséghez, az eredményekhez nagyban hozzájárulnak a mellék­üzemágak. Ezek az ered­mények pedig úgy születnek, hogy évente csökken a lét­szám. Ma, az aktív dolgozók száma 123. A taglétszám pe­dig 210. A fiatalok bíztatást adnak a jovore Mint már említettük: Fel- sőtárkányban a legnagyobb munkaadónak a termelőszö­vetkezet számít. Éppen ezért nem mindegy, hogy hogyan állnak hozzá a község dol­gaihoz. Nos, az itt dolgo­zók sokat tesznek a község fejlődéséért, gyarapodásáért Különböző, és jelentős érté­kű társadalmi munkákat vé­geznek. A sok más község­ben is gondot jelentő útépí­téstől. a szállításokig, az ap­ró-cseprő szerelésektől, az időnként adódó fizikai mun­kákig mindent szívesen el­végeznek. Elvégre a többség maga is Felsőtárkányban él. s jónéhányan még itt is születtek. Azt vallják, hogy a me­gyeszékhely közelsége mind­két fél számára előnyös. Ügy a városiaknak, mint nekik A tíz kilométer m,a már szinte nem is távolság. így tudnak a történelmi Eger építőanyag ellátásához nagy­ban hozzájárulni. Elsősorban a manapság slágertémának számító kislakásépítkezése­ket segítik. Kővel, mésszel. homokkal. Annak ellenére, hogy lét­számuk évről évre csökken, a jövőt tekintve bizakodóak. Elsősorban a fiatalok miatt A dolgozó tagok átlagéletko ra 38 év körül mozog. S ha ezt összehasonlítjuk a me­gye többi termelőszövetkeze­teinek átlagéletkorával biza­kodásuk jogosnak mondha tó. A vezetők, ágazatvezetők viszont tíz-tizenöt éve dol­goznak ebben a beosztásban Ez pedig a termelőszövetke­zetben kialakult stabilitást jelzi. S hogy a fiatalokat megnyerjék a közös célok nak. tervszerűen foglalkoz­nak, törődnek velük. Segítik, támogatják őket egyéni cél­jaik elérésében, az otthon­teremtésben, a szakmai fej lődésben, a továbbtanulás­ban. Akik pedig szintén nem hálátlanok. Tudásukat, szak- képzettségüket ott kamatoz­tatják, ahol az alapismerete­ket is megszerezték. A Bükk aljában elhelyezkedő, a me­gyeszékhelytől alig tíz kilo­méterre gazdálkodó felsőtár- kányi Dózsa Termelőszövet kezetben. Ott, ahol olyan kö­zösség kovácsolódott össze az elmúlt évtizedek folyamán, akik képesek voltak okulni a múlt problémáiból, kudar­caiból, akik ma már képe­sek egymásért is küzdeni, együtt munkálkodni, s nem utolsó sorban büszkeségre okot adó eredményeket el érni ... (X) A szarvasmarhatetep M eszegetok a kőbánya tőszomszédságában Pillanatfelvétel a kőbányából (Fotó: Perl Marion) A tehénistálló padlásán 9 ezer 20(1 pecsenyeesirkét nevelnek a tsz. asszonyai GAZDASÁG A BÜKK ALJÁBAN — GYENGE TALAJON IS NÖ A BÚZATERMELÉS — A KUKORICÁRÓL SEM MONDTAK LE — TÖBB MINT 1 MILLIÓ TOJÁS — HÍZÓBIKA, VÁ­GÓHÍDRA — HÉT-NYOLC EZER TONNA TÁP — FÜSTÖLNEK A BOKSÁK — HÚSZ ÉVE NÖVEKSZIK A NYERESÉG — A KÖZSÉG GYARAPÍTÁSÁÉRT — ÉPÍTŐANYAG EGERNEK A felsőtárkányi Dózsa Tsz-ben közösség kovácsolódott... A Nemim Hirdetési melléklete

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents