Népújság, 1984. december (35. évfolyam, 282-306. szám)
1984-12-07 / 287. szám
A D/EflUfJlUJ hirdetési melléklete SZUPERPRÉS ÉS EGYÉB CSEMEGÉK — KORSZERŰ TERMELÉS, GAZDAG, DE PUTTONYOS MÉG A SZÜRET — HARMINC ASSZONY EGY MŰSZAKBAN RUHÁT VARR — HA KELL, MINDENKI SEGÍT Hovatovább 25 esztendeje annak, hogy megalakult, és — a nagyon kifejező „Reménység” nevet választva — nekivágott annak az útnál Visonta termelőszövetkezete, amelyen immár — sok gonddal, sok örömmel, rengeteg munkával — számos mérföldkő jelzi sikereit, s amelyen egyre erősebbé válva ma is töretlenül halad. Ez a néhány, bevezetőnek szánt szó is jelzi talán, hogy a halk optimizmussal felvett név az eltelt esztendők során igazolta „keresztszüleit”, igazolta önmagát. Igazolta történelmi múltját és igazolta jelenét. A Mátra déli oldalán fekvő Visonta ugyanis megyénk egyik legrégibb települése, múltja egészen a XII. századig vezethető vissza, jóllehet, a falu neve először 1278-ban fordul elő egy oklevélben Vysontha alakban. Bizonyára sokat mond a ma emberének, hogy szláv eredetű, és ami a lényeg, jelentése: „magasztos”, „dicsőség”. Vajon hogyan igazolta nevét a község? — most ez lehet a kérdés. A válaszért nem kell messzire menni, hiszen ezt a nevet napjainkban nagyon sokan és igen gyakran emlegetik. Igaz, ebben jelentős szerep jut két hatalmas létesítményének, a Thorez Bányaüzemnek és a Gagarin Hőerőműnek. Igen sokan ismerik természetesen a Gyöngyös—domoszlói Állami Gazdaságot is, s ezek mellett húzódik meg szerényen, de mind rangosabb helyet kiérdemelve a Reménység Mezőgazdasági Termelőszövetkezet. Hadd mondjuk meg már itt, az elején: köszönheti ezt elsősorban országos, mi több, immár nemzetközi hírnévre szert tett szőlő- és bortermelésben kialakított kultúrájának. Nem tagadják, ellenkezőleg, büszkék arra, hogy legfontosabb ágazatuk a szőlészet-borászat. összesen 332 hektár szőlőterületen gazdálkodnak, és mint a szövetkezet vezetői, szakemberei tanácskozásaikon rendszerint hangoztatják, ebből 227 hektár a közös, a többi 105 hektár pedig háztáji kezelésű. Pontosabban: a megfogalmazásnak ez a formája nem egészen helyes, hiszen a „háztáji" legalapvetőbb, legfontosabb munkálatait is a közös végzi el. Ennek jövedelme, haszna a tagot, a termelőszövetkezeti tagokat illeti. De ne szaladjunk előre. Azt ugyanis, hogy ez ma — és már jó ideje — így lehet —- sok munka, nagy fejlődés és nem utolsósorban: kiváló termés- eredmények előzték meg. Ennek kapcsán érdemes egy kis összehasonlítást tenni. A mostanihoz hasonló formában négy esztendővel ezelőtt, 1980-ban mutatkozott be a Népújságnak a visontai termelőszövetkezet. Akkor büszkén fektették le fehéren-feketén: összes termelési értékük 83 millió forint, aminek csaknem egyharmadát a növény- termesztés adja. Ezzel szemben az 1983. évi termelési értékük kevés híján elérte fl 127 millió forintot, és ezen belül tartotta „rangját”, „helyezését” a növénytermesztés is. Ami azt illeti — lévén, hogy az esztendő végéhez közeledünk, természetesen jó néhány ’84-es adattal is rendelkeznek már. Az ismert, meglehetősen kedvezőtlen időjárási viszonyok ellenére búzából 5,26 tonnás, őszi árpából 5,45, szőlőből pedig 15,3 tonnás hektáronkénti átlagot értek el- Ez utóbbira esküsznek, hogy ez az ország egyik legjobb — ha nem a legjobb! — termésátlaga. Talán érdemes itt emlékeztetni arra, hogy négy esztendővel ezelőtt még arról szóltak, hogy „az utóbbi években rendszeresen hektáronként 100 mázsa (tehát tíz tonna) körüli szőlőtermést szüretelnek”. Most viszont a szőlészeti ágazat vezetője nyugodtan kijelentheti, hogy a 15 tonna hektáronkénti termésátlagot kívánják stabilizálni szőlőből a jövőben, mégpedig úgy, hogy a spontán termőéveket elkerülik. Egyszerűen, hétköznapi nyelvre fordítva nem jelent ez egyebet, mint azt, hogy amennyire csak lehetséges, szőlészetüket — természetesen a lehetséges határok között — igyekeznek függetleníteni az időjárási tényezőktől. A korszerű telepítési, művelési. és feldolgozási módok mellett egyébként jelenleg is hagyományosan szüretelnek. Tehát puttonyoznak. Igaz, nem elsősorban a hagyományok őrzése miatt, hanem sokkal inkább, azért, mert egyelőre ez a legeredményesebb, a legcélszerűbb, a leggazdaságosabb. Idén négyezer tonnánál jóval' több szőlőt szedtek így össze és adtak át azután a legkorszerűbb feldolgozásra. Azt a jelzőt pedig, hogy „legkorszerűbb”, a szó szoros értelmében kell vennünk. Nem kevesebb, mint 3 millió forintért vásároltak ugyanis egy VASLIN CEP 1000 típusú présgépet — amelyből talán ha összesen 6—7 akad az országban. Ez automata vezérlésű, „ömlesztve” nyeli el a nyersanyagot, s mind mennyiségi, mind minőségi mutatói lényegesen jobbak, mint a korábban használt présgépeké. A teljesség kedvéért itt említjük meg, hogy a visontai Reménység Termelőszövetkezetbe ellátogató vendégek e szemre is szép, esztétikus présgép szomszédságában „felfedezhetnek” még két hatalmas, 800 hektoliteres, henger alakú, olasz gyártmányú PADOVAN erjesztőtartályt is, melyekhez rövidesen újabb kettőt vásárolnak. A kész, finom borokat a patika tisztaságú, 21 ezer hektoliter kapacitású pincében tárolják. a bor útja azután már a termelőszövetkezettel kooperációban működő HUNGAROVIN dolga. Ezen keresztül értékesítik ugyanis legfontosabb terméküket, melyből sok jut exportra is. Itt érdemes megjegyezni, hogy a Reménység Tsz által előállított nedűkre nagyon érvényes az a mondás, miszerint „a jó bornak nem kell cégér”. Értékesítési gondjaink a korábbi, „túltermelési válságok" idején sem voltak. Mi sem természetesebb, mint az, hogy a gazdaság egész struktúrája lényegében a szőlészetre-borászatra épül. Az e célra kialakított technológiai vonalba jól beleillik az is, hogy a borászat melléktermékét, a törkölyt saját pálinkafözdéjükben párolják. Csupán ezzel a munkával hatvan termelőszövetkezeti tag foglalkozik, méghozzá „nonstop”, tehát éjjel-nappal, három műszakban. A jóféle, illatos „tüzes vízből” évente 13—14 ezer hektolitert forgalmaznak. E terméke kapcsán a termelő- szövetkezet összesen 18 áfésszel és egy füszérttel áll állandó kapcsolatban, nem ritka azonban az sem, hogy időnként más termelőszöSziikseghni lett. de nagyon jo a varroda vetkezetnek is eladnak készletükből. A pálinkafeldolgozóról, -palackozóról hasonló jókat lehet elmondani, mint a borpincéről. Itt is rend és tisztaság uralkodik. Pedig az itt dolgozók munkája nem könnyű: 4,5—5 ezer hektoliter saját termésű pálinkájuk főzése, elkészítése és palackozása mellett évente további 8—9 ezer hektoliter pálinkát vásárolnak fel, hogy palackozórészlegjük kapacitását teljes egészében kihasználják. Az ízléses palackokat az áfészek öt-hat megyébe szállítják el. Tavalyi adatok szerint a borászat termelési értéke 27,3 millió forint volt, a szeszfőzésből és pálinkapalackozásból pedig nem kevesebb, mint 59,7 millió forintra tettek szert. Az eredményeket természetesen nem adják és nem is adták sohasem ingyen. Magyarán: mindig még kellett értük dolgozni. Nincs ez másként Visontán sem. Ha néhány esztendővel ezelőtt az érdeklődők erről kérdezték a termelőszövetkezet vezetőit, akkor bizony komoly munkaerőgondokról kellett, hogy szóljanak. Ilyen alkalmakkor elmondották: szüret idején olykor nagyon- nagyon, időnként majd hogy nem kilátástalan helyzetben vannak. Kevés az ember, nincs ember! — panaszkodtak, mígnem belátták, hogy a puszta panaszkodással ugyan nem oldanak meg semmit sem. Gondoltak akkor egyet, és megtették az egyetlen, de legcélravezetőbb húzást. A következőképpen gondolkoztak: ha már egyszer ez a helyzet, hogy nem kapunk munkást erre a valójában nagyon nehéz szőlőbetakarítási munkára, akkor más munkalehetőséget kínálunk. Természetesen csak olyan jöhetett számításba, amely a helybeliek — elsősorban a lehetséges munkaerőt biztosító lányok és asz- szonyok — számára vonzó. Két esztendővel ezelőtt végül is tett követte az elgondolást, és egy — a központ közelében már korábban megvásárolt épületben korszerű varrodái létesítettek, a gyöngyösi Mátra Ruhaipari Szövetkezet leányvállalataként. A jól megvilágított, korszerű gépekkel felszerelt munkatermekben tizenhat, többségében fiatal nő kezdte meg a munkát, jelenleg pedig már harmincán dolgoznak a gépek mellett. Szuperprés (középen) — háttérben az. erjeszt ökkei ,.. lehel választani egyébként egyszerre néha 350-en is részt vesznek (a dolgozó tagok száma egyébként 271, a nyugdíjasoké és a járulékosoké pedig 310) A szüret tehát az az időszak, amikor kiadják a jelszót, „mindenki a fedélzetre!" vagyis a szőlőbe, így tudnak 35—40 nap alatt végezni. Erről szólva igazságtalanok lennénk, ha nem említenénk meg, hogy a munka eme dandárjában általában bekapcsolódik a gépműhely 17 dolgozója is. Róluk egyébként a termelő- szövetkezetben az a hír járja: amellett, hogy saját munkájukat, a gépek karbantartását, javítását kiválóan elvégzik, afféle Jolty Jokerek vagyis mindenütt alkalmazhatók. Nyáron például, a gabona betakarításakor ők a kombájnosok, de közülük kerülnek ki a munkásokat, illetve a munkahelyekre ételt szállító autóbuszoknak a vezetői stb. Ha már szóba jött az étkezés, érdemes megemlíteni, hogy 13 forint befizetése ellenében a termelőszövetkezet kitűnő ebédet biztosít, s — mint fentebb megemlítettük — szállítja el munkahelyükre. Az ebéd egyébként az abasári helyőrségi klub konyhájáról kerül ki, ahol pedig köztudottan igen jól főznek. Dolgozóik jó közérzetét azzal is fokozták a Reménység Termelőszövetkezet vezetői, hogy egy-egy megfelélő helyen komfortos menedékházat építettek. Esőben, viharban, munkára alkalmatlan időben ezekbe húzódhatnak be a földeken munkálkodók, a komfortot pedig W. C. és kézmosó biztosítja. Végezetül érdemes szólni arról, hogy nagyon találó a visontai termelőszövetkezel névválasztása, a Reménység. Eddigi eredményeik alapján ugyanis joggal reménykedhetnek abban, hogy szorgos munkájukat az eddigiekhez hasonlóan további sikerek kísérik. (X) Feladatukról röviden any- nyit: kimondottan és csak női ruhákhoz kapnak szabott alapanyagot a szövetkezettől — és minden egyéb kelléket is —. ezeket varrják meg és adják át, méghozzá első osztályú minőségben. A ruhák egyébként exportra készülnek, a szövetkezet 02 NSZK-ba, az NDK-ba és a Szovjetunióba szállítja, illetve ezekben az országokban értékesíti, többek között a visontai varrodában készült ruhákat. „ Igazi kis üzemet láthat az ide ellátogató. A rend — mint már megszoktuk — itt szintén kifogástalan. Jó megvilágításban, halkan zümmögő gépek mellett dolgoznak az asszonyok, mégpedig igen nagy hozzáértéssel! Ami pedig szintén nem lényegtelen: egy műszakban. A munkaidejük reggel 7 órától délután fél 4-ig tart, és ezalatt darabbérre dolgoznak. Ez annyit jelent, hogy ki mennyit termel, annyit keres. Ezek az asszonyok már jól belejöttek a munkába, az innen származó átlagos havi jövedelmük eléri a háKézüstökben fő a finom pálinka ... romezer forintot. Igaz, a mai árviszonyok mellett ez nem számít valami soknak, számukra azonban többet jelent, hogy kellemes környezetben, jó hangulatban dolgozhatnak. És legalább eny- nyire fontos, hogy emellett a munkabeosztás mellett a családra, gyermeknevelésre is jut elegendő idejük, nem is beszélve a háztartás és a jószágok ellátásáról. Minderre jó előre gondoltak a Reménység Termelőszövetkezet vezetői. de merész álmaikban azért addig nem jutottak el, hogy a kis varroda már a második évben 1,5 millió forint termelési értéket produkál. Most pedig, az év befejezéséhez közeledve már egészen bizonyos, hogy teljesítik, illetve, mire ezek a sorok megjelennek, már teljesítették is 1,7 millió forintos idei tervüket. Igazságtalanok lennénk azonban, ha nem említenénk meg: hasonlóképpen „beszállnak” az idénymunkákba a palackozó dolgozói is. Ott találjuk őket a szőlő „zöld" munkáinál, a csonkázásnál, a hajtás behúzo- gatásánál. a telepítésnél és természetesen a szüretnél. Ebben az azelőtt Oly sok gondot okozó munkában Ezt láthatjuk a visontai Reménység Mgtsz-ben
