Népújság, 1984. december (35. évfolyam, 282-306. szám)

1984-12-07 / 287. szám

3 NÉPÚJSÁG, 1984. december 7., péntek EGYSZERŰBB ESZKÖZÖKKEL Hogyan változik az árrendszer? A napákban láttak napvi­lágot a gazdaságirányítási rendszer korszerűsítéséről szóló minisztertanácsi ren­deletek. Érthető módon a bér- és keresetszabályozás nellett az árrendszer 1985- ől érvényes szabályait ki­éri megkülönböztetett figye- em. Hiszen az árak nem­csak mindennapi életünkben játszanak fontos szerepet, hanem alapvetően meghatá­rozzák a vállalatok gazdál­kodását, annak közvetlen mércéjeként szolgálnak. Hosszú távú koncepció A január elseje után ér­vénybe lépő változásokat csak akkor értékelhetjük reá­lisan, ha ismerjük a hosszú távú elképzeléseket. A mos­tani változás nem forduló­napos reform, hanem egy éveken keresztül húzódó fo- jyamat kezdeti szakasza, en­nek hatásait lemérve hoz újabb intézkedéseket a kor­mány. Hosszú távon a cél már egyértelműen megfogal­mazódott. A piac, a verseny erősítése a gazdasági haté­konyság emelésének eszkö­ze, s ehhez olyan ármecha­nizmust kell kialakítani, amely összeméri az ithon eladott, árut a külföldivel, s lehetetlenné teszi, hogy ver- senykéotelen, túlságosan drága árut is el lehessen adni. . Ám az árrendszer másik Í upkciója, hogy gátat szab­óé a túlságosan gyors üte- nű árnövekedésnek — ma­gyarán. érvényt kell szerez­ni a kormány antiinflációs politikájának is. Éppen ezért érvényben maradnak még a korábbi évekbpn bevezetett stabilizáló eszközök, példá­ul a hatósági árak aránya egyelőre nejn csökken. (Eb­be a kategóriába tartoznak az ipari alapanyagok, alap­vető fogyasztási cikkek stb.) Az áremelést fékező ténye­zők közé tartozik a tisztes­ségtelen árról szóló minisz­tertanácsi rendelet is, amely csak kiegészíti a tisztesség­telen gazdasági tevékenység tilalmát rögzítő törvényt. Az árellenőrzés szigorodása, a súlyos szankciók alkal­mazása — a szabályozók megsértőivel szemben — ar­ra készteti majd a gazdál­kodókat, hogy ne a költsé­gek automatikus áthárításá­val. monopolhelyzetük ki­használásával. hanem jobb. hatékonyabb munkával „pró­bálják bevételeiket növelni. Az egyik legfontosabb módosulás a kompetitiv, a külkereskedelmi árakhoz igazodó mechanizmusban kö­vetkezett be. Ebben a kör­ben a korábbi években számtalan adminisztratív korlát gátolta az árak moz­gását, amely nem a valós piaci viszonyokat, hanem egy imitált piac mozgását tükrözte. Már ebben az év­ben feloldották ezeket a kor­látokat a gazdálkodók 15 százalékánál, jövőre újabb 20—25 százalék kerül át a versenyár-kategóriába. En­nek viszont feltétele, hogy itthon már működő piac ér­tékelje az adott gazdálkodók teljesítményét, s a kereslet­kínálati viszonyok is vi­szonylag kiegyensúlyozottak legyenek. A vállalatok pá­lyázat útján kérhetik az „átminősítésüket”. Az árak a vámmal növelt import és az exportban élért árak ket­tős korlátja között mozog­hatnak majd szabadon. Az építőiparban megma­rad a hatósági árak viszony­lag tág köre, de egyre na­gyobb teret kell kapnia a versenytárgyalási rend­szernek, ahol a vállalatok közvetlenül mérhetik össze teljesítményüket, s a meg­rendelő a számára, legkedve­zőbb árat ajánlónak adhat­ja a megrendelést. Termé­szetesen a piaci verseny eb­ben az ágazatban is csak ak­kor erősödhet meg, ha sike­rül visszaszorítani szerve­zeti intézkedésekkel a nagy cégek monopolhelyzetét. Az ipari ágazatok mellett a mezőgazdaságban sem ma­rad változatlanul az árak képzése. Ahogy az egész nép­gazdaságban, úgy itt is el­sőrendű feladat a támogatá­sok arányának csökkentése. A következő években ennek megfelelően fokozatosan megszűnik a holtmunka-rá- fordításokhoz adott állami támogatás magyarán a műtrágya és egyéb kemiká­liák vásárlása az állami gaz­daságok és termelőszövetke­zetek költségvetését terheli majd teljes egészében. Ez­zel -párhuzamosan leépítik, illetve a minimálisra csök­kentik az élelmiszeripari és mezőgazdasági termékek vá­sárlásához nyújtott állami támogatást, s csak néhány alapvető cikk árához járul majd hozzá a költségvetés. A harmadik lényeges ele­me az új szabályozásnak, hogy egyre nagyobb teret kapnak a hatósági árak ro­vására a szabadárak. Új forgalmi adókulcsok A termelői ármechaniz­mus- változása csak akkor hozhatja meg a kívánt ha­tást, ha a fogyasztói árkép­zés sem marad változatla­nul. E két árnak együtt kell mozognia, hiszen csak így érzékelhetjük a valós ráfor­dítások növekedését vagy éppen csökkenését. Az utób­bi években végbement vál­tozások kedvező alapot te­remtenek arra, hogy ez megvalósuljon. De ehhez szükség lesz arra is, hogy a két ár % közé beépült tá­mogatási mechanizmus mind kisébb területre szoruljon vissza. A tervek szerint né­hány év alatt a mostani szint felére csökken majd az ily módon adott állami támogatás. A preferencia eszköze pedig a két ár kö­zött lévő forgalmi adó lesz. A korábbi bonyolult szisz­témát egy egyszerűbb, mind­össze négy adókulccsal szá­moló rendszer váltja föl. Az első 0-százalékos körbe tar­toznak majd -'az alapvető élelmiszerek, a gyermek­áruk. az iskolaszerek, egyes kulturális szolgáltatások, termékek stb. vagyis a fo­gyasztás szempontjából fon­tos cikkek. A következő 11 százalékos csoportba töb­bek között a felnőtt ruhá­zati cikkek kerülnek, s 22 százalékot — ez a harma­dik kulcs — fizetnek majd az iparcikkek vásárlói. A legmagasabb adókulcs a luxuscikkeknek minősülő termékekre vonatkozik, pél­dául a külföldi kozmetiku­mokra, autókra. Mint köz­tudott, már eddig is jelentős forgalmi adót kellett fizetni az ilyen cikkek vásárlása­kor, többet, mint most. A különbséget fogyasztási adó­ként vetik ki ezekre a ter­mékekre, tehát emiatt ár­változás nem lesz. Hosszú oldalakon lehetne még sorolni az új intézke­déseket. De néhány fonto­sabb terület kiragadásával is pontos képet kaphattunk e rendeletek szelleméről. A gazdasági szabályozás a Pia­ci kontroll szerepét növeli a kötöttségek feloldásával, és az ezt kísérő tudatos pi­acépítő munkával. A válto­zások zöld utat adták a ter­melői és fogyasztói érdekek közvetlen ütközésének is, hiszen csak így kényszerít­hetők a vállalatok arra, hogy kihasználják a gazdál­kodásban rejlő tartalékai­kat. s ne csak az árak emelésével növeljék nyere­ségüket. A szabályozott pi­ac hatókörének bővülése a gazdasági fejlődés, a haté­konyság fokozásának hajtó­ereje lehet a következő esz­tendőkben. L. M. '; I A beszámoló taggyűlésekről jelentjük A kommunisták feladata a közművelődésben A Heves megyei Tanács közművelődési pártalap- szervezete tulajdonképpen fiatal közösségnek számít. Mivel az MSZMP XII. kongresszusa idejében ebben a formában még nem léte­zett. — a megalakulása óta eltelt időről, illetve az az­óta végzett munkáról hall­hattak beszámolót az alap- szervezet tagjai az elmúlt napokban. A három éve megalakult alapszervezetnek igen szé­les körben kell érvényesí­teni a pártirányitást. Nem véletlen, hiszen hat mun­kahely. két, szakszervezeti bizottság; négy szakszerve­zeti bizalmi csoport és egy KISZ-alapszervezet tarto­zik a hatáskörükbe. 1983-ban a Művelődési Minisztérium megvizsgálta Heves megye közművelődé­sének helyzetét, és elisme­réssel nyugtázta az intéz<■ mények működését. A be­számoló taggyűlésen kide­rült: munkatervük szerint 1985 februárjában tárgyal­ják meg a megyei tanács művelődési osztálya által kidolgozott rövid távú in­tézkedési tervet. Mind a pártcsoportok, mind a taggyűlés pozitívan értékelték az alapszervezet leválasztását a korábbi — még több ágú — szervezet­ről. Hangsúlyt kapott az is. hogy növekedett a tagság politikai, cselekvési egysé­ge, a különböző munkahe­lyek kommunistái közelebb kerültek egymáshoz. Nőtt az aktivitás, sok konkrét javaslat érkezett a munka­tervek összeállításához. A közművelődési intézmények fontosnak tartották a nem­zetközi kapcsolatok kiépíté­sét, az ifjúsággal való fog­lalkozást. a dolgozók anya­gi és erkölcsi' megbecsülé­sét. A párta la pszervezet tag­jai javasolták a taggyűlési napirendek még gondosabb előkészítését, valamint azt, hogy a jövőben a vezető­ség több segítséget kérjen a pártcsoportoktól. A Megyei Könyvtárban dolgozó párt­tagok javasolták, hogy az elkövetkezendőkben tart­sanak kötetlenebb pártren­dezvényt, valamint szabad pártnapot, amely az intéz­mények párton kívüli dol­gozóinak is tájékoztatást nyújtana. Természetesen szóba ke­rültek az élet- és munka- körülmények is. Egyöntetű vélemény szerint a közmű­velődésben dolgozók élet­körülményei nem javultak, inkább romlottak. Különö­sen a fiatalok vannak ne­héz helyzetben, akiknek nincs lakásuk és kevés a fizetésük. A városi párt­végrehajtóbizottsága szerint a jövőben tovább kell fo­kozni az ideológiai munkát. Végül szóba került, hogy a jövőben nagyobb gondot kell fordítani a pártépítési munkára. A miskolci ALPINTECHNIKA Gmk hivatá­sos alpinistái a Cement- és Mészművek Bél. apátfalvi Gyárának kilencven méter magasan lévő ciklonos hőcserélő rendszerén a 2400 milliméteres csövek felújításán dolgoznak. A gyár műszaki szakemberei által kidolgozott terv szerint négyzetméterenként övlemezeket hegesztenek a már öt éve üzemelő hőcserélő csöveinek peremkötéseire. így az úgynevezett „hamis” levegő beáramlásának megszünteté­sével jelentős energiamegtakaritás érhető el. Az állványzat nélkül, kötéllétrákon függve, és egyéb nem mindennapi módon végzett munkát a miskolciak január 15-re szeretnék befejezni (Fotó: Sólymos László) Értékóvás — saját okon Emlékszem, elsős elemista voltam, amikor természet- járó kirándulásunkból az iskolába visszafelé menet aranysárga-rozsdabarna szín­váltós levelet bízott rám a tanító néni. Különösen jól illettek a közös gyűjtemény­be. Megérkezésünk után azonban hiába kérte tő­lem őket, egy sem volt már meg a még mindig összeszo­rított ujjaim között. Hamar kiderült — bambaságomat kihasználva —, egyik osz­tálytársam csente el mindet, hogy azután jót mulassanak ügyefogyottságomon. Ekkor fogadtam meg, bármi kerül­jön is a kezem ügyébe, ar­ra a lehető legnagyobb gond­dal vigyázok. Nem túlzás, ez a kisgyermekkori élmény (?) tanított meg igazán arra, mi­ként óvjam az értékeimet. Hasonló szituációba életük során bizonyára sosem ju­tottak korábban azok, akik — amint azt az adatok mu­tatják — figyelmetlenségük folytán számtalanszor pórul járták már, s végső ments­várként keresték, keresik fel a rend őreit, őket egyéb­ként már egyáltalán nem lepi meg a tény: az utóbbi években sajnos, mind job­ban növekszik a személyi tulajdont károsító bűncselek­mények száma. Túl azon, hogy a múltban is voltak és ma is jó páran vannak, aki­ket csábít a lehetőség, hogy munka nélkül, könnyen jus­sanak hozzá a meg nem ér­demelt forintokhoz, nagyon sok esetben maguk a meglo­pottak sem nehezítik meg a dolgukat. Nemtörődömsé­gükkel szinte tálcán kínál­ják az alkalmat! A rendőrkaptitányságokon jegyzőkönyvek tömkelegé tanúsíthatja: az emberek jó része nem fordít kellő fi­gyelmet vagyontárgyainak, javainak őrzésére. Gondol­junk csak arra, hogy a rozs­dás lakatú, vagy sokszor le­záratlan öltözőszekrények, a csak néhány percre elhagyott hivatali szobák — amelyek­ben gyakran találni asztalo­kon felejtett pénztárcákat — valóságos paradicsomot je­lentenek a munkahelyi tol­vajoknak. Persze, a személygépko­csikkal közlekedők — s nap­jainkban mind több van be­lőlük — is kitűnő alanyai le­hetnek a zsákmányra vára­kozóknak. Miként az a gon­datlan hölgy is, aki lélek­szakadva rohant az egri ka­pitányságra panaszolván, hogy meglopták! Rövidesen fény derült a dologra: a Bel­városi ABC mellett parkíro­zott autójával. Hirtelen el­határozással beugrott az üz­letbe. Alig töltött pár percet ott. visszatérése után már nem lelte sehol a több ezer forintot tartalmazó bukszá­ját. A kocsi ajtaját ugyanis sietségében nem zárta be. .. Egy másik esetben az Ady utcában járta meg alaposan a pletykálni.szerető nő: amíg ismerősével a legújabb ér­dekes hírekről társalogtak, addig a nyitott gépkocsijá­ból jó néhány ezer forintot fújt meg az „élelmes szar­ka”. Egy további ügyből csak azért nem lett eljárás, mert történetesen véletlenül a rend őréi is a helyszínen tartózkodtak. Ebben az eset­ben az asszonyka kosarában hozta ki a boltból a vásá­rolt cikkeket. Azokat szépen beöntötte autója hátsó ülé­seire, majd a vastag pénz­tárcát a tetejükre, s ment visszaadni a kosarat. Ha ak­kor nem lett volna a közel­ben egyenruhás, valószínű.- leg pillanatok alatt gazdát cserélt volna a tárca, benne tízezer forinttal, hiszen két fiatalember már ott körözött, lesve az alkalmat... Kétségtelen persze, hogy a hölgynek ezúttal szeren­cséje volt. Az is igaz viszont, hogy — érthető okoknál fog­va — valamennyi feledé- kenységre hajlamos ember­társunk mellé nem állítható rendőr. Miként akkor sem lehetnek folytpn a helyszí­nen, amikor falhoz támasz­tott, lezáratlan biciklik, se­gédmotorkerékpárok tűnnek ei. Akkor sem, amikor házi­asszonyok óvatlanul tömött szatyruk tetejére helyezik kistáskájukat, s csak a piaci forgatagból kiérve veszik ész­re, valaki elcsente tőlük. De igazuk van a helyszínelők­nek akkor is, ha megfeddik a bejelentőt, a panaszost, mert a ő • felelőtlensége is kellett hozzá, hogy a besur­ranó tolvaj elvihesse a la­kásból az értékes holmikat: nyitva hagyta a földszinti ablakot, vagy éppenséggel a bejárati ajtót! Az esetek gyakorisága mi­att igazán nem panaszkod. hatnak munkátlanságra rend­őreink. Az ő érdemük, hogy a megyeszékhelyen, de tu­lajdonképpen az egész me­gyében jó eredményességgel működnek közre a lopások elkövetőinek felderítésében. Arról azonban nem szabad elfeledkezni, saját figyelmet­lenségünk — aminek kö­vetkeztében adódhat lehető­sége a tolvajnak — egy sor kényelmetlenség, idegesség okozójává válhat. Amennyi, re szükségünk van értéke­inkre, vagy kegyeletes tár­gyainkra, legalább annyival kevésbé a rossz percekre, órákra... Szalay Zoltán

Next

/
Thumbnails
Contents