Népújság, 1984. december (35. évfolyam, 282-306. szám)
1984-12-04 / 284. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1984. december 4., kedd —————————r----A f-» f / - KÉPERNYŐ Egy net... el«tt Igaz írók ajándéka Az elmúlt hét sovány és jellegtelen műsorkínálatának két világhírű regény maradandó értékű adaptációja adta meg savát-bor- sát. I Elismeréssel fogadtuk a Hans Fallada Halálodra magad maradsz című posztumusz művéből készített négyrészes NDK filmsorozatot. s valamennyiünknek tetszett — a kifejezésben nincs semmi túlzó — az az angol produkció, amelyhez Erich Maria Remarque szolgáltatta a rangos alapanyagot. A Nyugaton a helyzet változatlan ezért lett olyan siker, amit még sokáig emlegetünk. A két rendező Hans-Jo- achim Kasparzik és Delbert Mann — legnagyobb érdeme az, hogy tisztelettel közelítettek az alkotókhoz. Hittek abban, tudták, hogy ritka kincsekhez nyúlnak, s feladatuk „csupán” az, hogy ezeket méltó televíziós foglalatba illesszék. Ráéreztek a lényegre, s ezt óhajtották minél hiánytalanabbal felvillantani. Megbabonázta őket a szerzők munkássága. az. hogy a sors nemcsak átlagon felüli adottságokkal ajándékozta meg őket, hanem ezeket az erényeket továbbcsiszolták, fejlesztették, s mindehhez főhajtást érdemlő emberi tartás, ritka tisztesség is társult Rádöbbenhettek: az igazi kiválóságok ilyenek, akik felmérik képességeiket, akik mindezt az egyértelműen nemes ügy szolgálatába állítják, megszabadulva az a dicsőséghajhászás kísértéseitől. A dirigenseket a hamisítatlan nagyság, a veretes emberség igézete ihlette meg. s kizárólag arra törekedtek. hogy ezt népszerűsítsék. méghozzá milliók körében. Ezért mondtak le a manapság oly divatos — az esetek többségében a tolmácsolöi Semmit, az ön- tetszelgést leplező — csak- azértis átértelmezésről. A hűségre voksoltak, és jó lapra tettek, mert segítségük révén azok is megismerhették a szerzőket, akik eddig csak keveset vagy egyáltalán nem hallottak róluk, holott írásaik a mának és a holnapoknak egyaránt szólnak, s megkönnyítik az eligazodást atomkori világunk olykor bonyolultnak, áttekinthetetlennek tűnő dolgaiban. Csoda-e ha továbbvisszük a gondolatsort, ha arra utalunk. hogy hazai kollégáik nem nagyon lelkesednek ezért az alapállásért, holott káprázatos irodalmi kincsek várnak felfedezésre, hasonló feldolgozásra. Csupán ilyen vállalkozó szellemű, ennyire szerény „karmesterek” kerestetnek. Talán nem sokáig ... Pécsi István Csak gyerekeknek? Hosszú-hosszú évek óta — a televízió műsorszerkesztési koncepciójának eredményeképp — szombaton és vasárnap délelőtt a képernyő jórészt a gyerekeké. Egy-két kivételt találunk csupán, ami nem kifejezetten a legkisebbeknek szól, ám szórakoztató jellegénél fogva épp őket is csábíthatja. Érdekesnek véltük „rászánni” az elmúlt hét végét. hogy sorra nézzük az óvodásoknak és a tizenéveseknek szánt adásokat, s levonjunk néhány tanulságot. Az első. ami leginkább szembetűnő: egy gyakorlott tévénéző ötödikes, még ki sem nyitja a rádióés tévéújságot, máris fejből sorolhatja, mit fog látni. A kitűzött műsorok ugyanis periodikusan ismétlődnek s nemcsak a sorozatok, hanem az ismétlések miatt is. A Csak gyerekeknek című összeállítás — szombaton reggel — ezúttal is a bevált séma szerint készült: kimerült a rajz- és bábfilmekben. A Kuckó tartja megszokott színvonalát; a gyerekes szülők is számos érdekes, hasznos dolgot tudhatnak meg belőle. Mindenképpen jó kezdeményezés a Zene.bona: a kicsik játékos formában. igényes zenei ismeretekre tehetnek szert. A tizenévesek több műsort is nézhettek az elmúlt hét végén. A Mitiők tinirandevúja ezúttal is kissé erőltetettnek tűnt. A szerkesztők buzgalma nem érte el a kívánt hatást, hosszú unalmas perceknek is tanúi lehettünk. A meghívott középiskolások pedig bizony ügyesebbeknek bizonyultak, mint a „profi” riporternő. Örömmel üdvözölhetjük az „Én táncolnék veled" című sorozatot: ha valamikor, most igazán időszerű, hogy kulturált viselkedést. szórakozást tanuljanak a fiatalok! Bűbájos, és kiváló pedagógiai érzékkel szerkesztett műsor a Fortocska, a kicsiknek szóló orosz nyelvlecke. Egy szó nem hangzik el magyarul, s az orosz anyanyelvű gyerekektől, könnyen, gyorsan sajátíthatják el az iskolások a szavakat. a nyelvtani fordulatokat. Az ismétlések viszont még mindig rontják az összképet; talán csak nem azért van ez így. mert valamivel ki kell tölteni a műsoridőt? (mikes) Herceg Árpád Házat vennék Mórichidán „Hoztáj cukjot, bácsi?" Meglepetten kapom föl a fejem; az óvoda kerítése mellett három csöppség játszadozik a fűben. A legkisebb makacsul ismételgeti: „Ugye. hoztáj cukjot?" Nem vitás, itt én vagyok a kérdezett. Zavartan nyúlok zsebembe; no, nem cukorért, mert azt általában nem hordok magamnál, pedig, de sokszor lenne szükség az efféle csekélységre. Pénz után kotorászok, az munkál bennem, hogy ha netán akarnék, tudnék-e venni egyáltalán? És közben mondanám, amit saját gyerekeimnek is oly sokszor mondogattam hiába; mondanám, hogy az ilyen csöppségnek még nem való cukor, mert a fogai idő előtt... De ehelyett zavartan bevallom: én bizony nem hoztam egy szemet se. •.Ugye, ha visszajössz, ho- zoj?" Mondom, hát persze, hozok. az nem lehet vitás. De el is bizonytalanodom, hogy szabad-e ilyet mondanom. A gyerek megjegyzi; s ha én is megjegyzem ezernyi dolgom közepette, majd nem hagy nyugodni a gondolat, hogy időt kellene szakítanom, teljesíteni kell, amit ígértem. De, vajon, mikor jutok el ismét ebbe a faluba? Legszívesebben, persze, itt maradnék két napig, háromig, hetekig-hónapokig akár. Szép vidék. Hátamban érzem sokáig a kislány tekintetét. Bolyongok a Rábca, a Marcal ölében megbúvó kis településen. De sokszor megnyomoríthatta az embereket itt a víz! Talán ezért is van ez a sok vályogház még mindig; sárból könnyebb volt megépíteni újra és újra. De micsoda különbségek vannak! Az utóbbi öt-tíz év építkezéseinek nyomán már- már paloták nőttek: három szint, hat szoba, radiátor, bojlerben meleg víz, garázsban kocsi, itt-ott kettő is. Mellettük a vályog; a szerény portákon, a megrogy- gyant palánkokon belül megroggyant nénikék, bácsikák totyognak. A fiatalok kiröppentek régen; vasárnaponként hazaugranak, krumplit, paprikát, paradicsomot, almát és körtét pakolnak Ladába Dáciába, Skodába. Ingyen van. megéri. A mama reszkető szemmel néz utánuk, a papa büszkén kihúzza magát: mérnök lett a fiú, orvos a lány; műszerész, művezető; nagy ember. Vitte valamire. Egyik-másik épület előtt megállók. Némelyiknek meg- nyomorodott kapuját már csak a jó erős lakat tartja meg. Meglódul képzeletem: szívesen ellaknék némelyikben, bizisten. Ha lenne any- nyi pénzem... Van itt ház eladó, van bizony; sok helyről kihaltak már az öregek. Csak az a kérdés, mennyiért akarja az ember. A kocsma egyből megbolydul, ha idegen téved be; árulják a Szarkaféle házat, a Balog Mariskáé is eladó; a Boros Gyurkáé hatszáz öles, neki vannak a legszebb gyümölcsfái, ötvenezerért odaadja. Mondja egy hatvannyolc éves ember, hogy ő bizony el nem adná a világ minden kincséért se, amit egy életen át összeku- porgatott; szívéhez nőtt nagyon a ház, a kert; egyedül él, azé lenne az egész, aki élete végéig eltartaná. Bolond maga, mondja a tanácselnök. Bolond az. aki föladja a várost, az összkomfortot. Az embert meg- igézi a vidék, a csönd, ez a béke; de sok pénz kell ide., nagyon sok. Az volna jó, ha megnyílnának az ég csatornái. Ha megnyílnának az ég csatornái lenne mire elkölteni a temérdek pénzt, bizony. Legelőször is törpe vízmű kellene. A hatvankettes nagy árvíz után szabályozták a folyókat; azóta igencsak megcsappant a kutak vize, egyik-másik már- már el is apad. Aztán por- talanítani kellene az ösz- szes utat. Rendes egészségház is kellene. Jó fűtés az iskolába, óvodába. A kocsmáról ne is beszéljünk. A képzelet utolérhetetlen; pénz nem hull az égből. Csodákat nem teremt egyetlen pillanat. Azzá lesz ez a falu is, mint annyi árva társa. Ásó kellene, lapát; sarló, kasza a gaznak, gondos kezek megigazítani a kerítéseket. Erős, fiatal férfiak, dalos ajkú asszonyok; emberek, akik itt rendezkednének be életre, halálra. Keresem a függetlenségemet, önmagamat Margittal Ági önmagáról, filmjeiről — Bizonyára hihetetlenül hangzik, de most. hogy már a második szezonomat töltöm a filmgyárban, lényegesen kevesebbet filmezek, mint amikor még nem is voltam filmgyári színész! Mivel addig legalább két- három filmet forgattak velem évente, s komoly — főszerepet vagy legalábbis jó epizódszerepet kaptam. Ez azonban egyáltalán nem tekinthető véletlennek — mondja Margittai Ági beszélgetésünk bevezetőjeként. — Az ok tehát kézenfekvő? — Azt vallom, hogy nem kell minden szerepet elvállalnom. csak ami valóban érdekel. — Mégis, mikor forgatott legutóbb? — Kisebb filmekben azért játszottam több alkalommal is. de nagyobb szerepet vagy szerepeket csak a Szerencsés Dánielben. 1982-ben. és előtte az Elveszett illúziókban kaptam. A kisfilm- szerepek közül Gárdos Péter Zoli bohóca talán az említésre méltó, amelyben egy polgárasszonyt játszom. — Sándor Pál filmjeiben játszott leggyakrabban. — Ez valóban így van. Talán mert olyan filmekben játszom legszívesebben, amelyben a téma és a rendező egyénisége, s nem utolsósorban a színészkollégák közreműködése az én ízlésvilágomnak. elképzeléseimnek is megfelel. Jó filmekben szeretek játszani! A mai témák közel állnak hozzám. A film minősége persze akkor derül ki. amikor már kész. Így hát nincs garanciám igazán a forgatás megkezdésekor, de azért vannak elképzeléseim, éppen az előbb felsorolt okok miatt. Játékkedvet úgyis majd a forgatás során kapok, amikor már ráérzek a játék izeire. Az embernek persze mindig vannak ké- .telyei... — A filmszínészi státusz mit jelent önnek? — Én elsősorban színésznek tartom magam, annak ellenére, hogy filmgyári státuszban vagyok. Viszonylagos szabad mozgásom van. és így nincs akadálya, hogy színpadon is játszak. ha erre alkalom és mód kínálkozik. Az elmúlt esztendőben a Vonó Ignácban özvegy Mákné szerepét játszottam el. Most legutóbb pedig a kaposvári színházban egy énekes szerepet kaptam a Filmcsillag című operettben. Nagyon régen kaptam lehetőséget ehhez hasonlatos, szívbéli komé- diázásra. — Ha ennyire ragaszkodik a színházhoz, miért lett filmgyári színész? — Van ennek több előnye is. így azt a színházi szerepet vállalom el. amelyik nekem megfelel, és amihez őszinte kedvem van! Hátránya viszont, hogy csak azt a szerepet játszhatom. amelyikre felkérnek. Mégis vannak jó periódusaim, mint. például most legutóbb Kaposvárott. ahol örvendezhettem. hogy végre valami egészen mást csinálhatok, mint eddig. Persze nyugtalan alkat vagyok. igyekszem felkutatni azt a helyet, amely számomra a legjobb lehet. Így keresgélhetem önmagamat, kifejezési formáimat. lehetőségeimet, jó darabokat. Ez persze nem egészen üdvözítő állapot. — Mi a véleménye a magyar filmekről, hiszen jó néhány kitűnő hazai film- produkcióban játszhatott a; elmúlt években? — Rendkívül érdekel a magyar filmek sorsa! ígér. sokra tartom a magyar filmgyártást. Többet érdemelne. mint amennyire sokan értékelik vagy becsülik. Nekem fájdalmas, hogy viszonylag kevés nézője van a hazai filmeknek, s többnyire színvonaluktól függetlenül. Sajnos, úgy látom, a társadalmi problémákkal foglalkozó magyar filmek iránt jóval gyengébb az érdeklődés. mint régebben Igaz. többet kellene törődni a szórakoztató filmgyártással is. sajnos nagyon kevés az olyan filmvígjáték, amelyet magas mércével lehetne mérni. — Végezetül, hogyan érzi ma magát. Margittai Ági? — Annak ellenére, hogy kevesebbet dolgozom ma. nem vagyok türelmetlen. A színész életében gyakori, hogy hullámvölgyek. hullámhegyek jönnek. Át kdlf vészelni. Időm van. talán több is. mint kellene. de azért dolgozom. olvasok, pihenek, és ha tehetem, igyekszem eljutni minél több színházi előadásra, hiszen nagy a restanciám. Szémann Béla I Hatvani Galéria-naptár Magyar tájak — A „vásárhelyi iskola” — Bitskey Tibor, Kánya Kata a pódiumon — Musztafa bej Hatvanba látogat A Hatvani Galériában egész december hónap folyamán a Magyar tájak című, hatodik országos tájfestészeti biennálé anyagát tekinthetik meg az érdeklődők. A nagy sikerű tárlat kapcsán kiemelést érdemelnek olyan művek, mint például Barcsay Jenő „Monu- mentális táj" című alkotása, Vecsési Sándor „Falusi alkony” Bér Rudolf „Bala- tonvidék” című festménye, vagy a zsűri nagydíjával jutalmazott „Párás táj”, Németh József munkája. Egyébként a hetvenhét festő hetvenhét művét bemutató szemle népszerűségére jellemző, hogy alig nyolc nap alatt ezernél többen tekintették meg. A képzőművészeti ismeret- terjesztést szolgálandó kerül sor december 10-én, hétfőn délután négy, illetve este fél hét órakor a következő szabadegyetemi előadásra, amely a Magyar műhelyek sorozatban ezúttal a „vásárhely* iskola” alapító mestereit — Tornyai. Rudnay, Kohán — mutatja be. Előadó dr. Losonci Miklós lesz, és az előbb a szakmunkásképző intézet kollégiumában, majd a Kossuth téri leánykollégiumban tartandó diavetítéses értekezésnek különleges aktualitást ad az a több száz eredeti Tornyai-festmény, amelyet az idős éveiben Budapesten élő mester egykori lakásának padozatán találtak meg nemrég, s dr. Be- reczky Loránd, a Nemzeti Galéria főigazgatója az „évszázad leleteként” aposztrofálta a televízió híradójában. December 14-én, pénteken este 7 órakor megyénk új köntösben, új szerkesztési elvekre épülő, és immáron kéthavonként megjelenő folyóirata, a Hevesi Szemle mutatkozik be a Hatvani Galériában. A kiadvány legfrissebb számának anyagából — Abody Béla, Gárdonyi Géza, Kaposi Levente, Fodor András, Simonyi Imre, Veres Péter írásai — Bitskey Tibor és Kánya Kata, a Thália Színház művészei adnak elő szemelvényeket, a lap törekvéseiről pedig a szerkesztők nyújtanak tájékoztatást az érdeklődőknek. A Hevesi Szemle vezető munkatársai délután négy órakor a hatvani középiskolás diákokkal is találkoznak a galéria emeleti termében December 22-én, szombaton, este fél hétkor rendezi meg a galéria Karácsonyi ajándékkosár című, hagyományos gálaműsorát a városi sportcsarnokban. A háromórás programot Szilágyi János rádióriporter vezeti, és húsznál több élvonalbeli művész — köztük Esztergályos Cecília, Szabó Gyula, Pécsi Ildikó, Inke László, Ha. cser Józsa, Mikó István, az operaházi Decsi Agnes, Leblanc Győző, Mészöly Katalin — lép majd pódiumra Közreműködnek a gálaesten az „első hatvani zenés színházi nyár” előadásai során szép sikert aratott debreceni, szegedi, csabai, fővárosi színművészek is. Így isme: találkozhatnak a nézők a Musztafa bej, Tangolitaj Melinda, Bánk bán, az Ezred lánya alakítóival, és mély művészi élményt ígér Kiss András hegedűművész újbóli bemutatkozása. Margittal Ági civilben (Révésa András felvétele — KS)
