Népújság, 1984. december (35. évfolyam, 282-306. szám)

1984-12-04 / 284. szám

NÉPÚJSÁG, 1984. december 4., kedd 5. LÁTOGATÁS MÜNCHENBEN Jól vannak a pécsi sziámi ikrek München, Lindwurm Stras­se, Gyermekklinika. Ennek a 120 ágyas gyermekkórház­nak a 70 ágyas sebészeti osztályán fekszenek a szét­választott pécsi sziámi ikrek. A kórteremben az öt kis rá­csos ágy közül a két közép­ső az övék. Ezen az estén nyugodtan feküdtek és mo­solyogtak a nővérre és rám, amikor szóltam hozzájuk. Bálintka vidáman rázta a kezébe adott csörgő színes golyóit és gőgicsélt hozzá. Szinte hihetetlen, hogy ez a csöpp gyerek alig egy hó­napja esett át élete máso­dik, súlyos műtétjén. Csak amikor a fehér köpenyes or­vost látták közeledni, gör­bült le egyszerre a szájuk és pity eredtek el. ★ Csak a terhesség hetedik hónapjában mutatták ki a vizsgálatok a pécsi kisma­mánál, hogy ikerterhesség­ről van szó. Az észlelt far­fekvés miatt döntöttek úgy, hogy műtéti úton hozzák vi­lágra a gyermekeket. A méh feltárása után derült ki a szomorú szenzáció: 1983. ok­tóber 13-án sziámi ikrek születtek a pécsi Szülészeti Klinikán. A medencecsont al­só szélénél egymáshoz nőtt csecsemők azonnal a gyer­mekklinika perinatális in­tenzív centrumába kerültek. Az intenzív osztály egész kollektívája, orvosok, ápo­lók mindent megtettek, és a hetekig tartó kritikus álla­pot után megindult a fejlő­dés. Akkor dr. Pintér András­tól, a Pécsi Gyermekklinika docensétől kertünk tájékoz­tatást a kisdedekről. Az ő személyes ismeretségének kö­szönhetően kerültek ugyanis a csecsemők később Mün­chenbe arra a klinikára, amelynek professzora, dr. Waldemar Hecker már ed­dig több sikeres műtétet haj­tott végre sziámi ikreken. Ugyancsak dr. Pintér And­rás vállalta személyesen a gyerekek kiszállítását, és tagja volt a szétválasztó operációt végző orvosi cso­portnak. Természetesen az útját sokan segítették, pél­dául az úti okmányokat so­ron kívül elintézték, az Egészségügyi Minisztérium pedig pénzt bocsátott a ren­delkezésére, mint ahogyan a szülőknek is, akik az első műtét előtti napon, június 27-én érkeztek Münchenbe. Az első operációval tulaj­donképpen az összenőtt kö­zös medencét és a belső szerveket választották szét. (Akkor így beszélt erről az édesanya: — Amikor a fér­jemmel először megláttuk külön ágyon a kicsiket. Ta­máskát és Bálintkát. az örömtől úgy rám jött a sí­rás, hogy megszólalni sem tudtam.) Most a második műtétre azért volt szükség, hogy a rendellenesség következtében nyitott medence csontjai, és ezzel a lábak is normális helyzetbe kerüljenek. A gyer­mekek ezután tudnak majd járni tanulni. ★ Dr. Waldemar Hecker pro­fesszor és az általa vezetett gyermeksebészeti klinika az összenőtt ikerpárok sikeres szétválasztásával világhír­névre tett szert. Hecker pro­fesszor Münchenben foga­dott, és kérésemre hajlandó volt a magyar olvasóknak be­mutatni a klinika munká­ját, és beszélni a pécsi ik­rek operációjáról, kilátásai­ról. — Professzor úr, úgy tu­dom, az ön klinikáján haj­tottak végre legnagyobb számban sikeres műtétet összenőtt ikerpárokon? — Meggyőződésem, más országok, így például Ma­gyarország gyermeksebészei is rendelkeznek azzal a szak­mai tudással, hogy ilyen mű­téteket elvégezzenek. Mi azért vagyunk szerencsés helyzetben, mert a klinikánk a legkorszerűbb műszerekkel van felszerelve, amely bizto­sítja ezeknek a műtéteknek a sikerét. Eddig tíz ilyen operációra került sor, ebből Bálintkának és Tamáskának láthatólag tetszik a fotózás (Fotó — KS) hat volt sikeres, s most a hetedik a pécsi ikerpár. — Hogyan került arra sor. hogy ön vállalta a pécsi ik­rek műtétjét? — A Báselben rendezett nemzetközi gyermeksebé­szeti konferencián találkoz­tam dr. Pintér Andrással, ő ott beszélt nekem róluk, és megkérdezte, elvállalnám-e a műtétet. Mivel négy évvel ezelőtt hasonló módon össze­nőtt ikreket választottunk szét sikerrel, ennek doku­mentációját átadtam neki. majd megállapodtunk abban, mi módon kerülhet sor a műtétre. El kell mondanom, a Pécsi Gyermekklinikával nagyon jó a kapcsolatunk, ugyanúgy, mint általában a magyar gyermeksebészekkel. Sok magyar kolléga példá­ul levelező tagja a Német Gyermeksebész Szövetség­nek. — Az ikreket már 1984. május 7-én Münchenbe szál­lították, az első műtétre azonban csak június 28-án került sor. — Minden sziámi iker másképpen van összenőve. Hiába volt előzőleg olyan esetünk, ahol a pécsiekhez hasonlóan közös medence- csonttal születtek, nincs két egyforma eset. A műtét előtt pontos képet kell kapnunk a csontok és a belső szervek elhelyezkedéséről. Amíg er­ről alapos diagnózis nincs, nem foghatunk hozzá az operációhoz. — A második, a lábak helyzetét korrigáló műtétet csak az egyik gyermeken hajtották végre. Miért? — A két gyermek közül Bálint épült fel gyorsabban az első szétválasztó műtét­ből. Ö már olyan állapotban volt, hogy kockázat nélkül vethettük alá a második be­avatkozásnak. Tamásnál azonban gyulladás és lázas állapot lépett fel, s amíg ez nem rendeződik, nem nyúl­hatunk hozzá. Bálint, ha nem jön közbe komplikáció, 1—2 hónap múlva már otí- hon lehet. Tamásról egyelő­re nem tudok nyilatkozni. — Mi az oka a sziámi iker képződésnek? Vírusfer­tőzés vagy genetikai kromo­szóma-eltérés? — Csak azt tudjuk, hogy a megtermékenyített petesejt fejlődésekor az osztódó pe­tesejt felek valamely ponton nem válnak el, mint ahogyan a normálisan fejlődő egype­téjű ikreknél. Hogy ennek mi az oka, azt pontosan még nem tudjuk. Az első ikerpár, amelyet ezen a klinikán választottak szét, most 20 éves, Ameriká­ban él. A pécsiekhez hason­ló rendellenességgel született ikrek Törökországban élnek. Egy évvel ezelőtt, hároméves korukban a klinika egyik fiatal orvosa meglátogatta őket; és bár csak az iker­pár egyikével találkozott, meggyőződhetett róla, hogy ugyanúgy futott, ugrált, mint társai. (A világon ikerter­hességek 6 százalékánál for­dul elő összenövés, ezek leg­többje azonban nem életké­pes.) ★ Bálintot és Tamáskát a fo­tózáshoz kiemelték a kis­ágyukból. Olyannyira tetszett nekik ez az állapot. hogy Tamáska nem volt hajlandó engedni, hogy visszafektes­sék, Bálint pedig, amikor visszatették, olyan erővel kapaszkodott az odanyújtott ujjamba, mintha soha nem akarná elengedni... Sarok Zsuzsa Baranyai istállók Pajtával egybeépítve istálló Tekercsen. Sza- 1931-ben Abaligeten épített istálló és pajta, lagdíszítéssel Az istálló bejárata fölött lófejek (A szerző felvételei) Istálló nélkül nem falu a falu. Abban etetik, nevelik, ápolják a lovat és a szarvasmarhát, az istálló vé­delmezi meg ezeket az, álla­tokat az időjárás viszontag­ságai ellen. Az istálló rend­kívül fontos és szükséges épülete volt, s ma ismét nélkülözhetetlen tartozéka a paraszti gazdálkodásnak, ház­táji gazdaságnak, függetle­nül attól, hogy elsősorban állattenyésztéssel vagy ga­bonatermesztéssel foglalko­zik-e a falu népe. Az el­múlt évtizedekben kiürült istállókat ma ismét benépe­sítik, mégha a fészerben ott várakozik is az igavonó ál­latot pótló gép. Két főcsoportra osztható az istállóépület elhelyezése a gazdaságok portáján. Az Al­földön az istálló általában a lakóépülettől külön áll, annak nem szerves része. A Dunántúlon, a Kis-Alföl- dön és Észak-Magyarorszá- gon nagyrészt a lakóépület egészével egy alaprajzi egy­ségben, azonos fedélszék alatt épültek. Ez alól kivételek is adódnak, mint az észak-ba­ranyai istállók. Az utolsó évszázadban az istálló egy­re inkább a lakóhelyiségek méretéhez közelálló, közvet­len udvari bejárattal rendel­kező, mennyezettel ellátott helyiséggé változott. Az állat­tartás korszerűsödése magá­val hozta az istállók korsze­rűsítését is. A gazdálkodók arra törekedtek, hogy az is­tálló lehetőleg az állat szá­mára >s egészséges, száraz, szellőztethető és világos le­gyen. s a takarmányt úgy helyezzék el. hogy az álla­tok gőze át ne járja. Istálló szavunk olasz ere­detű. Írott forrásainkban a XIII. századtól fordul elő, ugyanúgy, mint a türk ere­detű ól szavunk. Ez azt bi­zonyítja, hogy a magyarság már a tatárjárás előtt is is­tállózó állattartást folytatott. A hazai istállóépítészetet tárgyaló irodalom meglehe­tősen gyér. az is jobbára az alföldi és tanyai emlékekkel foglalkozik, s elsősorban néprajzos vonatkozásait tár­gyalja. A baranyai istállók — talán mert nem öregeb­bek 100—150 évnél — még nem keltették fel a népraj­zos szakemberek érdeklődé­sét. Pedig e tájegység állat­tartásra szolgáló épületei egyedülállók, s különleges színnel és formagazdagság­gal lepik meg a Mecsekbe vetődő országjárókat. Ez az egyik ok, amiért érdemes szólni róluk. A másik ezek­nek az épületeknek agrártör­téneti jelentősége; ékesen beszélnek állattartó kultú­ránk magas színvonaláról. A paraszti gazdálkodás utolsó évszázadára különösen Baranyában volt jellemző, hogy nagyobb gondot for­dítottak az istállók korsze­rűsítésére, újak építésére, mint a lakóházakra. Szám­talan helyen áll még a vá­lyogból, vagy vályogból és téglából vegyesen felhúzott ház s mellette a tisztán kö­böl és téglából rakott is tálló és pajta. S míg téglá­val lerakott vagy betonozott járófelületű istállók épültek, a lakóházban megmaradt a sározott padló. A Mecsekben megbúvó és a környező falvakban lát­ható istállók — a dunántúli porta-elrendezéssel ellentét­ben — a gazdasági udvar különálló épületei, rendsze­rint az utcai bejárattal szemben állnak, s csatlako­zik hozzájuk a pajta. Eze­ket az istállókat födémmel építették, s a padláson szé­nát tároltak, ami kitűnő hő­szigetelő. Kifejezetten szép az istál­lók külső megjelenése. Lá­bazatuk általában fehér kő. Gyakran kőből falazták az épület rövid oldalát is, a koszorúig. A piros téglából rakott hosszú homlokzatot meglehetősen nagy. vasvá­zas ablakok tagolják. na­gyobbak, mint a régebbi pa­rasztházak ablakai. Majd­nem mindig középen van az ajtó. A pajta szervesen összeépül az istállóval. Dí­szesen fűrészelt hatalmas léckapuja barnára festett. Gyakran alkalmaznak dí­szítő motívumokat a piros és fehér tégla váltakoztatásával. Az ajtó. a kapu és az ab­lak mindig kiugró kő- vagy téglakeretbe van foglalva. A falsíkból ugyancsak hangsú­lyozottan lép előre az istál­lóépületet vízszintesen tago-, ló egy vagy két párkány- disz, az ablakok fölötti szel- lőzönyilások, és egyéb, tég­lából rakott, ismétlődő díszí­tőelem. Előfordul Tekeresen, Abaligeten, hogy az istálló­ajtó fölött kőből faragott, domború lófejek néznek szembe egymással. A teke­resi 1943-ban. az abaligeti 1931-ben épült. Talán ezek e stílusnak utoljára épített, tehát legifjabb képviselői. Mert ma már ott sem építe­nek ilyeneket. Ezért mint erre a tájra jellemző agrar- történeti emlékekre, tanácsos vigyázni rájuk. Dr. Csonkaréti Károly A MÚZEUMALAPITÓ ORVOS Százötven éve született Jósa András A most százötven éve született Jósa András, vég­zettsége szerint orvos, neve mégis úgy maradt fenn. mint legendás múzeumala- pító régészé, a róla elneve­zett nyíregyházi közgyűjte­mény megalapítójáé. E jeles férfiú 1834. no­vember 30-án született. Nagyváradon tehetős csa­ládban látta meg a napvilá­got, amely família Irinyi Jánossal, a gyufa feltaláló­jával tartott rokonságot. És rajongásig szerették Kos­Jósa negyvenéves szolgá­latakor kapott diszalbuma suth Lajost és az általa hirdetett reformer eszmé­ket. A kis Jósa András annyira átitatódott a meg­újhodásba vetett hittől, hogy alig tizenhárom éve­sen nemzetőrnek állott. Fegyvert ugyan nem fog­hatott. de dobosként hűség­gel és becsülettel szolgált. A szabadságharc leveré­se után ki is csapták a po­zsonyi gimnáziumból. és csak nehezen tudott bejut­ni a bécsi egyetem jogi ka­rára. Ott sem volt azonban maradása: hamarosan át­iratkozott a mosonmagyar­óvári gazdasági akadémiá­ra. Ezt ugyan elvégezte, de aztán visszatért Bécsbe. hogy ott orvosi diplomái szerezzen. 1864-ben — im­már harmincévesen — se­bészorvosként diplomázott. Ekkor fölajánlották ugyan neki. hogy kísérje el Er­zsébet királynét világkörüli útjára, de ő — rebellis volt, s az is maradt — inkább Káliót, ezt a kelet-magyar­országi kisvárost választot­ta működésének színhelyé­ül. Nem akárkinek a helyébe lépett: Szabolcs megye ak­kori székhelyén ugyanis a híres tüdőgyógyász. Korá­nyi Frigyes, dolgozott ad­dig. (Korányi onnan. Kál­iéból került egyenesen a pesti egyetem katedrájára.) Jósa nagy ambícióval vet­te át az egészségvédelem örökségét. Főképpen a jár­ványok megelőzésén fára­dozott. s egyebek között bevezette a tehénhimlővel való oltást, amely eljárás kitünően bevált a gyakori himlő járványok ellen. A kolera meg a hastífusz el­leni gyógyírt a jó ivóvízben találta meg. s ezért elren­deltette. hogy minden köz­ségben mélyfúratú kutakat létesítsenek. (Ezeket sokfe­lé máig Jósa-kutaknak mondja a nép.). A nagy tudományú dok­tor. lépést tartva az euró­pai orvoslás legújabb ered­ményeivel. alkalmankint hipnotizált. sőt még a szemsebészetben is jártas­sá tette magát. Hályogope­rációi olyan híresek voltak, hogy — akárcsak elődjét. Korányit — őt szintén meghívták a pesti egyetem­re: tanítsa ott a hályogle­vételt. Ezt az invitációt már csak azért sem fogadta el. mert közben kinevezték Szabolcs megye főorvosá­nak. és régészeti kutatásai is annyira előrehaladtak, hogy azokat sem akarta félbehagyni. Cserepek. obszidiándara- bok százai, ezrei gyűltek össze a lakásán. Szenvedé­lyének híre ment. és azok a betegek, akik valami ok­ból kihívták, gyakran egy- egy edénytöredékkel kö­szönték meg a látogatást. Jósa — akit a kor leghí­resebb régésze. Römer Fló- ris is nagyra értékelt — 1868. decemberében meg­alapította a Szabolcs me­gyei Régészeti Társulatot. Ez a testület aztán nem­sokára 110 tagot számlált, s működése lehetővé tette, hogy egy múzeumra való tárgycsoport összegyűljön. Jósa 1891-ben kezdemé­nyezte a múzeum megalapí­tását, és az, ha nem is azonnal, de a századfordu­lón megnyitotta kapuit. Az orvos-régész, hogy a nyíregyházi városházán be­rendezett kiállítási termek anyaga szakszerűen legyen elhelyezve, többször utazott külföldre, főképpen Német­országba. ahol a leghíresebb múzeumok vezetőivel kon­zultált. Immár hetvenkét éves volt. amikór a vármegyéi főorvosi tisztéről leköszönt Nem szűnt meg azonban múzeumvezetőként működ­ni. S ugyanígy azt is kö­telességének érezte. hogy olyan valakit állítson gyűj­teményének élére, aki hoz­zá hasonló szenvedéllyel es szaktudással fog munkál­kodni. Ezt az utódot Kiss Lajosban, a hódmezővásár­helyi születésű, nagy tudá­sú néprajzkutatóban találta meg. Sajnos, az első világhábo­rú közbeszólt, es Kiss La­jost behívták katonának. Letette ugyan az esküt Nyíregyházán. de aztán kénytelen-kelletlen elma­sírozott. Nyolcvannégy éves volt már akkor. amikor még egyszer vonatra JH. hogy a mundértól való megmenekítés dolgában in­tézkedjen. 1918. szeptember 5-én tért meg a fővárosból, immár nagy betegen. A sors különös kegyelméből Kiss Lajos is Nyíregyházára ért ezen a napon, és még meg­szoríthatta egymás kezét a múzeumalapító előd és a múzeumot tovább gyarapító utód. Jósa Andrást — kívánsá­ga szerint — közgyűjtemé­nyében ravatalozták fel. s onnan vitték utolsó útjára Sokan búcsúztatták, de a legszebben minden bizony- nyál a szintén nyírségi Krúdy Gyula, amikor ezt irta róla: .......egész élete e ltelt ifjús rajongással, lel­kesedéssel. ábránddal egy boldog ember halt meg Nyíregyházán " A. L. Jósa András szobra a róla el­nevezett nyír­egyházi múzeum­ban

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents