Népújság, 1984. december (35. évfolyam, 282-306. szám)

1984-12-31 / 306. szám

NÉPÚJSÁG, 1984. december 31., hétfő

Kezdeményező szerepkör az „átmeneti évben"

Beszélgetés Lőrincze Péterrel, a kereskedelmi kamara főtitkárával

„Átmeneti évként” említette 1985-öt Lőrincze Péter, a Magyar Kereskedelmi Kamara főtitkára. Az intézmény észak-magyarországi bizottságának elnökségi ülésén a tisztségviselő a gazdaságirányítási rendszer továbbfejlesztéséből adódó kamarai feladatokról tartott előadást. A salgótarjáni rendezvény után válaszolt a részletekre vonatkozó néhány kérdésre.

— Mint mondta, a kamara kezdeményező szerepét tökéletesíteni kellene: gyakrabban kell az intézménynek javaslatokkal is jelentkezni. Érdemes-e?

— Ezzel azt a követelményt kívántam hangsúlyozni, hogy növelnünk kell a gazdasági irányítás és a vállalatok szakmai sebességét egyaránt. Ha egy probléma tehát felmerül, akkor a megoldáshoz a szükséges időnek a korábbihoz képest csökkenje kell. Munkánk továbbfejlesztése azt is jelenti, hogy rá kell mutatnunk arra, ha a részünkre véleményezésre átadott javaslat a vállalatok véleménye szerint nem váltja ki a kívánt hatást, sőt nekünk — a vállalati tapasztalatok alapján

— többször kell jelentkez-/ nünk alternatívákkal, olyan elképzelésekkel, amelyek szerint a gazdasági vezetés igénye és a vállalati érdek harmóniája tökéletesebb.

— A jövő évi kamarai feladatok közt említette: az új vállalatvezetési formákra való áttéréskor a kamarának arra kell törekednie, bogy az átmeneti idő viszonylag zökkenőmentesen teljék el. Nem túlzás-e a kamara részéről egyetlen részletkérdésre összpontosítani a figyelmet?

— Ez nem részletkérdés. Nagyon lényeges igény, hcgv az új irányítási formára való áttérés ideje alatt a vállalatok hatékonyan működjenek, legyen folyamatosan cselekvőképes vezetésük. Annál inkább fontos ez, mert

— véleményünk szerint — az átállás több hónapot is igénybe vehet.

— Jellegzetes kamarai teendő lesz jövőre a vállalati önállóságnak — mint ön fogalmazott — „feltérképezése'Miből gondolják, hogy e régóta vitatott problémakör megoldásának ideje épp 1985 lesz?

— Úgy látjuk, hogy a vállalati önállóságról általánosságban már nagyon sokat beszéltünk. Mi most konkrét gyakorlati vizsgálatot kezdünk, s ezzel próbáljuk megállapítani. melyek azok a kérdések, ahol az igazgató — vagy a vállalat — döntési önállósága nincs meg, hanem a döntéshez külső szervezettől kell megerősítést kérni, vagy éppen a vállalati gazdálkodást érintő döntést más hozza. Melyek azok a fölösleges korlátok, amelyek a normális, hatékony gazdálkodást gátolják — ezt szeretnénk megállapítani.

— Ez utóbbi korlátok lebontásának éve épp 1985?

— Ha a korlátok létezése indokolatlan, minél előbb lebontjuk őket, annál jobb.

— „Pozitív érdekegyeztetésnek" nevezte azt a módszert. amely szerint nem a szűkös erőforrások elosztásán kell vitatkozni, hanem azon. hogyan lehetne azokat gyarapítani. E gondolata nem alkalmas-e arra. hogy elmossa az egészséges konfliktusokat ?

— Az egészséges érdek- egyeztetés nem mossa el azokat. hanem kedvező irányban keresi a kibontakozást. Ha adott egy kalács, és adva van sokkal több éhes száj, mint amennyit jól lehet lakatni, akkor az érdekegyeztetés nem oldja meg, hanem újrateremti a konfliktust. A pozitív értelmű érdekegyeztetés arra törekszik. hogy minden jogos igényt kielégítsen a források növelésével. Adódnak persze, szükséghelyzetek, amikor a források szűkösek a jogos igényekhez, ezt lehetetlen vitatni, de általános megközelítési módnak mindenképp a források növelését kell célként kitűzni.

— Hangsúlyozta, hogy a kamara területi bizottságai a megyei tanácsok felé gyakorolnak érdekképviseletet, nem pedig azokkal szemben. A szelídebb névutó nem alkalmas-e ugyancsak az egészséges konfliktusok elmosására?

— Mi az érdekeket partneri viszonyban képviseljük. Nincs feloldhatatlan ellentét a tanácsi testületek és a vállalatok között, hiszen érdekeik hosszú távon egybe esnek.

— A kamara túlnyomórészt a minőségi fejlesztést szorgalmazza, ugyanakkor önmaga extenzíven kíván gyarapodni; keresik az apparátus növelésének módját. Jó példát mutat-e ezzel a kamara a mai időkben?

— A mostani elnökségi ülésén elhangzott tagvállalati hozzászólások is mutatták, hogy a teendőink megkövetelik apparátusunk létszámának minimális növelését. 1981-ben úgy akartuk megoldani a sokasodó feladatok ellátását, hogy felkészültebb, rátermettebb embereket állítottunk a meghatározó posztokra, minőségi cseréket hajtottunk végre. Bebizonyosodott, hogy ez a módszer csak egy bizonyos határig jelent megoldást. Vannak olyan új feladataink, melyeket már nem lehet termékenységjavítással ellátni.

— A kamara lapja, a Heti Világgazdaság talán az egyik leginkább előrevivő sajtóorgánum e hazában. Erre utalva talán hasznos tudni, a kamara mit szeretne olvasni a vidéki lapok gazdasági rovatában?

— Munkámból adódik, hogy több-kevesebb rendszerességgel olvasom az úgynevezett vidéki újságokat. Mi szívesen látnánk ezekben a lapokban több érdemben elemző írást a tagvállalatok gondjairól és ezek tágabb összefüggéseiről. Azt hiszem. hogy a gazdaságpolitikához alkotóan hozzászólni nem csupán a központi, a fővárosi sajtó monopóliuma kellene, hogy legyen.

— A vidéki sajtót közelebbről inkább „a végrehajtás frontjairól" való híradásra serkentik...

— Én. azt hiszem, hogy a végrehajtás frontjairól is lehet olyan beszámolót készíteni, amely nemcsak tudósít, hanem összefüggéseket tár fel, elemez és jelez.

Molnár Pál

Hordóból, káposzta

Savanyúság Erdőkövesd ről

A pétervásári „Gárdonyi" Termelőszövetkezet erdőkö- vesdi savanyító üzeme a földeken termett uborkát, paprikát, káposztát dolgozza fel. . tartósítja a vitaminokban szegény téli hónapokra. 25 vagon házias ízesítésű, késztermék kerül innen a főváros, és a szomszédos megyék kereskedelmi egységeibe.

Lrnárt Elememé és társai paprikát tisztítanak

(Fotó: Szabó Sándor)

AZ ERŐFESZÍTÉSEK EREDMÉNYT HOZTAK

Közgazdásznő, tudományos fokozattal

Megszállottnak tartják. Ügy ismerik, hogy amit vállal, azt következetesen végig is viszi, erőt, energiát nem sajnálva, ha kell, az éjszakák egy részét is feláldozva érte. Családanya, feleség és tanár egy személyben Palcsóné dr. Zám Éva, az egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola marxizmus—leninizmus tanszékének docense.

Közgazdász, aki fiatalon az élvonalba került, hiszen nemrég védte meg kandidátusi disszertációját, amely- lyel elismerést szerzett. Évekkel ezelőtt Recskröl indult, aztán Egerbe került középiskolába.

— Vegyész szerettem volna lenni — tekint vissza a korábbi esztendőkre — merthogy kedvencem volt a kémia. Ám a sors mégis úgy hozta, hogy mást választottam. A 60-as években ugyanis nagyon kevés nőt vettek fel Kazincbarcikára a vegyipari technikumba. Így jöttem Egerbe, az akkori köz- gazdasági technikumba,

ahová a nővérem is járt. Édesanyám ugyanis praktikus tanáccsal látott el bennünket, azt mondta, hogy közgazdasági szakvégzettséggel biztosan elhelyezkedhetünk, lesz kenyér a kezünkben. A középiskolás évekre szívesen emlékezem, hiszen nagyszerű tanárok tanítottak, akik hamar felkeltették bennem az érdeklődést a gazdasági folyamatok iránt. Különösen a statisztika tetszett meg. A

sokak által oly száraznak tartott számok mögött, az összefüggéseket meglátva ugyanis sok dologra nyílik magyarázat, és mindjárt érdekessé válnak azok.

Jeles érettségi bizonyítvánnyal a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemre jelentkezett.

— Bevallom, a félelem vitt arra — emlegeti —, hogy ha sikerül, az egyetemen folytassam tanulmányaimat. Úgy voltam akkoriban is. hogy irodában, ülve, a négy fal között egy életet leélni, nem az én világom. Szóval, ennél többre éreztem képesnek magam. Szerencsém volt. mert előfelvételivel bekerültem az egyetemre. Ezt megelőzően viszont egy évig dolgoztam a Recski Lakásépítő Szövetkezetben anyag- könyvelőként, így az irodai munkát is megismerhettem a maga valóságában. Aztán az egyetemen számvitelstatisztika tanár szakra jártam és harmadéves koromban férjhez mentem. Az utolsó, ötödik évet azután

már levelező tagozaton fejeztem be. Akkor visszakerültem Egerbe, az egykori alma materbe a közgazda- sági szakközépiskolába, ahol hetente 34 órában kilencféle tárgyat tanítottam, amely nem kis erőfeszítést jelentett.

1971-ben meghívták a Ho Si Minh Tanárképző Főiskola marxizmus—leninizmus tanszékére, ahol a politikai gazdaságtan tanára lett.

— Bizony, nehéz volt a kezdet, mert akkor döbbentem rá igazán, hogy olyan példaképnek számító szak- tekintélyek után. mint Nagy Taimás, vagy Szabó Kálmán, akik az egyetemen a politikai gazdaságtanra tanítottak — miként láthatom én el a feladatomat, de nem futamodtam meg. 1976-ban kétéves szakközgazdász-képzőt kezdtem Budapesten, amely nagyon sokat adott. Mégis a néhai Erdei Ferenc tanítványától. Fekete Ferenctől kaptam a legtöbbet emberileg, aki később is segítségemre volt. Szakdolgozattal zártam, amelyet doktori értekezéssé fejlesztettem. Sokat beszélünk a gazdasági életben a tartalékokról. Nos. állítom, a legnagyobb ezek közül az ember szaktudása! Értekezésemben éppen az emberi termelőerő szerepét foglaltam össze a gazdálkodásban. a korábbi Szilvásvárad! Állami Gazdaságban folytatott felméréseim alapján.

(Fotó: Köhidi Imre)

A tanítás mellett a kutatómunkát továbbra sem hagyta abba, sőt Fekete Ferenc biztatására még nagyobb lelkesedéssel folytatta.

— Érdeklődésem a szocialista termelési viszonyok vizsgálata felé irányult. Ehhez segítséget kaptam az Agrárgazdasági Kutató Intézettől, valamint a Szak- szervezetek Elméleti Kutató Intézetétől is. Azf kezdtem elemezni, hogy a termelési viszonyok miként érvényesülnek a vállalatokon belül. Ennek kutatását ösztönzi a termelőegységek önállóságának fokozódása, nem kevésbé, hogy a társadalmi termelési viszonyok mélyebb megismerése nem lehetséges a vállalati termelőviszonyok feltárása nélkül. Ennek érdekében 14 Heves megyei termelőegységnél, többek között a Finomsze- relvénygyárban, az Egri Dohánygyárban, a tarnalele- szi és a pétervásári termelőszövetkezetben, az Agria Bútorgyárban, az Eger— Mátra vidéki Borgazdasági Kombinátnál, a gyöngyösi Mikroelektronikai Vállalatnál, a recski ércbányánál folytatttam vizsgálatokat. A felmérés célja az volt. hogy rávilágítsak, miként érvényesül a termelés társadalmi oldala a vállalatoknál. Ugyanis minél közelebb kerülünk a termeléshez. annál inkább érvényre jut a munkában az ember szerepe. Arra is kíváncsi voltam. hogy az adott helyzet mennyire felel meg a dolgozók szükségleteinek, van- e lehetőség a vállalatok gazdálkodását érintő döntésekben való részvételre, illetve, hogy az adott munkakörben dolgozók képessége mennyire felel meg a kivánalmaknak. Kérdőíveket adtunk közre, és csaknem ezer ember véleményét gyűjtöttem össze. A vizsgálat adatai bizonyították, hogy az egyes folyamatokban milyen kiemelkedő szerepük van a szakmai ismereteknek, a képzettségnek. A munkaigényes anyag- gyűjtést számítógépes feldolgozás követté, majd a tapasztalatokat kandidátusi értekezésben foglaltam ösz- sze.

Ezt 1983 nyarán a Magyar Tudományos Akadémián meg is védte jelentős sikerrel. hiszen az adható 21 pontból 19-et szerzett.

— Tulajdonképpen 37 éves fejjel lettem a közgazdasági tudományok kandidátusa. Disszertációmban ■rámutattam arra. hogy a politikai gazdaságtan oktatásában egyre sürgetőbb az igény a szocialista tulajdonformák vállalati érvényesülésének vizsgálata. A gazdaságpolitikai célok gyakorlati megvalósítása ugyanis olyan problémákat vet fel, amelyek megoldása a közgazdaságtudományt is speciális kérdések felé irányítja. Például a munkahelyi demokrácia fejlesztése, vagy hogy milyen elvek alapján történjen a gazdálkodói döntések elosztása az állam és a vállalatok között. A dolgozat segítséget nyújthat ahhoz, hogy az említett termelőegységeknél a vizsgált adatok ismeretében tűzhessék ki feladataikat, például a munkaerő-gazdálkodásban, vagy a döntési rendszer fejlesztésében.

Hétévi következetes. kitartó munka eredménye ez a disszertáció, amely jelentős erőfeszítéseket követelt dr. Zám Évától.

— Ahhoz, hogy ez sikerült. nagy fegyelemre volt szükségem. Munkaszeretetre és munkabírásra, amelyet otthonról hoztam, anyámtól, apámtól. Sikeremben része van a kiegyensúlyozott családi életnek, nem kevésbé nagyszerű tanáraimnak, akikhez mindig bizalommal fordulhattam. Szeretnék a jövőben többet publikálni, hiszen a gazdaságirányítási rendszer továbbfejlesztése révén a vállalatok szerepe fokozódik. Nem mindegy, hová jutnak el a kollektívák és miben segíthet a tudomány eredményesebb munkájukhoz.

IVIentusz Károly