Népújság, 1984. december (35. évfolyam, 282-306. szám)
1984-12-31 / 306. szám
NÉPÚJSÁG, 1984. december 31., hétfő MAJDNEM 40 MILLIÓÉRT Tovább szépül Gyöngyös Dj vakolat és új festés, máris teljes szépségében pompázik a Vízgazdálkodási és Talajvédelmi Társulás Petőfi utcai székháza (Fotó: Kőhidi Imre) A lakások gazdája, tehát átlaguk megőrzője és felújítója Gyöngyösön az Ingatlankezelő Vállalat, amely pontos előírások szerint végzi minden évben ezt a munkáját. Jövőre majdnem 40 millió forint áll a rendelkezésére erre a célra, amelyhez szinte azonos arányban használ fel pénzt a felújításra és a karbantartásra. A Kossuth Lajos utca 8. szám alatt nyolc lakás vár arra, hogy rendibe tegyék őket. A ház 1910-ben épült, és azóta vár szorgos kezekre. Szükség van arra. hogy az itteni otthonok alaprajzát is megváltoztassák a korszerűsítés végett. Szükség van még a homlokzat felújítására és a tető cseréiére is. Majdnem 50 évvel fiatalabb a Verseny utca 10. szám alatti ház, amely 28 komfortos lakást foglal magába. Elsősorban a fűtést korszerűsítik itt, és gondoskodnak a melegvíz- ellátásról is. A tetőt és a homlokzatot az új szigetelési előírásoknak megfelelően újítják fel. Ugyanilyen korú a Verseny utca 2—4—6. szám alatti ház is. Ebben az épületben 18 lakás található. Komfortfokozatúak. Gond itt a fűtés és a melegvíz-ellátás. Ezt korszerűsíteni kell. Ki kell cserélni a belső vezetékeket és a bunkolatot. Nem maradhat el itt sem a hőszigetelés előírásszerű kialakítása. A századfordulón készült el a Móricz Zsigmond utca 1. számú épület. Komfort nélküli négy lakás tartozik ehhez a házhoz. Az elmúlt évtizedek során nem frissítették fel az épületet. Szükségessé válik az alaprajzi ifi 0171 A Kossuth Lajos utca eklektikus épületfrontja színesedett és megújult elrendezés módosítása. Ennek következményeként meg kell szüntetni egy lakást. A födémet és a tetőszerkezetet, valamint minden épületgépészeti és berendezési tárgyat ki kell cserélni. Az 1986. évi felújítások címjegyzéke is elkészült. Ennek megfelelően a Verseny utca 8.. valamin! ugyanott a 10/1. és a Baj- csy-Zsilinszky utcában a 27/1. és a 27/2. szám alatti épületek megfiatalítását végzik el. Ezekben a házakban összesen 78 lakás korszerűsítése vár a sorsára. A városi tanács végrehajtó bizottsága intézkedett, hogy időben biztosítsák a felújítások gázellátását, illetve a szükséges műszaki terveket. Az épületek gondozójának, az ingatlankezelőnek ügyelnie kell a felújítás ésszerű és gazdaságos végzésére. Meg kell vizsgáltatnia azt is, hogy a korszerűsítés során milyen épületekben nyílik lehetőség a tetőtér beépítésére. Tovább szépülnek tehát a mátraalji település házai 1985-ben is, valamint a későbbi években. A karbantartásra szánt összegből az is kiderül, hogy ezt a feladatot sem tekinti másodrendűnek a vállalat, mivel erre a célra az új évben majdnem 19 millió forintot tud felhasználni. KÖZÖSEN ÓVJÁK A TÁJAT, A VIZEKET, A LEVEGŐT, AZ ÉLŐVILÁGOT ÉS AZ ÜDÜLŐTERÜLETEKET A Mátra és a Bükk környezetvédelméről A környezetszennyezés problémája az 1960-as években került a nemzetközi érdeklődés és a tudományos vizsgálódás homlokterébe, hiszen a felgyorsult gazdasági fejlődéssel együtt járó jelenségek világszerte szükségessé tették a társadalmi méretű beavatkozást. Forgalmas kirándulóhelyként is megőrizte eredeti szépségét a Sástó (Fotó: Kőhidi Imre) Hazánkban 1976-ban született e témában kormány- határozat, amely kiterjed az üdülőterületekre, a tör. ténelmi műemléki épületekre, a táj-, a talaj- és a levegővédelemre, nem utolsósorban pedig a kiemelt területek vízminőségére, illetve szennyvízelvezetésére is. E határozat tükrében tárgyalt legutóbbi ülésén a Mátra—bükki Intéző Bizottság elnöksége, a hazánk legtekintélyesebb összefüggő erdőségeit magába foglaló, emiatt kedvelt idegenforgalmi terület környezetvédelmének eddigi eredményeiről, illetve a soron következő feladatokról. A Mátra és a Bükk gazdaságilag, közigazgatásilag három megyéhez: Nógrádhoz, Heveshez és Bor- sod-Abaúj-Zemplénhez tar- tozik. Már évekkel ezelőtt mindenütt elkészült a hosz- szú távú környezetvédelmi koncepció és némrégiben megtörtént a VII. ötéves terv előkészítése is. A földvédelemmel kapcsolatban megállapítást nyert, hogy a visontai térség kivételével a Mátra és a Bükk vidékén érdemleges rekultivációs tevékenységről (a korábban kibányászott területek mezőgazdasági termelésre ismét alkalmassá tételéről) sajnos, nem lehet beszélni. A terület ivóvízellátását elsősorban a bükki karsztvizkészlet biztosítja. Jelentős előrelépésnek tekinthető a mátrai üdülőövezet ellátásának megoldása; a regionális vízmű, a köszörűvölgyi és a csórréti víztározó üzembe helyezése. Gond viszont, hogy a vezetékes vízellátás fejlődésével a szennyvízkezelés nem tartott lépést. Fejlesztés mindössze csak Miskolcon és Egerben valósult meg, ahol szennyvíztisztítómű létesült, illetve Kékestető—Mátrafürec^, között üzemel regionális szennyvízhálózat. Gazdasági nehézségek fékezik a víz- minőségvédelmet: többek között nincs érdekeltség olcsó és hatékony létesítmények tervezésére, kedvezőtlenek a feltételei a hazai gyártású vagy importálható berendezések megvalósításának. az új beruházások és rekontsrukciók pedig drágák, csak komoly központi segítséggel valósíthatók meg. Az üdülőövezet az észak- magyarországi iparterületen helyezkedik el, ezért különösen fontos a levegő tisztaságának védelme. A különböző gyárak léte nép- gazdasági szempontból természetesen nem vitatható, ám fokozott figyelmet érdemel az óvórend- szabályok betartása, a tisztítóberendezések alkalmazása. A veszélyes hulladékok elhelyezésének problémája is élesen vetődik fel, hiszen az ilyen anyagokat termelő vállalatok sem erkölcsileg, sem anyagi, technikai szempontból nincsenek felkészülve a környezet megóvására. Példa erre. hogy a bejelentési kötelezettségnek csak kevesen tesznek eleget, a szabálysértési eljárások pedig még mindig nem érték el a kívánt hatást. A Mátra és a Bükk vidéke idegenforgalmi szempontból rendkívül fontos, van tehát mit védeni, de sajnos, akad mitől óvni is a természeti értékeket. E kettősség különös hangsúlyt ad a környezetfejlesztésnek. Az ezzel kapcsolatos törekvéseket viszont nehezíti. hogy évtizedek lemaradását kell pótolni, s az ehhez szükséges anyagi eszközök korlátozottak. Biztató viszont, hogy az utóbbi időben az érintett megyék illetékesei közösen keresik a megoldás kulcsát, ami egyben azt is jelenti, hogy a rendelkezésre álló pénzeket igyekeznek ösz- szevonni, együttesen felhasználni. Három évtized a gáz szolgálatában A műszaki ellenőr, aki nemcsak „felügyel” A megyében szinte mindenki ismeri. De nemcsak tudják, ki ő, hanem szeretik is nyíltságáért, udvarias, ugyanakkor határozott fellépéséért. S természetesen tisztelik benne a nagy tudású szakembert. Legalábbis csak ez lehetett a benyomása a krónikásnak, aki Böjti Illést, az Elektromos Karbantartó Vállalat műszaki ellenőrét elkísérte meókörútjána a Mátrába. Még szakavatatlannak is lebilincselő az a könnyedség, ahogyan teszi a dolgát: egyetlen pillantás is elég a számára, hogy a gázlefejtők tárolásában, kezelésében a legapróbb hibát is észrevegye. Igaz, a célja nem is inkább ez, hanem, hogy rendben működjenek eme alig néhány négyzetméternyi veszélyes üzemek. A Csepel Autó egri gyárának pihenőházában csakúgy, mint a Parádi Üveggyár üzemi konyhájában, vagy Mátraházán a szakszervezeti, illetve Kékestetőn a szív- szanatóriumban. Utóbbihoz mindjárt egy sztori is fűződik. — Első ellenőrző utam volt ide, az ország legmagasabb pontjára — meséli mosolyogva. — S hát még nem voltam teljesen tájékozott. A szanatórium gondnokától arról érdeklődtem, miért nem gondoskodtak a megfelelő villámvédelemről. Azt az elképedést látni kellett volna! Csak harmadik levegőre tudta elmondani nagy mérgesen, hogy nem tartom elégségesnek az alig pár méterre levő tévétor- nyot?! Ma már persze, csak egy a kedves-kellemetlen emlékek közül a történet. Ha valamennyit le kellene jegyeznünk, ami megesett Böjti Illéssel pontosan három évtized alatt ebben a szakmában, bizony hely és idő is nehezen jutna rá. A legfontosabb állomásokat kihagyni azonban valóban vétek volna. — Debrecenben 1954-ben végeztem el az általános vegyipari technikumot — kezdi összerakni a sort. — Először a Magyar—Szovjet Olaj Részvénytársasághoz kerültem. A kútkezelőtől a csőszerelőig végigjártam a szakma minden kis mozzanatát, s még az olajipari szakmunkás-tanfglyamot is sikeresen befejeztem. Két esztendő múlva azután már Egerbe jöttem: kineveztek a demjéni olajtelep vezetőjének. Háromszázhatvanhét kút üzemeltetéséért kellett akkor felelnünk. A következő év ismét újabb feladatot rótt az akkori fiatal szakemberre. Abban az időben kezdődött a hevesi megyeszékhelyen is a gázprogram megvalósítása. Az úgynevezett szakaszos gázfűtésre tért át a sütőüzem, a szeszipari vállalat, a vízmű és a Hadnagy utcai kertészet. Nem sokkal később pedig a városban a folyamatos gázüzem bevezetésén kellett gondolkodniuk. — Éppen húsz esztendeje annak, hogy a TIGÁZ Nóg- rád—Heves megyei kirendeltségén folytattam a munkámat — fűzi hozzá az eddigiekhez. — Sokféle beosztással megtiszteltek: voltam művezető, üzemvezető, szolgáltatási osztályvezető. 1972 és 75 között a Heves megyei kirendeltség irányításával bíztak meg. Utána építési üzemvezető. majd csőhálózati művezető lettem. Mindezt követően viszont a „nagy átszervezések” korszaka jött el nemcsak a munkahelyeken, hanem a szakember életében is. Ezt tették 1981-ben a Tiszántúli Gázszolgáltató Vállalattal, ahonnan áthelyezéssel a GELKA-hoz került. Egy újabb rendezés során állapodott meg mai posztján, az ELKO műszaki ellenőri tisztségében. — Ez az elnevezés valójában nem eléggé pontos — figyelmeztet csakis a tisztánlátás kedvéért. — Hiszen a gáz bevezetésével kapcsolatos munkavállalástól egészen az átadásig minden beletartozik ebbe a , munkakörbe. Természetesen a felügyeleti teendők ellátása is. Erre az utóbbira is különösképp nagy szükség van — tapasztaljuk ezen az egyetlen ellenőrző körúton is. Elég csak a figyelem egy pillanatnyi kihagyása, vagy (Fotó: Kőhidi Imre) egy teljesen jelentéktelennek tűnő kis hiba, s máris kész a baj! Szerencsére a legtöbb meglátogatott helyen jól tudják mindezt maguk a kezelők is, de nem fogadják berzenkedéssel a gyakorlott szakmabeli hasznos •tanácsait sem. E jó viszony kialakulásához persze, évekre volt szükség, de most már valamennyien elmondhatják — az ellenőr és a „felügyeltek” is —, mindenképpen megérte, megéri. Ám nem lenne helyénvaló, ha megfeledkeznénk a korábbi munkák soráról: általános és középiskolák diákjai, közintézmények, éttermek dolgozói, illetve vendégei köszönhetik a korszerű fűtést Böjti Illésnek és munkatársainak. Az eddig említetteken túl azonban jutott idő a három évtized alatt egyéb kedvtelésekre is — például sportra, vagy a vadászszenvedélyre. — Ifjú koromban egy nehézatlétikai sportággal ismerkedtem meg, az ökölvívással — mondja. — Igaz, végül is az nem tartott valami sokáig. Annál hosszabban, egész életre szólóan viszont a vadászat. Kevés dolgot tudok érdekesebbnek, szebbnek elképzelni, mint amikor hajnalban felkel az ember, s a friss levegőjű erdőt járja. Nemcsak egy- egy vad elejtése okozhat örömteli pillanatokat, hanem maga a környezet, a társak is. Márpedig ezt igazán elhihet jük egy vadászmesternek, amely tisztséggel az Egri Csillagok Vadásztársaságnál bízták meg. — Ami még ennél is csodálatosabb időtöltés — teszi hozzá kiegészítésül —, az a játék az unokámmal. Januárban lesz négyéves a Krisztina, akibe — bevallom férfiason — valósággal szerelmes vagyok... Szalay Zoltán
